 |
Az első meggyevő domi |
A nyár kezdetén eszembe jutott a gyümölcsérés. Alig vártam, hogy a domolykó szabaduljon a tilalomból. Ekkor persze titkon reméltem, hogy a folyók sem zavarosak, hogy minden ideális lehessen a gyümölcsös pecára. Manapság az új kor trendi horgászmédiumai ontják a gyártók mindenféle eszközeit, műcsalijait, sőt, gyümölcsimitációk is egyre szélesebb körben ismertek már. Na de minek a műanyag, ha ott van a valóságos gyümölcs, amit akár meg is kóstolhat a hal, környezetbarát, s akár jól is laktatható vele a hal, sőt, illata, zamata is van, sőt, a csali vezetés is hatékonyabb, hisz nem magam felé húzom a bokor alól, hanem szépen be engedem alá....
Sőt, ha magozom a meggyet, mederfenék közelében, ha maggal úsztatom, vízközt vezethetne. Szóval nincs az az imitáció, amely helyettesíthetné a valódi gyümölcsöt. Nem mellékesen tovább viszem azt a hagyományos halfogási módszert, amelyről a mai generáció talán már nem is hallott, ám lehet, az ő nagyapjuk, dédapjuk még így fogtak termetes halakat. Évről évre közzéteszek ebben a témában egy cikket. Így van ez most is. Ismétlés a tudás anyja, nem baj, ha van ki megmutat egy másik utat, eltérve a fősodratú populista marketing által vezérelt tukmálástól....
Valami elveszett. Valami régen elveszett, az élmény, az improvizáció élménye. Mikor kiérek a partra csali nélkül, körbenézek, látom, éppen szöcske ugrál sok a part mentén, vagy éppen egy víz fölé lógó eperfa, ringlófa alatt fordul a víz, vagy épp az iszapos parton ott vannak az iszapgiliszták, lótetűk túrta lyukak, vagy épp rajzik a csimasz. S felhasználom a természet adta lehetőséget. Improvizálok, és jön a siker. Vajon az utánunk jövő generáció alkalmazza majd ezt, vagy teljesen a gyártók kénye-kedvére hagyatkozik?
 |
Bámulatos ereje van |
Egyszerű, de nagyszerű horgászat ez. Megérint a múlt dohos, patinásan kopott miliője, emellett elégtételt érzek, hogy igen, az ősi módon is horogra kaphatóak a folyóvízi vad harcos halak. Mert bizony a halak nem változtak. Tudják mi kell nekik, mi a jó nekik. Ösztönösen. Az emberből lassan kiölik az ösztönöket. Hogy miért? Ki kell öntsd a pohár tartalmát, ha valami mást akarsz beleönteni... Nem igaz?
 |
Talán ez a legkisebb, amit meggyel fogtam |
Ahogy érett a gyümölcs, a cseresznye, a meggy, de az újonnan a folyóparton megjelenő indiai vadpimpó (álszamóca) is halat adott.
 |
Óvatos, de falánk jószág |
 |
Ő már azért az a kategória, amelyet bárki megsüvegel |
 |
Reggelizni támadt kedve |
 |
Domira váró "csali" |
 |
Az indiai vadpimpó (álszamóca) is fogós, igaz nem tart jól a horgon |
 |
A szemközti bokor alól jött ki a meggyre |
Ráadásul nem is az apraja tette tiszteletét, szinte 35 centi alatt meg se mozdult rá a domolykó. Na de onnan a szebb példányok, akár félméteres igazi mohos hátú ravasz buzifejű vízi bulldogok is belefeküdve a sodrásba rakoncátlankodtak, s tették próbára a felszerelést. Én még mindig faroktőig mérem a halak hosszát. Így szoktam meg. 50 cm, az faroktőig tényleg 50 cm, bár lehet bruttóban, teljes hosszban van az 57 is. Mennyivel jobban hangzik! De kit is kell becsapni? Miért is? Lehet átállok a teljes hosszra...? A fizetés is jobban hangzik bruttóban, mint nettóban nem? Erről is szól ez a világ, a parasztvakításról...
 |
Gazban megbújva óvatosan, guggolva közelítettem meg a lakhelyét, ki is csalogattam egy szikla mögül |
Nagyon szeretek pergetni domolykóra. Nade! A folyócskán túlparti bokor alá bepöccintett wobblert, ugye a vízbeérést követve azonnal tekerem is ki alóla, ami nem annyira hatékony, mint az ugyanoda ejtett gyümölcs, amely a sodrással a parttal párhuzamosan végigpásztázza a teljes bokor-bokrok alatti szakaszt, higgyétek el, ha van ott domolykó, nem fogja őt hidegen hagyni a felé úszó ízletes gyümölcs!
(S.Cs.)
Kelt. 2025. év Áldás havának 12-ik napján
írtam ;) Novi...
VálaszTörlésOlvastam, köszi!
TörlésKöszi szépen a tartalmas bejegyzést, mindig öröm olvasni a hagyományos horgászmódszerekről!
VálaszTörlésÉn köszönöm a visszajelzést! Megtisztelő, hogy olvassa a gondolataim!
TörlésKöszönöm!