"Szabad-e Dévénynél betörnöm?"

"E kapun ellenség oly sokszor rontott a magyarra,

De egyszer sem nyert rajta tartós diadalt,

Ám a nyugat műveltségének ez út ezer évig

Nem volt zárva soha, s hogy biztos legyen itt 

a verseny, A MAGYAR NEMZET rendezte DUNÁJÁT,

Áldja meg ŐT ezután is a gondviselés!"

Elcsúfított emlékmű

Vajon a millenium idején felállított emlékművet hány magyar olvashatta az eltelt évtizedekben? Nézőközönségtől elzárva hirdeti a Morva és a Duna összefolyásánál az égig érő bércekre épített büszke Dévény vára alatt-e sorokat, melyet eltorzítani igyekszik az erőszakosan vörös táblára felrótt tót nyelvű "fordítás".

Bércek a Duna-partról

Ezer éven át eleink álltak őrt a sziklák tetején, s hányszor, de hányszor kellett hírvivőket a hátországba küldeni egy-egy hajóhad láttán....

Tekintélyt parancsoló meredély, melynek lábait a túloldalon Duna papó mossa

Ám a két folyó ölelésében levő településtől kezdődik északra Morvaország. Hiába keresnénk a térképen, csak Szlovákiát, Csehországot találnánk, pedig a Kis-Kárpátoktól nyugatra és északra ott élnek Árpád ideje előttől a morvák. Egyszer csónakokkal úsztattak lefelé a folyón, mikor szót váltottunk. "Nie sme slováci, my sme moraváci!" (Nem vagyunk szlovákok, mi morvák vagyunk!) - mondták akkor. S nyelvben is kicsit más volt a hanglejtés, dallamosabb, kissé a cseh nyelvre hajazó, de mégis más. Szó-szót követett, minek az volt a lényege, hogy ők más nép mint a csehek, másabbak a tótoknál is. A ruszinokhoz hasonlították magukat, nép, több országban élő, sajáttal nem bíró, a magyarokat barátjuknak tekintő! A Kis-Kárpátok és a Morva folyó által határolt terület Morvaország legdélibb nyúlványa, amely Csehországban a délkeleti területre támaszkodik, ahol több mint egymillió morva él. A folyó még mindig hozza az üzenetüket Dévényre: -"Pozdravujeme Maďarsko a pozdravujeme maďarskú národu!" (Üdvözöljük Magyarországot és a magyar nemzetet!) Ezt zúgják a habok Dévény alatt....

Az itt még gyors és éles kanyart szelő Duna papó egyesülve a Morvával megszelídülve lép a magyarok ősi földjére, s erőben büszkén hagyja el azt majd tova a Délvidéken. Ezek a sziklák mikor láthattak utoljára vizával viaskodó halászokat? S mikor lobogott büszkén a vár fokán utoljára a magyar trikolor? 

Duna-Morva összefolyás, az erdő már a labancok földjén áll

Vajon emlékszik-e még valaki a milleniumkor felállított magyar emlékművek egyikére, amelyek közül egy itt magasodott hirdetve e nép ezer évét, s amelyet "műértő" kezek leromboltak, hogy nyoma se maradjon annak, hogy itt egy nép ezer évig küzdött és élt?

Dévényen volt az egyike a hét milleniumi emlékműnek, vajon mennyi áll még belőlük?

S mi maradt még, amiért érdemes elmenni magyarként a Dévényi kapuhoz? Az ősök szelleme itt van, ki magyarként érez, annak lelkét áthatja a hely szelleme, az látja a folyók egymásba fonódását, ahogy a múlt és a jelen is összetartozik, az meglátja őseink dicső évezredét, az látja a boldogabb időket megélt vidéket, az látja, hogy az itt élő nép továbbra is szépen míveli a szőlőket, hagyományként továbbvíve a szőlőtermelő, halászó, hajózó mesterséget, kiegészülve a turizmusból való megélhetéssel. Magyar szemmel kezdtem a nézelődést, de aztán azon vettem észre magam, hogy később már folyami horgász szemmel vizslatom a folyót!

Amikor a Morva, az ősi magyar határfolyó visszafelé folyik, azt jelzi, árad Duna papó

Ott az összefolyás, ott egy törés, egy langó, egy visszaforgó, egy csendes szinte álló rész, felette a víz fölé hajló fák, jászok, domik, harcsák lakhelye, aztán egy kőzátony, mögötte bizonyos van süllő, meg márna is, Ott keszegeznék, ott úsztatnék, este ott süllőznék, hol menyhalaznék ősszel-télen, ....a gondolatok messze szálltak. Mellettem a folyó, felettem a büszke vár a bércen...

Magyarország egykori nyugati kapuja....

Vannak, kik értik még itt a magyar nyelvet, s Dévény vára áll még most is, alatta mit sem változva pedig habot formáz évezredek súlya alatt a Duna és a Morva.

Áll még Pozsony vára is, csak a lobogó idegen rajta

Ki ellátogat Pozsonyba, ne hagyja ki Dévényt sem, ami innen csak egy ugrás a Duna mentén nyugatra!! Mert:

..."Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm, 

Új időknek, új dalaival?"...

(Ady)

Kelt: 2016 év Áldás havának 17.-ik napján.