"Mennyé má'..", avagy menyhal és márna horogvégen

"Vajon mi lesz a sorsom?"

Az Enyészet hava, azaz november sokszor változatos élményeket tartogat, noha az ember hajlamos eltemetni ezt a hónapot szürke, ködös, melankólikus, unalmas és lehangoló időszakként. Pedig a november csodás, színekben, élményekben, s akár halfogásban is gazdag lehet!

Bizony a hónap elején még csodálatos élményt nyújtottak a fehérhalak is, s volt egy emlékezetes fárasztásom, mikor a Mosoni-Dunán könnyűszerelékkel megakasztottam egy hatalmas pontyot. Az úgy volt, hogy úsztattunk egy ismerősömmel, aztán az otthonról hozott maradék tojásos nokedlit beszórtam, mert bíztam benne, hogy a halaknak még esetleg ízleni is fog. Elakadásszerű esemény következett be, csak az akadó elindult a vízben. Matchbot, 16-os előkezsinór, 12-es horog nem tette lehetővé az erőteljesebb fárasztást, az ellenfél így is vagy hétszer áthúzott a túlpartra. Mire szák közelébe tereltük a 7-8 kilósra saccolt pikkelyes folyami tőponty, eltelt vagy harminc perc, a karom is zsibbadt rendesen. Szák felett csapott egyet, a horog meg kiakadt, a hal meg szépen lefarcolt.....Uff neki, legalább jót fárasztottam.

Festménynek is elmenne

kis csíkos a "nemzetköziről"

Mivel napközben szinte csak a hétvége egyik napján nyílik mód horgásznom, többnyire este megyek ki, mikor hazaérek a mindennapi robotból. Van amikor pusztán csak sötétedésben, a csillagok fényében gyönyörködöm, számolom a hullócsillagokat, de van, amikor akció van, s sikerül valakit kivarázsolni a vízből. Az esti horgászatok nálam a menyhalak és a márnák utáni hajszát jelentik már ilyenkor. Etetni már nem szoktam a márnákra, jó orruk van, megtalálják szimplán a horgon felkínált csalit is. Persze van meglepetés is, olykor termetesebb sügér fogja meg a babahalat, vagy a halszeletet menyhal helyett.

Gyakran ér az este a vízparton. Ahogy húznak a vadkacsák, ahogy még egy-egy denevér előjön, hogy a nappali napsütéstől megszédült, helyét nem találó lepkék közül vadásszon, ahogy moccan az avar, s száraz zizzenése felkeltse egy bagoly figyelmét, amely néha átsuhan felettem....Este. A fénypatronok két reményt keltő pontként próbálnak a csillagok közé olvadni, fáznak a sötétben. 

mint két szentjánosbogár

S gyakran megtörténik az, ami egy pillanat alatt széttöri az idilli este minden nyugalmát, belekapaszkodik a botba a kapás, s húzza valami lefelé a botot az ágasról.....

61 centi felett, rekordlistás is lehetne

Bár gyakorta előfordul hogy az átlag feletti menyhal kerül horogvégre, azért jócskán kerül ki a vízből az átlag menyhalak népe, a 40-45 centis csapat néhány tagja is.

Színek-1

színek-2

Van, hogy lemerül a telefonom horgászat közben, s épp nincs nálam a fényképezőgépem sem, ilyenkor előfordul, hogy gyenge minőségű vaku nélküli képet még tudok csinálni a telómmal, lámpával megvilágítva a fényképezni kívánt halakat.

fekete hátú fél méteres menyus

Nem túl gyakori, mikor megvan a kvóta

A Lajta is megajándékoz esetenként

Eljött egy vasárnapi nap, mikor az ebédet az én unszolásomra már tizenegy órakor elfogyasztottuk, s kihasználva a napsütést, a család minden tagja lekísért a közeli vízpartra. Csak ilyen kis hamarpecára készültünk, semmi komolyabbra, egy feederbot, egy matchbot úsztatni, csonti, aztán hajrá. Kétórásra tervezett program nem várt eredményeket hozott. Úsztatva semmi, ám a feederbot többször is akcióba lendült. Egy erőteljes rántást követően hajlani kezdett a spicc a víz felé, mikor a napsütés sugarainak bűvköréből eszmélve bevágtam. Meg is lett az 50 centi körüli tettes. Na fog ez menni gondoltam, s.... 

Első támadó

....még szinte felocsúdni sem volt idő, mikor érkezett a következő delikvens, persze hogy folyami torpedó.....Bár ő egy kicsit korábban feladta a történetet, hisz néhány kirohanás után láthatóvá vált, hogy csak egy retúrmarci...

tipikus novemberi kép

Mély lélegzet...

....aztán uzsgyi, már csak a körvonalak látszodnak a kép bal felén

Miután a retur hazament, elküldte az anyját, aki panaszra jelentkezett, hogy hát mi is történt az ő kis csemetéjével itt. Meghallgattam minden panaszát.

Ő már jobban megharcolt a levegővételért

Hamar véget ért a móka aznapra, majd pár nap múlva éreztem, valaki még szót kíván váltani velem ebben az ügyben, ezért a viharos szél és s szitáló eső ellenére kimentem egy órácskára, s lám igazam lett, volt még, aki szerette volna megvitatni velem, vajon mennyire erős a márna november végén-december elején. Hát egyetértettünk abban, hogy rendkívül erős.

Szép az este, még ha hideg is

S mire leírom ezeket a sorokat, már benne járunk a decemberben, ami eddig még nem mutatott semmi zordságot magából, bár ami késik, nem múlik. Addig is találkozunk még valahol, valamikor.......

Kelt: 2015. év Álom havának 6.-ik napján