Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel I. rész

Ólomlábakon vánszorog a tél, lassan teret enged majd a kikeletnek, ám a várakozásokkal ellentétben a mai napig még nem dőlt el a szigetközi ágrendszerek sorsa, ki lesz a haszonbérlő, mikor lesz lehetőség jegyet váltani. Az, hogy mikor kezdhetünk neki a horgászatnak, még kérdéses, már csak azért is, mert szépen áradnak a szigetközi folyók, kávészínű zavaros vizében szunnyad még a lehetőség...

Sokféle ólommal ellátnak a barátaim..

Nézzük a tétlenség jó oldalát, több idő jut másra, karbantartásra, felújításra, vagy épp az ólomöntésre. Maradjunk most ez utóbbinál. Ahogy már azt korábban tapasztalhattátok, néha a horgászathoz kapcsolódóan betekintést nyerhettek a kulisszák mögé. Sokan azt gondolják, hogy igen, én viszont bizton állíthatom NEM tűnt még le az ólomöntő mesterek kora.

Van néhány olyan jó barátom, aki a mai napig saját maga önti az ólmot, többnyire folyóra valót, s olykor engem is megajándékoznak újabb és újabb formákkal, többféle súlyban. Vannak újabb és régebbi kokillák, s az ólom beszerzése sem egyszerű már manapság, ám fáradtságot, vesződést nem tekintve továbbra is életben tartják eme mesterséget.

Ismerkedjünk meg most a három öntőmester közül ebben az első részben kettővel, Kázmács Tamással, valamint Fábián Bélával!

Mosoni horgász (Mh): Szerencsés vagyok, hogy a virtuális világban összeakadtam veletek, s mindamellett hogy megajándékoztatok a barátságotokkal, gyakran kaptam tőletek szépen öntött ólmokkal, amelyeknek igen jó hasznát vettem a folyókon a menyhalak, márnák, pontyok, harcsák nagy-nagy bánatára. A kérdéseim ugyanazok felétek, ha kész vagytok, ugorjunk is neki!

  

Mosoni Horgász (Mh): Mikor kerültél először kapcsolatba a horgászattal és hol horgásztál először?

Tamás: Talán 8 éves lehettem, a helyszín pedig a Balaton volt.

Béla: 7 éves koromban fogtam meg a bot nyelét, azóta nem engedem el

Mh: A horgászat melyik ága áll hozzád a legközelebb?

Tamás: A feederezés és a pergetés a legkedvesebb a szívemnek.

Béla: Mindenevő vagyok, kivéve a match és a rakós technikát

Mh: Mikor döntöttél amellett és miért, hogy magad öntöd az ólmokat?

egyedi kokillák (Tamás)

Tamás: Balatoni horgászként, az ólomkészlet pótlása nem annyira megterhelő a pénztálcára nézve. A munkám úgy 20 évvel ezelőtt a Szigetközbe szólított, elég volt egyszer kimennem az Öreg Dunára, hogy a kötődés a mai napig tartson. Kezdő folyóvízi horgászként a kövezéseken, a szerelékes ládám súlykészlete rendszeresen kiürült. Tanítómester hiányában rengeteg szereléktől búcsúztam el. A döntés hamar megszületett, ólmot kell önteni, ugyanis egy horgászat alatt 10-15 darab 80-100g-os ólom búcsúztatása

már anyagilag is megterhelő volt. Kezdetben tehát az anyagi tényezők voltak túlsúlyban, de az idő múlásával talán kicsit ügyesebb lettem, az ólom sem fogy annyira. Az öntés azért megmaradt, mint téli elfoglaltság, és örülök, ha pár darabbal megajándékozhatom a barátaimat.

Béla: Örömet okoz, ha az általam készített felszereléssel fogok halat. Legyen az akár egy ólom.

Egyedi forma, kapaszkodókörmökkel (Béla)

Pálcaólmok (Tamás)

Azok a bizonyos körmök a tányéron (Tamás)

Mh: Hogy alakítottad ki a kokilla formáját?

Sorozatgyártásra felkészülve (Tamás)

Tamás: Szerencsés helyzetben vagyok ilyen szempontból, műszaki rajzprogrammal megrajzoltuk a sablont, a fajsúly megadása után a program kiszámolta a mérethez tartozó tömeget. A munkahelyemen CNC megmunkáló központ volt a segítségemre a végleges forma kialakításában.

Béla: CNC marós vagyok.

Mh: Hol végzed az ólomöntést, s figyelsz-e a biztonságos munkavégzés feltételeire?

Tamás: Az öntés, gáztűzhelyen, garázsban, erős szellőztetés mellett, vastag hegesztőkesztyűben történik.

Béla: Szabad levegőn. Vigyázok, mert a gőze mérgező. Az a legjobb, ha még enyhe légmozgás is van.

Hibátlan munka (Béla) 

Mh: Mire kell odafigyelni a legjobban az öntés során?

Tamás: A legfontosabb a fentebb említett biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtése!  Az ólom  és a formasablon hőmérséklete is fontos az öntés során.

Mh: Melyek a kedvenc formáid és hol használod őket?

Tamás: Lapos tányér ólom 60-200g–ig. Most pedig kísérletezek egy 120g-os feeder kosár prototípus előállításán. A legtöbbet az Öreg Dunán használom.

Béla: Tányér ólmokkal kezdődött vegyes méretben. Aztán Lajos barátomnak láttam a folyóvízi ólmát, amit én csak kapaszkodósnak nevezek. Ebből készült több méret, főleg ezeket használom. Harcsázni, márnázni tökéletes. Készült kuttyogató ólom forma is két méretben.

Mh: Volt-e példa arra, hogy kölcsönadtad az öntőformát, s mik a tapasztalataid ebben a tekintetben?

Tamás: Az öntőformát még nem adtam kölcsön, mert a lakhelyem közvetlen környékén inkább tavak vannak, és ezeket a formákat alig használják.

Béla: Nem sok ember van, akinek odaadnám. :)

Egyedi formák, változatos súlyban (Béla)

Mh: Mit tanácsolnál azoknak a horgászoknak, akik ólomöntésre adják a fejüket:

Tamás: Rövid leszek: biztonság, kitartás, aztán egy két sikeres öntés után úgyis késztetést fognak érezni, hogy adjanak 1-2 db-ot a barátoknak, ismerősöknek és azon veszik észre magukat, hogy már megint öntenek.  Az öntéshibás, elrontott végtermék miatt pedig nem kell idegeskedni,  számtalanszor újra lehet önteni! /saját tapasztalat/

Béla: Csak bátran! Van vele macera, amikor nem terül szépen, vagy csirizes az olvadék. A zsákmányról készült képen viszont jól mutat a saját ólom! 

Tökéletes kompozíció (Tamás)

Mh: Mikor kerültél kapcsolatba az internetes horgásztársadalommal, s mi a véleményed erről?

Tamás: Már jó néhány évvel ezelőtt regisztráltam két oldalra is, pár hónap múlva töröltem a képeimet, bejegyzéseimet is, elegem lett a rengeteg rosszindulatú csevegésből, valahogy nem azt a képet mutatta az oldal, hogy a horgászok segíteni, ösztönözni akarják egymást, inkább a másik leszólása, lenézése a divat. Két év múlva ismét regisztráltam egy oldalra /képek nélkül/, csakhogy lássam a változást. Sajnos elkeserítő, nem sok minden változott. Van egy réteg, akiket én nagyon tisztelek, a halakkal, a természettel való bánásmód miatt, és nem utolsó sorban a képeik és beszámolóik végett. Olyan horgásztársakkal is találkoztam, akik önzetlenül, minden jóindulattal ellátva, közösen horgászva barátkoznak, én valahogy az utóbbi srácokkal szeretem múlatni az időt…..nekem „Ők” az igazi HORGÁSZOK csupa nagybetűvel…

Béla: Ez nagyon vegyes. A negatív oldalát mindenki ismeri, viszont sok jó emberrel összehozott már a netes peca.

Mh: Néhány szóban összefoglalnád, milyen eszközök, alapanyagok szükségesek az ólomöntéshez?

Alapkészlet (Tamás)

Tamás: Gáztűzhely, samott tégla, sablon, forgókapocs, hőálló kesztyű, öntőtégely, ja és a legfontosabb az ólom.

Béla: Vékony falú olvasztótégely. Én készítettem egy nyeles kiöntőt. Talán a jó alapanyagot nehézkes beszerezni.

Mh: Az ólom beszerzése sem egyszerű. Korábban az autógumisnál lehetett elhozni a hulladékólmot, még örültek is, hogy megszabadultak a "veszélyes hulladéktól", ám mára már nem ólmot használnak, de a MÉH telepeken olykor hozzá lehet jutni megfelelő minőségű kevés salakanyagot kiizzadó ólomhoz, két éve volt talán 300 ft/kg. :)

Mh: Aki szeretne veletek kapcsolatba lépni, akinek kérdése van az öntéssel kapcsolatban az hogy teheti meg? Hol érhet el benneteket?

Tamás: kazmacstamas@gmail.hu

Béla: fabibe82@gmail.com

Mh: Adtatok egy-két fotót, hogy a saját ólmokkal fogott halakat is bemutathassuk! Íme:

Kázmács Tamás jutalma a Dunától a szép ólomért cserébe

Fábián Béla saját ólommal fogott márnával

Márványtestű és az ólom, kis időre összekötve (Béla) 

Uraim! Köszönöm szépen a riportot (meg az ólmokat, amelyekkel megajándékoztatok), egy élmény volt!

A riport második része megtekinthető itt:
II. rész

Kelt: 2016. év Jégbontó havának 11.-ik napján

Tisztelet a keszegek királyának, a dévérnek

Jellegzetes keszeg a dévérkeszeg (Abramis Brama). Méreteit tekintve elmondható, hogy legnagyobbra növő keszegfajunk.

Eltörpül mellette az aprókeszeg

Balatoni és a Bokodi-tavi horgászataim során oly sokszor találkoztam velük. A Balatonon ők voltak azok, akik mindig megjelentek az etetésen, ha mást nem is sikerült fognom, egy-két dévér mindig felkapaszkodott a horog végére, ők gondoskodtak arról hogy ne menjek haza lógó orral, fogás nélkül. Egy-egy szebb példány olykor megpróbált szabadulni a horogtól, de többnyire ezek a próbálkozások hamar kifulladtak, s a szép ezüstös halacskák szépen felfeküdtek a víz színére. Hány-és hány balatoni amatőr horgászverseny dobogós helyezését köszönhettem nekik. Hányszor láttam a balatoni estéken, mikor május elején hatalmas bandákba verődtek, s kijöttek a kövezés széléhez ívni, ekkor locsogásuk körbeölelte a tavat. Hányszor varázsolták csodaszéppé az amúgy is tündérkertbe illő ezer színben játszó nyári balatoni napfelkeltét. Hányszor is lengették a fenekező bot kapásjelzőjét olykor felragasztva azt, hányszor emelték meg a waggler úszót, vagy merítették azt meg a Balaton zöldes habjai alá... Hajlamos voltam nem nagyon megbecsülni ezeket az élményeket egészen odáig, amíg szép lassan ezek a halak megváltoztattak, s már nem mint a fehér halak, egyéb halak egy kategóriáját képviselték a szememben, hanem kezdtem egyre nagyobb megbecsüléssel gondolni ezekre a vízi lényekre. Ekkor jött a változás is.

A balatoni dévér is megdolgoztatja a matchbotot

A balatoni versenyek egyik nyerő hala lehet a feeder-el fogott termetesebb dévérkeszeg

Első nagyobb dévérem

Felső-Szigetköz vizeiben előszeretettel űztem a jászokat, bodorkákat könnyű szerelékes úsztatós módszerrel, többnyire csontival, csemegekukoricával csalizva. Egy idő után csalit váltottam, s olykor jó vörös trágyagilisztával kezdtem úsztatni. Közvetlen az etetésen azonnal érkezett is a kapás. Dévér. Nem is rossz, olyan balatoni típusméret, csak ez ép a folyón. No, ha már itt vagytok, hajrá. Minden egyes fogott hal után egy kisebb gombóccal rádobtam az etetésre. S minden úsztatás alkalmával jött a kapás, az úszó szinte egy métert sem haladhatott szabadon, már megragadta valami, s húzta magával a rejtélyes színben játszó víz mélyébe. Gondoltam egyet, s állítottam néhány centit a mélységen, így a horog most már szinte a meder fenekén pattogott, miközben átadta magát a víz sodrának, s lám egyszer csak megállt az úszó, s az antennája szép lassan süllyedve elindult a meder közepe felé, komótosan, de határozottan. Bevágtam! Meglepően komolyabb ellenállás volt érezhető a boton, szép parabolát írt le a matchbot felső tagja, megkezdődött a fárasztás, mert a horog végén harcoló ellenfelem igen is küzdött! Hitetlenkedtem, de tény, hogy másfél kilós dévért szákoltam! Még sohasem fogtam ekkorát. Ez volt a kezdet, az ősz hátralevő szakaszában sok hasonló méretű dévért sikerült így horogra kapnom, s kezdtem ráérezni az úsztatás ízére is.

Öreg-Duna ág Rajka felett egy ruganyról, amely mögé olykor beállnak a dévérek

Rajkai "lapospart", kiváló dévérező hely

"Nagy" Duna Kisbodak felett

A következő évben más felső-szigetközi helyszíneken is próbát tettem. Elmondható, hogy sikerült sok hasonló méretű dévért fognom szinte minden ágvízen, kezdtem megtanulni, milyen mélységekben, milyen víztípusban találhatóak meg a halak, sokszor meglepően sekély 1-1,5 méteres vízben is bandáztak, ám az esetek nagyobb részében a mélyebb, lassabban folyó szakaszokon kerültek elém ezek az óriáskeszegek. Végre eljött az ideje annak, hogy egy 50 centis két kilós példánnyal a dévér rekordom is megdőljön...

Először 2 kiló felett

zsákolás Mecséren

Az esetek kilencven százalékában trágyagilisztával, míg a maradék arányban csonticsokorral fogtam be a vadvízi lapát dévéreket. Nagyon beindult a dévérprojekt, ám horgászataim egy időre abbamaradtak, hisz a 2013-as nagy Dunai árvíz sok más teendőt adott, s reggeltől estélig pakoltuk a homokzsákokat Mecséren a család aprajával-nagyjával, az odasereglett segítő szándékú önkéntesekkel együtt. Győztünk, a falut megvédtük azzal a sok jóakaratú emberrel együtt, akik vállt vetve küzdöttek a víz ellen, a faluért..

Több alkalommal tettünk próbát az úgynevezett "24-esen", azaz az 1824-es folyamkilométernél, valamint Rajkán a Szivárgó-csatorna felső szakaszán, s bizony ott sem kellett a keszegnépnek szégyenkezni a méretek miatt.

Micsoda fogás

A sekélyebb részekre is kijönnek a jobb falatokért

Élménydús horgászatokat okoztak a dévérek nem csak a nagy-Dunán, hanem az Ágrendszer szinte bármelyik folyóján, öblében, ahol azért kicsit húzott a víz, megvolt a megfelelő mélység, más szinte nem is kellett hozzá.

Ahonnan leágazik a Mosoni-Duna a Szivárgó-csatornából, a kereszteződésben is megfordulnak a lapátdévérek

Dunai hármas a hullámtéri kavicsbányák egyikéből, hibátlan példány

Az árvíz elmúltával, mikor a hullámteret már meg lehetett közelíteni elvetődtem Rajkára, a hullámtérben található kavicsbányatavak egyikére. A tó tele volt hallal annak ellenére, hogy a helyi és a szlovák erők jó részüket már kifogták, kihálózták. Itt fogtam először három kilós dunai lapátdévért. Elképesztő volt az örömöm. Sajnos sok dévér már nem maradt a tóban, így a Dunára mentem ki próbálkozni, de az évben már nem sok sikerrel jártam.

A következő év egy napján telefont kaptam egy jóbarátomtól, hogy fél óra alatt három két kiló feletti dévért is fogott a Szivárgó-csatornán. Noha csak egy óra szabadidőm volt, kiugrottam egy szál bottal, s akkor az újonnan alkalmazott vastag harmatgiliszta csalival együtt a szereléket az etetett hely közelébe dobtam. Húsz percen belül meg is akasztottam egy két és fél kilós gyönyörű dévért. Megegyeztünk, hogy a következő napon komolyabban, több időt rászánva próbálunk még fogni a dévérekből. Akkor még senki nem sejtette, hogy életünk egyik legmeghatározóbb dévérhorgászatába futunk bele. 

Eljött a reggel, az idő borongós volt, olykor gyengén szitáló esővel, közepesen erős északnyugati széllel. Ideális körülmények. Egyszerű etetőanyaggal (terményboltban kapható süldőtáp), etettünk, amelyet egy kis földdel nehezítettünk. Két-két feeder bottal dobtunk be, a csali a már említett vastag harmatgiliszta volt. Másfél órán keresztül megúsztuk kapás nélkül. Aztán egyszer csak megtört a csend. A kapás néhány pici húzást követő erőteljesebb, hosszabb ráhúzós volt, amelyet követte a bevágás. Nem kis erejű hal rugott vissza. Elindultak a dévérek. A kapások egymást követték, volt, hogy mindkét boton egyszerre jelentkeztek a halak. A kilós mérettől a három kiló tömegű halakig jöttek. Eleinte.....

hihetetlen méretek, három és fél kiló felett elszabadult a pokol

 Nem sokkal később komolyabb dévérek is megjelentek az etetésen. Eddig általam nem látott hatalmas testek sejlettek fel a víz homályából, és ami meglepett, olyan kitöréseket produkáltak, hogy simán elkértek az orsóról egy-egy kitörés alkalmával 15 sőt 20 méter zsinórt is. Meglepetésemre némelyik dévér megütötte a három és fél kilót is. Boldogságom határtalan volt, a külvilág megszűnt számomra létezni, csak a víz, a halak, a horgászat járt a fejemben, mikor megindult a botom a víz felé. A nyél után nyúltam, bevágnom sem kellett, csak egy kicsit emelni a boton. Mi lehet ez. Belekapaszkodott a folyó sodrába, s keményen harcolt. Kissé megindult folyással szemben, több méter zsinórt is lekért, majd a túlpart felé a hinarasnak vette az irányt, de én már ezt nem engedtem. Magam felé tereltem a halat, amelynek teste megvillant a felszín alatt, s engem is és barátomat is levert a veríték, s szinte egyszerre mondtuk ki, "azta q..va mekkora!"

A hal mintha meghallotta volna, újra kitört, s 15 méter zsinórt el is nyert, de a horog jól tartotta, s én kezdtem visszanyerni a lehúzott métereket. Kisebb jobb, illetve baloldali kitöréseket követően végre szákba tereltük a hatalmas péklapát méretű dévért, amely 65 centi hosszú és 4,5 kilogramm súlyú volt, megdöntve ezzel minden eddigi dévér rekordomat. A horgászat szépsége pedig az volt, hogy nem is a nagy halairól híres Dunán, hanem egy mellékágban sikerült mindezeket az élményeket megélnem. A két kiló körüli dévéreket le se mértük, a nagyobbakat viszont igen, s így azt mondhatom, nyertem volna a Black Jack-en, hisz a hat darab dévér pontosan 21 kilogrammot nyomott. 

Eddigi rekordom, 65/4,5..:)

A következő nap ugyanott megvallattuk a helyet, ám egy szerencsétlen kapást sem sikerült kicsikarnunk, igaz, akkor már ezerrel sütött a nap, csodálatos idő volt, a szél sem rebbent. Néhány nap múlva az időjárás előrejelzés hasonló idővel rémisztgetett, mint amely a nagy dévérhorgászaton fogadott minket. Gondoltuk, ez lesz a mi időnk, s fel is készültünk a horgászatra. Ismét sikerült belenyúljunk a nagyokba, igaz, most csak három darab olyan dévért tudtam fogni, amely a három kilogramm felett nyomott a mérlegen. 

Tipikus "péklapát"

Terveim közt szerepel az öt kilogrammos álomhatár átütése, néhány horgásznak ez már megadatott, nekem még kicsit várnom kell erre. Esetleg idén mód nyílik erre.. 

Tipikus dévérező hely az Öreg-Dunán

Szivárgó-Csatorna májusi időszakban, vonuló dévérek országútja

Kelt: 2016. év Fergeteg havának 31.-ik napján

Horgászbarkács riport, avagy felszerelések készítése házilag

Akik mostanában kezdtek el horgászni, talán nem is emlékszenek már arra az időszakra, mikor a zsinórokon, botokon, horgokon kívül a horgászathoz nélkülözhetetlen többi kelléket a horgászok bizony maguk készítették el a felszerelésük tárházának gyarapítására, s így rengeteg ötlet, rengeteg egyedi termék készült el, s bizony a közös horgászatok jó részének fontos momentuma volt, mikor a vízparton egymás készítményeit vizslattuk, azok használatát, elkészítését vitattuk meg a kapástalan időszakokban, vagy a horgászat előtt, illetve az azt követő időszakban. Eközben születtek új ötletek, s volt, aki be is fejezte a horgászatát aznap, s  lázasan sietett a garázsba, műhelybe, ahol azon nyomban nekiállt barkácsolni.

A mai világban nehéz propagálni ezt az egykor szorosan a horgászathoz kötődő tevékenységet, hisz mindent ellep a reklám, a vedd ezt, vedd azt, s mire a kezdő horgász észbe kap, elgondolkodik belevágjon-e e szép hobbi űzésébe, hisz a tömérdek gyártó által felsrófolt árak láttán a bukszája igen csak ellaposodna. Nem kell elkeseredni, s nem feltétlenül kell az olcsó tömegtermékekre (made in china) ráfanyalodni, hisz sok mindent el lehet készíteni házilag, otthon, a hideg téli időszakban, mikor a tavak, folyók befagynak, az idő a lakásba kényszeríti a természetszerető horgászt, aki ha gyakorlatban még nem is horgászik, de fel tud készülni a következő évadra. Itt szeretnék bemutatni egy olyan srácot, aki nem rest újabb, s újabb ötleteken agyalni, s azokat olykor meg is valósítja, s igencsak egyszerűen elkészíthető, ám tartós és hasznos horgászfelszereléseket készít:

Ő Huszár János. Most pedig vágjunk is a téma velejébe:

Mosoni Horgász (Mh): Szia. Egy országosan ismert patinás horgászoldalon ismerkedtünk meg, ahol már feltűnt a barkácsolás iránti szenvedélyed, de kezdjük az elejével! Hol és mikor kerültél először kapcsolatba a horgászattal?

Huszár János (HJ): Már egész kiskoromból van emlékem a horgászatról, amikor is cérnára kötött meghajlított gombostűvel és galambtollal úsztatott kenyérgalacsinnal hajtottam a sneciket, a falu határában folyó csatornában

Mh: Emlékszel-e az első kifogott haladra, ki inspirált arra hogy horgássz?

HJ: Egy A Duna-Tisza csatornában 1989 nyarán egy 10-12 cm-es vörösszárnyú keszeg volt az első zsákmányom, amit egy majdnem másfél kilós compó követett. Akkoriban még volt hal a vizekben.Szerencsére körülöttem sokan szeretnek horgászni, szüleim és én is Tisza parti faluban láttuk meg a napvilágot. Az lett volna a csoda, ha nem szeretem meg a horgászatot

Mh: Hol horgászol, s mik a célhalaid?

HJ: Mostanában már csak nyaranta van alkalmam 1-2 napot vad-vízen tölteni, ezért egy vidéki horgászegyesület taván horgászok szabadidőmben  Pilisen a Gerlye forrás közelében. Halak terén így sok választásom nincs: ponty, amúr, kárász, szerencsésebb napjaimon csuka is.

  

Mh: Melyek a kedvenc helyeid, s melyek a legemlékezetesebb fogásaid?

HJ: Természetesen a jó öreg Tiszában szeretek horgászni, ide kötődik az egyik legemlékezetesebb fogásom is, amikor még kb13 éves koromban fenekezve mind a két horgomon 1-1 alkar méretű törpeharcsa csinált jó nagy ramazurit (mi meg paprikástJ) 

  

Mh: Mikor és hol készítetted el az első házilag barkácsolt felszerelésed, s mi volt ez?

HJ: Gyerekkoromban unokatesómmal készítettünk egy bottartó villát mogyorófa vesszőből, amire egy cipőfűző segítségével volt rákötve egy kindertojásból és rézdrótból készített kapásjelző. 

Mh: Röviden leírnád hogy készíted házilag az úszókat?

Nem is egyszerű átszúrni

HJ: Szükség van parafadugóra, bambusz saslik-nyársra, pillanatragasztóra fúróra, smirglire (finom szemcsés), és néhány féle körömlakkra. (előnyben a házasok :) Mh) A nyársat átszúrjuk a parafadugó közepén hosszában (nem is olyan egyszerű mint gondoljuk) utána a kívánt helyen beragasztózzuk a nyársat és egy határozott mozdulattal ráhúzzuk a dugót. Ezután a nyárs egyik felét befogjuk a fúrógép tokmányába, nagyobb fordulatszámon (a nyárs másik végét egyenesben tartva) a smirgli segítségével a kívánt alakúra „esztergáljuk” a parafadugót. Már csak festeni és színtelen lakkal vízállóvá kell tenni az úszónkat. 1 vagy 2 szelepgumi segítségével lehet a zsinórra rögzíteni. A lakkok száradásával együtt kb fél nap az elkészítése érdemesebb egyszerre többet készíteni. Költsége ennek minimális.

A kívánt forma esztergálás után

Színválaszték

A végeredmény

Mh: Amikor a tavalyi év elején megláttam a barkácsolt felszereléseidről készült képeket, én is kedvet kaptam farigcsálni, s sok jó úszót készítettem. Annyival módosítottam az úszókat, hogy én inkább a folyami cseppúszók formáját választottam, s két ponton rögzített példányokkal kísérleteztem. Az átszúrást én helyettesítettem az átfúrással, majd pillanatragasztó segítségével rögzítettem az úszó szárát a testhez, ezt követve a száradás után jött az esztergálás. Az úszótestbe egy "U" alakúra meghajlított drótot szúrtam, s máris kész lett a zsinórvezető gyűrű, az úszó alsó szárát természetesen szelepgumidarabbal láttam el. 

Két ponton rögzíthető folyóra való egyedi úszók

Az újonnan készült úszók mellett sikerült több törött, hiányos úszómat is felújítanom, s ismét hadrendbe állítanom. Sok folyami hal tesztelte az úszókat, s bevallom, kellemes érzés futott át rajtam, mikor azt láttam, hogy működik a dolog!

Kipofozott úszók

Egykor szebb időket megélt rokkant harcosok újra hadrendben

Innen senki nem gondolná...

Mh: Igen ötletesnek tartottam és megtetszett a borotvahabos flakonból készített úszótartód. Elmondanád hogy készíted el?

HJ: Az üres borotvahabos flakont egy konzervnyitó segítségével óvatosan felnyitottam a belső perem mellett, öblítés és már készen is van az úszótartó. Könnyen nyitható-zárható. Ez a módszer költségmentes. 

....hogy egy borotvahabos flakon

Mh: Láttam, hogy ötletes kapásjelzők is készültek a kezed alatt. Ezekről mesélnél kicsit? Beváltak?

Egyszerű alapanyagokból...

HJ: Nagyon egyszerűen egy műanyag csipeszt a rugó alatt elvágok, majd ráragasztom egy kindertojás tetejére az egyik levágott csipesz szárát pedig a kindertojás aljára. A ragasztást ragasztópisztollyal végzem. Ennek a kapásjelzőnek az előnye, hogy nagyobb szélben súlyokat lehet elhelyezni benne. Éjszakai horgászatnál pedig világító rudat tehetünk bele.  

....kész jelzők :)

Éjjeli üzemben

Mh: Láttam, hogy a késeid is magad készíted el. Mondanál erről néhány szót?

HJ: Nagy vonalakban az elkészítéséről: Egy nagyobb papíron körbe rajzolom a fűrészkorongot- ez adja a keretet. Kettő-három kést szoktam berajzolni, amit ráragasztok a korongra. Flexxel  és  multi-szerszámmal  kivágom őket. Durva és finom köszörűvel kialakítom az élet, a markolatot paracord zsinórral tekerem be. 

Egyedi formák

Mh: Van esetleg még a tarsolyodban valami hasznos ötlet?

HJ: Bicikli küllőből egyszerű hajtogatással kiváló szájbilincset lehet készíteni.

Mh: Mit mondanál azoknak a kedves horgász olvasóknak, akik kacérkodnak a barkácsolással?

HJ:  Nyugodtan belevághatnak, veszítenivaló nincs. Viszont, ha sikerül megalkotni elképzeléseiket az nagy sikerélmény.

Mh: Ha esetleg valakinek kérdése, ötlete, hozzászólása van a fent leírtakkal kapcsolatban, hol tud téged elérni?

HJ: Ezen az email címen: wesco9750@gmail.com

Mh: végezetül üzensz-e valamit az érdeklődőknek?

HJ: Számomra a horgászatban az egyik legnagyobb öröm amikor a saját magam készített eszközöket használhatom és ezek  juttatnak a sikeres halfogáshoz.

Mh: Sok sikert a további barkácsolásokhoz és köszönöm szépen a riportot!

Kelt: 2016. év Fergeteg havának 21.-ik napján

Gardák a Szigetközből

Bizonyára a Balatonon horgászó, vagy az oda ellátogató horgászok találkoztak már a gardával (Pelecus Cultratus), alias a kardkeszeggel, ám a dunai pecások tudják, hogy szép számmal él e különleges hal a folyóvízben is. Ez a csodaszép őshonos hal nem csak a nagyobb folyót kedveli, hanem szépen elterjedt a Szigetközben, az ágrendszerekben, a Mosoni-Dunán, sőt, a Lajtán is.

Erős, hosszú, szárnyszerű mellúszók is jellemzik a gardát

Ennek a halnak a megjelenése inkább hasonlít egy késpengére, hasa oly vékony, hogy talán éle is van, ezért vigyázzunk amikor megfogjuk, nehogy baleset legyen belőle :)))

Szája felfelé áll, ebből adódóan következtethetünk életmódjára, táplálkozására. Ez a hal többnyire vízközt, valamint a víz felszínén szedegeti össze magának a táplálékot. 

Amikor először találkoztam vele, csodáltam, hogy hogyan is került elém egy ágvízben, hisz a Balaton nem itt van. Igen. Szegényes a szakirodalom a balatoni gardákat kivéve, azaz nem igen olvastam írásokat folyóból történő gardahorgászatról. Egy-egy írás azért eljutott hozzám, a legyező horgászok beeső zsákmányáról. Tehát térjünk is vissza az első folyami gardám történetéhez. Fenekezős folyami horgászatot űztem egy ismerősömmel, a célhal dévér, kárász és márna volt egy lassabb sodrású szakaszon. Azt tapasztaltuk, hogy a vízbe vetett szereléket süllyedés közben betámadja valami, még szinte le sem tettük kezünkből a botot, már tépte húzta valami a csalit, ami giliszta volt akkor. Persze a támadókat nem tudtuk megfogni. Sejtettük, hogy a fehérhalak aznap vízközt táplálkoznak, ezért nagyobb előkére cseréltük a szereléket, s a csali mellé pufit is tűztünk, hogy minél nagyobb eséllyel fogjuk meg az ismeretlen garázdákat. No a változtatás eredményt is hozott, a támadás pillanatban történő bevágást követően a horog végén küzdött valami. Elég jó erőben volt, ám hamar a felszínre került a tettes, egy fél kiló körüli garda. Volt is öröm, és meglepetés. Hitetlenkedve vetettem vissza a szerelékem, s máris jött a társa, amely szinte ugyanakkora súlyban volt. Mellettem horgászó ismerősöm is fogott egyet, aztán vége lett a gardák támadásának.

másfél kilós kárász mellett is jól mutatnak a szigetközi gardák

Célzottan gardára persze sohasem horgásztam, nekem is mint beeső zsákmányként szerepeltek horgászataim során. Minden évben vittem haza belőlük két-három darabot, ugyanis mint ismert, húsa kissé olajos, illatos, s a folyami ragadozóhalak, a harcsa, a csuka és a menyhal igen nagy becsben tartják az ízvilága miatt. Hányszor húzott már ki a gardaszelet a kapástalanságból, hányszor hozott eredményt, nem is tudom számon tartani. Volt rá példa, hogy csukázás közben se pergetve, se élőhallal nem lehetett a csukákat evésre bírni, pedig a szakasz, ahol próbálkoztam, ismert csukás víz volt, s szinte minden helyen ült egy-egy spori. Volt nálam garda. No felrakok egy szeletet a hármashorogra, hátha....Öt percen belül eldurrantotta a csuka. Aztán fél órán belül még kettő......Ennyit a garda fogósságról.

Ahol a csukák gardákra lestek

A menyhalak egyszerűen odavannak a garda húsáért, télen, mikor nehezen találnak maguknak táplálékot, messziről megérzik az olajos húsú gardaszelet illatát, s egymással versengve próbálják behabzsolni a felkínált szeletet. 

A ragadozóhalak mellett, azért én is megkóstoltam milyen is az íze a gardának. Igaz, én azért némi hőkezelést alkalmaztam, nem nyersen fogyasztottam, ahogy a ragadozóink. Sóztam, majd paprikás lisztben beforgattam, olajban kisütöttem, egy kis rizlingszilvánival aztán megúsztattam! :) Fenséges ízű hal. Ha lenne affinitásom a legyezéshez, lehet, célzottan gardára legyeznék. Többféle módon is meg lehet azonban fogni, a már említett pufi lebegtetésével, csonticsokorral, valamint gilisztával is. 

A legemlékezetesebb garda fogásom azonban másképp zajlott. Rajkán a Szivárgó-csatornán úsztattam keszegre, a másik botommal pedig küszdarabbal fogtam a tenyeres sügereket. Kapás, bevágás, sügér. Ez volt a menetrend, ám a harmadik sügerem után érdekesen küzdött a haldarabra oly nagy áhítattal rátörő

Folyami garda (32cm) Rajkáról küszfarokra

korgó gyomrú pikkelyes. Még fárasztanom is kellett. Nahát, mi lehet ez? Fogtam már itt pisztrángot is, gondoltam, még egyszer megismétlődik a dolog, de tévednem kellett. Meglepetésre egy csodálatosan szép gardát sikerült fognom, a hal a sodrásban lebegő küszfarokra csábult el, s elég jól megharcolt a maga 32 cm-es testhosszának minden erejével. Meg is érdemelte a szabadságot.

Az Öreg-Duna ágon egyszer két olyan szép gardát fogtam, hogy ketten kitettek egy jó kilót, bár képet akkor nem csináltam róluk, mivel akkor ép nem volt mivel. Az Öreg-Duna ág "24-es"-ként ismert szakaszán (1824. fkm) gyakorta lehet fogni őket úsztatva és hosszú lebegtetett előkére rakott csontival és pufival.

A "24-es" napfelkeltekor

Sikeresen lehet fogni gardát a Mosoni-Dunán és a Lajtán is. Innen látható, hogy a kardkeszeg szépen elterjedt az egész Szigetközben és igen jól érzi magát változó körülmények, nagyobb és kevésbé nagy sodrású szakaszokon is, sekélyebb és mélyebb vízben is. 

Víz fölé hajló növényzetről be-behulló rovarokra nem csak a domolykók várnak, hanem a gardák is

Természetesen minden évben sikerül a Balatonon is fogni gardát, vagy ahogy ott nevezik "látott halat", s örülök, hogy szép számban élhetnek, s szaporodhatnak most, mikor leállt a balatoni halászat, s az un. "gardafesztivál" sem tizedeli már őket úgy, mint ahogyan az beindult néhány éve. Hallottam, hogy 10dkg sült gardát 550 ft-ért kínáltak akkor. Elképesztő arcátlanság. A legutóbbi gardafesztiválhoz kacsolódó hír is a fülembe jutott, miszerint gardafogó versenyt írtak ki, hogy legyen mit eladni a fesztiválozó jó népnek. No comment.

Balatoni látott hal

Az elmúlt esztendő nem hozott számomra sikert a folyami gardák megfogása tekintetében, el kell mondjam, egyetlenegy darabot sem sikerült horogra kapnom. Bízom benne, hogy csak a szerencse került el tavaly, s nem a gardák tűntek el, valamint hiszek benne, hogy sok szép kardkeszeggel összehoz majd a sors a Balatonon kívül a Szigetközben is!!

Kelt: 2016. év Fergeteg havának 16.-ik napján