Retropeca télen / Csak finoman

Mielőtt elveszne az ember az új horgászfelszerelések csillogásában, érdemes behúzni a kéziféket egy gondolat erejéig. Tény, hogy a 30-40 évvel ezelőtt, vagy még régebben használt felszerelések nem feltétlenül rosszabbak a maiaknál, s nem biztos, hogy az újabbakkal több, nagyobb halat a horogra csalhatunk. Az bizonyos, hogy az újonnan megvásárlásra kerülő eszközök elenyésző százaléka éli meg a 30-40 évet. Sokszor két évet sem bírnak, s a kényesebb szerkezetek nem is ahhoz a pecákra vannak kitalálva, mint például amit itt mi Szigetközben az ágrendszerek cserkelése közben elkövetünk. Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy teszek egy nem mindennapi próbát a finom szerelékes folyóvízi úsztatás terén, s előveszem a régi dolgokat....

A terv majd egy éve megvolt a fejemben. Egy darabig csak ott foglalt helyet, a gyakorlati megvalósításhoz a végső lökést mégis más adta, pontosabban Az Angliai Magyar Horgászok egyik legutóbbi bejegyzésében látottak, ahol Centrepin orsókkal kapcsolatban elemezték azok működését a folyóvízi úsztatás terén. Régebbi és újabb típusokat is bemutattak. Nyilván engem a régiek fogtak meg inkább. Alapos és tanulságos írás volt! Mennyire igazuk van! Kedvet kaptam tőlük ezen orsófajta használatára! Az évek során el is feledtem én is szinte a régi felszereléseket. Patinás aggastyánok egy polcon, amelyen kupák, érmek foglalnak helyet, ahová dísznek száműztem őket egykor.

Nosza, szétnéztem az ereklyék közt, ahol legendás angol orsók nemigen pihennek, ám a régi keleti blokk kipróbált szerkezetei a mai napig helyet foglalnak. Találtam is erre a célra megfelelőnek gondolt orsót, botot, úszót, sőt később más párosításban is bevetésre fognak kerülni ezek a méltatlanul mellőzött és elfeledett eszközök.....

Úsztatásra "kitalált" szakasz a Mosoni-Dunán

Nagyon szeretek a késő őszi, téli időszakban keszegezni. Finom szerelékkel, az ősz végén, vagy a havas, deres téli napokon. Persze ilyenkor nehezen lehet összehangolni a szabadidőt az időjárással. Ha ráérek, szakad az eső, árad a folyó. Ha nincs időm, verőfényes napsütés, tiszta víz... ismerős igaz? Pedig furdalt a kíváncsiság, hogy ugyan működik-e az, amit kigondoltam.

Jeges ár a Lajtán, két ünnep közt megolvadt a hó, peca talonban....

A terv napokkal a horgászat előtt összeállt, a felszerelés összehangolása sem okozott problémát:

Bot: 

Egyedi készítésű, névre írt három tagos 4m hosszú üvegbot, melyet évekkel ezelőtt kaptam ajándékba egy régi kedves ismerősömtől (Troby-tól). A bot egy új spiccgyűrűvel gazdagodott decemberben, amúgy változatlan állapotban van azóta, mióta megkaptam. Kiváló karakterisztikával rendelkezik, alkalmas a kisebb (30 gramm alatti) ólommal történő könnyű folyóvízi fenekezőhorgászatra is, de könnyedsége miatt inkább a folyóvízi úsztatásra felel meg, sőt, inkább erre alkalmatos. Eztán nálam ebben a szolgálatban folytatja majd pályafutását... 

Folyóra tervezett, 12"-os River, "Horgásztól a horgásznak"  (Troby-tól)

úsztatás a Lajtán

Orsó:

Van néhány nagyapámtól örökölt egyszerű tárolóorsó. Kiválasztottam egyet közülük, igaz, nem neves angol, de nem is passzentos precíz germán szerkezet, hanem a jó öreg szovjet gyártmányú, egyszerű "recsegős" fékkel szerelt KS-130-as, amely túlélte az évtizedeket, s teszi a dolgát ma is.... A cserregő nádiposzáta hangja ehhez a fékhez képest csak enyhe torokköszörülés. Nem is érdemes a féket használni, legfeljebb akkor bekapcsolni, ha az ember nem akarja hogy lefusson a dobról a zsinór. Fékezni inkább a dobra ráfogva kell. Sokkal célravezetőbb.

KS-130-as

Nem nyugdíjaztam még őket, egy kis karbantartás és bevethetőek, a csehszlovák Tokoz tárolóorsó (balra) még januárban harcba száll!

Úszó:

Mondhatni környezetbarát. Lebomló... Vannak egyedi készítésű úszóim, sima parafaúszók, fából faragott úszók, valamint libatollúszók. Ezen utóbbiakból választottam ki most egyet. Libatoll és parafadugó kombinációja, egyedi készítésű-festésű, érzékeny, és jól látható folyami úszó. Az úszó a súlyozás szerint 3,5 grammos. Pont ideális a Mosonira és a Lajtára. Ha működött évtizedekig, vagy évszázadokig, miért ne működne most is?

Boltban hiába keresnénk

Klasszikus libatoll

Sasliktű, parafadugó, körömlakk, drót és szelepgumi, kész a két ponton rögzített folyami úszó....

Ajándékba kapott fából faragott egyedi úszók (Made in Troby, Great-Britannia)

Strapabíróbbak mint a boltban kapható két ponton rögzített folyami úszók. Aki használja őket, tudja, olykor elveszik az antenna, vagy kijön a szár a testből, elvásik a rögzítő szilikoncső a száron....... Mindez a veszély ezen úszók használata során nem fenyeget. Nyugodt a lelkiismeret akkor is, ha véletlenül a folyó elragadja valamelyiket, hiszen tisztán természetes anyagból készültek, s ezáltal nem szennyezik a környezetet úgy, mint bolti társaik. Az év során végighorgászom mindegyik típussal a folyókat.

Zsinór-horog:

Itt kénytelen voltam az újabb gyártmányú zsinórokra és horgokra hagyatkozni. 16-as főzsinór, 14-es előkezsinór, 12-es, illetve 14-es Gamakatshu keszegező horog.

Etetés-csalizás:

Egy horgászat alatt a hűlő, vagy a már beállt 2-3 fokos víz miatt sok etetőanyagot nem használtam fel, fél kilónyi folyóvízi keszegező anyag kapott egy kevés vakondtúrásföldet, illetve 1 deci csontit. Bőven elég egy 2-3 órás úsztatós pecára. A horgot 3, illetve 4 szem csontival csaliztam, az 1, vagy 2 szem csonti nemigen működött.

Télen nincs szükség nagy mennyiségre

A horgászat 

Reményekkel telve érkeztem a vízpartra. Az első próbálkozások alkalmával szinte sejtettem, hogy így lesz egyébként, tehát rájöttem, az orsóval nem lehet úgy dobni, ahogy azt a peremfutós orsóknál megszokhattuk. Megnézhettem volna én is egy filmet erről, mielőtt kimentem volna a vízpartra, de mivel nem tettem, magamnak kellett rájönni a módszerre. Vigyorogva össze is súgtak a túlparti pecások. A Mosonin még csak-csak elboldogultam, a Lajtán a lehajló fűzek alatt viszont csak az alsó dobás működött.

Hasonlóan a legyezőkhöz, a dobról lefejtettem a bedobás távolságával megegyező hosszú zsinórt, bal kézben a zsinórt (szereléket fogva), jobb kézben a botot lendítve dobtam. Fura volt. De rááll az ember hamar. Sikerült a meghorgászni kívánt sávon vezetni a szereléket. Néhány próba után már rutinos volt a bedobás. Ahol partközelben úsztattam, ott elég volt egy kis alsó lendítés. Ezt a felszerelést tényleg folyóvízi úsztatásra találták ki!

Elsőre, retropecán nem is rossz...

Viszont az úszó vezetésénél észrevettem, hogy előnyösebb a tárolóorsó, ugyanis szépen lehet ereszteni a zsinórt folyamatosan, nem kell a damilt szakaszosan adagolni, vagy hagyni a dobról lefittyenni, mint a peremfutósnál. A sodrás szépen húzza a dobról a zsinórt, ha van súly a szerelésen. Finomabb néhány grammos szereléknél, és kisebb sodrásnál viszont figyelve a folyó sebességére a dobot ellentétes irányba tekerve magunk engedhetjük a szereléket a meghorgászni kívánt szakaszon. Jobb is így, hisz folyamatos kapcsolatban van az ember a teljes szerelékkel, s ha akció van, azonnal lehet reagálni. S akció az volt!

A Mosoni-Duna part menti 3,5 m-es mély vizében is megállja a helyét

A megakasztott halak fárasztásánál az üvegbot szépen rásegít a fárasztásra a bot megfelelő karakterisztikája ehhez segítség! Hüvelykujjal szépen rá tudunk fékezni a dobra, közvetlen kontaktot alakítva ki így a küzdő hallal, ami még inkább élvezetessé teszi a mutatványt, hisz kézközelben érezhető az, ahogy a hal húzza a zsinórt a dobról. Élvezetesebbé teszi a pecát a plusz kontaktus....

Fékrásegítés hüvelykujjal

Az úszó mérete csalóka, hisz könnyű, s a legkisebb keszegek, a legóvatosabb koncérok is gondolkodás nélkül merítették azt. Festése miatt kiválóan látható volt a vízre vetülő napsugarak ellenére is.

Az etetést három nagyobb gombóccal kezdtem, s amint megjött az első hal, kis részletekben, diónyi kis gombócokban folytattam. A halak az etetésen maradtak, s később ahogy a sodrás lejjebb mosta a szemcséket, a gombócok beesésének helyétől 8-10 méterre is megjelentek az érdeklődők, a darabosabb szilvaorrú keszegek, kisebb márnák, s a testes koncérok. Az orsó majd 50 év távlatából, ha nem régebbről, tette a dolgát. S engem nagyon jóleső érzés töltött el, hogy az öreg harcossal ennyi év távlatából is halakat tudtam partra segíteni. Biztos vagyok benne, hogy komolyabb halnál sem okoz majd csalódást.

Másfeles királyhal, küzdött mint a berber oroszlán

28 cm faroktőig, szép bagoly

Fiatal, ereje teljében levő márna

Szilva a javából, szilajul küzdött

5 kg felett...

Összegzés:

A retró felszerelés tette a dolgát. Furán néztek rám a túlparti feederes horgászok, de amikor a nyolcadik halat emeltem ki a vízből, míg ők hárman addig mindössze egyet fogtak, ráfagyott a mosoly az ajkukra, s abbamaradt a pusmogás is......

Szilvaorrú keszegek, karikakeszegek, bagolykeszegek, koncérok, bodorkák, paducok, márnaifjoncok, domolykók tesztelték az aggastyánt. A felszerelés élvezte a bevetést. Akárcsak a horgász. A halakról nem is beszélve...

Hamarosan komolyabb harcos is próbára teszi majd a felszerelést, legalábbis bízom benne, hogy komolyabb uszonyossal is összeakadok a Mosoni-Dunán, vagy a Lajtán, csak ki kell járjak.... Az biztos, jó ideig csak ezzel a felszereléssel fogok úsztatni, ami azt jelenti, lesz majd beszámoló, tapasztalatgyűjtés......

Hogy mi a lényeg? Teljesen mindegy, milyen márkájú a botod, az orsód, az úszód.... A  lényeg az, hogy tudd hol vannak a halak télen, hol keresd őket a folyón, s az sem árt, ha tudod, mivel csalizz. A hal a csalit nézi, azzal találkozik. Nem érdekli, hogy te kint a parton milyen botot tartasz a kezedben, milyen márkanév van a nyélre festve. Lehet több százezer forintos rakós, lehet pár ezer forintos spiccbot, akár egy mogyoróhusáng, vagy rég elfeledett retrofelszerelés, ahogy az fentebb is látható volt. Ne feledd, élvezd a horgászatot! Te döntesz, a halak már megtették.....

Kelt: 2019. év Fergeteg havának 6.-ik napján

A patuc, a tomoly és a laamli

Messze a főváros lassan vonuló széles folyójától, a távoli vadnyugat darabokra szaggatott szigetei rengetegében, az ország északnyugati csücskében levő tündérkertben esett meg a történet...

Egy nap kissé elszemtelenedett a patuc, a tomoly és a laamli! Nem, nem én írok helytelenül! Ezen elnevezések eredetét nem kutatták még a nyelvészek, s félő, hamarosan el is tűnnek, s nyomokban se marad utánuk semmi. Grétsy tanár úrnak jussa lenne a kutatás.... Talán a 13. században idetelepített kunok másították meg kissé az akkor még magyerinek nevezett beszédet. Leszármazottaik néhány szóban és Kunsziget nevű településük nevében őrzik talán a múltat. De az is lehet, hogy a Habsburgok által a rebellis magyarok ellen a nyugati végekre telepített horvátok, saját elnevezésük szerint krobótokhoz köthető mindez. Az is valószínű, hogy az ősi magyeri nyelvet beszélő egy nemzetségünk utódai, kik sikeresen vészelték át a századokat Szigetköz és a Hanság lápvidékén, s ők őrizték meg ezen elnevezéseket idáig. Nincs sok jelentősége, mindenki büszkén használja ezen elnevezéseket itt Szigetközben, s természetesen magának érzi azokat.

De térjünk vissza a három gazfickóhoz. A patuchoz, a tomolyhoz és a laamlihoz. Utóbbinál a két 'a' betűvel az öregek szájából oly sokat hallott elnyújtott 'a'-t akartam érzékeltetni.

Mielőtt kel a nap

A helyi sheriff régóta szerette volna kézre keríteni a triót. Ismerte a helyeket, ahol garázdálkodni szoktak. Ismerte a szokásaikat is. Úgy vágott útnak, hogy nagyon is jól tudta, kit hol talál meg.....

Nem, ez nem alpesi vidék

A Laamli:

Szélhajtó küsz, vagy pöstiesen sneci
Szinte bárhol rálelt, s elég volt egy kis kenyérdarabot dobnia a vízre, máris ott körözött körülötte társaival, s itt-ott elárulta a jelenlétét az, ahogy a napfelkeltekor szedegetett. Nem is került túl nagy erőfeszítésbe megfognia. A legértékesebbnek tartotta a sheriff őt mind közül. Hisz a laamli, vagy ahogy újabban divatosabban nevezték a lames volt az, amely elvezetett más, nagyobb gazfickókhoz, olykor balinhoz, csukához, harcsához, süllőhöz..... Hiába, neki mindig megérte árulónak lenni.

A Tomoly:

Fejes domolykó, egérfogó, vagy telény
Rettenetesen óvatos, félénk, de egyben mohó kis fickó, akiről szó van. Van, hogy a füle botját sem mozdítja semmire, van, hogy egy kis ügyességgel kézre keríthető. Egy alkonyon a sheriffnek sikerült is rábukkannia. A telény, vagy ahogy itt nevezik a tomoly a folyó kanyarulata mentén kígyózó hínárszőnyegbe bújva néha kinyúlt egy-egy vizipók, vagy szitakötő után. Szóval megint itt garázdálkodsz. Szinte az első próbálkozásra sikerült kézre keríteni. A hínárszőnyeg mentén a sodrással eresztett műbogár felkeltette a tomoly figyelmét. S mikor a bogár megállt, s kissé elindult sodrás ellenében, lecsapott rá. Rátört, s a kezdeti zavarodottság után tudatosult csak benne, hogy csapdába esett. Némi ellenállást letörve sikerült is kivarázsolni a vízből őt is.

A Patuc:

Paduc, tintafosó vagy jászpaduc
Ha a Nagy-Dunáról lenne szó, ott könnyen meglelhető lenne, hisz ugrándozásaival elárulja magát. De itt az ágakon, kisebb folyókon bizony nehéz a nyomukra akadni. Igazi nyomolvasónak kell lenni, s érdemes hallgatni az őslakosok tanácsaira is. Egy sekélyebb, de kemény kavicsos aljzatú (ami a Mosonin igen ritka) szakaszon, ahol cefetül felgyorsult a folyó, ott próbálkozott a sheriff. A kenyér itt sem maradt el. Némileg megvizezve, vakondtúrásfölddel és folyómenti sóderrel megnehezítve próbálta léprecsalni a vésettajkú, folyton vigyori alakot. Állandóan mosolyog. Honnan ez a folyton derű? Nem ment gyorsan. Mindenféle más kis gazfickó próbálta elvenni a sheriff figyelmét. Szilvák, marcik, küllők, gébek, karikák, bagolykeszegek..., mígnem a patuc nem bírta tovább, s csak elcsábult ő is a felkínált csalira. 

3 grammos "dugó" kissé visszatartva akcióban

Ahogy az úszó, vagy ahogy itt nevezik a "dugó" araszolt a sodrással, jött a tipikus ritmus, a "titi-tá", avagy a "tik-tik-durr", ami folyóvizi úsztatós horgászok nyelvén azt jelenti, hogy két rendkívül gyors belepiszkálás után a harmadik hosszabbat üli meg egy pillanatra a patuc. Az egész két másodperc alatt lezajlik, ha nem gyorsabban. Na akkor kell bevágni. A harmadik ütemre. A rutinosabb úsztatós horgászok az úszó ritmusából szinte száz százalékra megmondják milyen hal is kapta el a csalit. Olyan ez mint egy zenemű. Az első akkordokból bevillan az egész darab! Noha még nem látták azt ki pengeti a húrokat, hisz a fárasztás épp megkezdődött., mégis.... Valóban, egyértelműen elkülönül a szilva, a márna, s a paduc kapása, nem beszélve a jászról, koncérról, a pontyról, s a küszökről....

típuspatuc a Mosoniból

Egy falásra való patuc

Babamarci a bölcsődéből

Kölökmarci az óvodából

Siheder marci a Mosoniból, ő már sajtevő

kicsit fura nekem ez a sikló

Szilvórium

S hogy mit üzen a sheriff? Mindegy, hogy Browning, Parabellum, Magnum, az ellenfelet a kilőtt golyó magja teríti le, azaz a hal nem a botot nézi, nem az orsót, a zsinórt, hanem azt, ami a horog végén van. Mondjuk a legjobb a -gunyec-. Hogy az mi? Máshol gilisztának nevezik, itt gunyec. Egy szintén veszélyeztetett faj. Maga a szó.

Na meg jó ha tudjuk, hol keressük a vadnyugati banda tagjait, mert ravasz alak ez

a Patuc, a Tomoly és a Laamli.....

Kelt: 2018. év Áldás havának 13.-ik napján

Szamócás pergetőbot

Szunnyad a nádas, ébred a hajnal,
Fülled a reggel, perzsel nap.
Borulgat morog  a délután,
Sírva alszik el a mosoni este.


A naptól kísérve bágyadtan caplatok a Lajta parton néhol sárban lábalva cuppogva a bűzös dágványban. Az izzadtságcseppek csíkokat rajzolnak az arcomra. Kissé feljebb, a gátoldalban folytatom az utam. Szamóca vereslik a lábam alatt, izzad a sapka a fejemen, s az átnedvesedett pólómon keresztül húsomba mar a szúnyog is, s a pécsik se kímél, melyet itt csöménynek hívnak, az is belőlem szív vöröslő vércseppeket kéjesen vigyorogva. Mire lecsapnám elrepül a beste. Két kis likat hagyva bőrömön. Hogy az anyád ne sirasson.... Ahogy látom a Fertő megint felhizlalja a zivatarfelhőket. Egy darabig ott gomolyog távolban lógó esőfüggönnyel, majd láncait tépve elszabadul. Rendszerint erre indul. Azért mar most minden bogár. Van még egy órám, legjobb esetben. Nem érek rá szamócát kajtatni, bár néhány szem, amiért lehajolok édes zamatával felvidít kissé, feledtetve a rovarhordák támadásait.

Lajta part. Vállig fű. Megreked a hőség közte, alig kapok levegőt. Elakad a lábam a gyalogszederben, zoknin keresztül barázdát húz a bőrömbe. Érzem a kiserkenő vér melegét. Ennyi véráldozat s még nem is horgásztam. Na ja. Nem egy telepített tó, nem rendezett Balatonpart. Vadvíz. Dícsérem félhangosan a szederinda édesanyját. Hangommal őzet riasztok, villámgyorsan szökell a gát mögé, s mögötte tengerként hullámzik a magas fű. Szerencsére nem vagyok allergiás a fűfélékre, pollenekre, különben ittpusztulnék. Nehéz a terep. Oldalamon levő kulacs hideg vize posványos nyúlhúggyá langyosodik fel így egy óra alatt. Felnőtt a nád is a szélvizekben. Nagyon taposni nem lehet, elriad a bogár is a környékről, nem csak a  domi. Tartok azért a magas fűtől, itt ahol nem ritka a hansági vipera sem. No még csak az hiányozna. Én járok erre csak, állok a ciherben mint Keoma. A "papagájok" nem merészkednek erre a terepre. Az nem mutat jól a szigetközi f@szbúúk csoportban. Nem is értem. Míg ezen elmélkedem, egy nádnyiladék adta szabad talpalatnyi szakaszon megkushadok, s  alig lendítve a botspiccel rutinból megdobom a folyócska partszéli vizét. Plotty. Vizet ér a műbogár. Lassan beletekerek...

Durr..... Rendesen belever a part mentén húzott kis kínai woblerbe a telény. Vállig ér a villámszerű ütés. Húzná ki a botot is a kezemből. Reccsen az orsó, hajlik a bot. Élvezem a fárasztás perceit. Keményen küzd. A part meredek, majdnem belesuppanok a hideg vízbe, bal lábfejem meg is merül egy kicsit. De a hal megkapja a tarkófogást. Kéne egy faja merítő. Volt hogy beleverte a domi a kezembe a hármashorog kiálló ágát. Fájdalmas volt. A telény a méretéhez  mérve erőben lealázza a többi hasonló méretű rablóhalat. Ezért is szeretek domizni. Komoly jószág. Jól akadtak az amúgy cserére szoruló gyenge minőségű horgok. Ötvözni kéne a fain japcsi horgokat az olcsó, de megbízhatóan működő chinese wobblerekkel. Talán ez lesz a következő esős délutáni elfoglaltság.

Hal pedig van így is. No nem mindig. A Lajta szeszélyes, makrancos. Hozzá képest a Duna, s a Mosoni is szelíd öreg hölgy. Itt elég egy zápor a Fertő tó mögött, s máris haragos színt vesz fel a víz.  Két zivatart követve egy nap lezúdult a féktelen düh, amely 3. fokú árvízvédelmi készültséget taposott ki a mederben. Jó másfél hétre elűzve a horgászni vágyókat. Remélem kimosott megint pár labanc halastavat, s meglesz ezzel a szokásos telepítés, mert amit a megyei szövetség a folyócskába rak az olyan mint halottnak a csók. No de majd meglátjuk.

Sikerült vihar előtt megfésüljem egy kisebb szakaszon a folyócskát, vallattam, mit is gondol a halakról. Csevegtünk közbe, s fura volt a párbeszéd, tartalma bizarr. 

Én kérdeztem, s néha válaszokat is kaptam. Kemény bothajlító válaszokat.

Jókora domolykókról, balinokról szólt a diskurzus, vérpaducok támadásáról regélt a sodorvonal, s a visszaforgó is váratlan meglepetést tartogatott. "Vérpaduc"! Az apró StrikePro bogárra. Hm. Elgondolkodtató.

Alig part menti kis törés, beöblösödés. Elemi erejű kapás, botkitépő kirohanások, 40 méter lehúzott fonott zsinór, majd ernyedten kitekert meggyalázott szerelék. Kihajlott horgok, méter vastagon csupa nyálka fonott zsinór, kacagó haresz a vízben. Majd 20-asra tippeltünk a látottak, s az érzet alapján. Végül is teljesen mindegy. Talán összeakadunk még. Mesebeli a Lajta.

Alig pislant az ember, s másnap fortyog az ár, majd fellöki a torkolatnál a Mosoni-Dunát. Birkózik a tiszta víz az áradó szutyokkal, s halak kavarognak a csatamezőn. Itt-ott loccsan valami, mielőtt felduzzadva kávés-kakaós színben lassan, komótosan egyesülve megy tovább a víztömeg. Megváltozott ez a Medárd. 40 nap helyett néhány órát esik csak, de negyvennapnyi víz zúdul le. 

Van hol ilyenkor is tiszta marad a víz. Kisebb átereszek, csatornák adnak reményt a horgásznak, s esélyt az orsónak hogy sírjon egy kicsit. Szerencsés vagyok hogy itt szigetben számolatlanul körbevesz a víz. A minap egy blogíró társam kérdezte, tervezek e túrát valahova az országban máshova. Innen? Vétek elmenni. Mondjuk volt egy háromnapos balatoni mutatvány a hónap elején, de arról majd később....

Szép a folyópart, élettel teli. S domiparadicsom van itt is, ott is, s ha rájuk talál az ember, indulhat a mutatvány.

Ahol balint sejtek, azonnal dobok, s ha három dobásból nem veri le a wobblert, odébb is állok. Általában az első dobás meghozza a kapást, s ha el is véti az őn, másodjára azért biztosabbra megy, s mosoly húzódik arcomra a fárasztás során...

Kelt: 2018. Év Napisten havának 21.-ik napján