Rozsdál az erdő, türkiz a víz

Alig értem az erdőbe, meg kell álljak. Jobbomon türkiz színben játszik a folyó, karikát rajzol felszínére az éhes domolykó. Lábam alól béka ugrik fejest a vízbe, ijedten tempóz egy zsombék alá. Kopik a lombok zöld koronája. A száraz talajon keservvel küzd a méterekkel egy nagyobb éti csiga. Gévagombák sárgája csábít famászásra, víz fölött, nem is oly veszélytelen a gombaszedés, de hogy egyedi, az bizonyos. 

Meglódul az erdő alja, gombák bújnak elő a vastagodó avar alól, s bokrok védelmében szellőztetik kalapjuk lemezét csendben. Ott küzd az aljnövényzet benőtte parton teljes valóm. A kosaram gombával telik, késem rutinosan vágja a gombatönköket. Jó kés, évtizedekkel előttem született. Több mázsa gomba jelzi munkásságát, s ügyesen forgatja ma is a kis pengéjét. A folyópart csendes kis part menti tisztásán megpihenek. Kosaram gombától illatozva helyet ül mellettem kis időre, míg botot szerelek izgatottan. Szúnyog is csak elvétve piszmog a nyakam körül, fázósan húzódik vissza a rejtek adó falevél alá.

Mókus gyűjtöget szorgalmast, kecsesen ugrik az ágakról, s kíváncsian vizslat egy törzs mögül magasan, mit csinál az ember az ő birodalmában. E pillanatban loccsant szépen a lábam alatti folyópart, ígéretes csuka rabolgat.

Mélyre törő wobblerem gyökeret akaszt, fájón veszek búcsút tőle... Az erdőt elhagyva a kis folyó szabadon kígyóz a szántóföld között, itt-ott nádfalak szegélyezik az útját. A kis wobbler félve rázkódik a víz alatt, míg ez is akadót fog jó két méter mélyen. De ez az akadó mozogni kezd, erősödő ellenállassál próbál szabadulni, a víz alatt felsejlik a hosszúkás test is, majd villámgyorsan víz felé ugorva csapkod a levegőn, s visszazuhanva a folyóba, vízcseppekkel terít engem is, de nem eresztem, s lassan elfogyó erővel engedi, hogy tarkón fogva a vízpartra emeljem. Éles fogú csodás színekben pompázó őszi csuka. A természet csodája, színekben gazdagon ellátta...

Szeretem a bolyongást, kisebb csatorna mellett.talpalok, hűvösebb a délután, laposan keresi a nap is velem a szemkontaktust, csak a túlparti nádfal áll köztünk szemérmesen. Csukát sejtek a nádfal tövén. Előtte lassan folyik az áttetsző víz. Plottyan a rézkanál a nád előtt, épp bele tekerek, villan egy test a nád alól, s tépi a botot a kezemből cudarmód... Csodás telény! Meglepett, csukára vártam....fotózni pózol, majd visszasiet nádtő otthonába...

Támadnak a sügér csapatok, útik, rúgják, csípik a csalim, s harcolnak becsülettel, míg csak el nem kapom a parancsnokuk. Egy víz alatt épp sejtelmesen meghúzódó szikla mögül tört rá a csalira. Bitang harcot levágott, s nem volt egyszerű a tarkófogás sem. Nem is csoda, hisz idén még nem köszönt be nálánál nagyobb, faroktőig harmincegy centi....

Búvik már a nap sápadt orcája a távoli fák mögött, s eszi a színeket az alkony ravasz szürkéje. Nemo, te kis bohóchal, hát adtál már kézbe kilenc méretes balint, s két csukát! Vajon itt is becsapsz e valakit, ezen a reményt keltő kis csatornán? Majd húsz métert siklik a levegőben, míg vizet fog a csatorna közepén. Komótosan húzom a gyenge sodrással szemben. Valami ráfog. Tekereg, csapkod, micsoda ramazuri...

Az épp méretes csuka is rajtahagyja fognyomát. Megviselt szegény. A csuka is búcsút int fotózás után, s meglepetten úszik vissza búvóhelyet keresni. S a kis wobbler. Félek dobni már, egy víz alatti csök ha elragadná, talán pótolni sem tudnám..

Nehéz a hajnal. Éjjel eső volt. Alig egy órám van, s.messzire nem megyek. Nem túl ígéretes, ahol forog a sodor vége, moccanást se latok. Próbadobás. Felfelé dobok, s üresen tekerem, a tiszta vízben latom az aljzatot, kavics és sziklák.

Felszíni wobblerrel merek csak gyakorlatozni. Keresztbe dobom a folyót. Két tekerés s mintha betont fognék, s a pillanatban felrobban a víz, süvít a fék is, ráfogok. Ütemesen pumpál, lassan fogy a zsinór közöttünk. nem olyan nagy hosszra, de cefet vaskos őn fröcsköli a vizet. Kézbe veszem hármas körüli, vad Mosoni fenekeszeg. Ereje teljében tör vissza a sodrásba, miután vissza adta, egy fotó után az eldobott wobblerem...

A Lajta lakók harciasak, s a mérkőzésen van, hogy a halak rúgják a gólokat....

Az alkony is étvágyat csinál a csukáknak, s Lajtaszerte zsongani kezdenek a kis csukák, míg az öregek el nem hordják rendre őket, s karácsonyra jó ha tizedük sóhajt majd egy nagyot megkönnyebbülten, hogy a vízben maradt.

Vadak hagyják lábnyomaikat a parton, jó tudni, hogy az ember nem egyedül jár a természetben....

Pergetni jó. Ha nem is jönnek túl nagy halak, de az élmény mindenképpen megéri. Na jó, nem akkor, mikor az ujjamba veri a horgot a domolykó, dehát minden szakmában előfordulnak balesetek. Nemdebár?

Kelt: 2019. év Magvető Havának 6.-ik napján

Kánikulai harcok folyókon, patakokon

Elfogyott a szél. Hanyagul magamra csaptam az oldaltáskát, s beletapostam a rekkenő délutánba. Vastag csíkokat rajzoltak az arcomon leszaladó izzadtságcseppek. A tikkadt délutánban mozdulatlanra ítéltetett az erdő, a mező, s a víz színén sem mutatta magát csak néhány vízipók. Egy-egy szitakötő tébolyodott táncba kezdett a part széli sás sűrűje felett, s ahogy elnéztem ez volt minden ami életjelet mutatott. 

A városban, valamint annak közvetlen közelében a felkapott pergető helyeken esetenként több horgászt véltem felfedezni, mint halat a vízben, amit majd másfél órás ottlétem során kifésültek a vízből. Hogy is mondják divatosan? =Street Fishing=. Magyarul ciki mondani hogy utcai horgászat? Vagy az angolok hogy felvágjanak magyarul mondják egymásnak hogy =Városi peca mister= :)

Mennyi papagáj.....

A műcsalis táska pántja alatt vastag izzadtságsáv sötétlik a pólómon. Fejem kopaszát a böglyök próbálják becserkészni. A sapka megint a kocsiban maradt. Vissza nem megyek érte. Csapkodok. Ha valaki látna messziről, bizonyos lehetne abban, az esetlen mozdulatok nyomán, hogy ez a fickó a Síkvölgyi Vigyorgóból szökhetett meg, látszólag értelmetlen csapkodása a feje körül ezt vélné véleményezni. Végre sikerül lecsapni a bosszantó dögöt. Még mozog. Be is dobom a lábam előtt a zavaros színű vízbe. A sodrás lassan viszi a még megmoccanó rovart a sás mentén lefelé. Felnyúl érte egy testes domolykó, s elragadja az imént még harcias csintalan legyet. 

Egy pillanat sem telik el, csobban a kis wobbler, s szeli a vizet. Eredménytelenül. A nagy domolykó ritkán mutatja magát kétszer ilyen látványosan.S zsákmányával a második búvóhelyére szalad rögvest. S így teszek magam is. Lejjebb vagy 15 méterre halkan ploccsan a kis wobbler. Villámcsapásként vállamig ér az ütés, de nincs idő, mert már dolgozik is a kis bot a harcias vad telény izmai próbálgatása alatt. Vaskos teste egy pillanatig pózt áll egy fotóra, majd kicsattanó erőben távozik. Talán a harmadik búvóhelye felé. A sikeres domivadászok tudják, hogy viselkedik a domolykó. Tudják, hogy él, mit szeret, hol búvik, s ismerik a természetét. Ugyanez van minden halfajnál. Mind más. Mind máshogy él, máshogy viselkedik. A sikeres pergetőhorgász az, aki megismeri a halfajokat, magáévá teszi átérzi a ragadozóhalak életvitelét. A horgászat így bizonyos hogy több sikerrel kecsegtet, de ezt kár is ragozni.....

Ezen gondolatok mentén gyalogolok tovább. Hol rekkenő hőségtől aszott folyóparti mezőkön lépkedek, s lépéseim nyomán szanaszét ugráló szöcskék menekülnek, hol hűvösnek hitt erdősávban küzdök a part menti szederindákkal, kik bőrömbe kapaszkodnak vért serkentve hosszú csíkokat karcolva karomba, s fedetlen lábszáramba. Hejj, jobb lett volna a hosszú nadrág, még ha a melegben rám is tapadt volna....

S repül a wobbler, csobban a vízben, szeli a a part mentét, majd hajlik a bot, felsír az orsó, életre kel a víz. Komoly harcos veszedelmes őnök küzdenek velem. Hihetetlen, a part szélén fárad már a hármasforma balin, s mellé úszik nagy fröccsenéssel társa, nagyot csapva, beterítve engem vízcseppekkel, míg lenyúlok a wobbler végén felragadt társáért. Még hogy nincs csapatszellem...Mindjárt engedem a barátod, ne félj..

Folyó mentén egy kisebb áteresz. Vízre hajló part menti susnyás, alatta gyorsabban folyik a kis patak, két oldala lassú visszaforgó. Alig pár négyzetméternyi szabad terület. Mégis repül wobbler. Persze hogy mire indítanám, rajta a csuka. Fogai maradandó nyomokat hagynak a wobbler lágy alsótestén...

Kissé lejjebb küzdök a patak menti aljnövényzettel. Ember nem jár erre. Legalább nincs agyonfésülve a víz, mint a városi szakaszokon. Meglendítem a kis bohóchalra hajazó wobblert. A szemben vízre boruló fűz árnyékot vet a vízre .Mire a wobbler elérné az árnyék és fény határát, villámgyorsan kitör a zsombék alól egy csuka, s veszett fejrázással próbál szabadulni egy pillanat múlva a wobbler éles horgaitól. Én segítek neki kint a parton, miközben riadt szemekkel elmélkedik a további sorsán. Fotó után mehet amerre lát....

Hajnalban is csapzott fülledt az idő. Derengő fényben álmosan csendes a város. A munkába igyekvők sem indultak még el otthonukból, alig néhány ablakból szökik csak ki a frissen főtt kávé illata....

Apró harcosok támadják a kis horgokat a piciny wobblereken. A hajnali szellő óvatosan megborzolja a vízparti fák lombkoronájának tetejét. Van aki korán kel.....

Csúcsforgalom. Nyár. Kánikulai csaták....

Kelt: 2019. év Újkenyér havának 1. napján

Foggal, fog nélkül...

Nehezen lépkedem a part menti erdőaljának vad bokrokkal telenőtt szövevénye közt. A hajnali harmat rögvest átvizezi mindenem, a botomba, szákomba, táskámba ezer ujjaival kapaszkodik minden. Lábaimat körbefonja a vad tüskés szederinda, arcomba tüskés akácág kíván jelet karistolni, nem enged....

Minden lépésért meg kell küzdeni, s olykor csalódás, hogy a megszokott hely, ahol csukát sejtek megdobhatatlan, mert benőtte a dzsindzsa, s ha partot rendeznék, a munkálatok minden halat elzavarnának még a környékről is. Továbbállok.... Pici tisztás.. Lendül a kar,loccsan a wobbler, elindul.. Egyszerre nyekken a fék a botspicc hirtelen víz felé bólintásával....

Szúnyoghadak kísérnek, némelyikük felbátorodva belém mar. Ha megtorpanok,rám veti magát az egész banda. Egy idő után mindenütt zsibbadok, nem érzem az újabb marásokat. Két három dobás megy így csak egy helyen. Elég kell hogy legyen.

Tavaszszínű a Mosoni

Ívás után jön a balinok piócátlanítása. S örömmel úszik tova a műtét után....

A parti pergetés nem keserv nélküli. a sikert ki kell érdemelni. Ennek árát a folyó megkéri gyakorta. Wobbler marasztaló sziklák, faágak, gyökerek lesnek az áldozatukra. Hejj, aki átélt már ily torokszorító pillanatokat, az tudja miről is van szó. Erre a célra megfelelnek az LFX széria ("lufax tudja mi a neve, pici occó chínessee, horgászboltok ajtó mögött rejtett poros darabjai....) wobblerei, melyek olcsóságuknál már csak a hatékonyságuk nagyobb....:)

Lajta típus

Lajta típus 2.

Csónakos pergetés más dimenziókat nyit. Lassan ereszkedve a folyón egy-egy releváns hely megdobására igaz, csak három alkalom nyílik, mind más szögből, de így is felkeltheti a hely fenegyerekének a figyelmét. S vagy elindul, vagy sem. A látvány, a táj kárpótol akkor, ha nincs kapás. Bár ilyen nemigen fordul elő....

Úton

Elkapta a nád mellett

Sétáltatva a pórázon kicsit...

Alkonyati csónakos

Amikor egy új helyen dobok, megütöm, fotózom, elengedem, újra dobok, azonnal bumm, fárasztok, fotózok, elengedem, újra dobok és megüti megint egy....

Na ilyen egy évben csak néhányszor van. néhány perc alatt három, vagy négy balin ki tudja ütni az emberből a komoly disztingvált úriembert, s örömében ugráló félkegyelművé tudja változtatni a leginkább joker arccal pergetőt is. Ezt nemegyszer tapasztaltam magamon....

legutóbb is.....

Első dobás...

Indulás..

Kép, mely bevésődik

Második dobás, mi van itt?

Indul vissza ő is

A Harmadik dobás, mesebeli

A balin nálam mindig szabadon engedős

Keresem a kihívást. Nem a nagy halak, nem a mennyiség az, amely motivál, s hajt tovább a pergetés vízi országútján... nem. Új helyek. Ismeretlen új helyeken tudok-e pergetni, sikerrel, élményekkel gazdagodva, s nem baj ha jönnek az uszonyosok, foggal, vagy fog nélkül, az élmény az enyém, s velem marad a következő pecáig! Motivál, hajt, s bizsergeti a tenyerem, hogy igen, menni kéne, küzdve a part menti elvadult növényzettel, vagy a vizet hasítva a kis csónakkal...

Kelt: 2019. év Napisten havának 10.-ik napján

.