Olyan észrevétlenül halkult el a világ, megcsappant erősen a madarak éneke is az erdőn. Hová tűnt az élet? A nyüzsgő erdő-mező zöld, majd tarka gúnyája? Most egyhangúnak tűnik minden, élettelennek, de tévedés ezt hinni. Él minden, csak épp alszik, vagy teljesen belassult. Félig lehunyt szeme alól kíváncsian félálomban les rám az erdő. S nézi a változó időt. Az időt, mely mostanság oly kiszámíthatatlan volt. Hol zúzmarás köd nehezedett rá mindenre, hol metsző északi szél kergette a felhőket, s pirosította az arcokat.
 |
| Dérrel kísért pergetés a Dunán |
Néha havat vártunk a komor szürke fellegekből, de sokszor csak gorombán elszáguldottak felettünk, sokszor pedig nehéz fagyos vízcseppeket szórtak csak a nyakunkra. Még mindig nem heverték ki a folyók a szeptemberi nagy árvizet, s a halak nehezen találtak vissza eredeti élőhelyükre, amelyre sokszor talán rá sem ismertek.
Nem vagyok híve a halradarnak, úgy vélem, soha nem is fogom talán használni. Szeretem, ha a szemem előtt rejtve marad a vízi világ, hiszen azt tudni, érezni s érteni illik, ez tesz igazi horgásszá. A tapasztalat, a kint eltöltött idő majd hozzásegít a sikerhez, amely teljesen az enyém lesz, nem pedig egy gép aratja majd le a babérokat.
 |
| A szín és áldozata |
Egy-egy naposabb hétvégén vízre helyeztük kis "fregattunkat", s megvizsgáltuk, vajon maradt e szigetbe csuka. Az eredmény minket is meglepett. Csodálatos példányok akadtak, s szinte mind mederközépről, a mélyről, hiszen már a táplálék hal is ott lehetett, így a szélvizeken bedőlt fák árnyékában hiába is várták volna az áldozatokat az éhes csukák.
Nem volt panasz a méretekre sem, igazi darabos fenevadak próbálták forgatni a csónak orrát. Akadt olyan is, hogy mindössze másfél óra jutott csak sötétedésig. Kihasználtam néha, s gyalogmenetben egy ágrendszerből lefűződő csatornaparton tettem próbát, sokszor már a második dobásra sikerrel....
 |
| Szinek varázsa |
 |
| Talán még összefutunk.... |
Élménypeca volt, amíg az öblök, lassabb ágak nem kezdtek el befagyni. A csukák nagy része visszakapta szabadságát. Remélem, idősebb, erőteljesebb korukban még kíváncsiak lesznek az általam felkínált műcsalik valamelyikére.
 |
| Téli horgász hangulat |
Foglalkoztatott a kérdés, vajon felénk is eltűnőben van-e a menyhal, mint az ország déli és középső területein húzódó folyószakaszokon? Sajnos igen.
 |
| Eltűnőben az egyetlen édesvízi tőkehalunk, a folyók felső szakaszaira húzódnak vissza, azok felmelegedése okán |
 |
| Utolsó mohikánok |
Keresni kezdem őket, a téli esték lovagjait, a menyhalakat. Megfogyatkozott a populáció, ezt több évre visszamenőlegesen statisztikai adatokkal is alátámasztják. S egybevág minden az általam több évtizede tapasztaltakkal. A folyók magyarországi déli szakaszairól, már kuriózum, ha fogásról érkezik hír. Itt Szigetközben sem úgy van mint azelőtt, meg kell küzdeni minden egyes darabért. A régi bejáratott menyhalas helyeim 80%-a üres. Ott, ahol anno az öregek délután kettő után kiültek, hogy az alkonyatra jó helyük legyen, mire jönnek a menyusok, mára nem jár senki. A jó helyek mind kikoptak az emlékezetből, elgazosodtak, a feledés homályába merültek. Az öregek már rég nincsenek e világban, s menyhalak se járnak már oda szórakoztatni az öreg pecásokat. Csak páran emlékszünk már erre....
 |
| Talán más is... |
Sokat próbáltam meggyőzni a menyhalhorgászokat, hogy decemberben ne zavarják őket, hagy ívjon az a kevés is, ami maradt, ám évtizedeken át belefáradtam ebbe, noha mára talán rájöttek páran, hogy nekem volt igazam, bizony eltűnőben van a menyhal a hazai folyókból. Én szóltam előre, de talán már az is későn volt. Nincsenek már telek, befagyó jeges folyók, sőt, lassan hó sem hűti már a vizeket. A télen is aktív gébszőnyeg sem áll épp baráti viszonyban sem a menyhalak ikráival, sem a kikelő menyhal ivadékokkal. A folyók leghidegebb időintarvalluma pedig évről-évre csökken. A tendencia sajnos két évtizedes baljóslatom beigazolódása felé mutat. Globális felmelegedés, új invazív fajok megjelenése, ívási időben történő védelem hiánya..... Az együtthatók összeadódnak.
 |
| ..elengedi... |
Megfogott menyhalaim majd teljes egészét szabadon eresztettem egy fotó után, de sokat nem is fényképeztem. Nem voltak olyan szép nagyok, mint amelyekről jó pár éve fotókat készíthettem. Hol vannak már a 2 kiló feletti gyönyörű példányok? Lassan már csak fotókon és emlékekben.
 |
| ...őket |
A menyhal horgászatok hangulata mégis megmaradt, velem van. S velem van a vele járó csendes elmélkedés kint a fagyos sötétben a hold sarlója alatt ücsörögve, jó illatú pipafüstöt eregetve kint a csillagok bűvkörében.
 |
Annyi féle minta..... nincs két egyforma
|
 |
| Remény |
Jól esik kint ilyenkor. Nincs ember a vízen, nincs mozgás, még a vadak is elnyugszanak. A víz csendesen csorog, forog, s néha jeget növeszt a lábam előtt, s rejtve tartja télen is aktív lakóit. Néha magam is találkozhatom velük, s szót váltok velük gondolatban is. Messze még a tavasz.
 |
| Remény, hogy itt maradnak |
Kelt: 2025. év Fergeteg havának 8-ik napján.
