Domolykók meggyel

Az első meggyevő domi

A nyár kezdetén eszembe jutott a gyümölcsérés. Alig vártam, hogy a domolykó szabaduljon a tilalomból. Ekkor persze titkon reméltem, hogy a folyók sem zavarosak, hogy minden ideális lehessen a gyümölcsös pecára. Manapság az új kor trendi horgászmédiumai ontják a gyártók mindenféle eszközeit, műcsalijait, sőt, gyümölcsimitációk is egyre szélesebb körben ismertek már. Na de minek a műanyag, ha ott van a valóságos gyümölcs, amit akár meg is kóstolhat a hal, környezetbarát, s akár jól is lakható vele a hal, sőt, illata, zamata is van, sőt, a csali vezetés is hatékonyabb, hisz nem magam felé húzom a bokor alól, hanem szépen be engedem alá....

Sőt, ha magozom a meggyet, mederfenék közelében, ha maggal úsztatom, vízközt vezethetne. Szóval nincs az az imitáció, amely helyettesíthetné a valódi gyümölcsöt. Nem mellékesen tovább viszem azt a hagyományos halfogási módszert, amelyről a mai generáció talán már nem is hallott, ám lehet, az ő nagyapjuk, dédapjuk még így fogtak termetes halakat. Évről évre közzéteszek ebben a témában egy cikket. Így van ez most is. Ismétlés a tudás anyja, nem baj, ha van ki megmutat egy másik utat, eltérve a fősodratú populista marketing által vezérelt tukmálástól....

Valami elveszett. Valami régen elveszett, az élmény, az improvizáció élménye. Mikor kiérek a partra csali nélkül, körbenézek, látom, éppen szöcske ugrál sok a párt mentén, vagy éppen egy víz fölé lógó eperfa, ringlófa alatt fordul a víz, vagy épp az iszapos parton ott vannak az iszapgiliszták, lótetűk túrta lyukak, vagy épp rajzik a csimasz. S felhasználom a természet adta lehetőséget. Improvizálok, és jön a siker. Vajon az utánunk jövő generáció alkalmazza majd ezt, vagy teljesen a gyártók kénye-kedvére hagyatkozik?

Bámulatos ereje van

Egyszerű, de nagyszerű horgászat ez. Megérint a múlt dohos, patinásan kopott miliője, emellett elégtételt érzek, hogy igen, az ősi módon is horogra kaphatóak a folyóvízi vad harcos halak. Mert bizony a halak nem változtak. Tudják mi kell nekik, mi a jó nekik. Ösztönösen. Az emberből lassan kiölik az ösztönöket. Hogy miért? Ki kell öntsd a pohár tartalmát, ha valami mást akarsz beleönteni... Nem igaz?

Talán ez a legkisebb, amit meggyel fogtam

Ahogy érett a gyümölcs, a cseresznye, a meggy, de az újonnan a folyóparton megjelenő indiai vadpimpó (álszamóca) is halat adott. 

Óvatos, de falánk jószág

Ő már azért az a kategória, amelyet bárki megsüvegel

Reggelizni támadt kedve

Domira váró "csali"

Az indiai vadpimpó (álszamóca) is fogós, igaz nem tart jól a horgon

A szemközti bokor alól jött ki a meggyre

Ráadásul nem is az apraja tette tiszteletét, szinte 35 centi alatt meg se mozdult rá a domolykó. Na de onnan a szebb példányok, akár félméteres igazi mohos hátú ravasz buzifejű vízi bulldogok is belefeküdve a sodrásba rakoncátlankodtak, s tették próbára a felszerelést. Én még mindig faroktőig mérem a halak hosszát. Így szoktam meg. 50 cm, az faroktőig tényleg 50 cm, bár lehet bruttóban, teljes hosszban van az 57 is. Mennyivel jobban hangzik! De kit is kell becsapni? Miért is?  Lehet átállok a teljes hosszra...? A fizetés is jobban hangzik bruttóban, mint nettóban nem? Erről is szól ez a világ, a parasztvakításról...

Gazban megbújva óvatosan, guggolva közelítettem meg a lakhelyét, ki is csalogattam egy szikla mögül

Nagyon szeretek pergetni domolykóra. Nade! A folyócskán túlparti bokor alá bepöccintett wobblert, ugye a vízbeérést követve azonnal tekerem is ki alóla, ami nem annyira hatékony, mint az ugyanoda ejtett gyümölcs, amely a sodrással a párttal párhuzamosan végigpásztázza a teljes bokor-bokrok alatti szakaszt, higgyétek el, ha van ott domolykó, nem fogja őt hidegen hagyni a felé úszó ízletes gyümölcs!

(S.Cs.)

Kelt. 2025. év Áldás havának 12-ik napján

Mit súg a balatoni szél?

Az első pillanatok

Észak felől kapaszkodott az öreg autó. Mikoron felértem a dombtetőre, megváltozott a világ. A Bakony foglyul ejtette a felhők kajánul vigyorgó hordáit, s nem engedte el erős márkának szorításából, azt követve ahogy az öreg autó szusszant egyet, megkönyebbülve indult immáron lejtmenetben a dombtetőről, miközben kiderült az ég, a szellő ismerős illatot csent az orromba. A Balaton oly jellegzetes víz illatát. Friss, oxigéndús vidám illatot. Aztán megláttam ezüstösen kéklő víztükrét. Az arcom felderült, örömömben rikkantani lett volna kedvem. 

Oly messze még a zajos turistákkal tömött nyár, észrevétlen mozdulnak a napok, észrevétlen fon szerető bilincset rám a Balaton. El nem eresztene, bár elmenni nem is akaródzna 

Irdatlan húsos törpilla

Az első keszeg

Lassan érkeztek a pontyok is

A napkelte ezer színben ébreszti a vízfelszínt, sokszor a kapásokról is lemaradók, annyira elveszi figyelmem a gyönyörködés....

Néhány éve egyre inkább jellemzővé válik a törpeharcsa fogás. Sok év kell még, mire összeroppan a törpeállomány,  egyszer csak eltűnik majd a Balatonból. Jelenleg a felfutó ág a jellemző. Néha nem is bánom, hogy törpe jön, hiszen termetes vaskosan húsos példányok ficánkolnak a víz tetején, mikor kitekerem a szerelékem. Szemeim előtt már bográcsban rotyog a törpepaprikás, fő a juhtútós kapros sztrapacska mellé.....

Kompozíció

Végtelen nyugalom

Almádi mögött elfáradt a nap

Irdatlan mennyiségű bodorkával hozott össze a sors ezen a tavaszon. Mint horrorfilm én a piranha-k, úgy vetették rá magukat mindenre! Úszós szerelékkel horgászni kihívás volt, tovább tartott a horgot felgilisztázni, felcsemegekukoricázni, mint halat fogni. Testes 25-30 centis példányok azonnal lecsaptak. Vízközt, fenéken, mindenhol. A végén már áztatott keménykukoricával nyomultak, de azt is ugyanazzal a hevességgel támadtak. Ekkor villant be, miért oly kevés a pontykapás is beljebb, 70-90 méteren is. Mert az etetésre használt áztatott kemény kukorica nem érte meg azt, hogy odaérjen a ponty. A sáskahad mindent felfalt.

Ebéd mellé

Feszített víztükör

Hajnali próba

Néha azért befértek a pontyok, sőt, ha szél volt, S egy kis hullámzás ezüstös csillogása bűvölt el, a pontyok egészen nád közelig kijöttek, örömteli perceket okoztak a match botom horgászat során is, még ha nem is voltak olyan nagyok. 

Néha még akad tükrös is, tévhit, hogy csak pikkelyest telepítenek

Elmélázva

Akadt komolyabb harcos is, aki akasztást követve laza 50 métert befelé lehúzott egy slungra a dobról, majd kifelé menet akár egy felbőszült vad bölény a nádba tört, S mire csónakba szálltunk, a ponty mát megszabadult a horogtól. 

Festménynek se lenne rossz

Egy-egy törpe este is aktív

Irtózatos törpék. De a bodorka seregek őket is rendre kiszorítottak az etetésről. Ez van, amikor egy-két törpe megfogadta után elhatározott, hogy nekiállok törpézni, gilisztával fenéken, erre tessék.... Ki hallott már ilyen pimaszságot?

Zápor közelít

A Balaton, mint minden évben magával ragadott. 

Most is megkérdezte, lágy hullámok hangján: "-Miért vagy itt? A halak miatt jöttél?" 

Lassan, megfontoltan feleltem neki: "-Nem! Szeretek itt ilyenkor. Csend van, nincsenek még emberek, kik a szeretet, a nyugalom helyett gyűlölködnek, acsarognak egymásra, s eközben feldúlnak mindent maguk körül! Azért jöttem, hogy megmentődjem ettől!" 

Kicsit várnom kellett a válaszra: "-Nézd, az én partjaim is feldúlták, a nádasaim kipusztították, a partjaim kövekkel szórták, a hátamon ezernyi vitorlás, a strandokon zsivaj, s nem megnyugvás vár az, mit látsz mégis te itt nyugalmasnak?"  

Kicsit magam is vártam a felülettel, majd lassan, kissé határozottabban mondtam: "-A hajnali ébredésed, egy új feltámadás egy újabb remény egy szebb napra, a hajnali hangok, melyeket felőled hoz a szél, a napsugarak első csillanása a vízfelszínen, ez minden, ami nekem elég, ahhoz hogy higgyek benned!"

Erre már nem felelt azonnal, majd fertályóra tellett el, mire a víz felől érkező szellő hátán egy távoli üzenet hangja érkezett: "-Én is hiszek benned, hogy legközelebb is meglátogatsz, hogy újra beszélhessünk....!"

Jövök még

Vissza-visszavágyom partjára hát, hogy némán elbeszélgessünk a világ dolgairól, ami eltellett, s ami még csak eztán következik majd. 

Kelt: 2025. év Napisten havának 17-ik napján

Pereg a film

Sohasem tudok haragudni a kikeletre, ahogy az unottan szürke tèl után hatalmas robajjal rám rúgja az ajtót. Hirtelen ijedtségemet kárpótolja a madarak éneke, a nap langymeleg simogatása, a zöldbe szökkenő táj, s a folyóvizek lakóinak megélénkülése. 

Az utóbbi időszakban kissé hátrább szorult a horgászat, de azért néha próbát tettem Szigetköz folyóin, illetőleg az ágrendszerben. Többnyire pergettem, kis részben bèkèshalaztam. Hol ehhez, hol ahhoz volt kedvem, vagy èpp időm. Sosem bántam meg, amikor kint voltam. Partról, vagy csónakból, minden egyes alkalmat megbecsültem, szerettem, tisztelettel viseltettem a vizek iránt. 

A "fregatt" bevetésre indul

A pergetések felemás sikerrel jártak, volt hogy úgy kellett kiimádkozni egy-egy csukát a vízből, vagy hosszas cserkelést követve lehetett csak egy-egy domolykóval megharcolni, vagy éppen a balinok kacagták ki a felszíni wobblereket, S törtek rá a csukának szánt saját festésű kanálra. 

Folyó. Horgászni soha sem egysíkú, soha sem unalmas, S többnyire kiszámíthatatlan. Ezért is érdekes, ezért is kihívás. Alakul a szezon, alakul a tavasz, S hamarosan itt a nyár 

Az első melegebb napokon ők is aktívak

Leporoltam az UL pálcát, meg is hajtogatta a domi

Saját festésű kanálra csuka helyett balin

Azért a tigrisek sem tétlenkedtek

Az alkonyat hozza a jobb telényeket

Tilalom előtti utolsók egyike

Tilalom utáni elsők egyike

Egy érdeklődő a vasra

Kora tavaszi alkonyon....

UL pálca hajtogató

Egyre ritkább a sügér

Matchbot gyakori látogatója a szilvaorrú keszeg

És a bodorka

Nászkiütéses, királytüskés királyhal, avagy ívó leánykoncér

Igazi vadvízi keszegfajunk

Egy növendékponty beköszönt

Aki elküldte a mamát is

Az ezüstkárász is ritkul mifelénk

Néha belecsíptem a békéshalazásba is, hisz a feederbotjaim, S a matchbotom rágni kezdte a rozsda, s a pimasz pókok hálóval fonták körbe őket. A majd 20 éves szerszámok precízen tették a dolgukat, szépen hajladoztak nászruhás leánykoncérok, testes szilvaorrú készségek, kárászok, pontyok alatt. Hamarosan nyakamon a nyár, lejárnak a tilalmak, vár a meggyes domolykózás, s az esti harcsázások.  

(S.Cs.)

Kelt: 2025. év Napisten havának első napján

Márnák és gumimacik

Sosem feledem. Annyi tanulság van benne, S annyira jellemző ez a helyzet a mai világ sok-sok más szegmensére is: 

-Néhány évvel ezelőtt, egy derűs nyári napon az ország legészaknyugatibb csücskében Rajkán, a falu felett a nagy Duna kies partján horgászott három palimadár, akarom mondani, egy neves horgász felszereléseket gyártó cég teszthorgászai. Szép fényes, csilli-villi zsír új horgászládáikon ültek, high-tech patika tiszta és makulátlan felszereléssel, spéci etető és csalianyaggal próbálták megszólítani a vizek népét, kisebb sikerrel csupán. A helyi pecások ámuldozva lesték a felszereléseiket, a megjelenésüket, amitől ők még inkább gőggel teli peckes ülő pózt vettek fel, lesajnálva az ámuldozó, általuk "vidéki bunkónak" lesajnált pórnépet. Öltözetük egyen öltözet volt, egyen színben pompáztak, a szponzorcég nevének harsány feltüntetésével ruházatukon, sapkájukon, táskáikon, de még az autóik oldalán is. Harsányan nevetgéltek, majd ércesen gúnyos hangon egymást zrikálták, hogy na majd most megmutatják ők, hogyan kell halat fogni, hagy ámuljon a sok vidéki bunkó, aki látja őket, a vérprofikat, az újságok címlapjain folyton vigyorgókat, a horgászat atyaúristeneit. Hát azon a partszakaszon akkor rajtuk kívül voltak még vagy tucatnyian, akik horgásztak, s a hely jellegéből adódóan családok is, akik kint pihentek, napoztak, bográcsoztak. A helyiek igyekeztek nem nagyon tudomást venni róluk, bár ez nem nagyon sikerült, ugyanis a fővárosból ide keveredett jövevények gondoskodtak arról, hogy a figyelem központjában legyenek. Olyan mennyiségű etetést míveltek hárman, hogy azt a mennyiséget a jelen levő majd tucatnyi pecás egy hét alatt sem szórja be a vízbe. Köszönni a jövevények természetesen nem köszöntek senkinek, szóba sem álltak senkivel, így sokáig az egyetlen élőlény amellyel kapcsolatba kerültek, az egy szürke gém volt, mely unottan repült el felettük, egy második világháborús B-17-es bombázót meghazudtoló mód végig "szőnyeg bombázta" a három megszeppent horgász előtti vízszakaszt, épp abban a sávban, amelyet megértették a rakós botjaik hatósugarának végén.  A becsapódás sorozatos hangjára többen is felkapták a fejüket a parton, s csendesen mosolyogtak. Egy fiatal srác meg is jegyezte félhangosan: "-Ajjna, hát a gém is ezeknek etet!" 

Kisvártatva alattuk nagyjából 50 méterre egy koszlott ruházatú helyi kisöreg a dióverő botját rakta össze épp azután, ahogy leszállt az elcsigázottan kínlódó ősrégi Simson motorjáról. Még hallotta a szürke gém éktelen rikácsolását, S megütötte fülét a falubeli srác mondata is, aki a az imént konstatálta a gém áldásos tevékenységét. 

Az öreg hamarosan bevetette a botot, s azt kézben tartotta, mivel görgetett, hagyta, hogy a kis gömbólmot a szerelékkel együtt vigye az ár, az aljzat kavicspadján araszolgasson le a csali. Csontival csalizott. Hatot is görgetett, minden eredmény nélkül. Egyre fáradó kezei mind kisebb távra dobták be a csalit, eredménytelenül. Legalább rendesen megpásztázza a vizet. Gondolta magában.

A palimadarak eközben két szebb dévért is húztak, s eközben gúnyos megjegyzéseket tettek az öregről maguk közt, s az sem zavarta őket, ha a szél, s a víz levitte az öreghez a hangot. Az öreget bosszantotta a három idegen. Idejönnek, a szép ruháikban, a márkás cuccaikkal, s azt hiszik ők itt a menők. Bosszantotta a dolog, hiszen olyan jó lenne, ha bizonyíthatná, hogy igen, ő itt horgászik évtizedek óta, ismeri a víz minden rezdülését, S bizony megmutatná, hogy ha a csillagok állasa is jó, ő bizony megmutatná, hogy is kell ezt csinálni. Miközben ezen gondolkodott, megéhezett, félresepert mindent az a gondolat, hogy valamit rágnia kéne. Belenyúlt a félig likas kabátja bal zsebébe. Megcsörrent valami. Egy zacskót keresett, amelyben emlékezete szerint maradt még fél marok makuka de a keze másba akadt. Egy erősebb, másabb tapintású zacskó. Még a kis unokáját kínálta meg a zacskóból néhány szem gumicukorral az este, s marad benne pár szem színes gumimaci. 

Gondolt egyet, .... Miért is ne? Hamar egy málnás gumimacit a horogra tűzött. Ismét bevetette a szereléket, görgetett. Mintha villám verte volna vállba, úgy jött a kapás. Majd kitépte a botot a kezéből. Ám ráncosodó keze görcsösen kapaszkodott abba, S felvette a harcot a márnával. Egy majd 4 kilós példányt segített partra, eközben direkt hagyta, hogy locsogjon kicsit a sekélyes parton a hal, hagy hallják a palimadarak, majd a gúnyolódásukra válaszul, hamar szabadon is engedte a halat, még csak fotót sem készített róla. Őt nem fertőzte meg ez az új divat.

Kifejezetten a hideg rázta az olyan képektől, amikor a horgász félig lehajtott fejjel a hal fejét nézi, s úgy fotóztatja magát, akár egy félkegyelmű. Legalább mosolyogjon a kamerába, mutassa meg az örömét a düddő fejű. Nem, inkább a búbánatos tekintet, félig a hal fejére ráhajló fej. -Pfuu, ezek egymástól tanulták el ezt a marhaságot...-rágta át fején a gondolat. A gondolatokat tett követte, egy újabb gumimaci került a horogra, S már repült is befelé a csali. S jöttek a kapások sorra, már-már félő volt, kevés lesz a gumicukor, hiszen a következő negyven percben még háromszor megismétlődött az akasztás, fárasztás, szabadon engedés begyakorlott mozdulatsora. Szép 3 és 5 kiló közötti csupa izom erőgépekkel küzdött. Bele is izzadt, hóna alatt megfoltosodott a viseltes fakó kabát. Karja égett, válla belefájdult, de szó nélkül tette a dolgát. 

Eközben síri csend ülte meg a Duna partot. Szó nem esett több, mindenki meredten maga elé bámult, sandán lesve az öreget, szemmel csak odanézve, véletlenül se fordítva fejet arra. Néha A bogrács mellett ülő család tagjai közül  tapsolt valaki, ám a helyzet tragikomikumát felismerve, egy idő után a taps is elmaradt, mindenki feszülten figyelt. A kisöreg gondolt egyet, s pikk-pakk összepakolt. Nem volt nehéz, egy vödör, s egy horgászbot volt csupán nála, a kismotor hátuljáról a szerelékes ládájátle sem vette. A művelet nem tartott tovább néhány percnél. Épp a Simson Star Schwalbe típusú kiöregedett kismotorba próbált meg életet lehelni, mikor az egyik gúnyolódó, legnagyobb hangú reklám horgász odalépett hozzá, s megszólította:

- Megkérdezhetem bátyámuram mi a titka? -vetette oda hetykén a ficsúr még mindig köszönés nélkül.

- Hogyne, barátom. -válaszolt az öreg, kimért, nyugodt, kissé fennhéjazó hangon. - Nagyon szívesen elmondom! Nagyon szeretem a vizet, évtizedek óta tisztelettel alázattal járok ide a partjára. Tisztelem a horgásztársaim, akiknek mindig köszönök. Köszönök a víznek, a fáknak, a madaraknak! Ha úgy tartja kedvem belepisilek a vízbe, te édes fiam lent Budapesten, nem fent, ahogy ti mondjátok, lent, mert a víz innét oda lefelé folyik, szóval te abban mosol kezet, de ami a legfontosabb, szeretem a kisunokámat, s ha csak rá gondolok, mosolyog a szívem, s a szerencse is mellém áll! Így volt ez most is! Amúgy meg! Vót röhögni? - kérdezte maró gúnnyal, majd a választ meg sem várva kacsintott még egyet, majd az elképedt önérzetében leforrázott, büszke fennhéjazásában megtaposott reklámhorgászt faképnél hagyta a kesernyés füstöt okádó kismotorral eltűnt a bokrok,  a fák mögött kissé felverve a finom port a földúton, a pillanatig megtörve az ártéri erdő csendjét....

(S.Cs)

Kelt: 2025. év Szelek havának 13-ik napján