Hejj Dunáról fú a szél

Tekintetek

"Térképeken megrajzolták! Ez itten kérem a Magyarország! Az iskolákban megtanítják, ez itten kérem Magyarország" ( katt / Bikini) 

Megannyi rejtett kincse vár még felfedezésre, itt is van mindjárt Felső Szigetköz, mely újra és újra lenyűgöz. S mióta nincs halászat, hal is jobban akad. Mert akad. S ha jól akad, megakad. Ha megakad, itt is marad egynémely a szákban. Van ki hazajön, ám többségük a vízben vigyoroghat tovább. Jövőre is legyen mit fogni. S ha valaki feltenné a kérdést, hova mennék legszívesebben horgászni, a válasz nem lenne kétséges, SZIGETKÖZBE!!! Hova máshova? Mindenkinek a maga környezete a legszebb, ahhoz ragaszkodik, s ha tud, azzal él szimbiózisban. Kinek a helyi kavicsbányató, esetleg egy kis hegyi patak, kisebb tározó, tórendszer, folyó, vagy folyórendszer, lényeg az, hogy megértsék egymást a természettel, az élővilággal. Így van ez rendjén, s én örülök, hogy részese lehetek a természetnek, nem csak úgy odaestem valahová a földre, hanem igen, megpróbálok együtt élni vele, s megérteni őt, megérteni egymást, ez itt a cél. Persze vannak buktatók, hullámvölgyek, melyeken át kell lépni, magunk mögött kell hagyni, hogy megmaradhassunk azon az úton, amelyen elindultunk, amely jó irányba vezet.

Valódi peca, sikerekkel, olykor csalódásokkal, de mindig örömmel és felszabadultsággal. Az utóbbi időben mintha mázsás súly kötötte volna kezem, rozsdás láncokon súlyos vasgolyók próbáltak visszafogni, s alig bírtam a halakkal is.

Nem láttam, nem éreztem, nem hallottam merre vannak, oly súllyal nyomott a teher, hogy vállaim megrázva le kellett vetnem a koncot. Felszabadult érzés lerázni a láncot, s hagyni ott, ahová leesett, egye a rozsda, a rothadás, váljon az enyészet martalékává...

Öreg Duna ág 

Darabosabb szilva

Milyen vidám és színes is lett így a világ. A halak pedig mintha tudták volna ezt, tömegével ostromoltak. Eddig kerültek, mintha valami álruha lett volna rajtam, s nem ismertek volna fel. Egy-egy kósza keszeg, néhány kismárna... más nemigen jelentkezett. De most, most, hogy levetettem kopott mocskos zsírfoltos szürke köpenyegem, most aztán bátran kopogtattak....S mekkorák tették tiszteletüket....

Sütnivaló szilvák

Horoghajlítós csaták, megállíthatatlan méteres vadpontyok szabadítottak meg a felszerelés egy részétől a hinarasba törve, kagylópadra húzó iszonyú márnák, a fárasztott 30 centi körüli szilvaorrúra lecsapó méteres csuka, mely kiröhögte a keszegező matchbotot,... a hajnal neszei, a hattyúcsalád közeledése.....Ágasról letépett feederbotok, iszonyatosan recsegő, síró, zokogó orsófékek, mind-mind azt üzenték, hogy : "Isten hozott!" S egyedül álltam a parton, egyedül, álltam ott mint Keoma, egyedül, csak egyedül ahogy a folyó szeret látni, utánfutó nélkül.

S köszöntöttek a megfogott csodás méretű egészségtől kicsattanó erejük teljében levő halak.

C&R márna 3 kg körüli

Mennyi élmény. A lerázott kolonc, mely gátját szabta az akaratnak, s próbálta elhitetni a maga korlátolt beszűkült celláját színes világnak, csak egy rossz álom, mely időleg rám telepedett, melyet egy mozdulattal elsöpört a pirkadat, mely felnyitotta szemeim, s egy mély, de nevetéssé váló sóhajjal szabaddá tett. Igaz az, bizonyos, hogy egy korlátolt elme sosem arathat diadalt a kultúra, s a pallérozottság felett. Esetleg egy ideig visszafoghatja azt gyötörve-próbálkozva, ám ahogy a dühöngő áradatnak sem áll ellen egy rozoga palánkgát, így itt sem ülhetett győzelmi tort a sallang, mely csak egy giccses mellékletként próbált egy remekmű mellett helyet foglalni, reménykedve a felemelkedésben, ám eleve kudarcra ítéltetve menthetetlenül sikertelenül. Oly jó győztesen a szirten állva kiáltani a szélbe, hogy szabadság, miközben a szél pirosítja az arcot, s nevet rám fentről az égbolt! Erről tehát ennyit.

Ő is C&R, kicsit nagy....

Maradt még oly sok csodás, egyedül járt helyem, mely nem került napvilágra, s bizony ontja a halat.  Jóleső érzés egyedül megküzdeni az őshonosokkal. Nem zavartatva, csendesen, nyugalomban, figyelő madárszemektől kísérve csak. ...

3 kg felett kicsattanóan egészséges az ágvízből

Napi kvóta, bő 44-45 centis ágvizi potyeszok

Ehető Fűz-fagomba 

Még egy dunai

Szóval, kalandra fel, horgászbot a vállra, kalap a fejre, füttyszó és madárdal, csivitelő fecskék, vidám nyár, halak....

Utóirat:

Köszöntök minden kedves olvasót, régieket, újakat, a kezdetektől velem tartókat, az egyszer-eyszer benézőket a 100. bejegyzésemmel! 

🎂

Kelt: 2018. év Áldás havának 31.-ik napján

Haragos Balaton

Olyan nagy vágyakozással gondolok mindig arra, hogy lejussak a Balaton partjára, hogy szinte szavakba sem tudom formálni. Ahogy közeleg az utazás időpontja, egyre csak fokozódik az érzés. Három nap. Egy június elejéből kiszakított hétvége. A víz szinte huszonöt fokos.

Minden adott. Vízparti nyaraló, saját stég, csónak.... három nap. Roskadozik az autó a horgászfelszerelésektől, noha a pergetőbotok így is otthon maradtak. A cél a békés halazás. Fenekező felszerelés előnyben. Etetőanyag, kukorica, búza, ízesített spéci dara, pelletek, pop-up csalik, különféle ízesítésű gumi és csemege, félkemény és rothasztott kukoricaezredek várták a bevetést. Feederbotok, erősebb, keményebb bojlis bot is felsorakozott a harc előestéjén.

A pálya új, teljesen ismeretlen volt számomra, a keleti part egy csendes náddal szegélyezett szakaszán. Innen a legszebb a Balaton, vagyis a legszélesebb. Imádom, ahogy a kelő nap sugarai a hátam mögül először a Tihanyi apátság tornyának csúcsán csillan meg, s később ragyogni kezd az épület teljes egésze, míg a félsziget csak óhajtja a hajnalt.

S maga a tó ezernyi színével köszönti a hajnalt. Jobb esetben.

Ott jön, vagy megy az eső, zuhan a légnyomás

Az érkezést követően hála a jó időnek és a langymeleg víznek, gyalogosan fel tudtam térképezni az előttem levő medret. Ott is, ahol a lábam még leért, de a fejem felett még akadt egy méter a víz felszínéig. Kemény aljzat, a nádas mentén kagylópad.

Meg is volt a terv. A kagylópadhoz megy az erősebb bot, fonott előkével, csalitüskével. A másik a nyílt vízre, a nádfalak közti alig 25 méter széles nyiladékba, ahol véleményem szerint befordul a hal. Egy-egy vödör kukorica búzával került a kiszemelt etetendő területre. Etetés után egy órával megvizsgáltam, az áramlat nem-e mozdította el az etetést az aljzatról. Nem. Minden a helyén maradt!

Hajnal, eső után, 

Reménykedve vártam az estét. Indult a mutatvány is. Jöttek testes bodorkák, dévérek. Aztán dévérek és bodorkák. Variáltam a csalikkal, de újfent csak dévérek, bodorkák. Közbe a nád menti etetés szélén rebbentek a küszök. Azonnal ment be a süllőző bot, csúszóólmos szereléssel, kis 15 grammos ólommal bedobva, hosszú előkén fejetlen taposott küsszel. Karika le a stégre, kissé balra a bottól. Közbe jött két papírdévér. Hát nem olyanok mint odahaza a dunaiak, de dévérek, s nyálkásak is ugyanúgy.

Naponta kétszer, három nap hatszor

Rezzen a karika. Hohohó! Megy fel az adrenalin! Kézbe a bot. A karika megy-megy, majdnem eléri a pálcát megáll. A szürkület meghozza a halat! Gondolom magamban. Kicsit lejebb engedem a karikát. Az ismét megindul, s míg eléri a botot, ráfogok a fékre, bevágok. Jó hal küzd a horgon, görbül a bot is. Öröm az ürömben, a tettes csak egy 28 cm-s sügér. Le se fotózom, elengedem. Csalódott vagyok. Az est hátralevő részében nincs több kapás. A feedereken se. Beindul a viharjelzés, zuhan a légnyomás, villog az ég alja Szerbia felől.

Reménykedő alkony

A keszegeket kint hagyom a haltartószákban, majd 5 kilót. Becuccolok, abban a reményben, hogy hajnalban újra kimegyek. Akkor még nem sejtettem....

Némi zsákmány

Az év vihara söpört végig azon az éjjelen a térségen. Kidőlő fák, elsodort stégek, s elvitte a vihar a haltartó szákom is halastól, mindenestől. Hogy az a....

12 bevetett bot a szomszédban

Így még nem láttam a tavat. Másnapra csendes eső mosta el a tombolás nyomait. Dél körül oszladozni kezdtek a fellegek, s megindult a kárfelmérés. Nekem csak a haltartó szákom tűnt el, halastól, ám a szomszédban rodpod, bot, merítő, s egyéb kisebb dolgok is veszteséglistára kerültek.

Fiam rendesen beetetett

Nem is reméltem, hogy az etetés helyben maradt a fenéken. Mindegy. Induljon elölről az egész. Etetés, horgászat. Csak a mézes gumikukorica tudott kapást kicsikarni. A gilisztám elfogyott. Nem is baj, nem keszeg volt a cél. A két vödörnyi kukorica és búza ennek ellenére is csak a keszegnépet hozta lázba aznap. Az este megismétlődött minden. Halszelet, kapás, sügér, majd semmi más. Se ponty, se süllő. Ez vicc. Mit csinálok rosszul? Semmit. Megint zuhan a légnyomás, a rácok felől ismét jön az eső. A neten a radar is csúnya képet fest a kijelzőre. Pakolás. Keszegek vissza a vízbe, most nem hagyok kint semmit.

Szép a balatoni is...

Az eső lágyabb volt mint előző nap, s a hajnal kint talál a vízparton. Fél négy sincs. Az az igazi balatoni hajnal. Na már ezért megérte. Igaz, Siófok felé setét az ég, morog is arra valami, de távolodóban. Ez reményt ad. A tó vize tükörsima, opálos zöld. Beljebb vagy 80 méterre végre rablásokat látok. Dolgoznak a balatoni ballerek. El kellett volna hozni a pergetőmotyót. Hisz itt csónak is van. Mindegy. Azzal főzünk, ami van. A két fenekező bent van. Jönnek is a kapások. Bodorka, papírdévér, kicsit nagyobb dévér, aztán megint dévér. Hiába a kukorica csali, hiába a tüske, a keménykukoricás etetés, nincs más. A szomszédba se, pedig ott 3 napja 12 bottal nyomják.

Van a szákban...

Nyomasztó az idő. Még ilyen hullámzást a légnyomásban nem láttam. Napjában többször zuhan, majd emelkedik. Hiába a Balatonhoz akkor jövök, mikor tudok, s vagy kifogom a jó időt, vagy nem. Most nem. Legalább a keszegek kárpótolnak valamelyest, bár az erejük hangyaf@cnyi dunai társukhoz képest, legalább élményt adnak. Jön aztán egy szebb fél kiló körüli dévér, majd egy aranyló színben pompázó kárász. Jó hét-nyolc kilónyi keszeg vigyorog a haltartóban, mikor üt az órám. Haza kell menni, sajnos itt a vége. A szomszédban is pakolnak. Ez most így sikerült. Jövök még...

Kelt: 2018. év Áldás havának 21.-ik napján 

A patuc, a tomoly és a laamli

Messze a főváros lassan vonuló széles folyójától, a távoli vadnyugat darabokra szaggatott szigetei rengetegében, az ország északnyugati csücskében levő tündérkertben esett meg a történet...

Egy nap kissé elszemtelenedett a patuc, a tomoly és a laamli! Nem, nem én írok helytelenül! Ezen elnevezések eredetét nem kutatták még a nyelvészek, s félő, hamarosan el is tűnnek, s nyomokban se marad utánuk semmi. Grétsy tanár úrnak jussa lenne a kutatás.... Talán a 13. században idetelepített kunok másították meg kissé az akkor még magyerinek nevezett beszédet. Leszármazottaik néhány szóban és Kunsziget nevű településük nevében őrzik talán a múltat. De az is lehet, hogy a Habsburgok által a rebellis magyarok ellen a nyugati végekre telepített horvátok, saját elnevezésük szerint krobótokhoz köthető mindez. Az is valószínű, hogy az ősi magyeri nyelvet beszélő egy nemzetségünk utódai, kik sikeresen vészelték át a századokat Szigetköz és a Hanság lápvidékén, s ők őrizték meg ezen elnevezéseket idáig. Nincs sok jelentősége, mindenki büszkén használja ezen elnevezéseket itt Szigetközben, s természetesen magának érzi azokat.

De térjünk vissza a három gazfickóhoz. A patuchoz, a tomolyhoz és a laamlihoz. Utóbbinál a két 'a' betűvel az öregek szájából oly sokat hallott elnyújtott 'a'-t akartam érzékeltetni.

Mielőtt kel a nap

A helyi sheriff régóta szerette volna kézre keríteni a triót. Ismerte a helyeket, ahol garázdálkodni szoktak. Ismerte a szokásaikat is. Úgy vágott útnak, hogy nagyon is jól tudta, kit hol talál meg.....

Nem, ez nem alpesi vidék

A Laamli:

Szélhajtó küsz, vagy pöstiesen sneci
Szinte bárhol rálelt, s elég volt egy kis kenyérdarabot dobnia a vízre, máris ott körözött körülötte társaival, s itt-ott elárulta a jelenlétét az, ahogy a napfelkeltekor szedegetett. Nem is került túl nagy erőfeszítésbe megfognia. A legértékesebbnek tartotta a sheriff őt mind közül. Hisz a laamli, vagy ahogy újabban divatosabban nevezték a lames volt az, amely elvezetett más, nagyobb gazfickókhoz, olykor balinhoz, csukához, harcsához, süllőhöz..... Hiába, neki mindig megérte árulónak lenni.

A Tomoly:

Fejes domolykó, egérfogó, vagy telény
Rettenetesen óvatos, félénk, de egyben mohó kis fickó, akiről szó van. Van, hogy a füle botját sem mozdítja semmire, van, hogy egy kis ügyességgel kézre keríthető. Egy alkonyon a sheriffnek sikerült is rábukkannia. A telény, vagy ahogy itt nevezik a tomoly a folyó kanyarulata mentén kígyózó hínárszőnyegbe bújva néha kinyúlt egy-egy vizipók, vagy szitakötő után. Szóval megint itt garázdálkodsz. Szinte az első próbálkozásra sikerült kézre keríteni. A hínárszőnyeg mentén a sodrással eresztett műbogár felkeltette a tomoly figyelmét. S mikor a bogár megállt, s kissé elindult sodrás ellenében, lecsapott rá. Rátört, s a kezdeti zavarodottság után tudatosult csak benne, hogy csapdába esett. Némi ellenállást letörve sikerült is kivarázsolni a vízből őt is.

A Patuc:

Paduc, tintafosó vagy jászpaduc
Ha a Nagy-Dunáról lenne szó, ott könnyen meglelhető lenne, hisz ugrándozásaival elárulja magát. De itt az ágakon, kisebb folyókon bizony nehéz a nyomukra akadni. Igazi nyomolvasónak kell lenni, s érdemes hallgatni az őslakosok tanácsaira is. Egy sekélyebb, de kemény kavicsos aljzatú (ami a Mosonin igen ritka) szakaszon, ahol cefetül felgyorsult a folyó, ott próbálkozott a sheriff. A kenyér itt sem maradt el. Némileg megvizezve, vakondtúrásfölddel és folyómenti sóderrel megnehezítve próbálta léprecsalni a vésettajkú, folyton vigyori alakot. Állandóan mosolyog. Honnan ez a folyton derű? Nem ment gyorsan. Mindenféle más kis gazfickó próbálta elvenni a sheriff figyelmét. Szilvák, marcik, küllők, gébek, karikák, bagolykeszegek..., mígnem a patuc nem bírta tovább, s csak elcsábult ő is a felkínált csalira. 

3 grammos "dugó" kissé visszatartva akcióban

Ahogy az úszó, vagy ahogy itt nevezik a "dugó" araszolt a sodrással, jött a tipikus ritmus, a "titi-tá", avagy a "tik-tik-durr", ami folyóvizi úsztatós horgászok nyelvén azt jelenti, hogy két rendkívül gyors belepiszkálás után a harmadik hosszabbat üli meg egy pillanatra a patuc. Az egész két másodperc alatt lezajlik, ha nem gyorsabban. Na akkor kell bevágni. A harmadik ütemre. A rutinosabb úsztatós horgászok az úszó ritmusából szinte száz százalékra megmondják milyen hal is kapta el a csalit. Olyan ez mint egy zenemű. Az első akkordokból bevillan az egész darab! Noha még nem látták azt ki pengeti a húrokat, hisz a fárasztás épp megkezdődött., mégis.... Valóban, egyértelműen elkülönül a szilva, a márna, s a paduc kapása, nem beszélve a jászról, koncérról, a pontyról, s a küszökről....

típuspatuc a Mosoniból

Egy falásra való patuc

Babamarci a bölcsődéből

Kölökmarci az óvodából

Siheder marci a Mosoniból, ő már sajtevő

kicsit fura nekem ez a sikló

Szilvórium

S hogy mit üzen a sheriff? Mindegy, hogy Browning, Parabellum, Magnum, az ellenfelet a kilőtt golyó magja teríti le, azaz a hal nem a botot nézi, nem az orsót, a zsinórt, hanem azt, ami a horog végén van. Mondjuk a legjobb a -gunyec-. Hogy az mi? Máshol gilisztának nevezik, itt gunyec. Egy szintén veszélyeztetett faj. Maga a szó.

Na meg jó ha tudjuk, hol keressük a vadnyugati banda tagjait, mert ravasz alak ez

a Patuc, a Tomoly és a Laamli.....

Kelt: 2018. év Áldás havának 13.-ik napján