Gombák országútján

Gombamániám szövi szorgos pókként álmaim szövetének szines köpönyegét. Ott motoszkál minden nap, s ezerszer felteszi a kérdést, hogy mikor, merre megyünk gombákat keresni? Oly csodálatos a természet, mindig mást mutat, s én folyton kíváncsiskodom, vajon most mi lesz a következő meglepetése? Megfigyeltem, hogy a horgászok, a vadvizeken horgászók jelentős része gombászik is. Nálam is igy van ez. Emlékszem, gyerekként, s fiatal koromban is, mennyit eljártam édesapámmal erdőkre, mezőkre. Azt, hogy mennyit tanultam akkor tőle a gombák, a mezők, az erdők világáról, csak most értem meg igazán. A gombászat nálam már olyan szenvedély lett, hogy fenntartások nélkül mondhatom, már-már beelőzte, bekebelezte magát a horgászatot is. Rengeteget bóklásztam az erdőkön, mezőkön az idei esztendőben is. Vaskos kilométerek gyűltek a cipő, illetve a csizmatalpam képzeletbeli kilométeróráján. Magam sem tudom, hány féle gombával találkoztam a kóborlásaim során. Sok, számomra új fajjal kedveskedett az erdő, s a mező, mérgező, halálos (☠) fajokkal is megismerkedhettem, igaz, csak a fotózás erejéig. Ezzel a bejegyzéssel szeretnék tisztelegni a természet előtt, s ebben az idei gyűjtések ("hasgombák", amelyek konyhára kerültek..) alanyait is bemutatnám időrendben, ahogy találkoztam velük az év kezdetétől.......

Jöjjön tehát egy kis betekintés Szigetköz gombavilágába a teljesség igénye nélkül....

1. Téli fülőke 

(Flammunila velutipes)

Januárban, februárban itt-ott megtaláltam vízpartok mentén füzeken, tölgytuskókon. Aztán eltűntek, hogy novemberben és decemberben újfent előbújjanak. Jellegzetes fagytűrő faj, a kalap ragacsos nedve is ezt a célt szolgálja, hogy védje a termőtestet a fagyoktól. Nagyon finom levest készítettem belőlük. A téli időszakban, mikor a természet álomba szenderül, ő éberen vigyázza az erdők nyugalmát. A gombaszedés hiányától elkeseredett gombászok egyik jelentős mentsvára a téli fülőke!

2. Kései laskagomba 

(Pleurotus ostreatus)

Az egyik kedvenc gombánk. Igazi erdei ízvilága, nagy mennyiségben történő előfordulása a család kedvencévé tette. Az enyhe télnek köszönhetően, a január-februári időszakban is szedhető volt, de a dömping igazán október közepétől indult be. Tölgyön, fűzön, nyárfán is megtaláltuk. Csodás csokrokban nyújtotta át a természet az ajándékát. Rántva, sütve, levesbe, pörköltnek, gombakrémnek...stb.. nem győztük szedni, enni....

Szégyentelenül arcpirítóan sokat szedtem belőle.....

Elképesztően sokat...

3. Osztrák csészegomba 

(Sarcosypha austriaca)

Bakancslistás gombám volt. A tavaszt, a megújulást szimbolizálta nekem. Itt-ott láttam, hogy képeket posztolnak gyönyörű találatokról, s magam is nyakamba vettem az erdőket, annak reményében, hogy talán találok én is. S láss csodát, március közepén egyszer csak a lábam előtt termett. Levesbe nagyon finom gomba volt. 

4. Júdásfülgomba 

(Auricularia auricula-judae)

Egész évben jelen van. Tölgyfán, bodzán előszeretettel foglalt helyet. s nagy helyet foglalt el nálunk is a gyűjtésének szenvedélye, bizony tetemes mennyiségben fogyasztottuk, szárítottuk. leszárítva majd a tizedére esett vissza a térfogata, ám amikor az ember vízbe dobta, egy óra múlva visszanyerte eredeti állagát, alakját. Igazi csodagomba, ahogy itthon megjegyezték.  S valóban, felsorolni is nehéz lenne a jótékony gyógyító hatásait. Nem véletlenül ismert a magyar népi gyógyászatban, s Kínában több ezer éves termesztési kultúrára tekinthet vissza. Elképesztő finom levest készítettünk belőle több alkalommal is. 

Belőle is rengeteget szedtem. Kosárszám, minden hónapban. A szárítógépnek sok-sok dolga akadt, de gyakran száradt a radiátorokon is tálcán.

5. Rőt fagomba 

(Neolentinus schaefferi) 

Egy ritkább gombafaj, amely minden év áprilisától júniusig szokott megörvendeztetni. kivágott tuskókon nő, árnyék kedvelőgomba.  A tavasz első nagyobb termetű gombái közé sorolom. fiatalon rendkívül ízletes, finom gomba. Idősebb korában rágós, élvezeti értékkel nem bír. Tojás alá nekem  a fiatal példányok kiválóak voltak..

6. Sárga gévagomba 

(Laetiporus sulphureus)

Egy másik nagy kedvencem a sárga gévagomba. fiatalon lédús, zsenge taplófaj. Vízparti füzeken, vadcseresznyén, öreg nyárfán előszeretettel terpeszkedik. sokszor elég megközelíthetetlen helyeken jött elő. Bizony előfordult, hogy a 12 fokos vízbe combközépig beállva tudtam csak szedni, vagy éppen csónakból horgászat közben fordultunk rá a csemegére a csónak orrával. Április végén szokott felénk megjelenni, s május végéig nagyon sok szedhető belőle. Azt követve csak hébe-hóba jön elő a nyár folyamán, hűs, árnyékos vízhez közeli helyeken. Nem egyszer a legközelebbi folyótól 2 kilométerre is találtam egy árnyékos sötét erdőben. Szeptemberben aztán újra erőteljesebben beindul a növekedése, s október végéig jó eséllyel szedhető ez az ajandék csemege. Csirkehús gombának is nevezik sok helyütt, mert kirántva hasonló az állaga a csirkehúséhoz. Az idősebb példányok kesernyésebbek, a fiatalok illata rendkívül erős, jó gombaillat, ám az ízében ez nem jelenik meg. Kiváló levesbe, rántva, hússal együtt sütve, tejszínes gombapörköltnek. Ja, a borsot nagyon kedveli, természetesen fogyasztás előtt 20 perc előfőzést igényel!....

7. Ízletes csiperke

 (Agaricus bitorquis)

Áprilistól jó eséllyel botlottam beléjük, s szinte októberig előfordultak a nyárfa-fűzfaerdőkben. A nyár közeledtével sajnos nem tudtam felvenni a versenyt a kukacokkal és a csigákkal, így túl sokat nem gyűjtöttem belőlük, de egy-egy séta alkalmával mindig volt annyi, amennyi egy reggeli tojás alá éppen elég volt. Rendkívül finom illata, erőteljesen finom ízvilága az egyik kedvenccé tette. 

8. Pisztricgomba 

(Polyporus squamosus)

Bakancslistás gomba volt ő is. Idén sajnos csak egy alkalommal találkoztam vele egy kivágott tuskón, s sajnos már ő is öregecske volt, így csak fotóztam. Talán jövőre időben elcsípem...

9. Nyári laskagomba 

(Pleurotus pulmonarius)

Az egyik nagy kedvencem. A nyári laskagomba. vékonyabb, gyengédebb húsú, ízletesebb mint rokona a téli laska. Fűszeres íze, illata miatt az egyik legkeresettebb gombánk. júniustól sikerrel barangolhatok az erdőkben utána, s egészen október végéig fellelhető, mielőtt átveszi helyét a kései laskagomba. tölgy, bükk, nyárerdőkben egyaránt előfordul. Levesnek, tojás alá, pörköltnek, gombakrémnek melegszendvicsre fantasztikus. Néhány kosárral belőle is sikerült gyűjteni...

10. Mezei szegfűgomba

 (Marasmius oreades)

Erről a gombáról egy szó jut eszembe! Imádom! friss, zsenge, átható illatú, s maga a gomba, amely a legjobban fel tud dobni egy tojásrántottát reggel, egy levest délben, s egy melegszendvicset este! Legelőkön, mezőkön jó eséllyel megtalálható májustól októberig, s sokszor elég a reggeli harmat is neki, hogy előbújjon! Szedése mindig eszembe juttatja, gyerekként a bokodi legelőn történő családi gombászatokat. Sokat szedtem belőle idén, s szárítottam is le belőle télire. Nem bántam meg. Rendkívül jól szárítható! Télen sem kell nélkülözzem zamatát, s levesbe, pörköltbe ízesítésül néhány szem mindig belekerül.

11. Akáccsiperke

 (Agaricus bresadolanus)

Alig két, két és fél hét. Amíg találkozom vele szeptember közepétől. De akkor aztán valóban úgy nő mint a gomba. Vegyes erdőkben sokszor csoportokban üti fel a fejét. Elképesztő finom illatú és jóízű gomba. Kissé pikkelyes a kalapjának közepe, emiatt sokan félnek, idegenkednek tőle.  Sebaj, több jut nekem. Nagyon szeretjük, étkezési felhasználása igen szerteágazóvá vált addig, amíg tömegesen szedhető volt. Néhány hét alatt viszont lefut a dömping, s ezt követve már csak hébe, hóba jött elő egy-egy megkésett példány.

12. Gyapjas tintagomba 

(Corpinus comatus)

Májustól egészen október végéig gyakori gombafaj, amely fiatalon, amíg nem kezd el lilulni a kalapjának alja, étkezésre alkalmas. vízparti gátak kavicsos talaján, erőszéleken gyakori faj. Vaskos párától terhelt hajnali sétákon, mint útjelző bóják, úgy sorakoztak a gáton. Kedvelem eme fura alakokat... Gyorsan romlik, ezért azonnal javasolt elkészíteni. Tölteni a kalapja kiváló.

13. Nagy őzlábgomba

(Macrolepiota procera)

Sok helyen gyermekgombának is nevezik, mert messziről is jól látható, s igazi örömöt jelent a megtalálása főleg a gyerekeknek, kezdő gombászoknak, akiknek még nem áll rá jól a szemük a gombára. Eddig hiába kerestem a környéken, nem leltem rájuk. Hanem aztán idén rám mosolyogtak az erdő tündérei, s elém tárták az erdő kincseit. Tömegesen nagy mennyiségben előforduló faj, ha megjelenik, egész gombamezők vehetik körbe az embert, ameddig a szem ellát. ez az év nagyon jó volt nekik, szeptember végén beindultak, s óriási mennyiségben termettek. Hogy mire is jó az őzláb? Mindenre! még szárítani is, gombapornak! Az ízére egy szó van: katarzis....

14. Bimbós pöfeteg 

(Lycoperdon perlatum)

Elképesztően gyönyörű gomba. Október elején tömegesen jelent meg, szinte lépni sem lehetett tőle az erdőben. Jómagam nem szedtem fel őket, de sokan szeretik, s nagyon finom ételeket készítenek belőle, míg fiatal, s nem kezd el sárgulni belül. 

15. Szürkéslila pereszke 

(Lepista sordida)

A pereszkefajok egyik étkezésre alkalmas faja. októberben jön elő ligetekben, erdőszéleken. Ízletes és szép kinézetű gomba, ám nagy tömegekben nem találkoztam velük, mindig csak néhány maréknyi, vagy néhány példány került elém, így volt, hogy le sem szedtem őket. 

16. Sárguló pereszke 

(Tricholoma scalpturatum)

Az egyik kedvenc pereszkefajom. Törékeny kemény húsú kis gombafaj, amely októbertől december elejéig van jelen vegyes erdő kivágott tuskói körül. nevét onnan kaphatta, hogy az idősödő példányok lemezei sárgulni kezdenek. Levesbe, pörköltbe nagyon finom gomba, bár jellegzetes erőteljes ízvilág nem jellemző rá. Mégis előszeretettel gyűjtöm. Valahogy közel áll hozzám. Az őszt jelentik nekem.

17. Szemcsésnyelű fenyőtinóru

 (Suillus granulatus)

Bizarr kinézetű gomba. Októbertől néhány héten keresztül szedhető fenyőerdőkben. Tömeges jelenléte, felismerhetősége nagy létszámban  vonzza a gombászokat is. Ebben az időszakban a fenyvesek környékén igazi népvándorlás tapasztalható. Elkészítési módja sokrétű. Kalapbőre fiatalon lehúzható. Idén először találkoztam vele, rengeteg példányt találtam, de nem vettem még rá magam arra, hogy meg is kóstoljam. Valahogy olyan idegenkedést éreztem vele kapcsolatban. Barátkoznunk kell még. Sokan kifejtették ezzel kapcsolatban a véleményüket: Hiba volt....

18. Gyűrűs tuskógomba

 (Armillaria mellea)

A család kedvence emberöltők óta. Október elejétől nagy mennyiségben gyűjthető tuskók, élő fák tönkjéről. Csoportosan előforduló faj. A fenyveseken kívül bárhol előfordulhat. Szigetközben rendkívül elterjedt, ha megjelenik, lépni nem lehet tőle. Jellegzetes illata, a kalap alatti sárgás gyűrűje egyedi. Sokan idegenkednek tőle a nyálkássága miatt. Előfőzéssel ez eltüntethető. Felhasználása nálunk a legsokoldalúbb. Szinte mindent is csinálunk belőle. Szárítani is jó. Az őszi dömping ideje alatt gyakori ebéd. Természetesen fogyasztás előtt 20 perc előfőzést igényel!....

19. Petrezselyemgomba 

(Hericium coralloides)

Az erdei túráimon néha belefutottam a petrezselyemgombákba. Haza sosem vittem, noha azt mondják ehető, finom gomba. a szépsége annyira megfogott, hogy csak fotóztam élőhelyén, rothadó tölgytuskón....

20. Fenyőpereszke

 (Tricholoma terreum)

Az idei évben is találkoztam velük október végét követően. ízletes finom gomba, a pereszke fajok közül az egyik nagy kedvenc. mégis, alig pár marékkal szedtem csak, hiszen az idei ősz olyan gombadömpinggel zúdult ránk, hogy értelmetlen lett volna minden fajból kosárszám gyűjteni, hiszen azt elis kellett volna fogyasztani. a friss gombánál nincs jobb, szárítva, fagyasztva, savanyúságnak már nemolyan az ízélmény. Márpedig én ínyenc vagyok, szeretem a friss üde ízeket. a Fenyőpereszke fenyvesek szélén, belsején elég gyakori faj. Jellegzetes illata, megjelenése az egyik kedvenc gombánkká teszi őt. Levesbe, pöribe egyaránt megfelel.

21. Lilatönkű pereszke

(Lepista personata)

Az egyik legkedveltebb gombafaj a környéken a lilatönkű pereszke. Októbertől a keményebb fagyokig mezőkön, erdőszéleken füves részeken gyakori faj. Jellegzetes lila tönkje könnyen felismerhetővé teszi. Felhasználása rendkívül sokoldalú. magam néhány példányt gyűjtöttem csak belőle, az íze kedvéért, ahogy mondani szokás.

22. Ízletes rizike 

(Lactarius deliciosus)

Fenyvesekben élő bizarr kinézetű gombafaj. Nevét a valóban kellemes ízéről kapta. kalapja mintha penészesedne, lemezeit megvágva fura rózsaszínes levet ereszt. Mégis, az egyik legfinomabb gomba, amelyből néhány példánnyal fokoztam az ínyenc gombaimádó mivoltom létét!

23. Lila pereszke 

(Lepista nuda)

A lila pereszke a pereszkecsalád egyik legnagyobbra növőfaja. Októbertől erdőkben, ligetekben szívesen búvik meg az avar közt, ám lilás színe könnyen megtalálhatóvá teheti. Ízletes mivolta miatt néhány darabbal színesítettem az itthoni konyhát, ám nagy mennyiségben nem szedtem, noha voltak napok, amikor akár két kosárra valót is gyűjthettem volna, de inkább csak fotóztam.

És most kedves olvasók, jöjjenek a nálam "egyéb" kategóriába sorolt gombák, amelyek megfogtak egy-egy fotó, a megismerkedésünk erejéig. Bizony vannak benne mérgező fajok is. Ők csak fotózásra kerültek, véletlenül sem hoztam haza belőlük. azt mondják,minden gomba ehető. Igen egyszer. Itt csak egyszer lehet hibázni. Senki szavára nem hallgatok, kizárólag csak a GOMBASZAKÉRTŐÉRE!

Ez lebeg szemem előtt akkor is, amikor az átlaghoz képest jóval több gombafajt ismerek. Nem szabad kockáztatni, egy pörkölt, egy leves, nem ér annyit......

Az alábbi gombákat csak a fényképezőgép lencséje gyűjtötte....

1. Csészés álkorallgomba

(Artomyces pyxidatus)

Tölgyerdőben nyújtózkodott egy kidőlt fatörzsön a nyáron, míg a kánikula, s a szárazság nem végzett vele.

2. Cafrangos galóca 

(Amanita strobiliformis)

Nyárfaerdőben pillantottam meg, ismerős volt, mintha valamelyik évben futólag már láttam volna. Egyedi kinézete, megjelenése ezúttal fotózásra sarkallt.

3. Tüskés galóca 

(Amanita echinocephala)

Nem a legjobban sikerült fotó, de örültem a találkozásnak, s megjegyeztem, merre is szeret lenni. Jövőre talán jobb képet készíthetek róla.

4. Deres tapló 

(Ganoderma applanatum)

Megfogott  eme taplófaj szépsége. Tölgyfa oldalába kapaszkodott. A színezete, a tapintása.... Művészi elhelyezkedése, a moha és a zuzmó felett...

5. Galambgombák

(Russulales)

Vannak ehető fajok is köztük. A lemezét megcsípve nyelvheggyel kóstolva ha nem csip, általában jó lehet. Sokat nem kísérleteztem. Nem erőltetem. Inkább csak fotóztam őket tölgyesben, vegyes erdőn, s fenyvesben is. 

6. Fehér tarlógomba

(Leucoagaricus leucothites)

Ez a gomba amúgy ehető gomba, egy időszak van, amikor teljesen nagy tömegekben lepi el a réteket, a gátoldalakat. Valahogy nekem mégsem volt szimpatikus. Sokak szerint nem igazán van étkezési értéke. Hát lábon maradtak...

7. Karbolszagú csiperke 

(Agaricus xanthodermus)

Félelmetes tömegben jött elő októberben. Jellemző, ha megvágják karbol, fenol szagot áraszt, valamint megsárgul a sérülés nyomán. A sok eső viszont elfedte sok esetben ezen jellemzőit. Megvágva nem sárgult, s vegyszer illatot sem árasztott. A mikró próbán viszont nem ment át! Egy kicsit megmikrózva érezni lehetett a kellemetlen szagot, s előjött a sárgulása is. Ahogy hallottam, olvastam, a gomba szakellenőrök iszonyatos mennyiségeket koboztak el, boríttattak ki. Nem lehet vele játszani. Amúgy a kalap formája a kissé szögletes forma, a csiperkék közt eltérően vékonyabb szár is árulkodó jel volt. 

8. Lilásburkú pókhálósgomba

(Cortinarius balteatocumatilis)

Vegyes erdőkben októbertől előszeretettel túrta fel az avart ez a gomba, amely formára, alakra, s színezetre is egy szép gomba, de ennyivel meg is kell elégednünk. Apraja falva alkotta telepeket alkotott, oda is képzeltem a kis törpöket alájuk..

9. Nyárfa tőkegomba 

(Pholiota populnea)

Igazi díszgomba faj. Beteg, vagy kivágott nyárfákon előszeretettel terpeszkedik. Fura ívelt szára mint egy fali lámpa karja... nekem annak tűnik. 

10. Szarvasagancsgomba

 (Xylaria hypopoxylon)

Idén találkoztam vele először. Először meglepődtem, mi is van a lábam előtt. Extravagáns kinézete a fenyőerdő aljzatának kellemes megjelenést adott. Szívesen fotóztam.

11. Karcsú papsapkagomba

(Helvella elastica)

Alig egy méterre a  nőtt ki ez a fura kinézetű gomba. Meglepetések napja.  Naná, hogy fotóztam..Remélem, megcsodálhatom őt majd a következő években is.

12. Barna csészegomba 

(Peziza badia)

Az előző év novemberében is láttam már őkelmét, csak akkor elmentem mellette. Most viszont lencsevégre kaptam. Kidőlt tölgyfán meredezett, bizarr kinézete több hasonlatot is eszembe juttatott...

13. 

Legvégére maradt az a faj, amelyet mindenkinek ismernie kell! Amit messze elkerülve ki kell kerüljünk, s ezt az életünk során észben kell tartani! Az első gombafaj, amit meg kell tanulnia minden gomásznak!

Ő a hírhedt 

GYILKOS GALÓCA 

(Amanita phalloides)

A következő évre minden kedves gombásztársamnak kellemes erdei, mezei túrákat, gazdag gombászatokat kívánok az utolsó alábbi két fotóval!

Szigetköz gombavilága ennél sokkal gazdagabb, egy szeletét kívántam itt bemutatni, s nekem is van még mit tanulni, talán beiratkozom majd egy tanfolyamra is.... ki tudhatja....

(S.Cs.)

Kelt: 2020. év Álom havának 4.-ik napján

A 2020-as díj

2020. Novemberében az a megtiszteltetés ért, hogy az általam nagyra tartott fishingeverywhere.blog.hu két nagyszerű írója Gilányi Barnabás és Jeszenszky Zsolt, az év legjobb blogjának az én blogomat választották, s így egy évig én büszkélkedhetek az év horgászblogja címmel! 

Ezt a dijat még Erdélyi "PuPa" Balázs alapitotta, s kézről kézre jár már kilencedik éve. Engem ér majd a megtiszteltetés, hogy a dij tizéves évfordulóján én adhatom majd azt tovább 2021. November 11.-én

Mit is jelent ez a díj manapság. Anyagi előnyökkel nem jár. Azon kevesek, akiknek nem a villámposztok, a megfoghatatlan, értéktelen ömlengések, az öntömjénező írások jelentik a kultúrát, akiknek nincs szükségük a giccsáradatra, akik igazából át akarják élni azokat az élményeket, amelyeket magam is megtapasztalok, azok esetleg megtaláljak az írásaimat, s láthatóan elégedettek is, itt is ott is hangot adnak tetszésüknek. A blogom megtekintése nagyjából átlag száz megkeresést generál naponta. Ez lehet sok, lehet kevés. Nézőpont kérdése. Itt nincs lájkvadászat, nincs reklám, amely kattintgatások után csörgeti a forintokat. Ez egy virtuális szám csupán. Ellenben jelzi azt, hogy van érdeklődés a "munkásságom" iránt, van igény arra, hogy folytassam az írást. 

Az internetező szokás folyamatosan változik. Jó pár éve a blogok fénykorában sokan próbálkoztak ezzel a műfajjal. Találkoztam tehetséges írókkal, értékes emberekkel, akik igen is értéket közvetítettek. Találkoztam szépirodalmi remekművekkel, értékes szakmai írásokkal, élménybeszámolókkal, s az igénytelen giccset trágárságokkal feltupírozni akaró papagájokkal is. De mindez hozzátartozott ahhoz a horgászblogger világhoz, amelybe belecsöppentem 2015-ben. S igen, ott mindenkinek helye volt. Színesebb volt a különbözőségünk, mint a fa megannyi ága, annyi felé szerteágazó volt minden blog, ám a törzs az ugyanaz volt, a halak, a horgászat, a természet szeretete. Mára szűkebbé vált ez a keresztmetszet.

Szerettem volna nagyobb körből megválasztani a két mellék díjazottat.  Betartva a díj megosztásának a feltételeit, a blogom által kapott díjat olyan blogokkal osztom meg, amelyeknek írói kellő alázattal viseltetnek a természet, a halak iránt, kíméletesen bánnak velük, blogjuk folyamatosan frissül, az írások értéket képviselnek, a magyar nyelvet tisztelve azt kellő alázattal használjak, s írásaik tükrözik azt a szellemiséget, amely példaértékű lehet nem csak a blogot írók, hanem a horgásztársadalom szélesebb rétegei irányába is!

Szeretnem a díjat megosztani Kollár Zoltánnal, a Köss Tollat a Horogra blog írójával, aki hosszú évek óta hallatlan profizmussal, szorgalommal képviseli a legyező társadalmat, képei, beszámolói mindig lenyűgöznek, rendkívül nagy tisztelettel, viseltetek tevékenysége iránt. Kívánok neki még sok-sok boldog blogíró évet!

A másik mellék díjazott nem más mint Bors Csaba, a Bodorcompó blog/weboldal írója, aki elkepesztő energiával és hévvel nagyszerű írásokat, ismeretterjesztő műveket terít a horgászok elé, kellő részletességgel, alaposan megírt cikkei pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a vele találkozók értékes tudással vértezzek fel magukat a horgászat sok-sok területén!

Olyan rendíthetetlen, biztos alapjai ők az internetes horgász blogvilágnak, hogy az évek vad viharának hullamai megtörnek masszív sziklafalukon, s ha majd egyszer újra felvirágzik ez a műfaj,  Csipkerózsikaként felébred majd az írói kedv tetszhalott állapotából bizony erős alapokként segítik majd ők a jövőt!

Mindkét mellék díjazottnak szeretnék gratulálni, s kérem őket, a blogjukon jól látható helyen viseljék büszkén a díjat (annak képét), hogy emlékeztesse őket arra, nem hiába vagyunk mi meg itt, utolsó mohikánok az internetes blogírok közt!

Kelt: 2020. év Enyészet havának 16.-ik napján

Horgászat színesben

Alig észrevehetőn, de lassan felkéredzkedett a pulóver, s a félcipőt felváltotta a bakancs. Később pirkadt, s hamarabb, gyorsabban bukott le a nap fényes korongja a túlparti fák ágai mögött, láthatóan útja idővel egyre alacsonyabban futott. Szép lassan belesüppedtek lépteim a vastagodó avarszőnyegbe. Először csak néhány rozsdált sárgás levél hullott lágyan az erdei útra, később már az utat sem láttam tőlük, csak sejtettem  annak vonalát. Élveztem, mikor bokáig túrták lábaim az avarszőnyeget, szívesen hallgattam, ahogy csörgött. Eszembe jutott gyermekkorom, mikor lombtalanításkor az iskola udvart gereblyéztük, s a halomba húzott avarkupacba ugráltunk vidáman. Érzem az avar illatát most is. Olyan, mint évtizedekkel ezelőtt. Kellemes emlékek... Először csak egy-két falevél váltott színt, mikor még a fecskék épp útra készülődtek. Nagyon jelentőséget nem is tulajdonítottam neki. De az új eszme rohamosan terjedni kezdett, s napról napra több lomb unta meg zöld ruháját, s változott át egymás, s a magam örömére színekbe öltözve valami csodává. A fecskéknek egyik napról a másikra nyoma veszett.

A hajnal párája megül a Mosoni-Duna felszínén, az ősz kezdete

Ősz apó léptei

Észrevétlen változás, meg nem fogható,  

Rebbenő szárnyai halk szellőt tolnak felém, 

Arcomba csapva hűs leheletét,

Lesújtva  a bágyadt gondolatokra.

Az imént még buján zöldelltek a lombok, 

Most csörgő színes falevelet kerget a szél. 

Nemrég még fecskék csiviteltek az eresz alatt,

Ma árván kushad a fészek az eresz alatt

Esténként csak bagoly szól mélabús dallamot.

Nemrég még érett szilvát szedtem kosárba, 

Most dió koppan nagyot a fészer cserepén. 

Tegnap még vízcseppet rajzolt a nap a homlokomra, 

Most sápadt arca halványan küld mosolyt felém.

Minap még csónakból köszönt rám egy ember,

Ma már az eső rajzol a víz színén apró karikákat.

Pirkadatkor harmattal szórja a mezőt, 

Rozsdásra festi ujjával a lombokat

a szépségével mosolyogva bódító ősz...

Ahogy kint ülök a folyóparton, várva, hogy a bevetett csalétket elragadja egy vízi uszonyos, s megbólintson a bot vége, szertenézek, s próbálom felfogni a világ változását, a nagy körforgás egy kis szeletét pillanatképpen szememmel fotózva. Látom, ahogy színesednek a lombok, érzem az ősz gombaillatát, a fák alatt megülő ködpárát, mely sejtelmesen félelmetes is lehet talán. A távoli Alpok csipkézett hegycsúcsai hamar fehér kucsmát húztak fejükre, s fenyegetően hideg nyugati szelet lehelnek felém. Hallgatózok, de a szarvasok sem bőgnek már, csak a szürke gém rikkant fülsértőn, s a szél susog a fák tetején, ahonnan kósza rozsdált faleveleket sodor alá, melyek közül néhány időlegesen megpihen a vállamon. Mellettem csipkebogyó vereslik, s nem messze óvatosan indul a közeli falu felé éjjeli vadászatra a szürkületben egy koszlott bundájú, sanda mosolyú vén róka. 

Vad folyóvízi márnák versengnek a bevetett húsos vastag gilisztáért, s keményen harcolnak, izmoznak a fárasztás teljes szakaszán,majd minden erejüket felhasználva. Bizony kell egy kis idő, míg erőre kapva elúsznak, mikor óvatosan a vízbe helyezem őket ismét. Mintha el is vigyorognák magukat, miközben gyors mozdulatokkal eltűnnek a mélyben. Jó érzéssel engedem útjára őket. Ők testesítik meg számomra a vadvízi horgászatot, a folyót, a természet igazi vad erejét. S ők azok, kik vadon teremnek a folyón, s harcolnak árral, egymással, s az emberrel. Tisztelem őket erejükért, vad kapásaikért...

Ébren vannak még a vad harcsák is, bár ritkább már az aktivitás, azért még meglepnek engem is az esték során. Idén sajnos az igazán nagyok három alkalommal is megcsúfoltak. Egy alkalommal bokáig húzott már be a vízbe egy beste nagy dög, szinte feküdtem a fárasztás során, mégsem bírtam neki megálljt parancsolni. Talán majd jövőre... Hiába, az ember sosem tudhatja, mivel szolgál egy szép őszi este. Reménnyel, s mozgalmas, akció dús horgászattal mindenképp. Akik ismernek, tudják, hogy nem horgászom fél napokat, egész napot pedig sosem. Megunom. Igen. két-három óra nekem bőven elég. A sötétedés környéke feltétlen releváns időszak. Ahogy alábukik a nap a horizonton, s szépen vállaimra nehezedik az est.

Pecsenyeharcsákból nincs hiány

Szigetközben is nagyra nőnek...

A halak is tudják ezt, hiszen ebben az időszakban a legaktívabbak, a békés halak, s főként a ragadozók is, melyek közül kedvenceim a menyhalak is egyre növekvő számban és méretben próbálják tesztelni a figyelmem, miközben elszürkül, majd megsötétedik a világ. Apró denevérek bújnak elő a szürkületben, s hallani, hogy sün motoz a száraz avarban élelmet keresve. Majd elcsendesednek a neszek. Csend. Átható csend. Mikor a felcsillanó csillagokat bámulom, s a hold sarlóján ülök láb lógatva képzeletben, mikor a denevér esti röptének útvonalát elemzem, miközben félrenézek egy hang irányába, ahol éppen az őz riaszt, akkor ver oda a mélyből a menyhal a csalira, s a fénypatron a bot égbe mutató végén vad táncba kezd.... 

Az esték viszont már végérvényesen a menyhalaké kell hogy legyen. Méltatlanul mellőzött kis ragadozóhalak, az édesvízi tőkehalak egyetlen jégkorszakból itt marad fajtája. S ívási idejük közeledik, egyre inkább aktívabbak. Igen. S ma, amikor már a keszegfajokat is védjük ívási időben, vajon nem megérdemelné a menyhal is azt az egy hónapos védelmet? Elgondolkodtató....

Az öreg Duna sem néma, szép keszegnép vigyorog a part menti vizekben, utoljára még a tél előtt bőségesen lakomázva. Érdemes egy rövid feeder botos horgászatot eltölteni a nagy folyó partján. Csodálni a víztömeget, az apró burványokat, örvényeket. A halk csobogást távolról hallgatni, ahol a folyó megtörik egy vízbe szórt sarkantyún...

Leánykoncér óriás úsztatva a Mosoni-Dunából

Teljesen ellepték a Lajtát, az invazív "migráns" jelzőrákok

Esténként még motoz a sün..

Lajta parti naplemente pillanatnyi színvarázsa

A Lajta fenegyereke a fejes domolykó

Ágrendszer szépsége mindig lenyűgöz

Az ősz ködös, nyirkos, olykor deres markában hamar színesre morzsolódik majd a fák lombja, megrottyan a vizek hínárja, s lassan vízre fekszik a folyóparti sás is. Napról napra keményebben fogja markában Szigetközt az ősz öreg szakállas apója, s kérges tenyere közt lassacskán lágyan elpilledve álomba szenderül majd a természet... 

(S.Cs.)

Kelt: 2020. Magvető havának 27.-ik napján

KÖRÖS a Dunán

Duna parton ülve, kósza regét hoz felém a szél. Csendes, nyugodt, békés a part, s a folyó. Nem mindig volt ez így....

Csendesen fújt a szél észak felől. A víz édeskés illatát hozta magával ajándékba. Nyomában kisebb hullámok támadtak, melyek pajkosan nyaldosták a hajó oldalát. A hajó teste alig adta át magát a hullámok játékának, mivel horgonyon állt, s vaskos sodronnyal volt a part menti bakhoz is rögzítve. A pirkadat lassan érkezett kelet felől. Nagyon lassan. Szinte vánszorogva. A csillagok még adtak némi fényt, de keletről tompa derengés mutatta az új nap kezdetét. Ott ült a matróz a hajó tatján, s az eget kémlelte. Borostás arcát lágyan megsimította a hűs dunai szél. Feje felett halvány fényű viharlámpa mozgott a szél ütemere. Néha lathatóvá vált a hajó neve. S.M.S. KÖRÖS. (Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének egységeit az "S.M.S." előtaggal a nevük előtt emlegették, és emlegetik. Ennek a rövidítésnek a jelentése a "Seiner Majestäts Schiff", vagyis az Őfelsége hajója.)......

Fajtáját tekintve dunai monitor típusú hadihajó. Lapos, alacsony hajótest, erős páncélzat, néhány 12-15 cm kaliberű löveggel, tarackkal, géppuskával felszerelve. Viharvert, csatákat járt hajó tapasztalt legénységgel. Elit egység. Megjárták a poklot, s a mennybe emelkedtek, mikor győzedelmesen köszöntötték őket a kikötőkben. A hajó 1894-ben állt szolgalatba. Karcsú, modern, fajtáját tekintve páratlan szépségű és erejű volt. Senki nem gondolta volna, hamarosan milyen harcok várnak rá. Addigra több alkalommal is modernizálták, páncélzatát, lő erejét megerősítették. Nem volt hiába a sok fáradozás. Mikor Szarajevóban eldördült a trónörökös életét kioltó végzetes lövés, s az ország egy emberként énekelte az öklét rázva, hogy "Megállj, megállj kutya Szerbia...", addigra a hajó teljes készültségben kifutási parancsra várt. Tudvalevő, hogy az első lövéseket a háborúban a dunai monitorok adták... 1914 szeptember 28.-án az S.M.S. KÖRÖS a Száva folyóra sietett, ahol a folyón átkelt szerb csapatok hídfőjét, valamint a sebtében vert hadi hidat vette tűz alá hajótársaival. Sikeres volt a tűzkeresztség. A hadi híd összeomlott, az átkelt csapatok hamarosan megadták magukat. A következő év tavaszán a Zimánynál horgonyon álló monitorosztályt támadta egy angol sorhajóhadnagy által vezetett angol legénységű gőznaszád, s a KÖRÖSvele került tűzpárbajba, s sikerült elűznie az ellenséges hajóegységet. Ezt követve a levegőből bombáztak a hajót, de az sem tett benne kárt, mivel a bombák célt tévesztettek. 1915. Kora őszén az S.M.S. KÖRÖS, más hajóegységekkel együtt, tevékenyen részt vett az egykori magyar végvár, Nándorfehérvár, újabb nevén Belgrád ostromában. A hajó a városszéli épületekre zúdított össztüze lehetővé tette, hogy egy zászlóalj partra szálljon, tartsa a hídfőt s komoly sikereket érjen el, amelynek eredményeképp hosszú idő után ismét magyar katonák masírozhattak Hunyadi legnagyobb dicső csatájának egykori helyszínén. Hamarosan a dunai hajók a román fronton találták magukat, mivel a románok az antant által felbiztatva, Erdély elcsatolásának ígéretén felbuzdulva orvul betörtek az országba. A gyenge harcértékű, a reguláris csapatokkal szemben nem túl lelkes román haderőt sikerült kiverni az ezer éves határokon túlra, s az ellentámadó osztrák-magyar haderő, német csapatok hathatós támogatásával ellentámadásba ment át. A románok időközben a Dunára vert hadi hídon át özönlöttek be Bulgáriába. Félő volt, hogy a bolgárok ha vereséget szenvednek, kilépnek a központi hatalmak szövetségéből, valamint biztosítani kellett a fegyverszállítmányok útvonalát Törökországba. A feladat adott volt, a hidat le kellett rombolni, az átkelt csapatokat el kell vágni, a bolgárokat ezzel megsegíteni, akik az átkelt román hadsereget majd felmorzsolják. Az S.M.S. KÖRÖS itt is kitett magáért, Rodinis sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt a monitor folyamatosan lőtte a hidat, illetve az azt védő román egységeket. Erős ellenséges tüzérségi tűzben ez nem volt csekély feladat. Tizenkét találatot kapott a hajó, s kénytelen volt visszavonulni, ám a hidat a következő nap a többi hajóegység lerombolta, így nem nevezhető vereségnek az S.M.S. KŐRÖS tevékenysége, hisz része volt a győzelemben, Bulgária pedig továbbra is a központi hatalmak oldalán folytatta a harcot. Novemberben a dunai hajóegységek sikerrel támadták az egyre inkább széteső román haderőt, s hamarosan hosszabb időre a KÖRÖS monitor is megpihenhetett. A pihenése során sokat járőrözött az al-Dunán, segítve a kereskedelmi hajók szabad mozgását, miközben legénysége egyre tapasztaltabb, harcedzettebb, rutinosabb lett. A háború utolsó évében 1918-ban egy különítménnyel a Duna-deltából a Fekete-tengerre kifutva az S.M.S.  KÖRÖS 3 nap hajózás után sikerrel érte el Odesszát. Osztrák-magyar folyami hadihajók a Fekete-tengerrel is megbirkóztak! Nagyszerű teljesítmény volt ez. A sikernek sajnos nem sokáig lehetett örülni, a gazdaság a Központi Hatalmak országaiban összeomlott, akárcsak a Balkán front. Az addig veretlen hadseregeknek kellett kiüríteniük a dicső hadjáratokban elfoglalt területeket az át nem tört frontvonalakat. Ez sok helyütt demoralizálta az egységeket, aláásta a fegyelmet. A frontok hamarosan összekuszálódtak, kezdett a helyzet átláthatatlanná válni, s a háború a vége felé közeledett. A parancs szerint meg kellett kezdeni a visszavonulást, amelyet az Al-Dunán a monitoroknak kellett fedezniük. Időközben az Antant csapatok erősítést kaptak, s az al-Dunán a monitoroknak a visszatéréskor sokszor francia csapatok által támogatott erős tüzérségi zárótűzön keresztül kellett hazafelé vergődniük...

....A megmaradt legénység most már nem az Osztrák-Magyar monarchia, hanem IV. Károly király parancsa szerint a magyar trikolór alatt hajózva napok óta várta a sorsát. Vajon merre vezet tovább a monitorok útja? A legénység csupa harcedzett, olajos képű szikár beesett szemű tapasztalt vízi emberekből állt. A hazafelé tartó úton a matrózok végig kitartottak, s lőtték a csak legyengült ellenfélre támadni merő francia tisztek által vezetett szerb szedett-vedett csapatokat. A reményvesztett legénység szorongva gondolt a jövendőre. A hajógépészek suttogtak valamit, hogy nem adják át a hajót önként az ellenségnek, inkább elsüllyesztik azt, de a kapitány főbe lövés terhe mellett kihirdette, hogy nem tűri a lázadást, ám mindenki tudta, szíve szerint ő is ezt tenné. A flottillát sohasem győzték le. Most sem fogjak, fogadkoztak egymás közt. 

A hajó magán viselte az elmúlt évek csatáinak nyomait, de mindezek ellenére harc és üzemképes volt, hiszen a sérüléseket amint mód nyílt rá, mindig sikerült kijavítani A magyar legénység mind dunaparti legényekből állt. Komaromi, szigetközi, pesti, délvidéki, tolnai fiúk mind képviseltették magukat. 

....s ott ült most a matróz, várva a hajnalt, mélyen beburkolózva gondolataiba, vastag hosszú kabátjába. Nem sejtette, hogy délvidéki falujukra néhány napja rátörtek a rácok. Fogalma sem volt arról, hogy a szerb szomszédai, akikkel eddig békében éltek eddig a magyarok, most emberi mivoltukból kivetkőzve mit tettek a falu magyar lakosságával, csak hogy megszerezhessék a magyarok vagyonát, házait. Nem hallotta, hogy a védtelen asszonyok meggyalázása közben, azok ordítva gyalázzák a háborút, átkozzák a régi királyokat, kik beengedték a rácot magyeri földre. Nem hallotta a gyermekek rémült zokogását haláluk percében, ahogy a rácok a falhoz csapdostak a csecsemőket, miközben az idősebb gyerekekkel a tőrjeik végeztek. Nem látta az aggok rémült tekintetét, miközben az égre néztek fel a magyar Istenhez imádkozva segítségért, de az ég néma maradt akkor is, mikor dorongokkal verték agyon őket rendre, s a koponyák reccsenésének hangja törte meg csak az utolsónak maradottak imáját. A Duna, nem vitte el hozzá e szörnyű hangokat, de az ég felsajdult, mert nincs aljasabb, s kegyetlenebb árulás, mint amit ember elképzelhet. Pedig hányszor intették az angyalok a magyart, vigyázz, mert a rác hátba szúrja a saját anyját is, ha attól egy tallért is remél, láttad mi volt a rácjárásnál 1704-ben,  láttad mi volt '48-ban... s hol volt ekkor még 1944, s hol voltak még a '90-es évek délszláv háborújának népirtásai?? Reguláris magyar haderővel szemben nem vitézkedtek sosem, orvul pufogtattak rájuk csupán, hősiességük kimerült az árulásban, a gyengék, oltalmazottak, gyermekek, asszonyok ellen elkövetett rémtettekben. Bizony a hajón a hajnalban elmélkedő matróz  nem látta, ahogy az angyalok  könnyeztek akkor, mikor azzal szembesültek, hogy magyar szülők ivadéka megtagadta gyökereit, nevét, őseit, vérét,  s szerbebb lett a szerbnél, kutyább a kutyánál, vérengzőbb a veszett farkasnál, hogy bizonyíthassa lojalitását az új hatalomnak, önnön kezével szúrta le az apját, s lökte folyóba redves csizmájával rugdalva az anyja még ki sem hűlt halott testét, s maga tett lángkakast szülői házuk zsúpfödelére. Egykori barátainak nevét lajstromba vette, s az uj hatalom puskacsöve elé terelte állati röhögéssel vérben forgó szemekkel gyalázva a magyarokat. Nem tudta, hogy új urai, kiknek talpát tetteivel fényesre nyaldosta, soha nem fognak rá szerbként tekinteni, ám a magyarok örökre kiírták a nevét a nagy magyar Almanachból, s magyarok Öreg istene bosszúból magját szakítja a renegátnak, kinek utódja nem lévén, neve elporlik majd az idő kerekének mázsás súlya alatt, s nem marad utána semmi, és senki. 

A hírek kósza foszlányai a közeledő veszedelemről csak-csak eljutottak a szétesőben levő hadparancsnokságra, ahol riadóztatták a flottilla megmaradt hajóit is. 

...1918. Október 31.-én a monitorra orvul rátámadtak a szerb martalócok. A szárazföldi tüzérség tette a dolgát, de a mozgásban levő hajót nem tudták eltalálni. A lövedékek a hajó mellett csobbantak a vízben. A gyalogság viszont eszeveszettem szórta a golyóbisokat, melyek lepattogtak a monitor páncélzatáról. Csak arra kellett ügyelni, hogy a gellert kapott lövedék nehogy valakiben kárt tegyen. A hajó legénysége felvette a harcot, s állta a dühödt támadások sorozatát. A monitor lövegei jól ülő válaszcsapásai nyomán el-elhallgattak a szerb ágyúk. Érzékeny veszteségeket okozott az S.M.S. KÖRÖS a rác csürhének, s vértől tocsogott a Dunának partja, s a föveny csak úgy itta a vörös ragacsot, s a folyó messzire mosta a beste gyilkosok vérét. A hajó lövegei a part felé köpték a halált, tarackok dörögtek, géppuskák kelepeltek, s húst téptek a golyók, testek hullottak élettelenül a földre. Sűrű köd ereszkedett a Dunára, a lövések mind bizonytalanabbá váltak mindkét oldalról. Majd abba is maradtak, elszórtan csattant fel egy-egy dühödt lövés a part felől. A nagy ködben az orrukig se láttak a matrózok. Egyszer csak megrázkódott a hajó. Hirtelen megállt, éles hangot hallatva. Mindenki tudta, a hajó zátonyra futott, s megfeneklett. Több órai próbálkozás után sem moccant meg a hajó. Balszerencse. A folyó is inkább apadó, mintsem áradó volt. A kapitány dilemma elé került. Ha felszáll a köd, a mozdulatlanságra kárhoztatott hajót a franciak vezette szerb tüzérség módszeresen belövi, s akkor vége a dalnak. Leszabadulni nem lehet a zátonyról. Egyet tehet a kapitány, amíg mód van rá. Amíg lehet, becsülettel, esküjükhöz híven harcolnak, s ha kilátástalanná válik a helyzet, elhagyják a hajót. A köd leple alatt legalább a legénységet lehet menteni. Másnap délig folyamatosan tűzpárbajt vívott a hajó a parti szerb tüzérséggel. A hajót több találat is érte. Noha egyik sem volt végzetes, a hajó továbbra sem tudta magát leszabadítani a zátonyról. Mikor már nem volt több remény, a kapitány nem habozott, kiadta a szívbe markoló parancsot: "Hajót elhagyni!" A legénység némán siratta a hajót, s könnyes szemmel húzta a mentőcsónak lapátját mindenki.....A hajót elhagyó legénység némán tette a dolgát. Hangtalanul belül zokogva búcsúztatták a hajót. Csak az érzi át ezt a fájdalmat, aki átélt már hasonlatost...

A hajót később a jugoszláv hadsereg megkaparintotta, MORAVA néven szolgálatba állította, de soha nem ért el vele számottevő eredményt. A második világégés során 1941-ben a szerb legénysége elsüllyesztette, nehogy a bevonuló magyarok újra harcba vethessék. A hajótestet később kiemelik, s BOSNA néven a Horvát Királyság szolgálatába áll, ám 1944-ben egy aknatámadás következtében a Száván Bosanski-Novigrad-nál a hajó újra elsüllyed. A háború után a rácok újra kiemelték, de annyira rettegték a szellemét, hogy azt inkább szétbontották..

Így múlt el a dicsősége a Monarchia, s őfelsége egyik legkitűnőbb monitorjának, s csak az emléke, a szelleme maradt az utókorra, mely elől majd fél évszázadig titkolták még a dicső flottilla létét is, a megnyert csatákról nem is beszélve. Az egykori kapitányok, matrózok réges-rég az égi tengereken, folyókon feszítik a köteleket, s élő utódaik pedig büszkén düllesztik ki mellüket, ha véletlenül valahol felmerül őseik, s a monitorok neve....

Oly sok monitor eltűnt, alámerült, feldarabolásra került. Emléküket még annál is hevesebben próbálták eltüntetni az utóbbi évtizedekben. A hős legénységét ugyanúgy. S ezrek, tízezrek halálhörgése is rég elcsendesült már. A feledés, hiba, mert a szörny újra erőre kaphat, s ki elfeledi mit is várhat, mi is a sorsa a magyarnak, az könnyen az ellen, s annak kollaboránsai áldozatává válhat! Ne feledje hát senki, "-Nem mindenki van velünk, ki magyarul is beszél!"

Áldja meg a magyarok Öreg istene a hősöket, a flottilla büszkeségeit, a monitorokat, köztük a KÖRÖS szellemét is, amely él még az emlékezetben, a magyarok, s a rácok emlékezetében is, vagy dicsőséggel, tisztelettel, vagy rettegéssel gondolnak reá!

(S.Cs.)

Kelt: 2020.év Magvető havának 12.-ik napján