2019. december 14., szombat

Karácsonyi halételek 4. (10 + 1 recept)

Kedves olvasóim!
Szezámmagos bundázott menyhaltörzs
Immár hagyományossá vált, hogy a karácsonyt megelőző időszakban csokorba szedek néhány halétel receptet, hogy ötletet adjak, kedvet csináljak, valamint segíthessek az ünnepi készülődés során kifogástalan halételek elkészítésének folyamatában. Vagy csak megmutassam, néhanapján mikor hazahozom a zsákmányt, hogy is készítem el őket itthon...

A receptek alapján a halételek könnyen elkészíthetőek, egyszerű, ám tartalmas, hagyományos magyar ízvilág szerint alkotott remekművek. Íme, a 2019-es év felhozatala, tíz plusz egy (? 😖) halrecept:








1. Karácsonyi süllő

Egyszerű az elkészítése. A süllőt megtisztítom, megmosom. Beirdalom, besózom. A sóban áll fél órát. Azt követve a sótól kimosom, paprikás lisztben megforgatom, majd olajban megsütöm. Egyszerű, s mégis nagyszerű.









2.  Főtt Jelzőrák

A folyami rákkal ellentétben a jelzőrák invazív és kifogható faj, amellyel nálunk tele a Lajta. Tisztítás, mosás után zubogó forró vízbe kell dobni, kb. 5 perc múlva kivörösödik, megfő. Az ollója és a háta alatt található fehér hús igazi ínyencség, csemege, bár jóllakni nemigen lehet tőle, dísznek, ínyencségnek, sznoboknak erősen ajánlott..






3. Harcsapaprikás kapros-juhtúrós sztrapacskával, pirított szalonnával

Megunhatatlan az ízek eme harmóniája...

A recept itt található (katt)
S itt is (katt)






4. Szigetközi specialitás az ecetes hal.

Sok lett a rántott patkó? Jobban fogyott a töltött káposzta? Sebaj! Jön a Szilveszter, s jól esne egy kis ecetes hal? Itt a megoldás! Szigetközben van a hazája ennek az ételnek, amelyet errefelé tökélyre fejlesztettek.

A recept itt érhető el (katt)





5. Filézett dévér csiperkével, szegfűgombával, kolbásszal felsütve

Eszméletlen finom. Lehet bármilyen keszeggel helyettesíteni, nyilván a nagyobbakkal. A halat lefilézem, megmosom, a hát részét irdalom, sózom. Kizsírozott tepsibe terítem, megszórom a hozzávalókkal, gombákkal, kolbásszal, kevés bors, lestyán megy rá. Fólia alatt 25 percig párolom, 10 percig pirítom...
Ennyi.. hmm. Ízbomba! 







6. Liptói juhtúróval töltött, szalonnával, júdásfülgombával tűzdelt sült paduc, s kősüllő.

A neve el is mondja, hogy kell elkészíteni.
Vastag irdalásba gombát, szalonnát tűzök. A halat juhtúróval töltöm. Csak egy kevés sót kap. 25 perc 200 fokon fólia alatt, 10 perc utána 240 fokon pirítani...Eszméletlen finom.







7. Porított vargányával futtatott paprikás lisztben kapatott paduc, keszeg

Unja az ember a paprikás lisztet? Fel lehet turbózni. Szárított lestyánnal, porított vargányával, igazan sok a lehetőség....hmmm







8. Szigetközi halászlé

Mitől szigetközi? Az alaplében van márna. Attól. Meg aztán itt készül, az itteni folyók adják hozzá az alapanyagot....












9. Négygombás filézett ponty sütve


Igazi ínyenc falat. A pontyot lefilézem, a hata tetejét az apró szálkák miatt irdalom. Kizsírozott tepsibe rakom, ráteszem a gombát (lehet bolti is, én sárga gévagombát, gyűrűs tuskógombát, csiperkét és vargányát tettem rá).
Só, bors, zöld fűszer (lestyán vagy zellerlevél, vagy petrezselyem). 35 perc 200 fokon fólia alatt, majd 12-15 perc pirítás 240 fokon....
És kész









10. Rozmaringos csuka római tálban fokhagymamártással

A csukat felpatkózom. Sózom. Egy óra után a sótól kimosom. Azt követve egy egész citrom levében megforgatom a patkókat. Hagyom hogy magába szívja a citromlevet. Sózom, borsozom, rozmaringgal megszórom, s a kizsírozott római tálban (cseréptál) lefedve párolom egy órát, majd rápirítok.






11. Akinek még nem volt elég, az válogathat az előző évekből származó receptgyűjteményeimből, az alábbi linkekre kattintva:


Karácsonyi halételek 1. (5db)

Karácsonyi halételek 2. (5db)

Karácsonyi halételek 3. (tepsis sültek)

Sügérrecept

Halfasirt




Amíg a halételek elkészülnek, sülnek, főnek, párolódnak, pirulnak, addig is érdemes hasznosan tölteni az időt! Emígy:


Önnek megvan már? Még nincs? Megrendelhető nálam a mosonihorgasz@gmail.com email címen!

Könyvrendelés (katt)







Kelt: 2019. év Álom havának 14.-ik napján







2019. november 29., péntek

Megjelent ! A Szigetközi Kalandok

Nincs ötleted ajándékot illetőleg? 
Saját részre, vagy ajándékba? 
Ne habozz! Korlátozott darabszámban még fellelhető!



Promóciós videó:





Igényelhető a szerzőnél!
kapcsolat:

mosonihorgasz@gmail.com



2019. november 24., vasárnap

Az utolsó menyhalvadászok

Magányosan gubbasztok a hűvösen simogató késő őszi sötétedő estében. Gondolatok terhe alatt görnyedve a kisszéken húzom össze magam vagy zordabb időkben az autó felnyitott hátulja alatt széltől, esőtől védve. Köröttem az erdő, sötéten komoran, széltől kopaszan  gyászosan suhogó. A kis szigetközi falvak kilométerekre tőlem, ásítva készülnek az estre. Ide hallik, ahogy a templom elüti az időt negyedóránként. Hallgatom. Számolom a fertályórákat. Csak egyedül...

Nem így volt ez valaha. Sokszor délután háromkor még világosban kiültek a horgászok, biztosítva maguknak a megfelelő helyet, hogy ha jön az est, s támadnak a menyhalak, jó eséllyel vegyék fel a küzdelmet velük. Nem riasztotta őket sem a szél, sem a hóesés, szíjas magyarok voltak, kik állták a sarat, havat. Sokakat névről, még többjüket arcról is ismertem szerte felső-Szigetközben. Gyakran meleg tűz ropogott a parton, kézről-kézre járt a forró kávé, forralt bor, pálinka.



Kellemes baráti beszélgetések, ismerkedés, horgászbeszámolók tették kellemessé az estéket. Rajkától Dunaremetéig a nagy Dunán, s az ágrendszerben, valamint Mosonmagyaróváron mindenhol megvolt a menyhalvadászok csoportjainak találkahelye.


Hol itt, hol ott bukkantam fel magam is, s bevallom, szeretettel vártak, láttak mindenütt, mint ahogy én is szívesen láttam a rajkai, a remetei menyhalvadászokat, ha errefelé tévedtek. Ezek az esték, múltba vesző emlékei, ám mély nyomot hagytak minden horgászban, tán még most is felötlik némelyikükben.



Néhány évvel ezelőtt jött a "rehabilitációnak" nevezett partrendezés, amely a Mosoni-Duna, s a Lajta vadregényesen megrajzolt vonalának egy részéből is egyenesre vályúszerűre faragott csatornát varázsolt. Talán emiatt? Vagy közrejátszhatott más is? Eltűntek a visszaforgók, eltűntek a nagy gyökérzetükkel éléstárat és búvóhelyet nyújtó part menti erdők, s elkoptak a menyhalak is rendre az évek során. Velük együtt megfogyatkoztak a menyhalvadászok is sorba.


Ma már ritkaságszámba megy, hogy azok a népes horgászhelyek, ahol olyan jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, ahol mindenki megfogta az aznapi menyhalait, egy vagy két horgásznál többet "fogjon, lásson" egy este. Ritkaságszámba megy ma már az is, hogy valaki visszaengedje a megfogott menyhalat. Egykor vallottuk, csak annyit viszünk haza, ami kell, a 2-3 darab elég volt mindenkinek, noha akadtak 20 darabon felüli fogások is egy este. Mégis tudta mindenki a mértéket. Hová tűnt mindez? S miért terjedt el a "piros VII-es" szindróma, amely mindent visz?? Egyáltalán,miért kell minden megfogott halat hazacipelni a fagyasztóba, szomszédba...stb???


Hirtelen magára húzza csillagos köpenyét az égbolt, s dermeszteni kezdi a leheletet az est. Száraz gallyat tör le a szél, megrezzenek, ahogy földet érve hangot ad. Alig egy méterre onnét magányosan ücsörgök a több évtizedes helyeken, s várom, hogy bólintson a botspicc. Nincs ki szól, nincs ki odakéredzkedjen a meleget adó tűzhöz. Nem jár körbe a butykos, s nem szürcsöli senki átfagyott vörösre fagyott ujjai közt tartott bögréből a forralt bort, s a hidegtől könnyes szemmel fehér párát fújva nem mondja senki azt, hogy: "-Köszönöm!" A lelkek is eltűnnek a sokat látott fák alól, a kitaposott horgászhelyek helyére gaz és kóró telepszik évről, évre. Az emlékek is foszladoznak, kopnak.




Az éltes őszhajú menyhalasok rég elköltöztek az örök horgászparadicsomba, ott mesélik a rafinált módszereikkel töltött téli estéik történéseit. A középkorú menyhalhorgászokat szétszórta a napi taposómalom, s elvitte őket az őszi szél, mutatóban kapaszkodott meg egynémely még itt-ott. A fiatal generáció nem hisz a menyhalazásban, egyfajta misztikumként kezeli, s ha néha kitéved belőlük egynémely, a telefonnyomkodás mellett a kapásokat is rendre lekésik, s elmegy a kedvük a fagyoskodástól, na meg a telefon akksija se bírja a hideget. Ők meg a telefon nélkül nem bírják..






Egyedül gubbasztok a kocsi felnyitott csomagtartó teteje alá beülve. Melegen felöltözve révedek a sötétbe, s a régi menyhalas estéken nosztalgiázok, miközben lábamat lógatom Ráérek épp a sötétedésre kiérni, bárhova beülhetek, nincs ki foglalja a helyet. A zárás alatt lebukó víz egyenletes moraja elnyomja az erdő neszeit. Néha róka szeme villan a sötétben, ahogy a bátrabb bundások átkelnek a hídon a falu felé tartva egy kis portyára, szemmel tartanak. Ahogy én is őket!
"-Sok sikert fiúk!" -súgom halkan. Legalább nem vagyok egyedül.




Megkoptak a menyhalvadászok. Több lett a pergető, s a pontyhorgász. A késő őszi, téli estéken elnémulnak a folyópartok, megritkul az esti fejlámpák fénye is. A túlparti, csallóközi oldalon is ritkábban villan fel a parton a fény. Vajon megérint e még valakit a menyhalazás varázsa? Vajon van-e még férfiember, kinek kihívás a mínuszokban, havazásban, szélben kint ácsorogni egy-két menyhal megfogásának reményében?


Gondolataim bonyodalmas szövevényéből az ismerős kapások rángatnak ki. A harmadik egyre erősödő húzásra bevágok. Jó hal van a horog végén. Idő kell, míg a 14 méter mély gödörből a felszínre húzom a fél méteres tekergő menyhalat. Szákolás alatt egy pillanatra a régi idők menyhalas estéiben képzelem magam, érzem, hogy a többi sporttárs nézi a műveletet, s elégedetten csettintenek, majd fogják ők is a tőkehalakat szép sorban, miközben a fehér hajú őszülő pecások biccentenek felém, s hallom, ahogy egymáshoz szólva mesélni kezdik:
"-Bezzeg az én időmben...."



































Menyhalak... Amíg lesznek, lesz talán, ki vadászik rájuk, lesz, ki szembeszáll a zord széllel, s a tél minden ostromával. Talán még fellobban itt-ott a folyók partján a tábortűz, ahol toporogva, dideregve dörzsölik kezüket a horgászok, gőzölgő forró bort, teát, vagy csak pálinkát kortyolgatnak, s halkan beszélgetnek, miközben fél szemmel sandán az égnek meredő botspiccek végén halványan zöldellő fénypatronokat nézegetik, vajon a menyhalak is csatlakoznak-e a társaságukhoz.








Kelt: 2019. Enyészet havának 24.-ik napján.

2019. november 8., péntek

Ősz szakállán nyugszik a harmat

Észrevehetően ismét itt járt. Nyomot hagyott az erdőn, vígan fütyörészve áttaposott a hulló száraz avaron. Hosszú sálját hanyagul nyaka köré csavarta, rojtos végét olykor meglibbentette a szél. Hóna alatt hatalmas paletta, megvénült pipája szája sarkában hanyagul eregette a füstöt. Félrecsapott süvege alól varkocsba font szürke tincsei játszottak a széllel. Kezében ecsetkészlet. Szakálla mellig érő, víg harcsa bajsza kétoldalt lefittyenő. Kopott köpenyege finoman kapaszkodott csontos széles vállába, ahogy utat vágott  magának rendre a ciheresen át. Sáros talpú csizmája vásottnak tűnt, ám nem volt likas sehol, s passzolt a lábán a bőr, szinte egybenőtt vele. Léptei hangtalanul követték egymást.

Megállt egy pillanatra, majd egy nagy ecsetet kezébe fogva szint kevert a palettán, majd kisvártatva egy fura, ám ismerős ősi dallamot fütyörészve, ragyogó szemekkel az ecsettel csak suhintott kissé inas hosszú bütykös kezével az erdő felé....





Csillogó varázslat, s hajnalra ropogósra derezte be a  tájat, színekkel rakta tele a lombokat, veresre érlelte a csipkét, majd diót, s makkot rázott a fákról, ezek hangosan koppanva hullottak alá, miközben gombák serege tört utat az avaron át a fény felé. A festő leguggolva hamiskás mosollyal megmosta ecsetjét a folyóban, s a víz színe a szövevényes ágrendszerben egy csapásra megváltozott, áttetszőbb, tisztább lett, s halak serege kezdte el a pajkos lubickolást, víg pocsolást a közelgő alkonyon. Vadludak húztak messze dél felé, rendre követték az elöl utat törő vezérüket. Szürke gém éktelen rikácsolása verte fel a denevér rajokat, s a baglyok is huhogva ijesztették a kósza alkonyba forduló vándort.

Mondd, ki vagy? Vidám lépteid miért szaporázod? Honnan a dallam, mely oly ismerős a fülnek? Varázspálca tán az ecseted?
Nevetés, mely víg kacagássá érett, vidám hamiskás apró ráncokkal szőtt tekintet. Ajkai nem nyíltak, a pipaszár mentén csúszott ki a szó. -Nem ismersz? Öregebb vagyok, mint gondolnád, egyidős a földdel! Itt voltam akkor, mikor még semmi nem létezett, s itt leszek akkor is, ha az ember emlékét is elviszi majd a szél. Szemvillanás csupán, hosszú létem során.. míg fordul a kerék, jövök, s színnel boldogítom a világot, az enyészet így nem oly búskomor. Látod, köpenyem alatt a bőség kosara! Sokan mégsem látják, engem sem figyelnek, nem vesznek észre. Tudd,  vannak, kik látnak is, nem csak néznek! Te látsz, s minden évben vársz reám. Tudom én. S őszbe fordul lassan a te szakállad is, ahányszor teszel egy kört a nap körül, s nézd, a lehelet páracseppeket ültet minden szálára... láthatod. De figyelj!
Érzed az erdő lélegzetét? Hallod a folyó csacsogását? Látod a mosolygó világot? Az ösz szíve dobbanását?
Én vagyok az mind. Körbeveszlek, engem érzel, engem látsz mindenütt. Roskadásig rakom a kosarad ha kell, halaktól nyüzsgő folyót terelek eléd, de tudom, neked elég akár egy hulló falevél... Tudod hogy itt vagyok. Örülök, hogy találkoztunk, s eljöttél hozzám! Hamarost mennem kell, de találkozunk még, te is jól tudod...




Lépteit szaporázva elindult, s én ott álltam mozdulatlan, szavam se volt, csak csodáltam, csak ámultam, s emésztettem az elhangzó szavakat, gondolatok, nyomában hullott néhány rozsdasárga falevél.















Távozóban a festő nagyot szívott pipájába, s a füstöt kifújva köddel takarta be a világot. Léptei hangját elnyomta a sűrű homály, csak távolról hallatszott, egy ismerős ősi dallam, ahogy fütyörészve siette lépteit a déli irányba..










Kelt: 2019 év Enyészet havának 8.-ik napján