Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel III.

Idestova elteltek az évek. Eltelt, elröppent szemhunyásnyi idő alatt három év. A technológia robbanásszerű forradalma elsöpörte a XX. századot, a telekommunikáció, s az információcsere high-tech világában utolsó mohikánként még megtalálhatóak a régi szakmák mesterei, kik megfogyva bár, de törve nem, nem szellemi termékeket gyártanak, hanem megfogható, fizikailag kézbe vehető tárgyakat állítanak elő. Közülük újra megkértem az egyik régi barátomat, ki bevette magát a Bakony hegyei közé, de évente többször is ellátogat felém a Szigetközbe, hogy csináljunk újra egy riportcikket az ólomöntésről. Kik emlékeznek az ólomöntéssel kapcsolatos korábbi bejegyzéseimre, ismerősnek tűnhet Tamás, ki még nem olvasott erről a témáról, megteheti az előző két részben:

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel I.

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel II.

Most pedig vágjunk is neki, hagy köszöntsem Kázmács Tamást, a Balaton-Felvidék ólomöntő mestereinek egyik utolsó mohikánját!

Mosoni Horgász: - Szia Tamás! Egy szempillantás alatt elröppent három év, mióta megcsináltam veled az első riportcikket. Tart-e még nálad a láz, a házi ólomöntés?

Tamás: - Szia! Találó, igen, egy szemhunyásnyi idő volt csupán, három esztendő, mintha csak a múlt héten beszélgettünk volna az ólomöntésről. A nehezékek elkészítésének mozzanatai továbbra is megmaradtak nálam téli elfoglaltság gyanánt.

"retró" ólom kiskanálformából 1985-ből

Mosoni Horgász: - Tamás! Vannak-e új formák a repertoárban, s ha igen, mi az, amin változtattál?

Tamás: - Jelenleg még folyamatban van, nincs kész, ám 3D tervezgetés vége felé jár az új forma kialakítása. Látványban nem lesz szembetűnő a változás, mert "csak" egy apróságot szeretnék módosítani a régi sablonhoz képest. Az újdonság abból tevődik össze, hogy a forgókapocs felőli oldala az ólomnak keskenyebb legyen. Hogy miért is? Erre azért van szükség, hogy a horgászat közben behúzáskor, azon ritka pillanatokban, mikor épp nincs hal a horgon, az ólom kevesebb közegellenállást fejtsen ki.

Kokilla tervezési fázisban

3D tervek

Mosoni Horgász: - Melyek a legbeváltabb típusok?

Tamás: - Szinte mind az, de le kell szögezzem, továbbra is a karmos tányérólom vezet a felhasználási listán!

2016 év slágerei, 70, 80, 100, 200 gramm súlyban

Mosoni Horgász: - Melyiket használod leginkább folyókon, s melyeket tavon?

Tamás: - Mivel horgászataim döntő többsége a folyóvízhez kötődik, ezért nyilvánvalóan a tányérólmot és a növelt súlyú feederkosarat erőltetem.

Mosoni Horgász: - Változott-e, csiszolódott-e valamelyest az eltelt 3 esztendő alatt a technológia az ólomöntés során, vagy maradt a régi jól bevált módszer?

Tamás: - A technológia nem változott, a kiegészítő alkatrészekből viszont találtam új beszerzési forrást, így költséghatékonyabb lett a művelet, ugyanis alig 15 forintért kerül hozzám egy jó minőségű forgókapocs.

"Emelt súlyú" feeder kosarak

Mosoni Horgász: - Egyszerű-e még ólomhoz jutni, vagy nehézkesebbé vált az eltelt időszakban?

Tamás: - Az ólomhoz jutás esélye folyamatosan csökken, ám nem reménytelen. Bontásból származó régi vastag falú csövek, szifonok, gyakorta előkerülnek ismerősök, barátok, a rokonság jóvoltából, akik tudják, hol lehet újrahasznosítani az ólmot. Az akkut "valamiért" békén hagyom, nem szeretem. Maradjunk egy kicsit a számoknál. A napokban vásároltam 10 kg ólmot 3000 forintért, vízvezetékcső formában.

Mosoni Horgász: - Kísérletezel-e folyamatosan új típusokkal, vagy esetleg ráleltél a "Szent Grálra", a legideálisabb típusra, méretre, formára?

Tamás: - Mindig azt hiszem, hogy megvan a végleges forma, de kísérletező típus vagyok, s állandóan keresem azt, hogy lehetne egy kicsit jobb, szebb a munkadarab, úgy fogalmaznék inkább, hogy minden időszaknak megvan a maga "Szent Grálja"!

Kész kokilla, munkára várva

Indulhat a sorozatgyártás

:)

A '90-es évek balatoni slágerólmai

Mosoni Horgász: - A minap a  nálunk legolcsóbbnak mondott horgászboltban a 120 grammos körmös tányérólmot darabonként 375 forintért láttam. Mennyire gazdaságosabb házilag készíteni az ólmokat? Mit tapasztalsz, közelített-e az eltelt időszak során a bolti ár és a házi bekerülési költség?

Tamás: - A fentebb említett számokból az alapanyag költsége könnyen kiszámolható, ehhez hozzáadódik egy kis munka, kevés gázköltség. A bolti árak nagyon elszálltak, horgászüzletenként azonos súlyú ólmok tekintetében viszont akkora árkülönbséget találtam, amekkora árkülönbségből én a saját ólmomat előállítottam. nekem mindenesetre jócskán megéri házilag készíteni a súlyokat.

Mosoni Horgász: - Tudsz-e ajánlani a kedves olvasóknak ólomtípust erősen sodró sóderes medrű folyóra, vagy éppen a csendes épphogy csörgedező iszaposabb medrű szakaszra?

Tamás: - Az erős sodrású sóderes részre a karmos lapos formát, a langósabb, esetleg iszaposabb szakaszokra a lehető legnagyobb felülethez tartozó legkisebb súlyú alakot tartom ideálisnak.

Mosoni Horgász: - Észreveszik-e a sporik, hogy saját ólommal horgászol, s ha igen, érdeklődnek-e még a házi készítésű ólmok iránt?

Tamás: - Nem nagyon szokták észrevenni, hiszen hasonló formák kaphatóak a kereskedelemben, én pedig nemigen reklámozom, csak csendben használom őket.

Mosoni Horgász: - Az előző, három évvel ezelőtti riportcikket követően volt-e érdeklődés, megkeresés az irányodba?

Tamás: - Hogyne! Volt jó pár e-mail váltás az érdeklődőkkel, öntési tanácsok, sablonkészítés, sőt, konkrét kereskedelmi ajánlat is szerepelt a megkeresésekben.

Mosoni Horgász: - Figyelemmel kíséred-e más ólomöntő mesterek tevékenységét, munkáik eredményeit?

Tamás: - Természetesen! Hiszen szívesen tanulok másoktól. a megélt tapasztalatok őszinte átadása felbecsülhetetlen érték egy befogadó fül számára.

Mosoni Horgász: - Mit gondolsz, lesz-e utánpótlás, vagy szép lassan kihal ez a szakma?

Tamás: - Azt gondolom, mindig akad barkácsoló kedvű követő, hiszen az emberekben benne van az alkotni akarás vágya.

A lehetőségek korlátlanok

Mosoni Horgász: - Talán Kínából még nem éri meg ólmot rendelni (a súly miatt), ám lassan szinte mindent elseper a sárga áradat. Van még jövője a hazai ólomöntésnek?

Tamás: - Kína hatalmas. Nagyon sok minden származik onnan. Az idei esztendőben kilátásba helyezték a "kis" csomagok után fizetendő vámot, ezért viszonylagossá válik majd a távol-keleti olcsóság. Leszögezem, bárhogy is fordul a szél, mindig is fontosnak tartom eztán is, hogy én állítsam elő a horgászólmokat, melyeket használni szeretnék, s amivel megajándékozzam majd a barátaimat.

Alapanyag és késztermékek

Mosoni Horgász: - Az ólomöntéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel hol találnak meg? Hol tudnak kapcsolatba lépni veled?

Tamás: - Az email címemen várom a megkereséseket:

kazmacstamas@freemail.hu

Mosoni Horgász: - Talán megosztanál néhány fotót, amelyen a saját magad öntötte ólmok segítségével fogtad meg a folyóvízi halaidat?

Tamás: - Természetesen, s ha megengeded posztolok olyan képeket is, amelyeken a természet ritkán látható elbűvölő arcával találkozhat a kedves olvasó. A képekkel együtt kívánok mindenkinek tartalmas horgászatokat, s azoknak, kik kedvet kapnak az ólomöntéshez, szorgalmat, kitartást, s sok sikert!

Mosoni Horgász: - Köszönöm a riportot magam, s az olvasók nevében is! Találkozunk a Duna parton!

(képek: Kázmács Tamás)

Kelt: 2019. Év Jégbontó havának 16.-ik napján

A horgászszezon szikrázó ékköve

Horgászszezon. Fura kifejezés. Van kinek meghatározott időintervallumon belül mozog, s van kinek nem. Vajon kinek milyen a horgászszezon? Kinek mettől-meddig tart? Van ki télre parkolópályára helyezi a felszerelését, s számolgatja a napokat tavaszig kínkeservvel, tehetetlenségében nyolcszor áttisztítja, átpakolgatja minden eszközét. Eközben észrevétlen megfosztja magát kedvelt hobbijának művelésétől évente hónapokkal. Téves rögeszme, hogy télen nincs értelme horgászni, hogy a halak téli álomba merülnek a medvéhez hasonlóan, s iszapba süppedve éhkoppon guvadt szemekkel várják a kikeletet. Igaz, ilyentájt nehezebb eltalálni a ritmust, hogy mikor állnak neki tömegesen táplálkozni az uszonyosok, nehezebb megtalálni azt a folyószakaszt, ahol nagyobb a halak sűrűsége, de nem lehetetlen. Miért is sopánkodjon, sóvárogjon a horgász az ablak mögött a hóesést lesve, miközben a folyókban rejtettebben ugyan, de rendületlenül zajlik az élet?? 

A horgászszezon mindenkinél mást jelent. Nálam egynéhány éves koromtól, mikor horoggal, nádbottal megfogtam az első vízi élőlényt, egy békát, nálam a szezon akkor kezdődött. Ez addig tart majd, míg az Égi Magvető azt nem mondja elég volt, záróra.  Addig viszont kihasználom az emberöltőnyi szezont teljes egészében télvíz idején is. Ha lehetőségem adódik rá, s időm is akad.

Januári bő kettes..

Kihívás! Télidőben vár rám odakint az igazi kalandpark. Gyerekkoromban "kalandpark" volt a világ, mely egyre csak tágult, szélesedett, akárcsak az univerzum. Maga a szó ismeretlen volt, ez egy újabb találmány. S nem kellett fizetni azért, hogy fára másszunk, patakban gázoljunk, kötélen csimpaszkodjunk, a csalitban fogócskázzunk, a füvön birkózzunk, csapatokba verődve megküzdjünk télen a hógolyókkal, nyáron a bőrlabdával. Hová lett pár évtized alatt ez a kép? Alig látni gyerekeket az utcán, grundokon, vízpartokon. Ha mégis, lehajtott fejjel, mobil fölé görnyedt háttal zárják ki a való világot egy virtuális (Mátrix) kedvéért. Manapság olyan a világ mint a kifordított birkabendő...

Jegelve a havon

Megannyi élmény van a télben is. Igaz, nem kényes mimózáknak való, kalandparkban sisakban függeszkedő halál fehérre rémült orcájú nyenyeregyerekeknek, hanem valódi embert próbáló idő, férfiúnak való! S ki dacol az árral, szemben állva büszkén a széllel, olykor elnyeri jutalmát télvíz idején is. S igaz, felértékelődik egy tenyeres keszeg is, hatványozva az örömöt, ha azt -5 fokos levegő által ölelve az alig +2 fokos folyóból piszkálja ki az elvetemült pecás. A halfogás ősi örömét érzi, mely felmelegíti a parton didergőt. Elfeledi az ember a deresre fagyott botra gémberedett ujjakat, elfeledi a metsző dermesztő északi fuvallatot, s didergés is kiesik a gondolatból messze elgurul, mikor felsír az orsó, hajladozik a bot, s keményre fagyott merítőszákot tol a kéz a folyó sodrában küzdő pikkelyes, vagy esetenként bőrös hal alá.

Kisebb paduc a Lajtáról januárban

Kisebb vésettajkú a télben

A téli keszegezésnél kevésbé tudok jobb szórakozást. Talán az esti menyhalazások űberelhetik csak, hisz a magyar tőkehalak túl vannak ilyenkorra az íváson, lelapult hassal korgó gyomorral vetik magukat a zsákmány után. S a gondolat kihajt a jégvirágos mezőkre, a dérrel, s zúzmarával borított folyópartra, amely csendes, néma magányában teszi a dolgát évezredek óta. Milyen nyugodt minden. Még hódát is látni a kacsák mellett. Ritka látvány, mielőtt megszaporodtak a motorcsónakok, előtte százával éltek a Lajtán, a Mosoni-Dunán. Ma már ritkaságszámba mennek...

Lajtalakó ollós, télen is aktív

Királyhal (Leánykoncér) a Lajtából

A téli halvány nap néha megmozdítja a Lajta paducait, a koncérokat, kisebb szilvaorrú keszegeket, karikákat. Szép élményeket ad a tél akár egy röpke másfél óra alatt is. A nap sietősen hanyatlik, s zuhan a hőmérséklet, s alábbhagy a békés halak kapókedve is. A csónak orrán felfreccsenő víz azonnal jéghártyát húz a lemezre, vigyázni kell majd a kiszállásnál, nehogy a vízbe suppanjak. Legfeljebb páncéllá keményedik a vizes ruha rajtam mire felérek a gáton. Fura hangot ad a zsinór, miközben bedobás közben lefut az orsóról, lomhán teszi a dolgát, vaskos jégcseppek telepednek a bot gyűrűire. Hejj nehéz a finom szerelékkel úsztatók élete a zimankóban. De nem lehetetlen, bár hazamegy ki tehetetlen, lógó orral ötlettelen.  Elő az 5-ös begumizott spiccet, s mehet tovább az úsztatás, hisz a keszeg eszik rendületlen....

51 + -os menyuci a Mosoniból ívás után, színpompás

Kisebb 40 cm-s januári menyuci, túl az íváson

Szikrázik az alkony, alattomos ködöt vet az est. A fázós csillagok haloványan kacsintgatnak. Fülre húzott sapka, orrig tekert vaskos sál, toporgó árnyalak, ködlehellet, letaposott hó a part mentén.

A betonkeményre fagyott havas földbe nem lehet bottartót leszúrni, kell a szükségmegoldás -9 fokban

Didereg a hold kalácsképe, elbúvik a fák égre meredő csontvázujjai közt. Halványzöld kristály pislákol a patron belsejében, halkan mocorgó esti folyó, aludni készülő récék egy-egy loccsantása is tűnőben. A túlparton egy hód koptatja fogait egy öreg fűz törzsén, megpecsételve annak sorsát örökre. Rávilágítok, kinevet. Bosszúsan lekapcsolom a fejlámpám. Szemtelen szőrgolyó. A part mentén éppen fehérleni kezd kétujjnyi jéglemez teteje. Magasan fent vadlibák diskurálnak. Tova tartanak a Fertő-tó felé. Súlyos a csend, ólomlábakon cammog halkan a sodrással. A szürkületet gyorsan felfalja az est korgó gyomrú sötétje.

Gyakori a januári estéken is a bucó

Ismerős szag csapja meg az orrom. Gyerekkoromra emlékeztet, a télhez tartozik ez a szag. Valahol szénnel gyújtottak be, s a kéményen kiáramló füst a föld közelben marad. Ott éreztem ezt a szagot a Sajó völgyében, szülőföldem kisvárosában. "Széngáznak" mondták az öregek. Megkondul a harang alig egy kilométerre, s mint jeladás, hajlong a bot, rúg a hal a horog hegyibe, vízben a szák, s parton tekereg egy majd másfeles tőkehal. Zúzmara fedte be bajszom, szakállam, mégis kimelegedtem a küzdelem izgalmában jobban, mint annak erejében. Meg kell hagyni, ez férfias munka volt. Ebben a zimankóban.

Január. Horgászat. Élmények. Csendes esték, s nem alvó, igenis ébren levő, élő természet. Január. Nekem a horgászszezon szikrázó ékköve, akár a lámpafényben megcsillanó menyhal kékes pillantása....

Kelt: 2019. év Fergeteg havának 24.-ik napján

Retropeca télen / Csak finoman

Mielőtt elveszne az ember az új horgászfelszerelések csillogásában, érdemes behúzni a kéziféket egy gondolat erejéig. Tény, hogy a 30-40 évvel ezelőtt, vagy még régebben használt felszerelések nem feltétlenül rosszabbak a maiaknál, s nem biztos, hogy az újabbakkal több, nagyobb halat a horogra csalhatunk. Az bizonyos, hogy az újonnan megvásárlásra kerülő eszközök elenyésző százaléka éli meg a 30-40 évet. Sokszor két évet sem bírnak, s a kényesebb szerkezetek nem is ahhoz a pecákra vannak kitalálva, mint például amit itt mi Szigetközben az ágrendszerek cserkelése közben elkövetünk. Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy teszek egy nem mindennapi próbát a finom szerelékes folyóvízi úsztatás terén, s előveszem a régi dolgokat....

A terv majd egy éve megvolt a fejemben. Egy darabig csak ott foglalt helyet, a gyakorlati megvalósításhoz a végső lökést mégis más adta, pontosabban Az Angliai Magyar Horgászok egyik legutóbbi bejegyzésében látottak, ahol Centrepin orsókkal kapcsolatban elemezték azok működését a folyóvízi úsztatás terén. Régebbi és újabb típusokat is bemutattak. Nyilván engem a régiek fogtak meg inkább. Alapos és tanulságos írás volt! Mennyire igazuk van! Kedvet kaptam tőlük ezen orsófajta használatára! Az évek során el is feledtem én is szinte a régi felszereléseket. Patinás aggastyánok egy polcon, amelyen kupák, érmek foglalnak helyet, ahová dísznek száműztem őket egykor.

Nosza, szétnéztem az ereklyék közt, ahol legendás angol orsók nemigen pihennek, ám a régi keleti blokk kipróbált szerkezetei a mai napig helyet foglalnak. Találtam is erre a célra megfelelőnek gondolt orsót, botot, úszót, sőt később más párosításban is bevetésre fognak kerülni ezek a méltatlanul mellőzött és elfeledett eszközök.....

Úsztatásra "kitalált" szakasz a Mosoni-Dunán

Nagyon szeretek a késő őszi, téli időszakban keszegezni. Finom szerelékkel, az ősz végén, vagy a havas, deres téli napokon. Persze ilyenkor nehezen lehet összehangolni a szabadidőt az időjárással. Ha ráérek, szakad az eső, árad a folyó. Ha nincs időm, verőfényes napsütés, tiszta víz... ismerős igaz? Pedig furdalt a kíváncsiság, hogy ugyan működik-e az, amit kigondoltam.

Jeges ár a Lajtán, két ünnep közt megolvadt a hó, peca talonban....

A terv napokkal a horgászat előtt összeállt, a felszerelés összehangolása sem okozott problémát:

Bot: 

Egyedi készítésű, névre írt három tagos 4m hosszú üvegbot, melyet évekkel ezelőtt kaptam ajándékba egy régi kedves ismerősömtől (Troby-tól). A bot egy új spiccgyűrűvel gazdagodott decemberben, amúgy változatlan állapotban van azóta, mióta megkaptam. Kiváló karakterisztikával rendelkezik, alkalmas a kisebb (30 gramm alatti) ólommal történő könnyű folyóvízi fenekezőhorgászatra is, de könnyedsége miatt inkább a folyóvízi úsztatásra felel meg, sőt, inkább erre alkalmatos. Eztán nálam ebben a szolgálatban folytatja majd pályafutását... 

Folyóra tervezett, 12"-os River, "Horgásztól a horgásznak"  (Troby-tól)

úsztatás a Lajtán

Orsó:

Van néhány nagyapámtól örökölt egyszerű tárolóorsó. Kiválasztottam egyet közülük, igaz, nem neves angol, de nem is passzentos precíz germán szerkezet, hanem a jó öreg szovjet gyártmányú, egyszerű "recsegős" fékkel szerelt KS-130-as, amely túlélte az évtizedeket, s teszi a dolgát ma is.... A cserregő nádiposzáta hangja ehhez a fékhez képest csak enyhe torokköszörülés. Nem is érdemes a féket használni, legfeljebb akkor bekapcsolni, ha az ember nem akarja hogy lefusson a dobról a zsinór. Fékezni inkább a dobra ráfogva kell. Sokkal célravezetőbb.

KS-130-as

Nem nyugdíjaztam még őket, egy kis karbantartás és bevethetőek, a csehszlovák Tokoz tárolóorsó (balra) még januárban harcba száll!

Úszó:

Mondhatni környezetbarát. Lebomló... Vannak egyedi készítésű úszóim, sima parafaúszók, fából faragott úszók, valamint libatollúszók. Ezen utóbbiakból választottam ki most egyet. Libatoll és parafadugó kombinációja, egyedi készítésű-festésű, érzékeny, és jól látható folyami úszó. Az úszó a súlyozás szerint 3,5 grammos. Pont ideális a Mosonira és a Lajtára. Ha működött évtizedekig, vagy évszázadokig, miért ne működne most is?

Boltban hiába keresnénk

Klasszikus libatoll

Sasliktű, parafadugó, körömlakk, drót és szelepgumi, kész a két ponton rögzített folyami úszó....

Ajándékba kapott fából faragott egyedi úszók (Made in Troby, Great-Britannia)

Strapabíróbbak mint a boltban kapható két ponton rögzített folyami úszók. Aki használja őket, tudja, olykor elveszik az antenna, vagy kijön a szár a testből, elvásik a rögzítő szilikoncső a száron....... Mindez a veszély ezen úszók használata során nem fenyeget. Nyugodt a lelkiismeret akkor is, ha véletlenül a folyó elragadja valamelyiket, hiszen tisztán természetes anyagból készültek, s ezáltal nem szennyezik a környezetet úgy, mint bolti társaik. Az év során végighorgászom mindegyik típussal a folyókat.

Zsinór-horog:

Itt kénytelen voltam az újabb gyártmányú zsinórokra és horgokra hagyatkozni. 16-as főzsinór, 14-es előkezsinór, 12-es, illetve 14-es Gamakatshu keszegező horog.

Etetés-csalizás:

Egy horgászat alatt a hűlő, vagy a már beállt 2-3 fokos víz miatt sok etetőanyagot nem használtam fel, fél kilónyi folyóvízi keszegező anyag kapott egy kevés vakondtúrásföldet, illetve 1 deci csontit. Bőven elég egy 2-3 órás úsztatós pecára. A horgot 3, illetve 4 szem csontival csaliztam, az 1, vagy 2 szem csonti nemigen működött.

Télen nincs szükség nagy mennyiségre

A horgászat 

Reményekkel telve érkeztem a vízpartra. Az első próbálkozások alkalmával szinte sejtettem, hogy így lesz egyébként, tehát rájöttem, az orsóval nem lehet úgy dobni, ahogy azt a peremfutós orsóknál megszokhattuk. Megnézhettem volna én is egy filmet erről, mielőtt kimentem volna a vízpartra, de mivel nem tettem, magamnak kellett rájönni a módszerre. Vigyorogva össze is súgtak a túlparti pecások. A Mosonin még csak-csak elboldogultam, a Lajtán a lehajló fűzek alatt viszont csak az alsó dobás működött.

Hasonlóan a legyezőkhöz, a dobról lefejtettem a bedobás távolságával megegyező hosszú zsinórt, bal kézben a zsinórt (szereléket fogva), jobb kézben a botot lendítve dobtam. Fura volt. De rááll az ember hamar. Sikerült a meghorgászni kívánt sávon vezetni a szereléket. Néhány próba után már rutinos volt a bedobás. Ahol partközelben úsztattam, ott elég volt egy kis alsó lendítés. Ezt a felszerelést tényleg folyóvízi úsztatásra találták ki!

Elsőre, retropecán nem is rossz...

Viszont az úszó vezetésénél észrevettem, hogy előnyösebb a tárolóorsó, ugyanis szépen lehet ereszteni a zsinórt folyamatosan, nem kell a damilt szakaszosan adagolni, vagy hagyni a dobról lefittyenni, mint a peremfutósnál. A sodrás szépen húzza a dobról a zsinórt, ha van súly a szerelésen. Finomabb néhány grammos szereléknél, és kisebb sodrásnál viszont figyelve a folyó sebességére a dobot ellentétes irányba tekerve magunk engedhetjük a szereléket a meghorgászni kívánt szakaszon. Jobb is így, hisz folyamatos kapcsolatban van az ember a teljes szerelékkel, s ha akció van, azonnal lehet reagálni. S akció az volt!

A Mosoni-Duna part menti 3,5 m-es mély vizében is megállja a helyét

A megakasztott halak fárasztásánál az üvegbot szépen rásegít a fárasztásra a bot megfelelő karakterisztikája ehhez segítség! Hüvelykujjal szépen rá tudunk fékezni a dobra, közvetlen kontaktot alakítva ki így a küzdő hallal, ami még inkább élvezetessé teszi a mutatványt, hisz kézközelben érezhető az, ahogy a hal húzza a zsinórt a dobról. Élvezetesebbé teszi a pecát a plusz kontaktus....

Fékrásegítés hüvelykujjal

Az úszó mérete csalóka, hisz könnyű, s a legkisebb keszegek, a legóvatosabb koncérok is gondolkodás nélkül merítették azt. Festése miatt kiválóan látható volt a vízre vetülő napsugarak ellenére is.

Az etetést három nagyobb gombóccal kezdtem, s amint megjött az első hal, kis részletekben, diónyi kis gombócokban folytattam. A halak az etetésen maradtak, s később ahogy a sodrás lejjebb mosta a szemcséket, a gombócok beesésének helyétől 8-10 méterre is megjelentek az érdeklődők, a darabosabb szilvaorrú keszegek, kisebb márnák, s a testes koncérok. Az orsó majd 50 év távlatából, ha nem régebbről, tette a dolgát. S engem nagyon jóleső érzés töltött el, hogy az öreg harcossal ennyi év távlatából is halakat tudtam partra segíteni. Biztos vagyok benne, hogy komolyabb halnál sem okoz majd csalódást.

Másfeles királyhal, küzdött mint a berber oroszlán

28 cm faroktőig, szép bagoly

Fiatal, ereje teljében levő márna

Szilva a javából, szilajul küzdött

5 kg felett...

Összegzés:

A retró felszerelés tette a dolgát. Furán néztek rám a túlparti feederes horgászok, de amikor a nyolcadik halat emeltem ki a vízből, míg ők hárman addig mindössze egyet fogtak, ráfagyott a mosoly az ajkukra, s abbamaradt a pusmogás is......

Szilvaorrú keszegek, karikakeszegek, bagolykeszegek, koncérok, bodorkák, paducok, márnaifjoncok, domolykók tesztelték az aggastyánt. A felszerelés élvezte a bevetést. Akárcsak a horgász. A halakról nem is beszélve...

Hamarosan komolyabb harcos is próbára teszi majd a felszerelést, legalábbis bízom benne, hogy komolyabb uszonyossal is összeakadok a Mosoni-Dunán, vagy a Lajtán, csak ki kell járjak.... Az biztos, jó ideig csak ezzel a felszereléssel fogok úsztatni, ami azt jelenti, lesz majd beszámoló, tapasztalatgyűjtés......

Hogy mi a lényeg? Teljesen mindegy, milyen márkájú a botod, az orsód, az úszód.... A  lényeg az, hogy tudd hol vannak a halak télen, hol keresd őket a folyón, s az sem árt, ha tudod, mivel csalizz. A hal a csalit nézi, azzal találkozik. Nem érdekli, hogy te kint a parton milyen botot tartasz a kezedben, milyen márkanév van a nyélre festve. Lehet több százezer forintos rakós, lehet pár ezer forintos spiccbot, akár egy mogyoróhusáng, vagy rég elfeledett retrofelszerelés, ahogy az fentebb is látható volt. Ne feledd, élvezd a horgászatot! Te döntesz, a halak már megtették.....

Kelt: 2019. év Fergeteg havának 6.-ik napján