Óvatosan besurrant a kikelet

Hamarosan kaszálni lehetne...

Szinte észrevétlenül roskadt össze a koszos szürke tetejű hó. Legutoljára a bokor alól tűnt el egy fakóra öregült segítségért ácsingózó jegesen hideg roncskupac. Tél se volt a nyugati végeken. Amint havazni kezdett, a lágy nyugati szél esőbe formálta a pelyheket, s verni kezdte az alig pár centis hóréteget. Bizony olyan változó arcát mutatta a január, hogy azt követni se lehetett, majd tíz fokokkal változott az idő naponta fel-le...
S ha én nem tudtam követni, vajon a természet hogyan volt erre képes? Némaságra kárhoztatva az egyik napon, zord jeges szél borzolta a fákat, majd másnap a nap sugara símogatta a tájat, s pacsirtadal szőtte át a hajnalt. Vajon a kikelet első fuvallata suhant át Szigetköz felett? Vajon nem-e a tél csalóka megtévesztő vigyora mindez, hogy aztán lecsapjon újra zordon északi vicsorával? A napok, s a hetek választ adtak minderre. Korántsem hiszem, hogy vége a télnek, tudom, odaszúr még talán egyszer, de az idő ellene dolgozik, s a kikelet hamarosan a kertek alatt jár.

10 perc, 10 m2, 65 szál

Talány, hogy lecsap-e még a tél, s a hosszútávú előrejelzések napjában négyszer is változnak, s megbízhatóságuk a negatív tartományba süppedt rég. Meg szokta makacsolni magát. S az enyhe időben bizony nem kell két nap, amint megenged a föld, jönnek a lakói, s az est beálltával nyüzsög a fű közt a rengeteg harmatgiliszta. Az oktalanok ássák fel érte a földet. Vagy vezetnek áramot a fellocsolt földbe. Nem egy áldozata volt ennek  a badar ötletnek mifelénk az elmúlt évtizedekben.... Mi csak megvárjuk az estet, s alig pislákoló fejlámpa fényében, amely elé vörös nejlonszatyrot rögzítünk, úgy szedjük a vaskos gilisztákat guggolva, amelyek közt akad 20 centi feletti hosszúságú is. Fehérjedús táplálék, amire ilyenkor a megéhező folyólakóknak a legnagyobb szükségük van. természetes csali, könnyen beszerezhető, hatékony, s ingyen van! Nem igen tudok olyan estét, ahol úgy vettem volna ki a bevetett készséget, amelyet harmatgilisztával csaliztam, hogy ne lett volna rá kapás. S volt, hogy márnázás közben kora márciusban egy tekintélyesebb harcsa kapta el a gilisztát, s mire a feeder-el sikerült kifárasztani, nem tudtam, én, vagy a harcsa fáradt el jobban. A lényeg az, hogy a csali nem szelektál, univerzális, s meglepetés, mi is kapja el a meder közelében felkínált csemegét.

Alig méret felett

S hogy mi szereti? Mindenféle hal, amely a folyókat lakja. Napközben elcsipkedi a keszeg, de este jó eséllyel várható a márna, a menyhal, a harcsa, s lassanként a ponty is. De beesik rá az éjszakában a domi, a koncér, a bucó, s a durbincs is, ha a márnák nincsenek a közelben. 

Az alkonyat torpedója

S hogy márnázunk mi itt a Mosoni-Dunán? Többféle módszer létezik. Ilyenkor viszont télidőben nem etetünk. napközben nagyon ritka hogy márna akad a horogra, de az alkony rendszerint meghozza az étvágyukat, s az óvatlanságukat is. Menetrendszerűen...

A felszerelés egyszerű. Csúszóólom, alatta 60-80 cm hosszú előke, nagyobb horog, vagy kisebb süllőzőhorog, amire ráfér egy, vagy két szál vaskos giliszta. A folyón meg kell keressük azokat a szakaszokat, ahol esély lehet márnát fogni. Én a megszűkülő medret, ahol kissé meggyorsul a víz, azt preferálom. Nehéz a peca, a túlpart iszapos, az innenső nagy sziklákkal szórt, s a meder közepén itt-ott megakadt faágak, akadók vannak. Bizony ismerni kell azt a pár négyzetmétert, ahová akadás nélkül bedobható a cucc. Nem is 50 grammos, hanem 100-140 grammos ólmokra van itt szükség, hogy a bevetett készség a helyén maradjon.

Bucó, népiesen: "barátf@sz"

S hogy milyen a kapás? Nem olyan mint a nagy Dunán. Itt nem akasztja fel magát a marci. Ezek rafkósabbak, villámgyors kapást csinálnak, s ha az ember nincs a bot mellett, fújhatja az egészet, mert a marci le is szopta a gilisztát a horogról. Ha meg valami véletlen folytán mégis önmagát akasztja meg a hal, s az ember lassú, egy pillanat alatt bent van a hal az akadóban, a víz alatti szikla, kagylópad pedig hamar véget vet az előke életének. Igen ám, de mi van akkor, ha egy testesebb torpedó kapja el a cuccot. Na ezért kell erősebb zsinór, erősebb előke, hogy a megakasztást követően a halat próbáljuk minél feljebb húzni a víz felső rétege felé, tudván, a márna ragaszkodik az aljzathoz, s mindent elkövet, hogy szabaduljon, ezért a legfontosabb, hogy ameddig a felszerelésünk bírja, a fárasztás kezdeti szakaszában erőltessük a halat a víz felszíne felé. Vízközt már kirohanhat, ha akar, márpedig akar, többnyire árral szemben, hiszen egy igazi harcosról van szó, de ott már kevésbé kell tartani a meder fenekén vigyorogva az előkénkre leső kagylópadtól, szikláktól. 

Egy kisebb, de erős torpedó

Azt mondják, a márna szezonja szeptemberben van. Sosem értettem. Egész évben lehet fogni, s van, hogy február végén, március elején tömegével jelennek meg, na nem annyira mint azt a kedves olvasó a fővárosi beszámolók alapján megszokhatta, de azért szép eredmények születhetnek errefelé, kisebb folyókon is!

S nem beszéltünk a téli keszegezés szépségéről, hiszen a napsütés lassanként megmozgatja a folyóparti sás, vagy nádcsomók tövében rejtőző uszonyosokat is. Egy zsombék széléről egy óra alatt fél vödörnyi tenyeres bodorka, karika és vörösszárnyú jelentkezett be vacsorára. Ők annyira nem élvezték az estét és a savanyúuborkát....

Az esti meccs mellé paprikás lisztben el lehet ropogtatni őket

Testesebb domolykók, a visszaforgókban lapuló bodorkák, vörösszárnyú keszegek mellé beeshet egy folyami télvíz idején kiéhezett lapos pocakú pontyocska is. Hiába, a Lajta is, a Mosoni-Duna is mindig, minden egyes horgászat alkalmával meglep.

Lajtai ponty centrepinnel, s libatoll úszóval

Ő még a pontynál is jobban tetszett

Bejött ez a centrepin orsós úsztatás, hála az Angliai Magyar Horgászok cikkének

Tavaly talán kétszer voltam a nagy-Dunán. Minek is mentem volna, hiszen itt a Mosoni-Dunán, a Lajtán, s az Ágrendszerek szövevényes kis folyóin is megtaláltam a számításomat, ráadásul esetenként csak két kilométert kellett mennem oda-vissza. Igen, a kisebb vizek is jeleskednek nagy koncérokkal, dévérekkel, menyhalakkal. S nem beszéltem még a pergetős alkalmakról.  Persze megyek még a nagy folyóra, csak kevesebbet....

Kilós királyhal

Az alkony színei

Esti meglepetés harmatgilura

Az évek során elsorvadt a tél, erőtlen karjai petyhüdten lógnak, s felemelni is kínkeserv neki, hogy keserűségében kicsordult könnyeinek cseppjeit letörölgesse komor arcáról.

Kibújik a pitypang

Szempillantással ezelőtt még havazott, megvadult északi szél görgetegként robogott át a tájon tépdelve dühödten a száraz ágakat a fákról, de a nyoma is eltűnt utána, s lám észrevétlen betette a lába hegyét az ajtó alatt a kikelet.......

Kelt: 2019. év Jégbontó havának 22.-ik napján

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel III.

Idestova elteltek az évek. Eltelt, elröppent szemhunyásnyi idő alatt három év. A technológia robbanásszerű forradalma elsöpörte a XX. századot, a telekommunikáció, s az információcsere high-tech világában utolsó mohikánként még megtalálhatóak a régi szakmák mesterei, kik megfogyva bár, de törve nem, nem szellemi termékeket gyártanak, hanem megfogható, fizikailag kézbe vehető tárgyakat állítanak elő. Közülük újra megkértem az egyik régi barátomat, ki bevette magát a Bakony hegyei közé, de évente többször is ellátogat felém a Szigetközbe, hogy csináljunk újra egy riportcikket az ólomöntésről. Kik emlékeznek az ólomöntéssel kapcsolatos korábbi bejegyzéseimre, ismerősnek tűnhet Tamás, ki még nem olvasott erről a témáról, megteheti az előző két részben:

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel I.

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel II.

Most pedig vágjunk is neki, hagy köszöntsem Kázmács Tamást, a Balaton-Felvidék ólomöntő mestereinek egyik utolsó mohikánját!

Mosoni Horgász: - Szia Tamás! Egy szempillantás alatt elröppent három év, mióta megcsináltam veled az első riportcikket. Tart-e még nálad a láz, a házi ólomöntés?

Tamás: - Szia! Találó, igen, egy szemhunyásnyi idő volt csupán, három esztendő, mintha csak a múlt héten beszélgettünk volna az ólomöntésről. A nehezékek elkészítésének mozzanatai továbbra is megmaradtak nálam téli elfoglaltság gyanánt.

"retró" ólom kiskanálformából 1985-ből

Mosoni Horgász: - Tamás! Vannak-e új formák a repertoárban, s ha igen, mi az, amin változtattál?

Tamás: - Jelenleg még folyamatban van, nincs kész, ám 3D tervezgetés vége felé jár az új forma kialakítása. Látványban nem lesz szembetűnő a változás, mert "csak" egy apróságot szeretnék módosítani a régi sablonhoz képest. Az újdonság abból tevődik össze, hogy a forgókapocs felőli oldala az ólomnak keskenyebb legyen. Hogy miért is? Erre azért van szükség, hogy a horgászat közben behúzáskor, azon ritka pillanatokban, mikor épp nincs hal a horgon, az ólom kevesebb közegellenállást fejtsen ki.

Kokilla tervezési fázisban

3D tervek

Mosoni Horgász: - Melyek a legbeváltabb típusok?

Tamás: - Szinte mind az, de le kell szögezzem, továbbra is a karmos tányérólom vezet a felhasználási listán!

2016 év slágerei, 70, 80, 100, 200 gramm súlyban

Mosoni Horgász: - Melyiket használod leginkább folyókon, s melyeket tavon?

Tamás: - Mivel horgászataim döntő többsége a folyóvízhez kötődik, ezért nyilvánvalóan a tányérólmot és a növelt súlyú feederkosarat erőltetem.

Mosoni Horgász: - Változott-e, csiszolódott-e valamelyest az eltelt 3 esztendő alatt a technológia az ólomöntés során, vagy maradt a régi jól bevált módszer?

Tamás: - A technológia nem változott, a kiegészítő alkatrészekből viszont találtam új beszerzési forrást, így költséghatékonyabb lett a művelet, ugyanis alig 15 forintért kerül hozzám egy jó minőségű forgókapocs.

"Emelt súlyú" feeder kosarak

Mosoni Horgász: - Egyszerű-e még ólomhoz jutni, vagy nehézkesebbé vált az eltelt időszakban?

Tamás: - Az ólomhoz jutás esélye folyamatosan csökken, ám nem reménytelen. Bontásból származó régi vastag falú csövek, szifonok, gyakorta előkerülnek ismerősök, barátok, a rokonság jóvoltából, akik tudják, hol lehet újrahasznosítani az ólmot. Az akkut "valamiért" békén hagyom, nem szeretem. Maradjunk egy kicsit a számoknál. A napokban vásároltam 10 kg ólmot 3000 forintért, vízvezetékcső formában.

Mosoni Horgász: - Kísérletezel-e folyamatosan új típusokkal, vagy esetleg ráleltél a "Szent Grálra", a legideálisabb típusra, méretre, formára?

Tamás: - Mindig azt hiszem, hogy megvan a végleges forma, de kísérletező típus vagyok, s állandóan keresem azt, hogy lehetne egy kicsit jobb, szebb a munkadarab, úgy fogalmaznék inkább, hogy minden időszaknak megvan a maga "Szent Grálja"!

Kész kokilla, munkára várva

Indulhat a sorozatgyártás

:)

A '90-es évek balatoni slágerólmai

Mosoni Horgász: - A minap a  nálunk legolcsóbbnak mondott horgászboltban a 120 grammos körmös tányérólmot darabonként 375 forintért láttam. Mennyire gazdaságosabb házilag készíteni az ólmokat? Mit tapasztalsz, közelített-e az eltelt időszak során a bolti ár és a házi bekerülési költség?

Tamás: - A fentebb említett számokból az alapanyag költsége könnyen kiszámolható, ehhez hozzáadódik egy kis munka, kevés gázköltség. A bolti árak nagyon elszálltak, horgászüzletenként azonos súlyú ólmok tekintetében viszont akkora árkülönbséget találtam, amekkora árkülönbségből én a saját ólmomat előállítottam. nekem mindenesetre jócskán megéri házilag készíteni a súlyokat.

Mosoni Horgász: - Tudsz-e ajánlani a kedves olvasóknak ólomtípust erősen sodró sóderes medrű folyóra, vagy éppen a csendes épphogy csörgedező iszaposabb medrű szakaszra?

Tamás: - Az erős sodrású sóderes részre a karmos lapos formát, a langósabb, esetleg iszaposabb szakaszokra a lehető legnagyobb felülethez tartozó legkisebb súlyú alakot tartom ideálisnak.

Mosoni Horgász: - Észreveszik-e a sporik, hogy saját ólommal horgászol, s ha igen, érdeklődnek-e még a házi készítésű ólmok iránt?

Tamás: - Nem nagyon szokták észrevenni, hiszen hasonló formák kaphatóak a kereskedelemben, én pedig nemigen reklámozom, csak csendben használom őket.

Mosoni Horgász: - Az előző, három évvel ezelőtti riportcikket követően volt-e érdeklődés, megkeresés az irányodba?

Tamás: - Hogyne! Volt jó pár e-mail váltás az érdeklődőkkel, öntési tanácsok, sablonkészítés, sőt, konkrét kereskedelmi ajánlat is szerepelt a megkeresésekben.

Mosoni Horgász: - Figyelemmel kíséred-e más ólomöntő mesterek tevékenységét, munkáik eredményeit?

Tamás: - Természetesen! Hiszen szívesen tanulok másoktól. a megélt tapasztalatok őszinte átadása felbecsülhetetlen érték egy befogadó fül számára.

Mosoni Horgász: - Mit gondolsz, lesz-e utánpótlás, vagy szép lassan kihal ez a szakma?

Tamás: - Azt gondolom, mindig akad barkácsoló kedvű követő, hiszen az emberekben benne van az alkotni akarás vágya.

A lehetőségek korlátlanok

Mosoni Horgász: - Talán Kínából még nem éri meg ólmot rendelni (a súly miatt), ám lassan szinte mindent elseper a sárga áradat. Van még jövője a hazai ólomöntésnek?

Tamás: - Kína hatalmas. Nagyon sok minden származik onnan. Az idei esztendőben kilátásba helyezték a "kis" csomagok után fizetendő vámot, ezért viszonylagossá válik majd a távol-keleti olcsóság. Leszögezem, bárhogy is fordul a szél, mindig is fontosnak tartom eztán is, hogy én állítsam elő a horgászólmokat, melyeket használni szeretnék, s amivel megajándékozzam majd a barátaimat.

Alapanyag és késztermékek

Mosoni Horgász: - Az ólomöntéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel hol találnak meg? Hol tudnak kapcsolatba lépni veled?

Tamás: - Az email címemen várom a megkereséseket:

kazmacstamas@freemail.hu

Mosoni Horgász: - Talán megosztanál néhány fotót, amelyen a saját magad öntötte ólmok segítségével fogtad meg a folyóvízi halaidat?

Tamás: - Természetesen, s ha megengeded posztolok olyan képeket is, amelyeken a természet ritkán látható elbűvölő arcával találkozhat a kedves olvasó. A képekkel együtt kívánok mindenkinek tartalmas horgászatokat, s azoknak, kik kedvet kapnak az ólomöntéshez, szorgalmat, kitartást, s sok sikert!

Mosoni Horgász: - Köszönöm a riportot magam, s az olvasók nevében is! Találkozunk a Duna parton!

(képek: Kázmács Tamás)

Kelt: 2019. Év Jégbontó havának 16.-ik napján

A horgászszezon szikrázó ékköve

Horgászszezon. Fura kifejezés. Van kinek meghatározott időintervallumon belül mozog, s van kinek nem. Vajon kinek milyen a horgászszezon? Kinek mettől-meddig tart? Van ki télre parkolópályára helyezi a felszerelését, s számolgatja a napokat tavaszig kínkeservvel, tehetetlenségében nyolcszor áttisztítja, átpakolgatja minden eszközét. Eközben észrevétlen megfosztja magát kedvelt hobbijának művelésétől évente hónapokkal. Téves rögeszme, hogy télen nincs értelme horgászni, hogy a halak téli álomba merülnek a medvéhez hasonlóan, s iszapba süppedve éhkoppon guvadt szemekkel várják a kikeletet. Igaz, ilyentájt nehezebb eltalálni a ritmust, hogy mikor állnak neki tömegesen táplálkozni az uszonyosok, nehezebb megtalálni azt a folyószakaszt, ahol nagyobb a halak sűrűsége, de nem lehetetlen. Miért is sopánkodjon, sóvárogjon a horgász az ablak mögött a hóesést lesve, miközben a folyókban rejtettebben ugyan, de rendületlenül zajlik az élet?? 

A horgászszezon mindenkinél mást jelent. Nálam egynéhány éves koromtól, mikor horoggal, nádbottal megfogtam az első vízi élőlényt, egy békát, nálam a szezon akkor kezdődött. Ez addig tart majd, míg az Égi Magvető azt nem mondja elég volt, záróra.  Addig viszont kihasználom az emberöltőnyi szezont teljes egészében télvíz idején is. Ha lehetőségem adódik rá, s időm is akad.

Januári bő kettes..

Kihívás! Télidőben vár rám odakint az igazi kalandpark. Gyerekkoromban "kalandpark" volt a világ, mely egyre csak tágult, szélesedett, akárcsak az univerzum. Maga a szó ismeretlen volt, ez egy újabb találmány. S nem kellett fizetni azért, hogy fára másszunk, patakban gázoljunk, kötélen csimpaszkodjunk, a csalitban fogócskázzunk, a füvön birkózzunk, csapatokba verődve megküzdjünk télen a hógolyókkal, nyáron a bőrlabdával. Hová lett pár évtized alatt ez a kép? Alig látni gyerekeket az utcán, grundokon, vízpartokon. Ha mégis, lehajtott fejjel, mobil fölé görnyedt háttal zárják ki a való világot egy virtuális (Mátrix) kedvéért. Manapság olyan a világ mint a kifordított birkabendő...

Jegelve a havon

Megannyi élmény van a télben is. Igaz, nem kényes mimózáknak való, kalandparkban sisakban függeszkedő halál fehérre rémült orcájú nyenyeregyerekeknek, hanem valódi embert próbáló idő, férfiúnak való! S ki dacol az árral, szemben állva büszkén a széllel, olykor elnyeri jutalmát télvíz idején is. S igaz, felértékelődik egy tenyeres keszeg is, hatványozva az örömöt, ha azt -5 fokos levegő által ölelve az alig +2 fokos folyóból piszkálja ki az elvetemült pecás. A halfogás ősi örömét érzi, mely felmelegíti a parton didergőt. Elfeledi az ember a deresre fagyott botra gémberedett ujjakat, elfeledi a metsző dermesztő északi fuvallatot, s didergés is kiesik a gondolatból messze elgurul, mikor felsír az orsó, hajladozik a bot, s keményre fagyott merítőszákot tol a kéz a folyó sodrában küzdő pikkelyes, vagy esetenként bőrös hal alá.

Kisebb paduc a Lajtáról januárban

Kisebb vésettajkú a télben

A téli keszegezésnél kevésbé tudok jobb szórakozást. Talán az esti menyhalazások űberelhetik csak, hisz a magyar tőkehalak túl vannak ilyenkorra az íváson, lelapult hassal korgó gyomorral vetik magukat a zsákmány után. S a gondolat kihajt a jégvirágos mezőkre, a dérrel, s zúzmarával borított folyópartra, amely csendes, néma magányában teszi a dolgát évezredek óta. Milyen nyugodt minden. Még hódát is látni a kacsák mellett. Ritka látvány, mielőtt megszaporodtak a motorcsónakok, előtte százával éltek a Lajtán, a Mosoni-Dunán. Ma már ritkaságszámba mennek...

Lajtalakó ollós, télen is aktív

Királyhal (Leánykoncér) a Lajtából

A téli halvány nap néha megmozdítja a Lajta paducait, a koncérokat, kisebb szilvaorrú keszegeket, karikákat. Szép élményeket ad a tél akár egy röpke másfél óra alatt is. A nap sietősen hanyatlik, s zuhan a hőmérséklet, s alábbhagy a békés halak kapókedve is. A csónak orrán felfreccsenő víz azonnal jéghártyát húz a lemezre, vigyázni kell majd a kiszállásnál, nehogy a vízbe suppanjak. Legfeljebb páncéllá keményedik a vizes ruha rajtam mire felérek a gáton. Fura hangot ad a zsinór, miközben bedobás közben lefut az orsóról, lomhán teszi a dolgát, vaskos jégcseppek telepednek a bot gyűrűire. Hejj nehéz a finom szerelékkel úsztatók élete a zimankóban. De nem lehetetlen, bár hazamegy ki tehetetlen, lógó orral ötlettelen.  Elő az 5-ös begumizott spiccet, s mehet tovább az úsztatás, hisz a keszeg eszik rendületlen....

51 + -os menyuci a Mosoniból ívás után, színpompás

Kisebb 40 cm-s januári menyuci, túl az íváson

Szikrázik az alkony, alattomos ködöt vet az est. A fázós csillagok haloványan kacsintgatnak. Fülre húzott sapka, orrig tekert vaskos sál, toporgó árnyalak, ködlehellet, letaposott hó a part mentén.

A betonkeményre fagyott havas földbe nem lehet bottartót leszúrni, kell a szükségmegoldás -9 fokban

Didereg a hold kalácsképe, elbúvik a fák égre meredő csontvázujjai közt. Halványzöld kristály pislákol a patron belsejében, halkan mocorgó esti folyó, aludni készülő récék egy-egy loccsantása is tűnőben. A túlparton egy hód koptatja fogait egy öreg fűz törzsén, megpecsételve annak sorsát örökre. Rávilágítok, kinevet. Bosszúsan lekapcsolom a fejlámpám. Szemtelen szőrgolyó. A part mentén éppen fehérleni kezd kétujjnyi jéglemez teteje. Magasan fent vadlibák diskurálnak. Tova tartanak a Fertő-tó felé. Súlyos a csend, ólomlábakon cammog halkan a sodrással. A szürkületet gyorsan felfalja az est korgó gyomrú sötétje.

Gyakori a januári estéken is a bucó

Ismerős szag csapja meg az orrom. Gyerekkoromra emlékeztet, a télhez tartozik ez a szag. Valahol szénnel gyújtottak be, s a kéményen kiáramló füst a föld közelben marad. Ott éreztem ezt a szagot a Sajó völgyében, szülőföldem kisvárosában. "Széngáznak" mondták az öregek. Megkondul a harang alig egy kilométerre, s mint jeladás, hajlong a bot, rúg a hal a horog hegyibe, vízben a szák, s parton tekereg egy majd másfeles tőkehal. Zúzmara fedte be bajszom, szakállam, mégis kimelegedtem a küzdelem izgalmában jobban, mint annak erejében. Meg kell hagyni, ez férfias munka volt. Ebben a zimankóban.

Január. Horgászat. Élmények. Csendes esték, s nem alvó, igenis ébren levő, élő természet. Január. Nekem a horgászszezon szikrázó ékköve, akár a lámpafényben megcsillanó menyhal kékes pillantása....

Kelt: 2019. év Fergeteg havának 24.-ik napján