Betemet a gomba

Értelmet nyer a szállóige, hogy "kaszálni lehet". Mikor nem elég egy kosár, s nincs annyi edény, amelyet nem lehetne gombával teleszedni. Milyen kár hogy nem egyenletes az eloszlás. A potypinkagomba, vagyis a gyűrűs tuskógomba mint a fű. Szinte minden tuskón az irtáson, szinte minden föld alatt húzódó gyökérzeten szárba szökken... S mennyi, de mennyi gomba válik az enyészeté.... A mai ember nemigen gombászik. Bolyongásaim során, amely a város határában történt többnyire, nem találkoztam emberrel, s ember nyomát (levágott gombatönk) is csak néhol fedeztem fel. Valljuk be, a mai emberek jórésze többnyire a csiperke gombát ismeri csak, s a boltban kapható termesztett fehér golyóbisokat fogyasztja, esetleg laskát esznek még, szintén termesztett változatban. Talán érdekesnek vélik páran a bejegyzést, s talán valaki kedvet kap közülük ennek a bejegyzésnek a hatására gombát szedni....

Óriás potypinka (Gyűrűs tuskógomba / Armillaria mellea)

Még nem öregszik (Armillaria mellea)

Ritka, nem szapora, ám igen ízletes a nyár-fagomba (Lentinus tigrinus). Idén ettem először belőle, s meg kell mondjam, igazi erdei íze van, a fiatalabb példányok zsengék, ám az öregebbek rágósabbak lehetnek, ha kevesebb hőkezelést kapnak. Nagyon örültem neki is, végre, van egy kis szín a fajok közt, mert az irtást teljesen a gyűrűs tuskók kezdték uralni....

Nyár-fagomba, ízletes, ehető faj (Lentinus tigrinus)

Folyók mentén belebotlok a ritka, ám rendkívül ízletes gyapjas tintagombába (Coprinus comatus) is. Nincs szívem leszedni, csak fotózom....

 Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus)

Roskadozó kosarakkal izzadva a hajnali párás erdőben caplatok kifele az erdőből súlyos teherrel kezemben. Nem merek szétnézni, félek, találok még, s nem tudom hova tenni. Szemem sarkából így is nagy telepeket fedezek fel. Na majd holnap visszajövök értük....

Hát akkor hajrá, dolgozzon a kisbicska

Mégis belebotlok kifele az irtáson a csemegébe. Eddig nem találtam még ilyen későn, ilyen színben. Feketehátú kései, vagy más néven téli laska (Pleurotus ostreatus). Akkor is leszedem. Még ha kell is kipakoljak a kosárból potypinkát, akkor is. Háta igazi Black Velvet, feketebársony...

Tele tál, teli kosár, de akkor sem hagyom itt a friss laskát (Pleurotus ostreatus)...

8-10 kg gyűrűs tuskó (Armillaria mellea), két kilónyi feketehátú laska (Pleurotus ostreatus)

Egy nap találtam egy fát. Láttam, gomba volt rajta. Valaki leverte a majd 70 dekányi laskát róla. De nem vitte el. Sajna ott öregedett meg a fa alatt. Kérdem én, ha valaki nem ismeri a gombát, miért teszi tönkre? Tipikus. Nem ismerem, letöröm, felrugom... pffff. Én leszedtem volna, ha időben meglátom...

6 kilónyi vigasz (Armillaria mellea)

Lepketapló (Trametes versicolor)

Szerintem az erdőjárók mindegyike találkozott már a lepketapló gombával (Trametes versicolor). Enni nem ehető, de gyógyhatású teát készítenek belőle.

3 kg felett (Armillaria mellea)

November. Jönnek elő a téli gombák. Eddig nem ismertem, de egy ismerős felhívta a figyelmemet a téli fülőkére (Flammulina velutipes). Most még csak fotóztam, ha érdemes mennyiséget találok belőle, leszedem....

Szép színezetű a téli fülőke (Flammulina velutipes)

kissé ragacsos a kalapja

Hogy több mint 45 kiló gyűrűs tuskót vittem haza majd 10 napon belül? A többit nem nagyon számoltam, de összesen talán megvolt a fél mázsa is. Hát, igen. eszembe jutott, kiülök a helyi piacra, s eladom, ám sok a barát, ismerős, kik szeretik a gombát, inkább nekik kedveskedtem a mennyei  erdei étekkel. 

Mosoni Gombász

Kelt: 2018. év Enyészet havának 11.-ik napján

Villámpeca a Majki II-es tavon

Megbújva a tölgyek ölelésében, a Vértes lankái mentén. Nem túl messze az Eszterházy család egykori majki vadászkastélyától, ott ahol a kamalduli néma szerzetesrend is működött, három tó láncolata illik bele a csodás színű enyhe novemberi hajnali tájképbe. Talán a szerzetesek foglalkozhattak itt haltenyésztéssel, míg fel nem oszlatták a rendet. Sok-sok éve gyalogtúráim mindig erre vezettek Oroszlányból Várgesztes, Kőhányás felé. A fák megnőttek, új irtások keletkeztek, de a hely hangulata megmaradt húszonsok év távlatából is.

Nem először adatik meg, hogy elkísérhetem apukámat a majki II-es tóra horgászni. Először csak az emlékekben sejlik fel, hogy is néz ki a tó, a part, a környék. A majki I-esben fiatalabb koromban a haverokkal fürödtünk is. De itt a következő víz. Vagyis itt kell lennie... valahol..... A pirkadat sűrű köddel takarja el a tájat, nehéz meglelni a főútról a lehajtót.

A kelő nap nagyokat harap a nyirkos de szokatlanul enyhe ködbe, amely lassan, de biztosan fogy. Mint a tejszínhab a puding tetejéről, amely egy éhes gyerek elé kerül. A ritkuló köd végre engedi, hogy szétnézzek a csodálatosan rendben tartott néhány hektáros tavon, s környékén. Látszik, gondos kezek kezelik a tavat, s környékét, szigorú szabályokat alkalmazva, betartatva.

Itt-ott pontyugrás, hajnali süllőrablás töri meg a vízfelszínt, rajzol karikákat a víz színére. A tüsik rablása a fényváltással elenyész, a pontyok ugrása viszont szaporodik, főként az akadók mentén. Klasszikus fenekezőhorgászat, csalitüskével. Etetés csak annyi, ami a kosárba elfér. Így is van esély. Sokáig csak kisebb keszegek tologatják a kosarat, egy-egy kárász vagy dévér ránt bele hirtelen a zsinórba, ám egyik sem akad.

Alig kilenc előtt alig észrevehetően rezzen a jelző, felugrik a zsinóron eddig nyugodtan tespedő gumi kutyafül, s feszül is a zsinóron, akár a régi időkben a ruhaszárító műanyagcsipesz. A bevágás ül. A halat el kell tartani a bokrok, vízbe dőlt faágak elől. Nem nehéz, nem óriás. Szépen küzd azért. Kitör jobbra is, balra is. Kisebb köröket ír le. Mint a tó felett a közeli kecskédi repülőtérről felszálló Cessna kisrepülőgép.

Hamarosan a szákban pihen a pontyocska. Nem túl kövér, két kiló forma, esetleg kicsit fölötte van. Jó három hónapot kihagytam a békéshalazásban. Most ez is megvan. Sőt! Majki II-es kipipálva!

Milyen csodás helyen fekszik a tó.... Majd minden évben legalább egyszer megfordulok itt. Legközelebb talán pergetek is....

Kelt: 2018. év Enyészet havának 6.-ik napján

Potypinka és a laska

Egy éve ilyenkor javában zajlott a szezon. Roskadásig szedett kosarak nyögték a gombák illatos súlyát. Most minden léptem nyomán szárazra aszott avar törik ezer darabra, s szinte porzik a szürkévé száradt talaj. Nyoma sincs. Ez lenne a jövő? Hetekkel ezelőtt naponta szedtem fél kosár ízletes csiperkét, erdőszéli csiperkét, nyári laskát, na meg a sárga gévagombát! Azóta aszályosra fordult a világ.

Árgus szemekkel figyelve az időjárásjelentést, szomorúan fittyed le a szájszél, az eső megint elkerül. A hajnali pára és ködfoltok a túléléshez kapkodó erdőnek is fonnyadt remény, a gombáknak semmi nem jut. Talán a vízpartok mentén nagyobb eséllyel bóklászhatok. Sok helyen rég levágott, vagy egy hónapja fent száradó gévagomba száraz porhüvelye mutatja, eltelt a gombák ideje.

Ez már csoportos tuskógomba egy példánya a javából, bandanagy....

Néhány nap múlva hírt kaptam, apukám a Vértesben kiloszám szedi az őszicsoportot!  Fellelkesedve a hír hallatán még aznap végigvizslattam a bevált helyeim, ám a száraz erdő alján semmit nem leltem, vigasz volt, hogy egy part menti fűzön néhány leöregedett példány mellett találtam majd fél kilónyi még friss laskagombát.

Tojás alá egy kis erdei laska

Egy gombástojás elkészítésére pont megfelelt! Micsoda zamat...

Felvillanyozott. Néhány nap múltával megérkezett az eső, s örömmel vettem észre, hogy elkezdett kibújni a kedvencem, a potypinka, másnéven a gyűrűs tuskógomba! No gondoltam pár nap múltával visszatérek majd a szüretre!

Két rokonfaj, csoportos tuskógomba (őszicsoport) és fiatal gyűrűs tuskó

Lassan indult meg a növésben, így a gyűrűs tuskógombából csak alig két maréknyit vittem haza levesbe, míg egy másik szakaszon csodafinom őszicsoport, másnéven csoportos tuskógombát találtam! Volt is biza rántott gomba és gombaleves. S miközben jóízűen falatoztam az erdei gombákból, mosolyogva néztem az ablakból, hogy második napja esik!

Aki látja a békát a képen, na annak jó szeme van

Ott bújik a potypinka, három nap múlva megnézem

Friss gyűrűs tuskó

A hétfő délutánt kivárni nehéz volt. A kis gyűrűs tuskógombák a két esős napot követően megnőttek, sőt, a közelben újabb telepeket fedeztünk fel, amelyekért érdemes lesz majd visszatérnünk. A hétfői napot csak úgy tudnám jellemezni, hogy A SZÜRET! Két kosárra való gomba!

A fa kérgén mint megannyi kis hasadékban végigcsurog a pára, az esővíz, s az táplálja a törzset ölelő gombatelepet

2  x 2,5 kg

3 nap után visszatértem.....

A sikereken felbuzdulva új helyeket akartam felderíteni. Közel a folyóhoz egy kis irtás mentén gombaország kapuja tárult szemeim elé.... Alig győztük szedni. Szinte félhomályban, mert az óraállítás miatt hamarabb sötétedett, úgy járt fürgén a kezünk, s bizony az újonnan ajándékul kapott vesszőkosár is fel lett avatva, a több évtizedes csontnyelű bicska pedig fiatalkorára emlékezve szaporán nyeste a gombakalapokat.

Fiam fedezte fel ezt a telepet (is)

4 kg gombával

Hogy mi mindenre jó ez a fajta gomba? Egyszóval mindenre! Na jó, felsorolok pár példát, hátha megjön az étvágy is!

• Tojás alá petrezselyemmel szórva
• Kirántva burgonyapürével
• Tepsiben sütve tört krumplival
• Pörköltnek nokedlivel
• Tejfeles gombának
• Levesnek önmagában
• Húslevesbe betétként
• Pizzára rásütve
• Melegszendvicsre gombakrémnek
• Hallal megsütve
• Töltelékbe reszelve (halat, húst tölteni)
• Gombafasirtnak
• Ízesíteni vad és marhahúsból készült ételeket....stb.

Tart még a szezon, egy-két hétig eséllyel lehet keresni őket! Kosár a kézbe, irány az erdő!

November első napja 6 kiló gombát termett

                                          (Mosoni Gombász)

Kelt: 2018. év Enyészet havának első napján

Az ősz színei

A természet a zseniális festőművész. Palettáján októberre érnek össze a színek, ekkorra varázslatosan tudja alkalmazni a kontrasztokat, keze nyomán ott a megszámlálhatatlan variáns, felfoghatatlan szépség. Az ősz a legnagyobb művész, a legnagyobb mester. S mosolya, nevetése, ameddig elhallik, ott kivirágzik a természet, tündérré változik a világ...

S míg gyönyörködve művében megfesti a világot, óva int, hogy vigyázat, illó tünemény minden, hamarosan elkopik az erdő színessé tarkult gúnyája, dérrel birkózva verekszik majd az avar, szürke köd takarja hamar fátyolként a festményt, s hamarosan jéggel kopog a november is.

Kicsit kinyitom a szemem, s míg pillantok kettőt, megnyílik a csoda, jólesik csak sétálni is egyet a természetben, s megadatott, hogy ezt több alkalommal is megtegyem októberben. A csapadékszegény időszak miatt a folyók kristálytisztává alakultak, színük is tündérek keze nyomát viseli, jól passzol ősz mester képeihez. A folyópartokon nyüzsög az élet, s félve lépek, reccsen a száraz ág, felverem olykor a csendet.

Koboldok lakhelye ez, mohán siklanak fenékkel le vidáman a földre, s talpra ugorva bohóckodva  táncolva napestig, ellopják a vigyázatlan vándorok lelkét....

Az öreg Duna sziklás partja előtt helyenként 10-15 méteres árkok is húzódnak. Bizony van ahol van víz ilyenkor is, holott a médiumok a kisvizekről harsognak, de senkinek nem jut eszébe, hogy bizony ha megépült volna Nagymaroson a duzzasztó, most lenne víz, akár itt a képen a Dunakiliti duzzasztó felett.... 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Idilli lenne a kép a Mosoni-Duna partján, ha nem néznék a másik irányba, ahol mit látok? Azt amit a kedves olvasó is az alábbi cáfolhatatlan képen.......

A 3 évvel ezelőtt elfogadott, s szigorított halászati törvény mintha mit sem érne. Van akinek semmi se szent. Persze, jön a karácsony, kell a hal, meg az érte járó summa se jön rosszul. Műtárgyról folyamatosan húzza a táplit a Mosonmagyaróvári zsilipkezelő, noha a természetes vizeken elvileg tiltott a halászat, s a műtárgyak 50 méteres körzetében is tilos a halászat, horgászat... Hát??? Ott a tekerőtápli, Mint egy daru, ott a rúd, bent a háló a zsilip alatt. Mindennapos (!) látvány. Pofátlanul a város határában. Lezárt kutyákkal őrzött terület. Egyértelmű, csak ki lehet a tettes (tetves).... Bezzeg az öreg bácsikát zaklatják az ellenőrök, ha elfeledte aznapra behúzni az "X"-et a fogási naplóba.... (no comment)

2018.10.08.07:09

Méghogy a horgászat megnyugtat. Többnyire igen. De az ilyen dolgokon cefetül fel tudok pörögni. (ide mást is írhattam volna, Mucsi Zoltán után szabadon, de nem akarok alpári módon fogalmazni,  lesüllyedni a káromkodás alantas szintjére, hiába no, kultúrembernek tartom magam, s mondanak, ha eddig sikerült ezt elkerüljem, most sem fogom megtörni a hagyományt). Szóval a kép mindent elmond, a tények nem hazudnak, ezt nem lehet kimagyarázni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------




Visszatérve a kellemesebb területére a természetjárásnak, a horgászatnak....

A ragadozók elemükben vannak, szinte mindennel lehet halat fogni, kanállal, wobblerrel, gumival, csak idő kell, idő, hogy a nagyokra is rátaláljak, bár így sem panaszkodhatom, akad bőven fogas, fogatlan, de vérmes vízi népség.

A színek folyamatosan lenyűgöznek, azon veszem észre magam, hogy a képen már nem is a hal szépségében, hanem a színek szimfóniájában gyönyörködöm, melyet október komponál.... A tükörtiszta vízben pedig a ragadozók viselkedése is látványos. Ahogy csak követi, megnézi a  csalit, vagy kisebb hezitálást követve ráront, mellényúl, megakad, küzd, harcol, irányt vált.....

Tündérkert kiscsuka lakója kinézett egy fotóra, vajon ő is így látja a színeket? Vajon el tudnak e bújni a ragadozók ezekben a letisztult vizekben, nem nehezebb e nekik táplálékot szerezni? Emiatt éhesebbek a csukák? Sok kérdést felvet a helyzet....

Géb és botos kölönte. Sokan összekeverik, pedig külön fajról beszélünk, s a kölönte jóval nagyobb a gébnél, mégha rokonok is, nincsenek atyafiságban.... Más a szeme, más a szája, az uszonya......

Kora este sziklák mellől beugorhat egy-egy tüsi, s vérmesen vetheti rá magát a gumira. Bizony a jó helyek mindig akadósak, sok a szikla, kopik a gumikészlet, s mivel a gumizással nemrég kezdtem foglalkozni, kell még tanuljak, legtöbbször türelmet, s visszafogni magam, hogy ne ragadtassam káromkodásra nyelvem mikor beszaggatom a gumikat akár 5 percenként. Nehéz, de nem lehetetlen. Süllőt is kipiszkálni a sziklák alól....

Mit rejthet a sziklák töve, 7-8 méter mélység, rejtélyes mederfenék. Kristálytiszta víz, szigetköz mesebeli világa. Sodrás szélén ver a balin, s vigyorog a csuka, s az este süllőt hozhat a horogra. Mit is írhatnék, a képek nem adják vissza az érzést, ki kell menni, s nem csak nézni, látni is kell a világot, amelyet oly sokan elfelednek, s autó helyett bizony az apostolok lovát használva mélyet szippantva az ősz zamatából indulni kell.....

Torokra kapta a wobblert

Kelt: 2018. év Magvető havának 23.-ik napján