Újra szól a hatlövetű, avagy jászvadászat harcsával

A július vége változékony arcát is kénytelen volt megmutatni. Az utolsó hét lehűlést, esőket, szelet hozott. Az esők miatt erősen megduzzadtak az Ausztria felől érkező folyók. Itt az Enns a mumus. Ha az megárad, a környezetében levő mészkőből olyan meszes vizet old ki, amely szinte fehérré festi a folyót, s enyhén befolyásolja a halak vízből való oxigénfelvételét is, ami azt eredményezi, hogy szinte teljesen lecsökken a békés és a ragadozó halak táplálkozási hajlama. Pedig a lötty előtt micsoda étvágyuk volt.

Van egy szakasz, ahol két folyó összefolyik. Az egyik kristálytiszta, mederfenékig tükör. A másik a zaccos. S a kettő határán a paradicsom. Paducok, jó kilósak, rajban metszegetik a moszatot a mederfenék köveiről, mellettük darabos koncérok, jászok szedegetnek, néhány kisebb domolykó is elvegyül köztük. Megkapó a látvány. Semmi nem tart örökké. Beüt a hidegfront, emelkedik a vízszint, s néhány nap alatt majd öt fokot esik a folyó hőmérséklete.

Kapás, hal, csak álom. A mederfenékről kiszedtem egy feltehetőleg tavaly bennszakított ezüst-kék Salmo vertikális csörgős wobblert. A horgok csak rozsdás csonkok. Otthon szépen letisztogatom, horgot cserélek rajta. Másnap dobok vele. Nagyon szépen mozog. Második dobásra megüti a balin, de nem akad. Harmadik dobásra egy rejtett akadó a víz alatt elkéri. 20 méterre attól a helytől ahonnan kiszedtem. Visszatért.

Nagy kínlódva Strike Pro bogárral a part menti sás mellől kiszedek egy kis domolykót. Legalább valami eszik.

Ravaszak mint ez a róka

Telnek a napok, a víz még mindig nem kezdett el melegedni, az áradás viszont tetőzik. Na újra próbalom ezt a pergetést. Az összefolyás zaccos szakaszára dobok, s ahogy a tiszta vízbe ér a csali, a zaccosból villámgyorsan utána tör egy sötét hátú test, s már rajta is van! Micsoda szépség. Kockáztatva a halvesztést egyik kézzel fogom a botot, a másikkal próbálom megörökíteni a fárasztás pillanatait. A sodrás most nekem dolgozik. Sikerül néhány kép.

Nem kell kommentálni

Micsoda halak kísérik a wobblereket a botspiccig, mégsem vetik rá magukat. De az élmény maradandó így is. A következő alkalom egy kis balint hoz. Szinte nem is küzd. Gyors fotó és már mehet is. Néhány dobás után hangos fröcsögéssel veti rá magát egy balinkölök meg egy "kisebb" jászkó az apró tigriscsíkosra. Fotó után ő is mehet élményeket mesélni a társainak.

Kezd komolyabban érdekelni ez a móka. Két hónapja vettem egy 7 méteres bolognai botot. Kétszer használtam. Nem szerettük meg egymást. Nekem lomha. A gyors paduc és márnakapások mind lukra futtattak vele. Persze szilvaorrút, kisebb karikákat jól fogtam, de az igazi ravasz marcik és vésett ajkúak túl jártak az eszén. Visszavittem a horgászboltba. Nem kellett sokat győzködjem Palit, hogy cseréljük le.

Kaptam érte egy SHIMANO ALIVIO DX 240 medium pergetőbotot, egy SHIMANO 2500 FD pergetőorsót, egy 22-es és egy 25-ös Method Spin 150-150 méteres monofil pergetőzsineget.. Azonnal felszereltem a botot, s a véknyabb, 22-es monofil pergetőzsinórt csévéltem fel. Alig vártam, hogy csillapodjon a közben betört kánikulai forróság, mar kint is dobáltam a folyóparton. Másfél órán át egy kapás nélkül. Nem könnyű felavatni a botot. Unalmamban egy régi magyar nótát kezdtem fütyörészni, dúdolgatni, mikor vállig rengető ütéssel megérkezett az első domolykó. Szuper! Nincs kényszer rajtam, fel lett avatva a bot. Rá tíz percre volt egy rávágás meg, de nem akadt.

Apró balin

Kicsivel jobb

Aranyhal.....

Eközben a horizonton alábukott a nap. A túlparton két srác pergetett, egy 35 centi körüli balint fotóztak, majd engedtek vissza. Talán nekem is balinozni kéne. Feltettem egy Salmo Thrillt. Vagy 30 méterre tőlem néha a hínarasban komolyabb rablások voltak láthatóak. Nem tudom mi lehetett. Nem szeretem a Thrillt. Gyakran belekapaszkodik a zsineg valamelyik horgába aztán sodrás ellen elég kitekerni a csalit ami csak bukdácsol a víz tetején. Nehéz, s a mozgása sem annyira lenyűgöző. Na végül csak sikerült normálisan dobni. Ám az első két dobás nem hozott érdeklődőt. Pedig táncoltattam is kicsit a spiccel. Harmadjára mintha valami ráhúzott volna. Tekerem, jön, majd ellenáll. Aztán húz, majd ismét jön. Ráhúz a fékre. Szépen szól. Mire kihozom magam elé vagy 10 méterre a parttól, akkor latom, hogy márványtestűvel van dolgom.

Be is iramodik a hínarasba. Próbalom visszahúzni onnan, kicsit ráerősítve a fékre, kijön. Elmegy a sodrással a másik irányba, de már fárad. Lassan a partközelbe húzom. Persze hogy nincs nálam merítő. Alsó ajkára ráfogok és kiemelem. Az első pergetve fogott harcsámat.

Kezdek ráérezni erre a pergetésre. Nagyon jól esik, ha sikerül fognom is valamit. Persze nem telepített vízből, hanem vadon nőtt, természetes folyóvizi halakat. Na ez az ami megdobogtatja az ember szívét, mégha nem is olyan nagyok ezek a halak, élményt adnak, s egyszer-egyszer beüt valami komolyabb legény is. No akkor aztán meg tiszta vadnyugat! A pergetőpálcák most már edzésben vannak, a műcsalis táska szintén. Újra szól a hatlövetű!

Kelt: 2017. év Újkenyér havának 5.-ik napján.

Sír az orsó, hajlik a bot! - "pergászgatok" :)

Akik figyelemmel kísérik a munkásságomat, ha lehet ezt a mutatványt annak nevezni, tudják, megszállott menyhalvadász vagyok, nyáron pedig a békés halazás a fő profilom. feederezés, matchbotos úsztatás.........Pergetni keveset és ritkán szoktam. Nem is értem miért. Pedig tavaly belelendültem a balinozásba, tavalyelőtt meg a csukázásba ősszel, jó pár éve pedig ősszel szinte csak csukára pergettem. Most egy kis változás állt be a horgászataim során. Elkövetkezett a "PERGÁSZÁS" ideje. Vagyis a pergetőhorgászataim pallérozásának néhány kezdeti szakasza. 

Akadálypálya legyek és szúnyogok részére - hehe :)

Nem. Nem adom fel a békés halazást. Csak most szüneteltetem. Jobban esik a pergetés mostanság. Főképp, ha akció is van. Mert van. S ha nincs több időm mint egy óra, akkor se gond, megéri zsinórt vizezzek akkor is. Más ki sem pakol annyi idő alatt. Én élményekkel gazdagodom ennyi idő alatt is. Legutóbb a Lajtát próbáltam becserkészni. Sikerrel. Na ugye ez is nézőpont kérdése, mert lehet másnak nem jelent sokat egy húsz-huszonöt centis domolykó megfogása, de nekem pergetve igenis élmény. S kinyílt a világ, más helyeken is próbát tettem. Egy bejáratott pályát próbáltam, ahol tilalom után és alatt is sajnos egymás kezébe adtak a helyeket a pergetőhorgászok balin reményében. El is fogytak a halak. Jó hír, hogy a pergető horgászok is. Ahol sok a pók, sok a rovar. Ha sok a rovar, jut belőle a vízbe is a domiknak. Jó helyen járok azt hiszem. Mennyi szöcske. Némelyik öt centis is. Be kéne szerezzek valami szöcskeutánzatot. Néhány helyi arc hungarocellgolyóval szerelt szerelékkel, amelyen a golyón kívül csak egy horog van, egy hídról szöcskét úsztat. Másfeles jászok értékelik a mutatványt... Én inkább pergetek. Pedig ez se rossz módszer. Egyszer majd talán kipróbálom, ha lesz rá ingerencia.

A domolykók azonban zavartalanul szedegettek a pergetőhorgászok inváziója alatt is, hiszen a balinoknak dobált nagyobb csalikat békén hagyták, kisebb wobblerekkel pedig senki sem próbálkozott, s inkább a meder közepét dobálták, noha a domik inkább a sásos, hinaras partszéli helyeket, a fák alatti részt kedvelik. Próbálkoztam. Megtanítottak a helyi tömzsi fejűek, hogyan is horgásszak rájuk. Ami a Lajtán működött csali, azt itt kiröhögték, ami viszont itt volt fogós, attól a lajtai telények ódzkodtak. Mással kellett próbálkozzak. S volt hogy rátaláltam mi kell épp nekik.

Éppen akadt

Szinte állandósult darabos méretben jöttek, bármely napon is mentem ki. Esetenként egy egy komolyabb is beköszönt legnagyobb örömömre. A legtöbb kapást egy visszaforgó éle alatt a hínármezőtől 2 méterre sikerült kicsikarnom. Bizony voltak domolykók, amelyek igencsak harcos kedvükben szépen dolgoztatták a botot. Sokszor alig bírtam a rövid bottal eltartani őket a hinarastól. S amikor kezdtek megjelenni a balinok is, tudtam, hosszabb, kissé lágyabb pálcával kell harcba induljak. Hamar döntöttem, a majd egy méterrel hosszabb pergetőbotra kell váltsak.

Hajnali koránkelők

Kiscsali, kisdomi

Darabosabb telény

Eddigi legszebb, s még tart a szezon

Meglepő érdeklődő

Aki szeret horgászni, s a vérében van a peca, halat is fog,
keresztlányunk lajtai domival

A váltást követően bebizonyosodott, hogy időben gondolkodtam. Balinok, domolykók, s egy szebbecske sügér. Első jelentkezőek a pizsamások táborából. Majd később meglepetésemre egy 28 centis sügeret kellett szó szerint fárasztani. Főleg a sodrásban. Nagyon ment. Aztán egy balinifjonc. Aki bepanaszolt az anyjánál hogy megböktem a száját. Hát jött az anyja raportra.. Fotó után visszaküldtem ahová való....

28 cm, idei csúcstartó

Fogott már valaki pergetve ilyen kis balint?

Alakul a méret, elküldte az anyját panaszra

Harcosok 35 fokos melegben

Balinsors, szabadság....

A kisebb balinok még megvannak, de a nagyok???

Verhetetlen a hinaras szélén húzott sárga

Arcképcsarnok

Nem úgy mint egy helybéli tót figura, aki a hatvanadik (60!!!) balinját is hazavitte idén! S mit akar fogni augusztusban? Vagy éppen jövőre? S mennyi tót viszi a balint tilalomban is háborítatlanul. Mesélik a helyiek:
"- A helyi ellenőrzés semmi. Szól az ember a rendőrnek, aki elfordul a kavicsot rugdossa szemlesütve. Tilalomban itt galeriban pergetnek a szlovákok, s visznek mindent! Bezzeg ha a magyar pecást kell vegzálni. Miért nem x-elt be? Lelépte-e a száz métert a zsiliptől, biztos hogy van az a balin 40 centi?...."
                                                                                                  -mesélik joggal felháborodva.

Eszik

párszáz forintos univerzális kis wobbler, balint, domit, sügeret is partra segített már! :))

Jól elkapta

Első pergetett koncérom

Egyik hajnalban megpróbálkoztam egy új helyen. Két víz találkozásánál próbáltam becsapni a domolykókat. Az egyik víz tiszta, mederig átlátszó, míg a másik zavaros, okker, ám a határvonal ide-oda mozgó. A domik kedvencével a sárga-piros kis wobblerrel kezdtem. A domik most csendbe maradtak, nem is értem, lehet még csak éppen ébredeztek. A harmadik dobásra az előttem levő határvonalból rárontott egy csodálatos jász a csalira. S mi volt ebben a csodálatos? Elsősorban az, hogy mindent, a legapróbb részletekig láttam a tükörtiszta vízben. A támadás előtti hajszálnyi megtorpanást, a rárontást, a megakadást (el is feledtem bevágni a nagy meglepetés alatt, csak emeltem a boton), a tipikus jászos fejrázást, a küzdelem minden apró részletét. Máskor a botspiccet nézem fárasztás alatt, most le se vettem a szemem a halról, a bottal vakon harcoltam. S megérte. Olyan gyönyörű jászt fogtam, hogy talán meg is döntötte a pergetve fogott jászrekordomat ez a csodás példány.

Hibátlan! A folyó hercege!

44 cm faroktőig, 1445 gramm

A júliusi hőség eltart a nap késő délutáni részében is. Egyik nap úgy öt óra tájban mondom a páromnak:
-"Ugorjunk ki egy órácskát! Megmutatom hol szórakozom a domikkal, kisebb nagyobb balinokkal!
-Jó!"
Hangzik a meglepő válasz. Csak aztán nehogy besüljön a mutatvány, ahogy az ilyenkor rendre megtörténik. S fél óra múlva loccsan a csali. Mögöttem a párom az árnyékba húzódva nézi, rólam hogy olvasztja le a nap a vizet. Apró Hornetet hajintok a nyerő hely nyerő sodorvonalara, amely alá beleképzelem hogy sorban állnak a domolykók tátott szájjal várva a feléjük sodródó mannát. Húzom. Semmi. Hajintom még egyszer. Domira. Beletekerek. Megállítom. Beletekerek. Megállítom. Beletekerek, megállítják! Megemelem a botot, rajta van, jön két métert, lefordul. Hajingálok még vagy húszat más csalikkal is semmi. Dobok balinra, nagyobb wobblert, kékes minnowot, egy kis koppintáson kívül semmi. Süket a víz. Jól besülök a párom előtt. A júliusi nap vizet rajzol homlokomra. Meg a kínlódás. Hogy azt hittem majd én megmutatom. Kis wobblert teszek fel, hínár előtt húzom, valami rámar. Alig nagyobb a wobblernél. Kis sügér. 

Hiába, na, éhes volt, a Hornet elcsábította

Nem maradok fogás nélkül. Menjünk lejjebb 3 kilométert, javaslom. Párom vezethet addig. Ügyes. Lent vagyunk. Mesélem, két napja valami hatalmas balin lekövette a csalit, amit botspiccig húztam, de nem vetette rá magát, csupán nagy loccsanással lefordult. Na persze. Gondolhatja. Hiszi a piszi, mindig az a nagy ami nincs meg. Talán most meglesz. Most ugyanazt a csalit teszem fel. A kék fehér minnow-ot, amit meg a decathlonban vettem valamikor. Mire összerakom a botot, párom lelkendezve mutatja, hogy a fák alatt két rablás is volt. Na persze. Mindig a másik oldalon. Macskaléptekkel óvatosan közelítem meg a partot. Burványló sodró víz felől épp pár fokkal hűsebb levegő simítja meg az arcom. Dobok. Egyet magam elé vagy 15 méterre. Húzom. Semmi. Dobok rá a sodrás zubogó tarajos közepére. Pattog a csali a hullámokon, alig vízfelszín alatt. Ezt nagyon szeretik. Az első beletekerésre rá szoktak ugrani. De most. Semmi. Harmadjára a sodor alja felé a kis forgóra dobok, enyhén lefelé. Vizet ér a wobbler. Beletekernék, ám... Durr.....

Nem gyenge figura

Hajlik a bot es felsír a fék. Ennek a fele se tréfa. Párom lelkendezve tapsol,

 -" Jajj csak nehogy leakadjon! Mi van ha elszakad! Ha akadóba fut!"
Ha leakad, leakad, fene se bánja, jól küzd. Majd csak alakul valahogy. Hát ez húsz percig erősen kérdéses volt. Ellenfelem megkoronázta a nyári pergetéseimet. Erőtől duzzadó hibátlan őn.
Megy a harc. Küzd. Húzom. Ő vissza. Kitör. Megy a víz alatti kiálló csök felé. Csak oda ne. Rászorítok a fékre. Centikre, de eltartom. Másik irányba megy. Engedek kicsit a féken, hagy dolgozzon. Néha felvillan hátúszó sötétje a zavaros vízben. Néha meglátom ahogy farkával is nekifeszül a zsinórnak. Nofene. Tanul a harcsáktól? Kezdem élvezni, bár zsibbad a karom. Az előző napi edzés sem múlt el nyomtalanul. Meg az a több mint tíz kiló amit ledobtam az utóbbi hónapokban ia kevesebb erőt hagyott. A ragadozó őn egyre kisebb köröket ír le előttem. Néha még kitör, de ő se mindig találja már el, a sodrásba hogy forduljon, s a sodor most engem segít. Ott van előttem. Hatalmas. Vad. Nincs nálam merítő, tarkón szoktam fogni őket. De ezt az őnt nem érem át!!! Teljesen le kell fárasztani. Még egy perc. Két kisebb kör. Kihúzom partig. A botot a földre teszem, az ellenfelem két kézzel veszem ki a vízből. Se centi, se mérleg. Nem is kell. Így is csodaszép. Vaskos, igazi erőtől duzzadó folyami balin. Kell ennél több? Párom fényképez, gratulál. A hal ismét a vízben, s meglepő erővel ad egy pacsit a farkával, majd eltűnik a burványló vízben.

Érthető az öröm

Bizony hajlott a bot, s nem egyszer felsírt a fék. De mi nevettünk. Ezert jöttünk. Érdemes volt kijönni. Mindössze másfél órát voltunk el otthonról. Mennyi élmény. Méltó ellenfelem pedig várja, hogy újra összemérjük az erőnket! Addig edzeni kell. Neki is. Nekem is...

Kelt: 2017. év Áldás havának 23.-ik napján.

Lajta, az elfeledett folyó 2. - "pergászás"

A hónap elején folytattam felfedező utamat a Lajtán. Mit mondjak, a békéshalazás nem hozott átütő sikert, a rengeteg beszórt etetőanyag ellenére igencsak gyéren fogtam benne halakat, többnyire kárászt, paducot, vagy egy-egy kisebb dévért, illetve bodorkát. A kukoricák tárházával történő etetés, csalizás sem mozdította meg a nagyobb bajusszal is rendelkező népséget. Úgy elment a kedvem a sok cucc hurcolgatásától, hogy úgy döntöttem, szerencsét próbálok pergetve is. Elsősorban, mivel legutóbb egy kisebb csuka gyalázott meg, egy majd egy kilométeres szakaszt pergettem végig csukára a zsombékos előtt. Mit mondjak. A műcsalik tárházát vonultattam fel. Támolygók, körforgók, wobblerek mind mind csődöt mondtak. 

alig nagyobb a wobblernél

Egy rossz lépés miatt pedig majdnem besúvadtam a vízbe. Mérgemben majd földhözcsaptam a botot. Visszafelé újra próbálkoztam, de halaknak a nyomát sem láttam. Se rablás, semmi. Se békés, se ragadozó. Mi a fene lehet. Ezt nem hiszem el. Elértem a zsilip alá, ahol egy régi ismerősöm pergetett. Domolykóra. Kitartóan dobálta a kis visszaforgókat, kisebb nagyobb sikerrel. Nosza, lehet hogy nekem is sikerülne. Botot kell váltsak. 

A csukázáshoz használt Impact Spin Medium 360-as botot elraktam, s kézbe vettem a 210-es ARNO Elite Spin Medium kis pergetőbotot. Nem túl sok csalim van domolykóra, néhány tollas kis körforgó, pár körömvillantó, illetve néhány bogár és kisebb wobbler. Ha éhes, majd odaver valami neki, gondoltam. Elsőként belenyúltam a csaliválasztásba. A Strike Pro ivadékhalra hajazó fura mozgásű kis wobblerét tettem fel, s egy törés menti kis visszaforgó szélére dobtam. Valami meg is ütötte a wobblert, ám nem történt akadás. Sebaj, majd még egyszer. Na a második dobás már halat eredményezett, egy apró kis domolykó volt a tettes. Gyerekek! Működik! 

Kicsi vagyok én, majd felnövök még

A halat hamar visszatettem a vízbe, majd dobtam még párat ezzel a tesznye színű Strike Pro-val. Immár, eredménytelenül. Még néhány wobblert lepróbáltam, de nem érkezett kapás. Átváltottam a folyó túlpartjára, s beszédbe elegyedtem ismerősömmel a domolykózásról, a műcsalikról. Ő csak perget. Többnyire domolykóra. A beszélgetés úgy zajlott, mintha egyetemi tanár beszélne az éppen az olvasást elsajátító kisdiákkal. Na nem fellengzősen, lekezelően, de érezhető tudással, tapasztalattal a háttérben. Nagyon érti a módját. Atyám, mennyi és milyen műcsalija van! Vizsgáljuk meg a műcsali arzenált. Kedvet kaptam. Várj, átmegyek hozzád, mondtam, s a Lajta felett ívelő hídon átsétáltam a túlpartra. Menet közben gondoltam egy törést megdobok. 

Mohos hátú

Úgy is tettem, közel 30 méterre az ismerősöm felett a törés vonalára sikerült rádobnom a Strike Pro "tesznye" színű wobblerét. Abban a pillanatban olyan rávágást kaptam, hogy a vállamig éreztem az ütést. A kis bot szépen dolgozott, s hamar a kezemben volt egy csodaszép domolykó. Gyors fotót követve visszaengedtem a folyóba, majd egy jót beszélgettem ismerősömmel, immár hal nélkül. Sok volt a zokszó. A halak megfogyatkoztak, sokkal többen pergetnek mint évekkel ezelőtt, s a halak el-elfogyadoztak, mert hazaviszik őket, illetve okosabbak, ravaszabbak is lettek, illetve elhúzódtak kevésbé háborgatott helyekre. Nálam a domi és a balin mindig amnesztiás! Mindig! A csuka és a harcsa az más, de az említett halfajok tőlem minden esetben megmentődnek!

alacsony vízállás, kis domi

Felvillanyozott a pergetés. Bizonyos, hogy a jövőben lesz még alkalmam megküzdeni a domikkal. Ember tervez, vízállás végez. A következő napokban 40, 20, majd 15 centivel apadt le a víz, s a halak darabosabb példányai is elhúzódtak. Nem mondom, minden alkalommal sikerült pár darab domit becserkészni, de csak a kisebbek jelezték érdeklődésüket. Tegnap hatalmas zivatarok söpörtek végig a Lajta vízgyűjtő területén, ennek eredményeképp a hajnali vízállás már majd harminc centis áradást jelzett. Szerintem rápróbálok!

Na ő már szebb volt!

Úgy is lett. Alig vártam, hogy szűnjön kicsit a hőség. Éjjel cefet nagy vihar volt, negyed egykor arra riadtam, hogy a háztól nem messze csapott le a villám, s olyat dörrent, hogy az ablakok is beleremegtek. Még a teknős is megvadult a terráriumban. Alig vártam a délutánt, mikor mód nyílt rá, hogy kimenjek a Lajtára. A Fertő-tó felől igen komor üllőformájú zivatarfelhők gyülekeztek, ám ahogy néztem a mozgását, elhúzta őket a Duna. Nálunk gyakori az ilyesmi.

No mindegy, kimentem a Lajta egy korábban horgászott szakaszára, ahol most kiváló vízállás, és sok pergetőhorgász fogadott. Gyerekek!!!! Hát itt nem fogok horgászni. Durcásan bevágtam magam a kocsiba, s elkezdtem felfelé autózni a folyó mentén. Egyre kietlenebb és elhagyatottabb szakaszokra értem, ahol elvétve ült csak egy-egy békés halas horgász.

Egy kanyar alatt találtam egy jó kis visszaforgót. A tegnapi zivatar miatt kicsit meglöttyent a folyó és némileg bezavarosodott. Na ez lesz a jó. Elkezdtem próbálgatni az élénkebb színű csalikat, majd cserélgettem, s volt amelyik több domit is adott, s volt, amelyiket egy balin tépte meg. De micsoda domolyok! Elemi erővel húztak, téptek. Szenzációs nap volt. Remélem még sok ilyenben lesz részem. Azt hiszem, a pergetőbotok most lerázták magukról a rozsdát......Meséljenek tovább a képek:

Valami megszabta a farkát

 

Típusdomi

Ő sem volt könnyű ellenfél

Csalicsere sem vette el a kedvüket

 

Le kéne mosakodjak

Az ezüstös kis wobbler balinifjoncot piszkált ki a hínár mellől

 

A nap végére maradt egy aprócska.....

Most kezdem átélni azt az élményt, amelyet sok ismerősöm, blogíró barátom ír, mesél a domolykópergetésről. Hol vagyok én hozzájuk. Tehetségem sincs. Cuccom se nagyon hozzávaló. Mégis. Talán a szerencse? A jó helyválasztás? A folyó hálája a szeretetért? Mi ez? Pergetés? Nem. Ez még csak a pergetés és a horgászat fura keveréke, "pergászás", amely majd később tisztul le pergetéssé.....

Kelt: 2017 év Áldás havának 10.-ik napján

907

Pozsony alatt

Halkan csobog nem sietett

Kerülgetett bércet, hegyet,

Siratja még azt a napját

Vérrel színezték a habját

Mint morajló ár fergetegben

Nemzetségek fegyverzetben

Komor arcuk tűzben izzó

Lovak hátán mind tajtékzó

Nemzetüknek védelmében
Karddal, íjjal két kezében
Elől Árpád vonul a had
Vértjeiken csillog a nap

Az ellen jő a Duna partján

Romlásra tört kéz a kardján

Zord lovagok talpig vasban

Eltiporni jönnek halkan

Szilaj vihar zúg az erdő

Nyílzáporral villám eső

Vérző arccal földön fekvő

Vasas hadat szétkergető

Alig néhány menekülő

Pozsony alól tova űző

Hol az Enns a partot lesi

Űzik oda tova messzi

Halkan súgja a Dunapart

Az egykori nagy diadalt
A vezér pihen itt oly régen
Meder alatt nyugszik szépen

Dévény-Hainburg térsége a Morva csatlakozásánál, a 907-es pozsonyi csata, a magyarság legnagyobb diadalának helyszíne

Kelt: 2017. év Áldás havának 7-ik napján