Balatoni kiruccanás

Tíz év. Kimondani nem sok, ám feleleveníteni az utóbbi kilencet már komolyabb feladat. Idén tizedik alkalommal indultunk le úgy a Balatonra, hogy versenyzünk. Baráti, amatőr békéshalas horgászverseny etapról van szó. Soha nem az számított, ki hogyan szerepel, legalábbis nekem nem. Ennek ellenére sok egyéni helyezés, győzelem, csapatgyőzelem van a hátunk mögött. S mi az ami mégis arra ösztökél, hogy minden évben újra és újra részt vegyünk a május eleji attrakción? 

Messze a Tihanyi-félsziget

Eső előtt tíz perccel besimult a háttér Tihany felé

Elsősorban a Balaton. A Balaton szépsége, a természet, a halak, a barátok, ismerősök, a család, amellyel néhány napot együtt lehetünk ebben a felgyorsult életű világban. Végre van idő, igaz hogy a parton, de a botok mellett jóízűt beszélgetni, koccintani, bográcsolni, nevetni, vidámnak lenni, kiszakadni abból az életből, amelyet ránk kényszerít a napi fogaskerék. Ami nagy úr, s az volt már korábban is, mert:
"A fogas kerekek egymásba marnak, ha fordulnak, forgat a kényszer" (Nagy Feró)

Alkony, remények...

Szó, mi szó, sokszor februárban már égek a láztól, hogy lejussak a Balatonra! Pedig itt nálunk aztán nem lehet panaszkodni, hogy kevés a víz, hiszen van, hogy egyik kedvenc horgászhelyemre mire eljutok, négyszer is hídon megyek keresztül a folyókon, noha a hely csak 15 kilométerre van. Kis folyó, nagy folyó, Lajta, Mosoni-Duna, Ágrendszer, Szivárgó, no meg az Öreg-Duna, nem beszélve csatornákról, átereszekről, öblök, a hullámtér......

Fogok én itt mindenféle halat, kicsit, nagyot, békéset és ragadozót, olyanokat, amelyeket a horgászok 95%-a hírből sem ismer, ám amint megfogom az első balatoni keszegemet, úgy tudok neki örülni, mint aki életében először fog halat. Valahogy így tudnám jellemezni ezt a dolgot.

Kezdődik....

Mivel tavakra nem járok, folyton a sodrás az, amihez a horgászataim igazítom, fura, amikor a rezzenéstelen balatoni víztükör elém kerül. Furcsa a horgászat is. Mit össze agyalok, hogy milyen úszókat, súlyt, kapcsot, miegymást vegyek az előző napi horgászboltos bevásárlás során. Ütköző, még ez, még az, úszófix, ...stb. Mind olyan dolog, amelyet sosem használok. Persze rutin valamelyest azért van, sosem lepődöm meg, hogyan is szereljek matchbotra, feederbotra. Szokatlan a rövid előke, mikor a feederen itthon 80-120 centishez vagyok szokva.....Alapból hosszút kötözök....Az etetőkosárról nem is beszélve. Itthon az esetek 80%-ban csak laposólmot kötök a feederre, hisz az aljzaton túró márna amúgy is megtalálja a csalit, nem kell a sok hivatlan géb az etetőanyagra.....itt máshogy működik minden. Aztán csak sikerül megfelelően összeállítsam a felszerelést.

A túlparti verseny nyüzsgése elől elmenekült hattyú

Ez az év szokatlan volt, hiszen a balatoni kiruccanás előtti héten egész napos havazással viccelt meg az április, majd enyhült, újra lehűlt, esett és fújt, fújt a szél. Ez jelentősen befolyásolta a horgászatot. A víz alig tíz fok felett volt, ami szokatlan, hiszen ilyenkor tizennégy-tizenöt fokos "langymeleg" vízben jönnek ki a partszélre a keszegrajok ívni. Keszegrajok.. 

Borúsan kezdődött a verseny

Na azok most elmaradtak, inkább csak egy-egy kóbor példány mutatta, hogy van azért hal a tóban. A verseny napján meg aztán....Az alig fodrozódó letisztult hideg víz alaposan próbára tette a horgászverseny résztvevőit. A matchbottal dobható távolságon belül hébe meg hóba jött csak egy-két unott dévér. A feederbottal próbálkozók pedig elámulva húzták ki a 70-90 méterre bevetett szerelékkel is a küszöket. Pontyról mindenki csak álmodott. Mintha nem is lett volna. Pedig aztán ami etetőanyag meg kukorica bement.....Majdnem azt hittem, hogy a topográfusok újra rajzolják a térképeket a keleti öbölben egy hosszú part menti zátonnyal.....

Csúszdáig csak pecások...

A versenyen a legszélső szektorba kerültünk, kissé a kikötőbe. Itt mélyebb volt a víz, reméltem, hogy van bent hal, kárász, esetleg ponty is. Csalódnom kellett. Keszeg is csak alig-alig, abból is a kisebbek. 

Első jelentkező szabadítása

Sebaj. Lesz, ami lesz. S lett. meglepetés. Ez volt az, ami mosolyt csalt az arcomra, végre olyan halakkal birkóztam, amelyekre vágytam, amelyekhez ritkán van szerencsém. Az egyik a compó volt. Ő trágyagilisztára éhezett meg, s csodás kapás után vehemensen küzdött. 

Dr. compó, compievics a keleti partról

Kardkeszeg

Őt nem sokkal később követte egy szépséges garda, aki szintén csodás elhúzós kapással jelentkezett..... Él itt Szigetközben is a folyókon, na de valahogy mégis a Balatonhoz köthető őkelme, a balatoni látotthal....

A mi családunkban, csapatunkban a nők is horgásznak!

Párom a mezőny egyetlen hölgy tagjaként évről-évre megméretteti magát a rutinosabb férfi horgászok között. S láss csodát, halat is fog, sőt, volt olyan év, hogy sokáig versenyben volt a verseny legnagyobb halát kifogó címért is. Végre a szervezőség is észrevette kitartását és díjazták, mint női horgászt!

Fárasztás közben

Keresztlányunk ismét kiválóan szerepelt a gyermekek részére meghirdetett egy órás snecifogó versenyen, segítség nélkül, és itt ezen van a hangsúly, negyvenhat darab snecit fogott, amellyel harmadik helyezést ért el a versenyen, s gazdag ajándékkal jutalmazták őt a szervezők. 

Boldogan

Ja igen. Az idén keresztlányunk szerezte meg a csapat számára a legjobb eredményt, hisz én is csak a negyedik helyen végeztem a huszonöt főben maximalizált mezőnyben, mindössze 2185 grammal!!!! Csapatban nem fértünk fel a dobogóra, így a tavaly meghódított vándorkupa végre nem az én polcomon porosodik! A CIHERES TEAM nevű csapatunk azért nem adja fel, jövőre számíthat rá az idei győztes SZÁK-TEAM nevű formáció, hogy kemény harcban csapjuk össze horgainkat

Mintha a tengeren lennénk, homályba vész a túlpart

Alig búvik még a nád, mégis betört egy potyesz a cuccossal......csett...

Hosszúra sikerült a verseny. A következő nap a pihenésről, a bográcsolásról szólt, na meg a pecáról. Ám a pecával most kevesebbet foglalkoztunk, a vaddisznóval annál inkább, hiszen édesapám olyan pörköltet varázsolt belőle, hogy azóta is mindenki azt emlegeti. 

Ha ránézek, érzem a zamatát még most is

Esti vendégek a parton

Hát így zajlott ez a néhány nap, s örömmel nézegetjük a képeket, ahol együtt voltunk, együtt éltünk át szép élményeket, jól éreztük magunkat. Hely szűke miatt csak a békéshalas cuccos fért el. Legközelebb nagyobb autóval megyünk, akkor talán befér néhány pergető bot is majd......

Kelt 2017. év Ígéret havának 7.-ik napján

Szelek hava és halai

Mondhatnánk azt is, hogy a színek hava. Ebben a hónapban a leglátványosabb, ahogy a tavasz ujja megérinti Szigetközt, s egy szempillantás alatt a szürkeség vidám friss zölddé, tarka madárdalos világgá változik.

Élnek a vizek is. Egyik pillanatban nyüzsög a hal a bevetett készségen és körülötte, másik pillanatban kapást sem tudunk kicsikarni, mert üres a pálya! Ezt megszoktam már így áprilisban. Nincs már tél, de még messze a nyár, a halak is ívásra készülődnek, meg kell becsülni minden olyan napot, amikor a békés halakat horogra lehet kapni!

Lakik itt harcsa? A fakérget elnézve hód bizonyosan..

Egy este rápróbáltam a harcsára. Menetrendszerűen ahogy beállt a szürkület, s a homály kezdte felfalni a túlparti ciherest, akkor érkezett két gyors, de erőteljes rávágás a botra. 

Ígéretes hely

Igen, vastag harmatgilisztával csaliztam, s a part mellett rögtön a két méteres vízbe a vízparti fa gyökérzete elé engedtem be az öklömnyi gilisztacsokrot. A kapás észlelését követően bevágtam, ám csak az üres horog jött ki a vízből. A következő kapásra történő bevágás ült, ám a hari úgy behúzott az akadóba, hogy csak a fonott zsinór elvágása volt a befejező mozzanata az aznap esti mutatványnak. Pech. Van ilyen. Aki harcsát akar, annak kitartónak kell lennie. Nekem van még mit tanuljak ezen a területen. Mondhatni, amatőr harcsahorgász vagyok. Talán a parton eltöltendő üzemórák változtatnak majd ezen. Addig nem nyugszom, míg horogvégre nem kapom a tettest. 😆

Kölök

Egy zárás felett meglassuló folyószakaszon is próbálkoztam. Közvetlenül a part menti akadós kettőfeles vízben próbálkoztam csalihallal felkelteni a bajszos márványtestűek figyelmét, mint később kiderült sikertelenül. A másik bottal a mederközepet dobáltam csúszóólommal, hatvan centis előkével egy szál harmatgiliszta csalival. Szinte pontosan fél nyolc körül indult el az élet, s egy óra időintervallumban dolgoztatták meg a halak a botot. Meg néha a denevérek, melyek bele-belerepültek a zsinórba, álkapásokkal bosszantva a horgászt. Bucó, márna, kisdomolykó alkotta az este repertoárját. Próbáltam közelebb, távolabb is dobni, teljesen mindegy volt, 10 vagy 40 métert dobok-e. Kisebb húzogatós pöcögtetős kapásokkal jelentkeztek a halak, amelyek többsége retúrmárna volt. Gondolom a szülők bizonyosan mással voltak elfoglalva......Talán tilalom után majd megéheznek ők is.

Húsos falatok

Eljött a finomszerelékes pecák ideje. A húsvéti hosszú hétvége. A Mosoni-Dunán az egyik kedvenc helyemen próbálkoztam. A meder kemény iszapos, a víz sodorvonala a parttól 8-9 méterre húzott, a vízmélység 1,60-1,70 méteres.

A felszerelésem:
4,5 m Kettner Champion matchbot, Ryobi ZR 2000-s orsó, 18-as GBN főzsinór, 16-os előkezsinór, 3 grammos két ponton rögzíthető hosszú szárú fix cseppúszó, 14-es Gamakatshu keszegező horog. A szerelék sörétólmokkal kisúlyozva, a horog felett 10 centire egy 0,3 grammos söréttel kényszerítem a horgot a mederfenékre. Korábban nem alkalmaztam ezt a kényszerítést, emiatt az előkét jobban meglibbentette a sodrás, így a meder fenekén az etetésen csipegető halak nem vették észre a csalit, amely ellibbent felettük, vagy csak olykor kapta el egy-egy kisebb éhesebb példány, amely nem fért oda a nagyokhoz a medertisztogatás közben. A kényszersörét alkalmazását követően drasztikusan nőtt a kapások, a megfogott halak száma és mérete. Nem túlzás ha azt mondom, akár húszszor több halat is fogok így, mint fenekezve feeder-el. Nem szabad azt hinni, hogy csak kis keszegek, "paprikáslisztbe" valók jönnek csak ezzel a módszerrel. Számtalan méretes többkilós márna, paduc, harcsa, koncér és ponty bizonyítja ennek ellenkezőjét. Nem beszélve az összes zsinórt lehúzó aljas gazemberről, vagyis "gaz halról" amelyik évente egyszer legalább megszabadítja az orsó dobját a felcsévélt zsinórtól.😆

Csali és etetés:
A csali a horgászat során "labancos" volt, vagyis csonti piros-fehér színben variálva 3 szem. Etetés a 3 órás pecára 1 kiló folyóvizi sajtos Tímár etetőanyag, 0,5 kg főtt búza, 10 deka apróra reszelt sajt, 1 doboz Spar budget csemegekukorica, 25 deka áztatott kenyér, 2 deci csonti, folyóparton ásott kb 1 kg agyagos föld két marék kaviccsal nehezítve. A víz alig 10 fokos, letisztult állapotban fogadott.

Épp zöldell a túlpart

Alapozásnak 5 keményre gyúrt gombócot dobtam a meghorgászni kívánt sodorvonalra. Szinte a második úsztatásra jelentkezett az első hal, egy huszonegynéhány centis szilvaorrú keszeg. Ezt követően kisebb kapások, néhány küsz akadt még a mederfenéken is, majd olykor elakadásnak tűnő mozzanat zajlott az úszó jelzése szerint, de tudtam, ez hal lesz, ezért ment is a bevágás. Minden kifogott hal után egy gombóccal tudtam fenntartani a halak érdeklődését. Kisebb szilvaorrú keszegek, paducok, karikák, domolykók, egy-egy bodorka jelezte, hogy van tevékenység az etetésen. Igaz, még nem úgy mint nyáron, mikor szinte egy métert sem úszik az úszó és már elüti valami. Bizony itt 15-20 métert is leúsztattam sokszor mindennemű kapás nélkül. Hiába, kora tavasz van még! Apropó. Halfauna. Minden évben statisztikát vezetek arról, hány féle halat fogok horoggal a szigetközi folyókban. Harminc-negyven faj szokta képviseltetni magát. Idén már tizenhét fajnál tartok. Ami meglepett, ötödjére botlottam olyan halacskába, amelyhez eddig nem volt szerencsém. Ő pedig a védett kategóriába tartozó sujtásos küsz.

Sujtásos küsz

A csalizott horgot most is mint máskor a mederfenék felett pár centivel úsztattam. Kapástalan pillanatokban nézelődtem, gyönyörködtem a tavaszban. Van már ilyenkor látnivaló bőven. Amíg nézelődök, az úszót nem figyelem, a botot fogva az orsó felett a mutatóujjamon nyugvó zsinór közvetít minden pöccintést. Egy húzás billent ki hirtelen, szemem az úszót keresi, amely eltűnt a víz alatt, a zsinór feszülve hasít bele a víz felszínébe és rendellenesen a sodrásra merőlegesen indul a túlpart felé.

No itt meg kell állnia a halnak

A bot szinte karikába hajlott, s a hal kitartóan húz a meder közepe felé. Az orsó fékje hirtelen felsír... No ez bizonyosan márna lesz. Ám a hal nem indult el a sodrással szemben, ahogy ezt vártam, így kétségeim támadtak a kiléte felől. Néhány rúgást, nekiindulást követően hamar a felszínre húztam, s akkor láttam hogy egy kb. 45 centi körüli majd kétkilós vésettajkú paduc küzd a horgon. Eddig csak a nagy Dunán fogtam ilyen nagyot, a Mosonin kiló felett még nem. A hal behúzott egy csónak alá, ám sikerült onnan kivezetnem. Óvatosan tolom alá a merítőt, fordul egyet, ..... a megkönnyebbült szerelék kirepül a vízből, a horog a közeli bokor ágán landol, a halnak már csak a farkát látom eltűnőben a víz alatt. Meg a vigyort a pofáján....

Aki ismeri a paducot, annak nem mondok újat azzal, olyan, mintha ez a hal folyton vigyorogna. Komolyan. Komolytalanul. Füligvigyor halak. Hazamegyek.

Rövid peca rövid zsákmány, szilvák és paducok

Ezért a látványért is megéri kimenni

Másnap egy újabb helyen úsztatgattam felemás sikerrel. Néhány bodorkán kívül csak egy hetvendekás harmincegy centis folyami kárász fárasztása okozott némi izgalmat. Mert ugye finomcuccal, sodrásban igencsak élményszámba megy egy ilyen halacska kézre kerítése.

Folyami karesz 31 cm / 70 dkg

Darabosabb jász úsztatva csemegekukoricára

A következő alkalom már párszáz méterrel lejebb talált. Az etetést követő első úsztatás meglepetést hozott. Azonnal kapás, majd felsír az orsó. Mi lehet ez? Hamar elfárad a delikvens, s mire a parthoz ér, leesik az állam. Ez megdönti a rekordomat. Úgy is történik. Igaz, hogy csak egy centivel, de saját rekordot döntöttem ezzel a bodorkával, amely faroktőig 29 centi hosszú és 515 gramm súlyú volt. Szigetközi pecás szavaival élve "Big Bodri" ....:) 

29 cm / 515 gramm, egyéni rekordom bodriból

Az őt követő 23-25 centis bodorkákat már úgy fogadtam, mintha természetes dolog lenne ekkorákat fogni. Beköszönt még egy jó hatvan dekás jász, majd hirtelen szél támadt, esett a légnyomás, eleredt az eső, s megállt minden. A következő horgászat reményében összepakoltam, s a "Big Bodri" okozta örömmel, néhány képpel a tarsolyban hazamentem. Akkor még nem gondoltam, hogy pár nap múlva a tél még beszáll az utolsó menetre a ringbe, s majdnem kiütéssel győz a tavasz felett. Április, azaz Szelek hava, és a Szelek havának hava.....

Szél és hó miatt szomorkodó fűzek a Mosoni partján

Hull a hó és hózik

Fradiszínt rajzolt a lucskos hó

Kelt: 2017. és Szelek havának 21.-ik napján

Térdig tavasz, azaz halak medvehagymában

Egy pillanatnak tűnt csupán. Mintha itt se lett volna, úgy eltűnt. A kikelet úgy eltakarította a tél utolsó maradékát is, hogy nyoma sem maradt sehol, csupán az emlékezetben. Történelemmé formálódott. A természet olyan varázslatot mutatott, amelyre évről-évre rácsodálkozom. Először a hóvirágok tenger serege színezte fehérre az erdőt, majd megjelent a gólyahír is. Aztán medvehagyma bújt elő a száraz avar alól, s a hajlatokban ibolya kéklett szelíden. Közben zöldellni kezdett a folyóparti fűzes. Nem sokkal később barkát fésült ki a szél a fűzek frizurájából. Magában hordozta a tavasz a megújulást, az újrakezdést, a reményt!

Ekkor már a folyóparton talált némelyik este. A víz még nem heverte ki teljesen a január kettős csapását. A vastag jeget, s azt a több száz kormoránt, amely itt "vendégeskedett" a Mosoni-Dunán majd egy hónapig. Ez meg is látszott. A korábbi évek tapasztalataival ellentétben igencsak ritkaságszámba ment a kapás, s a halfogás nem csak nálam, hanem az ismerős horgásztársaimnál is. 

Fázós márciusi bodri

Eljött egy kora este, amikor leesett az állam. A Mosoni-Duna túlpartján egy kisszerszámos halász (táplis) egy óra kitartó hálóhúzogatás alatt kivarázsolt egy négy kilós folyami tőpontyot, valamint öt darab kiló feletti paducot az alig másfeles part menti sávból. Elképesztő. Persze a természetes vizeken tavaly január elsejétől betiltották a halászatot. Aha. Persze. Ja. Öreg vagyok én már papagájnak......Bohócnak meg mégúgy. Annyi mindennel tömik az emberek fejét, hogy hihetetlen, kihasználva azt, hogy az írott szóra sokan még mindig úgy tekintenek, mint valami megdönthetetlen szent és sérthetetlen dologra. Csak azért mert valaki leír valamit, terjeszti, még nem feltétlenül biztos hogy igaz.....

Kisdomi

Horoggal viszont megfoghatatlanok voltak a halak, akkor is, mikor 14-es előkével, 14-es horoggal, 2 grammos úszóval, etetve, finoman úsztatva, pinkivel, csontival próbálkoztam egy visszaforgóban, méteres, másfeles, kettőhuszas mélységben, változtatva az ereszték hosszán. Pár nap múlva sem sikerült néhány csoffadék kis keszegen, kisdomolykón kívül mást fogni. Persze a tavakra járó "sporik" büszkén pöffeszkedve meséltek a napi több darab kifogott pontyaikról, ám engem nagyon nem hozott lázba a mutatvány. Többre becsültem azt a néhány vadvízi keszeget, hisz nekem azok okoztak élményt, mellesleg pediglen a folyó adta az örömöt, nem a "tógazda"! Igaz, én a folyón ritkábban is látok pontyot. Lényegesen kevesebbszer. Hanem aztán rá kellett döbbenjek, a folyón is megváltozott a helyzet....

Medvehagyma, amerre látok

A hónap közepén a Mosoni-Duna egy másik szakaszán próbálkoztam az első hirtelen enyhülés idején, egy fenekezővel feederkosárral etetve, illetve egy sima tányérólmos márnahurkos szerelékkel. Fura a Mosoni-Duna. Alig ötszáz méterrel voltam lejebb, s teljesen más környezet fogadott. Lassú, alig folyó víz, szélesebb vaskosabb szakasz, mederközépen gyorsabb víz. Másfeles, egyhetvenes mély vízben olyan kapásaim voltak, hogy csak kamilláztam. Hirtelen nagy és erőteljes odahúzások, s ment a bevágás, ám luft, és luft. Kezdtem bepöccenni. Az ólmos fenekező egy vastaggilisztát kapott a horogra, az etetőkosaras pedig két szem csemegekukoricát. Ahogy nehezedett a délután, apró csipegetős kapás jelentkezett gilisztára. Bevágás, és két perc múlva már a merítőben pihegett a folyami pikkelyes alig két kilós pontyocska. Egy óra múlva jött a társa, igaz, ő a csemegekukoricára éhezett meg, s súlyban is húsz dekával kevesebb volt a társánál. Örültem, hogy aznap mindkét botom kivette a részét a munkából. Na ide lejövök másnap is, fogadkoztam magamban.

Idei első pontyom a Mosoniból

Nem sokkal később egy óra múlva jött a második

Áradó Mosoni

Ember tervez..... Ám aki folyón horgászik, tudhatja, hogy nincs két egyforma nap. Az enyhülés megfonnyasztotta az Alpok hegyeit, s az esőzések segítségével meghízlalta Szigetköz folyóit. A Lajta egy pillanat alatt jócskán meglöttyent, elérte az első fokú készültségi szintet, s a Mosoni-Duna ennek következtében megsárgult, megnőtt, s tele lett uszadékkal, horgászhatatlanná téve azt. Mivel tavakra nem járok, oda jegyet sem veszek, így beszűkültek a lehetőségeim. Most lenne jó viszont a Balatonon horgászni. Az viszont nincs itt, s idő és lehetőség sem adott arra, hogy leruccanjak. Arra ott lesz az április vége....Azzal kell beérni, ami van. Meg kell keresni a lehetőséget, ami itt lehet a lábam előtt. Ez az egyik alapelv itt Szigetben. Keresni kell a helyeket, a halakat, az utóbbi időben sajnos már a keszeget is. Gyorsan lefuttattam a "biowinchesteren" a szóba jöhető helyeket így árvíz idején, s meg is találtam a megoldást. Örömömben dúdolni kezdtem a Pokolgép egyik feledhetetlen számát: "Tökfej, nem leszek, van belőlük elég...."

Tudtam, hogy Kisbodakon a Kristóf-híd megfogja a vizet, a felette levő ágrendszer pedig többnyire meghorgászható, ha be lehet jutni. Ám most nem lehetett..... 

Na itt se megyek át kocsival

De jó lenne a két sodor közt horgászni....

Szépen kijött a víz a partra

Nem messze a híd felett kinéztem egy helyet, ahol többször horgásztam már. A víz itt is kint volt egy kicsit a parton, de lassú volt és látszólag uszadékmentes. Lesz ami lesz, bedobtam. Miközben lassan öregedni kezdett a délután, pár csokor medvehagymát gyűjtöttem otthonra, amelyek olyan mennyiségben nőttek az ártéri erdőben, hogy zöld szőnyeggé varázsolták a pár nappal azelőtt még fakó avar alkotta aljzatot. Éppen befejeztem a szüretet, mikor szemem sarkából azt láttam, mintha a jobboldali botomat megütötte volna valami. Hirtelen ott teremtem a bot mellett, leguggolva, s akkor érkezett a második ütés. Határozott kapás a vastaggilisztára. Vajon ki lesz az elkövető?-gondolkodtam, mikor erőteljesen meghajolt a botspicc. A bevágás nem is váratott magára, s éreztem, rúg valami a bot végén. Hamar partra segítettem egy csodaszép majdnem kilós szép színezetű márciusi menyhalat! Aznap nem sikerült több kapást kisajtoljak a helyből, de ezt akkor nem bántam.

Méghogy csak novemberben-decemberben fogható...na persze, hiszi a piszi!

Egy kis idő múlva hirtelen berobbant a kikelet. A vizek visszább húzódtak, s egyszer csak zöld lett minden. A madarak szenzációs koncerteket adtak, a vadak is megsokasodtak az erdők alján, mókusok ugráltak vidáman a fák ágain, szürkületkor pedig bőregerek csináltak álkapásokat a bevetett botokon. Bagoly suhant át a víz felett, s a mezőkön kecsesen emelgette hosszú lábait a gólya. Nosza, próbálkozni kell, hátha harcsa is akad a horogra. Egy kiváló helyet próbáltam, vízparton nőtt fűz vízben összegubancolt gyökérzete mellett, ahol majd két méteres a víz, s a folyó is rendkívül megszűkül és mederközépen gyorsul. A sötétedés negyed órájában két hatalmas ütés érkezett az öreg de megbízható Germina üvegbotra, amely nem egy jobb harcsát partra támogatott a léte során. A bevágás viszont nem hozott sikert, a horogról lepucolta a bajszos a vastaggilisztából font öklömnyi csokrot. Na majd máskor talán.

harcsára várva

Gyökérzet elé lógatott csali

Nem kerülhette el a figyelmem a természet ébredése. Udvarló vadkacsák, vadgerlék, az évek óta ugyanott látható szürke gém, a vízre lecsapó küszvágó csér, az éledező, hangosodó békakórus, az őslakos kormoránpár, amely beleillik a környezetbe, s örül hogy megszabadult a télre beköltözött téli rokonoktól. A friss zöld illat, a túlparton óvatosan lépkedő őz, a téli bundát levető foszlott sunyiképű róka...

hullámzó Szivárgó-csatorna

Hajnali keréknyomaim a harmatos réten

Nem is alakulhatott volna szebben a hónap vége, minthogy egy másik helyen próbáljam a nagy sodrás és egy enyhe visszaforgó határán úsztatva a békéshalak megfogását. Csodálatos időben derékig levetkőzve szívtam magamba a nap erejét. S élt a víz. A küszök gyors rángatásokkal tüntették el az úszó vékony narancsszínű antennáját. A mélységet változtatnom kellett. Ekkor kevesebb kapás, ám annál változatosabb volt. Szinte mindegyik halfaj máshogy jelentkezik. A bodorka egy kis csippentést követően lassan lefelé húzza az úszót. A szilvaorrú keszeg éppen egy centit süllyeszt, majd oldalvást indul. A dévér, főleg ha nagyobb, egy pillanatra megtorpantja az úszót a sodrás által történt mozgásában, s lassan a meder közepe felé indul. A paduc két gyors kis rántást követően hirtelen megállítja az úszót. A márna elakadós jellegű kapással mutatja a kis úszón hogy ott van a szeren....és még sorolhatnám. Fontos a gyors bevágás, hiszen hamar odébbáll a pikkelyes, s jót nevet a rozsdás reflexű pecáson.

Domik mindenütt az elsők között érkeznek

Nagyon jó móka az, mikor az ember kiül a folyóra, beetet, s megpróbálja megtippelni, hogy melyik kapást melyik halfaj követte el. Ha sikerült megakasztani, akkor pedig izgalommal várja a horgász azt a pillanatot, amikor bebizonyosodik hogy jól tippelt-e. Na ez az igazi tipp-mix! Ahogy nő a vízparton eltöltött üzemóra, úgy lesz egyre jobb a tipp és a beválás közti arány, bár a száz százalékot sosem éri el, tehát izgalom az marad mindig. Ezen a napon, mikor szinte nyárias volt a délután széles volt a repertoár. Domolykó, küsz, sujtásos küsz, bagolykeszeg, karikakeszeg, szilvaorrú keszeg, bodorka, paduc adta a fogások jó részét. Akadt egy márna is, ám sajna rögtön a kagylópad felé húzott, s az előke ennek áldozatul is esett. Egy csuka is rávetette magát a szerelékre, épp megláttam a kifliben hajló testét, mikor nyeste is a zsinórt. Bezzeg ha lejár a tilalom, eltűnik még a környékről is a piszok....A bodorkák nagy hullámokban érkeztek, ívásra készülnek, hiszen mind kerek hassal dorozsmásan kerültek horogvégre. Legnagyobb közülük 23 centis és 275 grammos volt. 

Dorozsmás vésettajkú

Noha a paduc ívási ideje későbbre datálódik, a kifogott 30 centis példány nászruhás, dorozsmás volt, folyt belőle a tej, holott még csak március vége felé járt a naptár. Az erdőket betöltötte a medvehagyma fokhagymára emlékeztető illata, a fák lombokat kezdtek növeszteni, a sás megzöldült a part mentén, s a madarak élénk részeivé váltak a természetnek. Térdig tavaszban, kacag a kikelet.

Kelt: 2017. év Szelek havának 7.-ik napján