2017. március 6., hétfő

A Duna ajándéka

A Duna ajándéka

Oly könnyedén lépte át a hegyet,
Bömbölve, zúgva törve földet s követ,
Duzzadó erővel szelte át a tájat,
Néhol látott csak part menti fákat.

Ó, mily szilaj szenvedély kísér,
Gubancos sziklák szőtte meredély,
Csipkés, hófödte bércek ölében,
Idegen nyelvű népek körében.

Társul fogadott tétova ereket,
Tévelyegve kerülget most hegyeket,
Míg végre a dévényi kapuhoz elér,
S ott a Morvával bebocsájtást kér.

Ott virraszt a bércen egy évezrede,
Ott, a magyar nép emlékezete,
Ott, ott lép be már kevésbé zúgva,
Ott, a kapu előtt földre borulva.

Míg a rónára érve lassultak léptei,
Karjából nőttek ki apró szigetei,
Vígan szökkent szárba az élet,
Megszerette hamar az itt élő népet.

Mosolyogva dobbant meg a szíve,
Érzi, megnyugszik szilaj-vad lelke,
Hiszen érti itt az emberek szavát,
Ölbe fogja tenger madarát, halát.

Míg e földön szelíden áthaladt,
Áldotta vándor ki majdnem eltikkadt,
Partján pihenő pásztorok, delelő gulyák,
Mind, mind megértették a szavát.

Magyar honban így érett felnőtté,
Tudják ezt rég, bárki is kérdezné,
Ahol még értették a magyar nép szavát,
Ott, e földtől ajándékba kapta a Tiszát.

Vidám dalt dúdolva a Vaskapun átlépve,
Elkopott nyelvében szeretett népe,
A Fekete-tengerhez végül elérve,
Megfáradt, elmaradt minden lépte...







Kelt: 2017. év Kikelet havának 6.-ik napján




2017. február 26., vasárnap

Kapásjelző

Vett még egy utolsó lélegzetet a tél, s búcsút intett a jégbe fagyott világnak. A februári nap egyre nagyobbakat harapott a még itt felejtett ködbe, s felébresztette a pacsirtákat! Egyszer csak megütötte fülem az ismerős dallam, gyakran kaptam fel a fejem rá, s magamban én is mondogattam, "Nyitnikék, nyitnikék!" Egy alkalommal verőfényes napsütésben fürdött a vasárnap délután. Hamar magamra kaptam a kabátot, kézbe a matchbot, egy kis vödör, némi csonti, melyet arra az esetre vásároltam, hogy talán kimegyek valamelyik nap a partra, ezután csak futtában intettem búcsút az otthon maradottaknak.

A folyópartot igencsak megnyúzta a tél, amelynek a parton maradt jegének felszíne lassan kásásodott a napsütés simításának köszönhetően. Nem tesz semmit. Sarkammal kapaszkodó bemélyedéseket ütöttem a parti jégbe a biztonság kedvéért. Elég lett volna ha megcsúszok, a folyó felé lejtő jégről simán besuppantam volna az alig két fokos vízbe. A napsütés nem tartott soká, a feltámadó szél jegesen fagyasztotta rá a matchbotra a kezem, amely veresre változott, mire összepakoltam. Nosza, semmi gond, legalább megtekertem egy kicsit az ellustult orsót, megnéztem, néhányszor hogy teszi meg a szokásos 20 méter távot a leúsztatott úszó. 
Kiirtott erdősáv, lakmározó kormoránok, mi lesz veled Mosoni-Duna?
Nem csak a favágók dolgoztak a télen
Egy héttel később ismét hasonló körülmények közepette találtam magam a vízparton. A víz szintje jó fél méterrel lejjebb volt akkor, a parti jég maradványai úgy meredtek a semmibe, mintha egy gyermek sildes sapkájának napellenzői lettek volna. Alattuk víz sem volt, csak néhány iszapba keményedett vadkacsalábnyom. Egy barátomtól kapott új botot szerettem volna teszt alá vetni. Csak reméltem, hogy összeakadok egy márnával. Némi etetést is eszközöltem, amely hideg folyóvízre fejlesztett fekete színű etetőanyagból, csontiból, áztatott kinyomkodott kenyérből, a parton hozzákevert sóderből állt. Ha jól emlékszem, 4-5 nagy kétkezes gombóccal indítottam a pecát. A víz olyan tiszta volt, hogy méteres mélységig minden erőlködés nélkül le lehetett látni. Üresnek tűnt a víz. Néhány vadkacsa és hattyú, illetve két hóda törte meg néha a vízfelszín sima felületét. 
Jeges ruganyok
Téli folyó. Jég, kicsi, tiszta víz....

...partra száradt sóderzátony
A fenekező bot bedobva, a matchbottal pedig az etetés sávját kezdtem úsztatni. Erős fél órát követően az úszó mintha kissé megtorpant meglassult volna. Csak a szemem káprázik? Vagy annyira várom a kapást, hogy beképzelem? Lehet. De akkor mitől indult el az úszó be a meder közepe felé lassan? Egy uszadék ága húzza? Volt erre néhány példa az eltelt fél órában. Nem, ez csakis hal lehet. Be kéne vágni! Vagy annyira berozsdásodtam az eltelt két hónapban hogy ez sem megy oly könnyedén? Gondolkodni, döntést hozni kell erről az agyamban? Talán meg is kell szavaztatni? Ejj, mikre is gondolok itt a másodperc törtrésze alatt? Mire a gondolatok elhagyták agyam planétáját, suhant is a bot. A bevágás mozdulata félúton megtört. Az orsó megreccsent, s a bot spicce elindult vissza a víz felé, kissé folyással szembe. Rövid küzdelmet követően kezdtem visszanyerni az ellopott zsinórt. Az áttetsző vízben felsejlett a tettes hengeres teste, erőteljes hát és farokúszója, amint fordult egyet. Abban a pillanatban a szerelék szinte kirepült a vízből. Üresen.
Kásás jégen
Az év első márnája, gondolom hivatalból nyúlt csak rá bajuszheggyel a piciny horogra, amely ideig-óráig tartotta a kontaktust, aztán elengedte a betyárt. Jól is van így. Egy élménnyel gazdagabb vagyok. Úgyis találkozunk még, s megmérkőzünk egymással. No majd ha olyan csalival ülök ki, aminek nem tudtok ellenállni, akkor nem csak szöszmötölés lesz, s újra mérkőzünk. Fogadkoztam. De erre még várnom kellet jó pár napot, hisz hiába voltak kellemesen melegek már a nappalok, bizony este és hajnalban foga volt az időnek.
Foga van az estének, a jobb oldali ajándékbot tesztre vár...
Február utolsó hetében az eső mosta el a tél itt hagyott maradékát, a föld pedig néha már fellélegzett. Egy este előjöttek a horgászataim nélkülözhetetlen társai, a harmatgiliszták. Igaz, még csak vagy húsz szálat sikerült begyűjtsek belőlük, de így is boldog voltam, mert tudtam, legalább egy horgászatot biztos kihúznak. S vajon kihúzza-e a folyó addig, míg a partjára megyek? Hisz várnom kellett két napot, hogy a napi rohanásból kiszakítsak egy másfél órát az estében a pecára. Minden reményem szertefoszlott, mikor a Lajta feletti hídról közel másfél méteres vízszintemelkedést tapasztaltam egy nap alatt. Ó, hogy az a .:!=&@!")(=*:(
Végre van csalim!

Talán a Mosoni-Duna még horgászható! A Lajta befolyó alatt nagyjából három kilométerre megálltam. A Mosoni-Duna vízszintje itt is megemelkedett, de bőven elmaradt még a nyári szinttől. A víz zavaros, sárgás volt, itt-ott még egy-egy jégtábla, fatörzs, szemét, és fű úszott a víz színén. Ha itt vagyok, elszerencsétlenkedem talán egy órát. Kerestem a parton egy olyan helyet, amelyről megdobhattam a jól ismert víz alatti töréseket, gödröket. Hanem aztán.........ajjaj. Három percenként vehettem ki a botokat. A víz iszonyatos mennyiségben szállította a félig elrothadt falevelet, fűcsomót, nád és kákalevelet, kisebb faágakat. Ha nem figyeltem, közel negyven centi vastagra pakolta rohadvánnyal az ólom felett a zsinórt a víz, s a cucc, mint valami víz alatti fregatt, szépen kivitorlázott a part menti kövezésekhez, ahol az ólom vagy a horog hamar megtalálta új otthonát, és onnan minden igyekezetem ellenére sem akart eljönni. Nem volt mese. A felszerelés követ fogott, csak egy mód maradt.....Csett.
Pár perc múlva megint csett. A folyókon horgászok ismerik ezeket az idegborzoló pillanatokat. Szereltem vagy kétszer, egyre csak mérgelődve, hisz közben viharos erőre kapott a déli szél, amely igaz hogy nem volt hideg, de teljesen telibe kapott. Szinte a fejem is feszítette, a botspiccek pedig vad táncba kezdtek a széllel.

Ekkor vettem észre, hogy valaki néz. Egy barna színű kutya. Biztos a gazdájával sétál. De embert nem láttam a környéken. A kutya fark csóválva körbejárt, szimatolt, rám vigyorgott lógó nyelvvel. Elég bamba képe volt, meg kell hagyni, de hát milyen legyen egy kutya képe? Egybevetve mindent, a megjelenését, viselkedését barátságos jószágnak tűnt.

"-Hej, kutyus, nincs neked való falat nálam, de ha gondolod, maradj egy kicsit, legalább én sem leszek itt egyedül!"

Míg szereltem, a lábamhoz dörgölőzött. Meglapogattam az oldalát. Na több se kellett neki. Boldogan ugrálni kezdett, hogy játszani akar, ez egyértelmű volt. Azonban arra vigyázott, nehogy a ruhámra ugorjon. Aha! Szóval valaki megnevelt téged kis pajtás. Bár nyakörve nem volt, a szőre sem volt kikopva annak helyén, tiszta és ápolt eb benyomását keltette. Barátságosan a lábamhoz dörgölőzött. Mintha macska lenne. Biztos azoktól leste el a hízelgést.
Kapásra várva
Mire megszereltem volna az egyik beszakadt botomat, a kutya izgalomba jött, s izgágán, de nem ugatva jelezni kezdett. Fel alá ugrándozott köztem, s a bevetett botom között. Csak nem a vadkacsákra csábultál el? Vagy a túlpart őzei szagát hozta feléd a szél pajtás? Tekintetem a bevetett bot spiccére tévedt, amely összetéveszthetetlenül ütemesen rázkódott, jelezve, valami történik a horog végén. Áhhh..... Bizonyára uszadék ez is, faág, vagy zacskó, esetleg valami más. Hát a valami más egyszer csak nagyobbat odahúzott, ám erre én is reagáltam, s ült a bevágás. A kutyus talán izgatottabban várta hogy mi lesz a horog végén, mint én. Hamarosan egy negyven centi körüli menyhal sejlett fel a zavaros vízből, tekeregve jött felénk az időközben besötétedő estében. Ez ám a csapatmunka! Köszönöm kutyus, hogy időben szóltál. Ha nem figyelek rád, a menyhal valami kövezés alá menekül be a felszereléssel, a vastag gilisztákkal, s onnan  nem szedem ki, bizonyos hogy beszakadok, s lehet ő is súlyosan sérül. Így viszont más a szitu. 
Február végi tarka-barka
Az elkövetkező félóra kissé unalmasan telt. Bot bedob. Másik kivesz, zsinórt letisztogat, újradob. Akkor az előzőleg bevetett botot kell kivenni, tisztítani a zsinórt...stb. Kezdtem megunni ezt a melót. A kutyus le nem vette a szemét a bevetett botokról. Ám kapás nem érkezett több, s a víz is mintha feljebb nyaldosta volna már a kikövezett partot. Ekkor a közeli családi házak egyike előtt megállt egy autó. A kutyus, mint aki valami rosszat tett, lapos kúszásban oldalgott vissza a házhoz, ahonnan most már tudom, sutyiban szökött ki hozzám majd egy órára. Mire az autó bement a kapun, a kutyus is beosont az autó kerekei mellett. Csendben, észrevétlenül. Úgy, ahogy engem itt hagyott. Se puszi, se pá, se nyalom a szád. Csak úgy lelépett. Nem haragudtam meg rá, hisz vidámságot csempészett az estébe, sőt biztos vagyok abban is, hogy még találkozunk, s horgászunk mi együtt, de legközelebb lesz majd a zsebemben egy kis szalonnabőr is...





Kelt: 2017. év Jégbontó havának 26.-ik napján

2017. február 11., szombat

Wobblerfaragás "Bicskával" 2.0

A február mosolyra nyíló ajkai lassan felszaggatják a január itt felejtett jégpáncélját, amely itt-ott még makacsul ellenáll, hamarosan viszont csak múló emlék lesz a tél, közeleg a kikelet, s indul a pergetőszezon..

Örömmel adok teret a blogon egy általam nagyra becsült embernek, aki nem először tiszteli meg az oldalt munkáival, s bízom benne, hogy nem is utoljára! Jöjjön hát a wobblerkészítés valódi mesterével, Somogyi Lászlóval,


 a "Bicskával" faragott riport


1. Idestova másfél éve jelent meg az első riportom veled. Azóta sem telik el nap, hogy ne olvasná valaki a wobblerkészítésről szóló riportbejegyzés első részét. Az első kérdésem az, hogy az első riport nyomán volt-e érdemi megkeresés irányodba?

- A riport után nem igen kerestek meg tanácsokért. De ez nem nagyon zavar, hiszen kevesen faragnak vagy szeretnének faragni. Újabban fent nyomulok a facebookon de ott is inkább csak a dicséretig jutnak a csoporttagok. Ritkán azért érdeklődnek a „szakma” után. De jól van ez így, továbbra is segítek, mind azoknak, akit érdekel a wobbler készítés és a munkáim alapján erre érdemesnek tart.



2. Parádés és igazán hatékony wobblereket készítettél korábban is, gondolom fejlődött azóta a technológa is. Van-e valami sajátos mozzanat? Mennyire tartod sajátodnak, illetve mennyire őrzöd a szabadalmat?

- Igen, sokat fejlesztem a wobblerek belsejét és a külcsínt is. De a belbecs ügyben inkább csak privát adok tanácsokat „útmutatást” Nagyon sok meló van egy egy jól eltalált csaliban. Mivel hosszútávon terveim vannak a faragással csak azokat a részleteket, osztom, meg amikből én is elindultam.






3. Vannak-e újabb  wobbler típusaid balinra és domira, mik a tapasztalataid a régebbi és az újabb wobblereiddel történő horgászatok során?

- Természetesen vannak új csalik a balinok és domik  ellen, amik mindig jobban működnek mint az előzők. Vagy legalább is én ezt remélem. Mostanában a felszíni csalikra koncentrálok, azokat faragom. A tavalyi év tapasztalatai azt mutatták, hogy sok balint és domit lehet megfogni a különböző felszíni csalikkal. De természetesen készülnek süllyedő balin csalik is. Ezekkel főleg a nagy távolságon lévő balinokat szeretném elérni. Készültek már pilker szerű balin csalik igen sikeresek voltak viszont igen rondák. Ezen most változtattam, mármint a külalakon. A tavalyi év nagy tanulsága nálam az volt, hogy kisméretű (3-5-6 cm) csalikat jobban ették a balinok, domik mint a nagyobbakat (10 cm és felette) ezért a most készülő csaliknál ezt figyelembe vettem. Domik esetében még az igen apró vertikális csalik is sok meglepetést okoztak az Ipolyban történő mászkálások során. A WTD vagy popperek színe sem volt mindegy. Kipróbáltam sok féle színt és színkonbinációt  de a sárga mindent vitt a többi szín elvétve adta halat. Hogy miért azt nem tudom.






4. Véleményed szerint mik az eltérések a dunai és az Ipoly balinjainak viselkedése közt, mennyire befolyásolja ez az adott folyószakaszokon wobblerek használatát?

- A dunai balinok ravaszak. Ritkán pergetek a Dunán ezért csak az Ipoly lakókról tudok érdemben írni. Ők sem adják ingyen magukat.





5. Mennyivel másabb wobblereket készítesz a Balatonra a balinok ellen, mint pl. a folyókra? Számít-e valamit a két víz különbözősége?

- A kéttípusú vízen ugyan azokat a csalikat használom. Annyi különbséggel, hogy az Ipolyban a kicsiket, amíg a Balatonban minden méretet dobom.


6. Nálam itt a törtfehér egyszínű, vagy az élénk sárga, tigriscsíkos minnow, illetve a crank bait típusú wobblerek jöttek be Felső-Szigetközben az eltelt esztendőben. Működik ez az Ipolyon is?

- Természeten működnek ezek a típusok is. Az Ipoly balinfogó favoritja a sárga színű 4,5 cm popper volt a tavalyi évben. Fogtam jó párat természetes színekkel is de messze a sárga volt a nyerő nem csak a balinoknál. A wtd és popper csalik nagyon sok halat adtak és nagyon élmény dús pecákat hoztak. Az apró crank baitok szépen hozzák a domikat főleg tavasszal. De minden év más, az idén is ki kell találni az ízlésüket. De a tavaly jól bevált csalikkal fogom az évet kezdeni és figyelem a reakciókat. Ha kell változtatok méreten, színt. Persze így könnyű, ha valamin változtatnom kell nem a boltban keresgélek, inkább leülök és kitalálok valami újat. Ami nem mellékes, hogy nem kell rengeteg pénzt elköltenem csalira. 




7. Mennyire követeli meg a folyóvizi balinállomány a folyamatos fejlesztést? Miért részesíted előnyben a felszíni csalikat mondjuk a mélyebben operáló körforgóval szemben?

- Szerintem a balinok hagyománytisztelők szeretik a régi típusú csalikat PL. balinólom. De természetesen folyamatosan kísérletezem a csalikkal.  Nekem számít a hogyan. Nem mindegy mekkora élményt nyújt egy balin elkapása. Meg lehet fogni őket körforgóval, de amikor a felszíni csalikat üldözik az katarzis. Tehát a peca bármilyen halra megköveteli a folyamatos fejlesztést, már csak a nagyobb élmények miatt is.





8. Mik a tapasztalataid azzal kapcsolatban, hogy a tavasszal nyerő wobbler esetleg süket lehet ősszel-télen? Van-e univerzális, téli-nyári darab?

- Minden évszaknak megvan a maga favorit csalija. De vannak csalik amiket szinte egész évben jól lehet balinra használni. Ezek nem feltétlenül wobblerek. Nálam a felszíni csalik tavasztól késő őszig jól működnek balinra, domira. Viszont az apró duci barackmag wobblerek egész évben adják a domolykót. Mindig figyelni kell és kísérletezni a csalikkal. Nem elég csak valamit kivenni a dobozból és a halak elé dobni, átkell gondolni a csalik kiválasztását.






9. Hogyan születnek meg a balinra és domolykóra készülő wobblereid tervei?

- Na ez jó kérdés. Ha eszembe jut valami azt lerajzolom. Mert ha nem teszem meg akkor új ötlet kel. Sokszor csak elkezdek faragni egy fadarabot, lesz, ami lesz alapon.


10. Van-e valami tuti típus, szín ami adu ászként működik nálad? Mennyire jöttek be a felszíni csalik?

- Igen van a WTD-k és popperek természetes és a sárga színben. Nagyon jó eredményeket értem el ezekkel a csalikkal az utóbbi időkben. A felszíni csalikkal történő horgászat igen attraktív módja a halfogásnak. Valószínűleg nálam ezért is lettek ezek a csalik a favoritok. Rengeteget dobom őket ezért is lehet, hogy ezek adják a legtöbb halat a horgászataim során.


11. Jártál- e már a Tiszán, esetleg tervezed-e valamikor, hogy ott is teszteld a wobblereket?

- Sajna a Tiszán még nem horgásztam. De tervezem. Minden évben készülök a Tiszára de valahogy mindig kimarad. Talán majd az idén.

Ritka látvány a dupla kapás, mindkét horog , valójában a wobbler volt fogós!!

Laci! 
Engedd meg, hogy köszönetet mondjak, a riportért, s még egyszer gratuláljak a pompás munkához, a szép wobblerekhez, s az Ipoly halaihoz! Bízom benne, hogy hamarosan Felső-Szigetköz halai is megismerkednek veled és a wobblereiddel! Legyen feszes a zsinórod!

Aki kapcsolatba szeretne lépni Lacival, az itt megteheti:

bicska69wobbler@freemail.hu

A Riport első része pedig itt olvasható:






Kelt: 2017. év Jégbontó havának 11.-ik napján