Wobblerfaragás "Bicskával" 2.0

A február mosolyra nyíló ajkai lassan felszaggatják a január itt felejtett jégpáncélját, amely itt-ott még makacsul ellenáll, hamarosan viszont csak múló emlék lesz a tél, közeleg a kikelet, s indul a pergetőszezon..

Örömmel adok teret a blogon egy általam nagyra becsült embernek, aki nem először tiszteli meg az oldalt munkáival, s bízom benne, hogy nem is utoljára! Jöjjön hát a wobblerkészítés valódi mesterével, Somogyi Lászlóval,

 a "Bicskával" faragott riport

1. Idestova másfél éve jelent meg az első riportom veled. Azóta sem telik el nap, hogy ne olvasná valaki a wobblerkészítésről szóló riportbejegyzés első részét. Az első kérdésem az, hogy az első riport nyomán volt-e érdemi megkeresés irányodba?

- A riport után nem igen kerestek meg tanácsokért. De ez nem nagyon zavar, hiszen kevesen faragnak vagy szeretnének faragni. Újabban fent nyomulok a facebookon de ott is inkább csak a dicséretig jutnak a csoporttagok. Ritkán azért érdeklődnek a „szakma” után. De jól van ez így, továbbra is segítek, mind azoknak, akit érdekel a wobbler készítés és a munkáim alapján erre érdemesnek tart.

2. Parádés és igazán hatékony wobblereket készítettél korábban is, gondolom fejlődött azóta a technológa is. Van-e valami sajátos mozzanat? Mennyire tartod sajátodnak, illetve mennyire őrzöd a szabadalmat?

- Igen, sokat fejlesztem a wobblerek belsejét és a külcsínt is. De a belbecs ügyben inkább csak privát adok tanácsokat „útmutatást” Nagyon sok meló van egy egy jól eltalált csaliban. Mivel hosszútávon terveim vannak a faragással csak azokat a részleteket, osztom, meg amikből én is elindultam.

3. Vannak-e újabb  wobbler típusaid balinra és domira, mik a tapasztalataid a régebbi és az újabb wobblereiddel történő horgászatok során?

- Természetesen vannak új csalik a balinok és domik  ellen, amik mindig jobban működnek mint az előzők. Vagy legalább is én ezt remélem. Mostanában a felszíni csalikra koncentrálok, azokat faragom. A tavalyi év tapasztalatai azt mutatták, hogy sok balint és domit lehet megfogni a különböző felszíni csalikkal. De természetesen készülnek süllyedő balin csalik is. Ezekkel főleg a nagy távolságon lévő balinokat szeretném elérni. Készültek már pilker szerű balin csalik igen sikeresek voltak viszont igen rondák. Ezen most változtattam, mármint a külalakon. A tavalyi év nagy tanulsága nálam az volt, hogy kisméretű (3-5-6 cm) csalikat jobban ették a balinok, domik mint a nagyobbakat (10 cm és felette) ezért a most készülő csaliknál ezt figyelembe vettem. Domik esetében még az igen apró vertikális csalik is sok meglepetést okoztak az Ipolyban történő mászkálások során. A WTD vagy popperek színe sem volt mindegy. Kipróbáltam sok féle színt és színkonbinációt  de a sárga mindent vitt a többi szín elvétve adta halat. Hogy miért azt nem tudom.

4. Véleményed szerint mik az eltérések a dunai és az Ipoly balinjainak viselkedése közt, mennyire befolyásolja ez az adott folyószakaszokon wobblerek használatát?

- A dunai balinok ravaszak. Ritkán pergetek a Dunán ezért csak az Ipoly lakókról tudok érdemben írni. Ők sem adják ingyen magukat.

5. Mennyivel másabb wobblereket készítesz a Balatonra a balinok ellen, mint pl. a folyókra? Számít-e valamit a két víz különbözősége?

- A kéttípusú vízen ugyan azokat a csalikat használom. Annyi különbséggel, hogy az Ipolyban a kicsiket, amíg a Balatonban minden méretet dobom.

6. Nálam itt a törtfehér egyszínű, vagy az élénk sárga, tigriscsíkos minnow, illetve a crank bait típusú wobblerek jöttek be Felső-Szigetközben az eltelt esztendőben. Működik ez az Ipolyon is?

- Természeten működnek ezek a típusok is. Az Ipoly balinfogó favoritja a sárga színű 4,5 cm popper volt a tavalyi évben. Fogtam jó párat természetes színekkel is de messze a sárga volt a nyerő nem csak a balinoknál. A wtd és popper csalik nagyon sok halat adtak és nagyon élmény dús pecákat hoztak. Az apró crank baitok szépen hozzák a domikat főleg tavasszal. De minden év más, az idén is ki kell találni az ízlésüket. De a tavaly jól bevált csalikkal fogom az évet kezdeni és figyelem a reakciókat. Ha kell változtatok méreten, színt. Persze így könnyű, ha valamin változtatnom kell nem a boltban keresgélek, inkább leülök és kitalálok valami újat. Ami nem mellékes, hogy nem kell rengeteg pénzt elköltenem csalira. 

7. Mennyire követeli meg a folyóvizi balinállomány a folyamatos fejlesztést? Miért részesíted előnyben a felszíni csalikat mondjuk a mélyebben operáló körforgóval szemben?

- Szerintem a balinok hagyománytisztelők szeretik a régi típusú csalikat PL. balinólom. De természetesen folyamatosan kísérletezem a csalikkal.  Nekem számít a hogyan. Nem mindegy mekkora élményt nyújt egy balin elkapása. Meg lehet fogni őket körforgóval, de amikor a felszíni csalikat üldözik az katarzis. Tehát a peca bármilyen halra megköveteli a folyamatos fejlesztést, már csak a nagyobb élmények miatt is.

8. Mik a tapasztalataid azzal kapcsolatban, hogy a tavasszal nyerő wobbler esetleg süket lehet ősszel-télen? Van-e univerzális, téli-nyári darab?

- Minden évszaknak megvan a maga favorit csalija. De vannak csalik amiket szinte egész évben jól lehet balinra használni. Ezek nem feltétlenül wobblerek. Nálam a felszíni csalik tavasztól késő őszig jól működnek balinra, domira. Viszont az apró duci barackmag wobblerek egész évben adják a domolykót. Mindig figyelni kell és kísérletezni a csalikkal. Nem elég csak valamit kivenni a dobozból és a halak elé dobni, átkell gondolni a csalik kiválasztását.

9. Hogyan születnek meg a balinra és domolykóra készülő wobblereid tervei?

- Na ez jó kérdés. Ha eszembe jut valami azt lerajzolom. Mert ha nem teszem meg akkor új ötlet kel. Sokszor csak elkezdek faragni egy fadarabot, lesz, ami lesz alapon.

10. Van-e valami tuti típus, szín ami adu ászként működik nálad? Mennyire jöttek be a felszíni csalik?

- Igen van a WTD-k és popperek természetes és a sárga színben. Nagyon jó eredményeket értem el ezekkel a csalikkal az utóbbi időkben. A felszíni csalikkal történő horgászat igen attraktív módja a halfogásnak. Valószínűleg nálam ezért is lettek ezek a csalik a favoritok. Rengeteget dobom őket ezért is lehet, hogy ezek adják a legtöbb halat a horgászataim során.

11. Jártál- e már a Tiszán, esetleg tervezed-e valamikor, hogy ott is teszteld a wobblereket?

- Sajna a Tiszán még nem horgásztam. De tervezem. Minden évben készülök a Tiszára de valahogy mindig kimarad. Talán majd az idén.

Ritka látvány a dupla kapás, mindkét horog , valójában a wobbler volt fogós!!

Laci! 

Engedd meg, hogy köszönetet mondjak, a riportért, s még egyszer gratuláljak a pompás munkához, a szép wobblerekhez, s az Ipoly halaihoz! Bízom benne, hogy hamarosan Felső-Szigetköz halai is megismerkednek veled és a wobblereiddel! Legyen feszes a zsinórod!

Aki kapcsolatba szeretne lépni Lacival, az itt megteheti:

bicska69wobbler@freemail.hu

A Riport első része pedig itt olvasható:

riport egy lelkes wobblerkészítő sráccal

Kelt: 2017. év Jégbontó havának 11.-ik napján

A Duna karjaiban

Óh, azok a játékos hűs habok

Lágyan most lábaimat mossák,

Halkan, épphogy zúgva egy kicsit,

Gyengéden azt körbe karcolják.

Mit mondasz, mondd öreg,

Agg léted mit mesél e tájnak?

Szólj regét, súgd most fülembe,

Hogy kincseket rejtettél medredbe!

Menetelő légiók sasos jelvényei alatt

Vérrel nyögve teltek a századok

Hunok vágtató lovai után csak

Néhány porladó emléked maradt.

Itt mostad Árpád fáradt seregét,

Hisz lovukat itatva mentek nyugatra 

Fergeteg tört akkor a magyarra

S ittad az ellen kiömlő vérét.

Hányszor fordult arcod napkelet felé,

Látva a róna messzi szépségét,

Delelő gulyák halk neszezését,

Esténként meggyúló pásztorok tüzét.

Nyargaló legények lovaik itatták,

Sajkák rajzolták kékre habjaid,

Országút tested nem porzott soha,

Ha sétált rajtad néped vándora.

Faladikban ülő szikár halászokat,

Hallod a sóhajjal húzott lapátokat,

Könnyes arcokkal búsan énekelt,

Szívet facsaró kuruc dalokat.

Itt menetelt a lánglelkű költő,

Csatába vonult akkor a nemzetért,

S jajj, a bitorlók egy század múltával

Régi neved határnak nevették.

Hol harsan újfent táltosok éneke,

Jurták mentén dobbanó lábak,

Lüktetve körbetáncolva tüzek,

Elhamvadt parazsak regéje?

Ahol vígan a ruhát sulykoló,

Daloló menyecskék combig a vízben,

Erdőt hajlító nyugati széllel,

Hangjuk elfoszlik az idő kerekében.

Lepergő évek vízcseppek hátán,

Partján évezredek sóhaja hallik,

Ha habjai a fövenyet mossák,

Karjai is Szigetközt vigyázzák.

Kelt: 2017. év Fergeteg havának 27.-ik napján

..

Vasmarokkal szorít a tél

Először csak az a feszült csend tűnt fel, amely az új évvel, s annak zord hidegével szakadt a tájra. Az az igazi mélységes csend, mikor egy száraz falevél földet érése is húsz méterről meghallható. De most még az sem borzolta meg a pirkadatot. Kilépve az ajtón szinte csattant az arcomon a január pofonja, s már vastag párafelhőt fújtam ki, ami azonnal deresre festette a szakállam. Így már talán egybe is olvadtam a környék fáival, bokraival, melyek vastag zúzmararuhájukat nézegették, mit az éjszakai ködtől kaptak ajándékba. Elviselhetetlenül lassan kezdett derengeni. Madárdal nem volt, hacsak nem számítjuk a városban telelő varjúcsapat fülsértő károgását. Hogy ezek sose fogják be a gambájukat? Hát már csak ez jelezte a reggelt a kakaskukorékolás helyett, mert azok fázósan némák maradtak, ha volt még udvar ahol éltek egyáltalán.

A folyópart némasága csak első pillanatra volt szembe tűnő. Ahogy néztem az érkező kisebb jégtáblákat, ahogy láttam egy-egy burványt, langót, ide-oda cikázó sodorvonalat, egy vadkacsapárt mely lassan a túlpartra igyekezett, kezdtem érezni az életet, még ha oly lassú ritmusban is mutatta magát. Itt-ott a derengő reggeli fényben, melyet a köd próbált magába fojtani félig sikerrel mintha loccsant volna a víz. Netán egy kósza szellő tépett egy darabot a víz felé hajló faág zúzmara maskarájából, s az esett volna a folyóba? Ezen kezdtem elmélkedni, mikor itt-is, ott is megismétlődött az eset. A gyanús csak az volt, hogy imitt-amott feltűnt egy-egy hátúszó is. No fene, mi mozoghat a jegesedő folyóban? 

Az éji köd ajándékba adta a fáknak a csipkeruhát

A kérdésre hamar érkezett válasz, hisz épp a lábam elé ért a halraj, amely lassan komótosan haladt a folyón felfelé, jégtáblák ellenében. Koncérok! Jönnek a koncérok! A kristálytiszta vízben csodálatosan kivehetőek voltak a körvonalaik, csillogó pikkelyeik, narancsszín úszóik. Gyönyörködni nem sok időm maradt, hisz a csapat amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt, s már nem hallottam megint mást, mint a varjak éktelen károgását. Egy-egy sötét tekintetű példány nehezen köszörülte a csőrét az átfagyott talajon, egyikük valamit kiszedett onnan, tovaugrott néhány métert, majd irigy társai károgásával ölelve felröppent egy közeli fára, melynek ágairól vaskos függönyként hullt le a megriasztott zúzmara. Él a víz, a folyópart. Estére vissza kell jöjjek!

A szürke mélabú mázsás súllyal telepedett a folyóra egészen addig míg öregedni kezdett a délután, sötétbe fordult már keleten az ég alja. Akkor kint talált a köd megint, immár évek sorát látott horgászbotokkal a dermedt folyóparton. A túlparti fák árnyai lassan harapták szürkére a színeket, a fák alatti csóréra száradt nádas tövében pedig récék veszekedtek, pocsoltak a vízben míg el nem csillapította őket az este.

Befagyott hallépcső a Lajta-zsilipnél

Nehézzé vált a lélegzet a súlyos fagyottá fehéredett párás időben, s kivöröslött az orrom hegye, mint a cirkuszi bohócé. Csak épp úgy éreztem ezt le lehetne törni, hiszen törhetővé edzette már a fagy.  Így gubbasztottam a botok mellett. A két bot szótlanul tűrte a a hideg szorítását, a fénypatronok pedig alig halványlottak a mínusz nyolc fokban. Nicsak! Egy kisebb jégtábla, ami épp a part felé cammogott, az karcolta meg recsegve kissé a parthoz kötött, télvízre kint felejtett facsónakot! Ekkor bólint a bal oldali botom spicce, de nem úgy halasan..... Igen. Sejthettem volna. Egy újabb jégtábla gondoskodott arról, hogy új szerelést kössek. Úgy vágta át a zsinórt, mint ökörnyálat a tavaszi szél....

Nem kis munka elgémberedő ujjakkal ebben a hidegben egy komplett szereléket összeállítani a fejlámpa fényében, miközben a kilélegzett hideg párától alig látom mit csinálok. Káromoltam a jeget, hogy épp erre vezetett az útja. Hja, de mit  is csinálok? Tényleg itt kell fagyoskodjak most? Igen. Meg kell tapasztalnom milyen is a világ ilyenkor! Kíváncsiság? Talán sikerül valamit megmutassak azoknak is, akik csak a sorokon keresztül élik át a dermesztő hideg januári horgászatot. Ezen gondolatok alatt elkészül a szerelék, fagyott halszelettel csalizok, s kissé közelebb dobok a parthoz.

Rám telepedett az este. Nem messze dereng a ködben a város sárgás fényburka, de minden hang elakad, elvész a köd súlyos labirintusában. Ott ülök mint a makk ász figurája, görbén gubbasztva, igaz, tűz nélkül. Végre megpöccen a jobb oldali botom spicce! Alig észrevehetően, mintha csak megsimítaná valaki olykor a víz alá bevetett szereléket. Majd egy percig adok időt a türelemnek. Akkor fogy el az talán a víz alatt is, s erőteljesebb rángatások váltják fel a maszatolást. Mikor megmarkolom a botot, az szinte hozzáragad a tenyeremhez, hiszen a dér már szépen befedte a botnyelet. A bevágás ül, majd tekerni kezdem az orsót. A zsinór nehezen jön, hisz a magával hozott apró vízcseppeket lekérik róla a bot gyűrűi, a maradékot pedig finom permettel szórja a kezemre, mely kivöröslik a hidegtől. Ekkor felsejlik a kígyóként tekergőző tettes, alig fark csóválva, s hamarosan a hazai tőkehal némi ellenállást követően a merítőben várja a sorsát.

A tél fenegyereke

"Eridj haza!" -visszaengedem egy gyors fotó után. De mintha a vaku fénye megzavart volna valamit a mögöttem levő ártéri erdőben. Ág reccsent? Nem vagyok félős fajta, de ebben a tompa csendben sötétben távol minden embertől egyedül, igencsak felment az adrenalin. Hirtelen minden érzékszervem kinyílt, a fülem, s a szemem is élesebb lett. Mégis a vörösre fagyott orrom jelzett először veszélyt. Vadszag...... Aki volt már vadállat közelében, az tudja miről beszélek. Jellegzetes vadszag. Na most aztán beindult a cidri. Fejlámpámat megremegő kézzel kapcsoltam be, nem tagadom, igencsak begyulladtam, s pásztázni kezdtem vele a part menti tisztást. Ekkor vettem észre a part menti iszapba fagyott nyomokat! Vaddisznók!!! Egész idáig olyan helyen horgásztam, ahová lejárnak inni! A fele se tréfa, világítani, tapsolni, kiabálni kezdtem, hogy: "Tirhuljatok innét beste szemtelen disznajai! Hééé, hahóóó-héééé!"
Mire a következő mondat elhangzott volna, hangos recsegés jelezte a megriasztott konda útvonalát, ami szerencsére tőlem tova, elfele vezetett..

Egy éjszaka alatt befagyott a folyó

Egészen belemelegedtem az összepakolásba, amelynek ideje szerintem minden időrekordot megdöntött. Szikrát vetett a jéggé dermedt világ. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy az egyetlen fogást, a szép menyhalat ahogy visszaengedtem, milyen kedvesen úszott el. Mintha üzente volna, hogy nem a fogás számít, hanem a béke, a csend, a kaland, ami ezzel az egész tevékenységgel jár, aminek a részévé válhatunk, csak fel kell vegyük a ritmust. A természet ritmusát. Most vasmarokkal szorít a tél, mire hazaértem vastag pelyhekben megeredt a hó.

Beállt a jég ameddig a szem ellát

Nem viccel a január, reggelre megjött a hó is

Páncél alatt a Mosoni-Duna, védve horgásztól, halásztól, kormorántól

Szeretett folyóm a tél fogságában

Kelt: 2017. év Fergeteg havának 8.-ik napján