2016. augusztus 7., vasárnap

Kishalak és nagyhalak, avagy relatív gondolatok

Kicsi, vagy nagy? 
"Fogtam egy nagy halat!" - hangzik sokszor a mondat. Nekem ekkor egy gondolat villan be mindig: - Tudja azt mindenki, hogy a halak a horgászok emlékezetében nőnek csak a leginkább, a leggyorsabban és a legnagyobbra!

Nagyhal, kishal 
Ki dönti el, mi alapján bélyegezzük meg a horog végén tátogó pikkelyest? Súly, hossz, átmérő, vagy éppen a fajta átlagméretéhez képest határozzuk meg a jelzőket? Ki-ki a maga módján dönti el ezt. Relatív. Ha hetekig esténként csak sörösüveg méretű harcsák rázzák a botvéget, akkor akár az ötvenöt centis harcsa is nagynak számít, holott még az is csak kölök, retúrhari. Egy kisebb patak, csatorna adta másfeles ponty már nagynak számít, hisz ritka, noha a "lavórhoz" (agyontelepített pocsolya bértavak) szokott "horgászok" lenézik ezt a zsákmányt, hisz ők hozzá vannak szokva a napi 10-30 darab, 5-10 kilós tenyésztett pontyokhoz. Közismert az is, mindig az volt a legnagyobb hal, ami leakadt, megtépett..stb. Arról lehet regényeket mesélni, bátran, hisz ugye se kép, se semmi nem marad utána, csak a legenda.....Ismerős. Igaz?

Pár fonnyadék keszeg
"-Na vót valami?
- Ja.
- Ponty?
- Á, csak pár fonnyadt keszeg!"
Hallani sokszor. De hányszor készült finomabb étel a dunai, vagy a balatoni természetes szaporulatból származó keszegekből, mint a gyorsan felturbózott tenyésztett, iszapízű, zsírpacni pontyokból? Miért mindenkinek a ponty jut rögtön eszébe? Miért nem jász, domi, márna, vagy akár koncér? Mert a horgásztársadalom túlnyomó többsége a pontyra szocializálódott, s ez kivetül a környezetükre is! Hányszor legyintenek ilyenkor, hogy ja, ponty nem volt, akkor semmi, kókler horgász lehetsz, ha nem fogtál pontyot, ja hogy mit hoztál haza? Az Lufasz.....
Az ilyen csodás Mosoni nyári hajnalokért érdemes korán felkelni
Ismerős lehet az, amikor az ember hozzászokik a tenyeres, vagy épp kicsit nagyobb dévérekhez, aztán beüt egy három kilós lapát dévér, hát az már katarzis. De mi ez a három kiló egy tízes pontyhoz, hatos csukához, süllőhöz, húszas harcsához? Viszonyítás és felfogás kérdése leginkább. 
Kisiskolás marci is tud becsülettel küzdeni, főleg ha sajtról van szó
Házi sertés kontra vaddisznó
Sokan nem érzik át a természetes vízen becserkészett, sok figyelés, etetés, kijárás során fogott 2-3 kilós hal okozta valódi örömöt. Mert megszokták, hogy a telepített vizeken, bértavakon, lavórokban eléjük szórják a több tonna pikkelyest, amelyek megtalálása, megfogása nem igényel túlzott előkészületet, utánajárást, tudást..stb. Értékelhető egy háromkilós ponty fogása, ha az már a huszadik aznap??? Szerintem egysíkúvá, élvezhetetlenné, kihívás nélkülivé degradálódik ilyenkor a horgászat. Az én értékrendem szerint.
Durva hasonlat, de nem mindegy, hogy házi sertésre, vagy vaddisznóra vadászunk golyós puskával, magunk cserkeljük be a fácánt, vagy előnevelt, előttünk felreptetett több száz szárnyas közé puffogtathatunk a sörétessel, amelyek emberhez szoktatottak, ember által neveltek.....
Természetes környezet a lényeg, a fogás ilyenkor másodlagos (Szivárgó-csatorna / Rajka)
Méret, vagy egészség?
Sokszor nem a hal súlya hoz örömöt, hanem a tökéletes szépsége, egészsége, ereje, a hit, hogy jó a természetes vizek utánpótlása akár keszegekből, akár pontyokból, márnákból, harcsákból. S ami a fontos, nem a tógazda kegye dönti el, hogy van-e a vízben hal, s mi az ami ott fogható. Az ember itt, a folyón lehet igazán természetközelben. Itt érezheti át leginkább az ősi ösztönt, ami miatt botot fog a kezébe.

Becsületes bodorka, fajtájában már kapitális is lehet, (26,5 cm  41dkg)
A felszerelés és a halak viszonya
Ismét egy érdekes kérdés. Egy durva bojlis bottal vastag mono, vagy erős fonott zsinórral egy három-négy kilós hal kihúzása nem jelent semmi erőfeszítést, se örömet nem okoz, se igazi horgászati élménnyel nem kecsegtet minket. Egy match, vagy picker bottal, folyón sodrásban kifárasztott és kifogott kétkilós márna viszont emlékezetes csatára késztethet minket, s már látszik is, hogy itt is relatív a kis hal, nagy hal viszonyítása. Megmutatkozik a vízre járó emberek összetételében is sok minden, amiből le lehet vonni következtetéseket. Hol vannak a "sztár" bojlis horgászok? Hát én még a folyón nem nagyon találkoztam eggyel se! Pedig itt is vannak ám kapitális halak! Megnézném, az agyonreklámozott, felmagasztalt felszereléseikkel, a már-már Michelin csillagos éttermi színvonalon legyártott golyóikkal itt mire mennének!
Folyóparton gyakran találkozni más életformákkal is
A természetes szaporulat biztató a jövőre nézve
Kinek dicsekszünk?
Miért is törekszünk a minél nagyobb és nagyobb halak megfogására? Önmagunknak akarunk bizonyítani, vagy a társadalom, a horgász ismerősök irányába próbálunk minél nagyobb és jobb eredményeket felmutatni, hogy igen, én jobb vagyok, ügyesebb, okosabb, mert nagyobbat és többet fogtam mint ti. Nekem is fel kell tenni kényszeresen valamit a "foschbúkra, vagy az insta(deka)grammra", vagy az Isten tudja hová, ahol mintha kényszeres verseny űzné a horgászokat a minél nagyobb és nagyobb halakról készült pillanatképek feltöltésére, s ezért olykor többet megtesznek, mint ami egészséges lenne. Hogy minél több "éljen" jelet kapjunk, mint az ókori Róma arénájában? Hogy az arra tévedő lássa, mekkora ászok vagyunk, hisz van pár száz, ezer égre mutató hüvelykujjunk!!!! Mi ez a baromság? Gyűjteni az ujjakat mint Lutra albumba a matricákat? Aztán mire váltjuk majd be? Min változtat ez, vagyis, pontosan MIVÉ VÁLTOZTAT? Az lesz a főnyeremény, hogy megváltoztat. Más kérdés, hogy ez jó e. Hát most csak azért is töltök fel kishalakról készült képeket, hogy görbe tükröt tarthassak a "trendi" elé. Mert nem szégyen kis halat fogni, még ha nem is mutat olyan jól a fotón.......Érdemes ezen elgondolkodni.
Az ember gyarló, hisz ember. Beleestem én is már a csapdába. Mikor folyamatosan fogtam a 3 kiló feletti dévéreket, mikor beütött egy 4,5-ös is, akkor hajlamos voltam "lenézni" a kétkilós dévéreket, amelyeket győztem akkor visszadobálni. Lenéztem őket, s később rájöttem, ez hiba volt. Az ellenfelet, jelen esetben a sport ellenfelet, lenézni hiba, amely megbosszulja magát. Úgy is lett. Idén meg még nem fogtam másfelesnél nagyobbat....Ilyen ez. Az ember ilyenkor megtanulja, hogy becsülni kell az olykor kicsi kategóriába sorolt zsákmányt is.
Holtág természetes szaporulata, néhány év és komoly ellenféllé válhat
Sokat fotózom. De nem minden horogra került hal akad lencsevégre. Nem vagyok mániákus csattogtató. Magamnak, a blognak fotózok olykor, s nem csak halakat, hanem az engem körbeölelő természet pillanatnyi mosolyát örökítem meg néha, s egy-egy jobb pillanatot megosztok itt a blogon.
Az öreg Dunán bármi megeshet
Szépek a reggelek, nappalok, az esték, ha azt a Duna partján tölthetem azt. Még szebb, sőt parádés is lehet az időtöltés, ha egy-egy jobb hallal összeakaszkodhat az ember bajsza ezen az ősi folyón. Sokszor győztek már a halak. Túl sokszor. Robosztus márnák húzzák a zsinórt neki a kagylópadnak, farönknyi amúrok metszik el játszi könnyedséggel az előkét mint a cérnát, csukák ragadják el vigyorogva a balinoknak felkínált wobblert. Aztán van hogy sikerül belőlük valakit partra terelni, van, hogy csak az utódaik esnek el időlegesen...
Nem kicsi jászkeszeg (39 cm / 1160 gramm) a Dunáról,  sok ponty megirigyelhetné a harciasságát
Mit ad a természet
De nem számít a veszteség, mert többet ad a természet, mint amit elvesz. Beszakadó horgok, előkék, kosarak, ólmok, eltört bot, elvesző tárgyak, vízbe guruló lámpa, vízbe dőlő kisszék, amit örökre elragad a sodrás, kint felejtett merítő, mind, mind fizetség, áldozat, amit a folyó olykor elkér. S amit ad: Egészséget, feltöltődést, örömet, élményt és nem bosszúságot. Kishalat, nagyhalat, a fárasztás élményét, egy kis adrenalint, kibillenést a monoton urbanizált, felpörgetett világból, kilépést a mátrixból....
Ártérben szedegető gólya is gyakori látvány Szigetközben
Kishalak, vagy nagyhalak? 
Döntse el mindenki saját értékítélete szerint. Egy biztos, szép és egészséges folyami halak, melyek megfogása igazi élmény, a természet ajándéka, így ne felejtsük megbecsülni őket, akár fotózzuk őket, akár csak írunk róluk pár sort.
Folyami kárász, igaz, "csak" 1,3 kg-s, de ez fajtájában már nagynak számít

Kell még egy-két év, majd akkor újra találkozunk

Ember nem járta helyeken sok lehet a meglepetés, igazi vad környezet

Bodorkák nagyapja, ereje teljében (28 cm / 470 gramm)

Mosoni királyhal (leánykoncér) kicsattanó egészségben
Kihívásokkal teli környezet, nem "lavór"

Minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Mi jellemzi az embert.
Az embert!


Kelt: 2016. év Újkenyér havának 7.-ik napján


2016. július 23., szombat

Egyszerű halászlé

Hogy én mennyire szeretem a halászlét.....

Szabadban készítve a legjobb
Ezért is az egyik leggyakoribb halétel, amit megeszek. Szeretem, ha sokféle halból készül. De szeretem az egyszerűsége miatt is. Nem kell semmit túlspirázni, ez az étel az egyszerűségével hódít. Mondhatnánk, ahány táj, annyiféle halászlé, ahány szakács, annyiféle recept, ahány víz, annyiféle ízű hal. Egy biztos, nincs két egyforma ízű halászlé! Jöjjön hát most az elkészítés, kevés beszéddel, inkább képekkel:

1. Alaplének való keszegeket, farokvégeket megmosom, ha kell átpucolom, besózom

2. Négy fej hagymát felkarikázok

3. A keszegeket kimosom, hagymával lábasba teszem, vízzel felöntöm, alákapcsolok

4. Halpatkókat, harcsagerincet kimosom, sózom

5. Forrásban levő alaplé kap egy kanál paprikát (a telefon meg gőzt)

6. Mikor szétfőtt a hal a hagymával, lepasszírozom (jó a tésztaszűrő is erre a célra, ha nincs más)

7. A sűrítményünk kész,  azt vízzel felszaporítom, vigyázva, ne legyen túl híg

8. Megkapja a 2 halászlékockát, pirospaprikát, sót. Ezután összefőzöm, forrás után pár perccel jöhetnek is a halszeletek, meg ha van haltej, vagy halikra

9. Ínyencek felturbózhatják egy kicsit erősebbre is

10. Ha van aranyló ikra, a sótól kimosott halszeletekkel együtt belerakhatjuk azt is. Megvárjuk míg felrottyan, kifehérednek a halpatkók, s amint kezdene elválni a halhús a  gerinctől, levesszük a tűzről az egészet. Kész

11. A látvány se semmi, hát még az ízek

Nem egy nagy mutatvány, de mégis mennyei étel. Zsírt soha nem használok (nem sertéslevest készítek- hehe :-) ), mivel kifő a halak természetes zsírja, ami elegendő hogy megfogja a paprikát. Jelen esetben nyolc féle folyóvizi hal (-ponty, harcsa, bagolykeszeg, karikakeszeg, vörösszárnyú keszeg, bodorka, paduc, kárász-) alkotta meg azt az ízt, melyet leírni nem tudok, csak utalok rá, hogy az ízvilág együttese milyen szépen muzsikált!

Kelt: 2016. év Áldás havának 23.-ik napján 






2016. július 17., vasárnap

"Szabad-e Dévénynél betörnöm?"

"E kapun ellenség oly sokszor rontott a magyarra,
De egyszer sem nyert rajta tartós diadalt,
Ám a nyugat műveltségének ez út ezer évig
Nem volt zárva soha, s hogy biztos legyen itt 
a verseny, A MAGYAR NEMZET rendezte DUNÁJÁT,
Áldja meg ŐT ezután is a gondviselés!"
Elcsúfított emlékmű
Vajon a millenium idején felállított emlékművet hány magyar olvashatta az eltelt évtizedekben? Nézőközönségtől elzárva hirdeti a Morva és a Duna összefolyásánál az égig érő bércekre épített büszke Dévény vára alatt-e sorokat, melyet eltorzítani igyekszik az erőszakosan vörös táblára felrótt tót nyelvű "fordítás".
Bércek a Duna-partról
Ezer éven át eleink álltak őrt a sziklák tetején, s hányszor, de hányszor kellett hírvivőket a hátországba küldeni egy-egy hajóhad láttán....
Tekintélyt parancsoló meredély, melynek lábait a túloldalon Duna papó mossa
Ám a két folyó ölelésében levő településtől kezdődik északra Morvaország. Hiába keresnénk a térképen, csak Szlovákiát, Csehországot találnánk, pedig a Kis-Kárpátoktól nyugatra és északra ott élnek Árpád ideje előttől a morvák. Egyszer csónakokkal úsztattak lefelé a folyón, mikor szót váltottunk. "Nie sme slováci, my sme moraváci!" (Nem vagyunk szlovákok, mi morvák vagyunk!) - mondták akkor. S nyelvben is kicsit más volt a hanglejtés, dallamosabb, kissé a cseh nyelvre hajazó, de mégis más. Szó-szót követett, minek az volt a lényege, hogy ők más nép mint a csehek, másabbak a tótoknál is. A ruszinokhoz hasonlították magukat, nép, több országban élő, sajáttal nem bíró, a magyarokat barátjuknak tekintő! A Kis-Kárpátok és a Morva folyó által határolt terület Morvaország legdélibb nyúlványa, amely Csehországban a délkeleti területre támaszkodik, ahol több mint egymillió morva él. A folyó még mindig hozza az üzenetüket Dévényre: -"Pozdravujeme Maďarsko a pozdravujeme maďarskú národu!" (Üdvözöljük Magyarországot és a magyar nemzetet!) Ezt zúgják a habok Dévény alatt....

Az itt még gyors és éles kanyart szelő Duna papó egyesülve a Morvával megszelídülve lép a magyarok ősi földjére, s erőben büszkén hagyja el azt majd tova a Délvidéken. Ezek a sziklák mikor láthattak utoljára vizával viaskodó halászokat? S mikor lobogott büszkén a vár fokán utoljára a magyar trikolor? 
Duna-Morva összefolyás, az erdő már a labancok földjén áll
Vajon emlékszik-e még valaki a milleniumkor felállított magyar emlékművek egyikére, amelyek közül egy itt magasodott hirdetve e nép ezer évét, s amelyet "műértő" kezek leromboltak, hogy nyoma se maradjon annak, hogy itt egy nép ezer évig küzdött és élt?
Dévényen volt az egyike a hét milleniumi emlékműnek, vajon mennyi áll még belőlük?
S mi maradt még, amiért érdemes elmenni magyarként a Dévényi kapuhoz? Az ősök szelleme itt van, ki magyarként érez, annak lelkét áthatja a hely szelleme, az látja a folyók egymásba fonódását, ahogy a múlt és a jelen is összetartozik, az meglátja őseink dicső évezredét, az látja a boldogabb időket megélt vidéket, az látja, hogy az itt élő nép továbbra is szépen míveli a szőlőket, hagyományként továbbvíve a szőlőtermelő, halászó, hajózó mesterséget, kiegészülve a turizmusból való megélhetéssel. Magyar szemmel kezdtem a nézelődést, de aztán azon vettem észre magam, hogy később már folyami horgász szemmel vizslatom a folyót!
Amikor a Morva, az ősi magyar határfolyó visszafelé folyik, azt jelzi, árad Duna papó
Ott az összefolyás, ott egy törés, egy langó, egy visszaforgó, egy csendes szinte álló rész, felette a víz fölé hajló fák, jászok, domik, harcsák lakhelye, aztán egy kőzátony, mögötte bizonyos van süllő, meg márna is, Ott keszegeznék, ott úsztatnék, este ott süllőznék, hol menyhalaznék ősszel-télen, ....a gondolatok messze szálltak. Mellettem a folyó, felettem a büszke vár a bércen...
Magyarország egykori nyugati kapuja....
Vannak, kik értik még itt a magyar nyelvet, s Dévény vára áll még most is, alatta mit sem változva pedig habot formáz évezredek súlya alatt a Duna és a Morva.

Áll még Pozsony vára is, csak a lobogó idegen rajta

Ki ellátogat Pozsonyba, ne hagyja ki Dévényt sem, ami innen csak egy ugrás a Duna mentén nyugatra!! Mert:

..."Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm, 
Új időknek, új dalaival?"...
(Ady)



Kelt: 2016 év Áldás havának 17.-ik napján.





2016. július 13., szerda

Az angyalok is esznek babot

"Az én kedvencem ugyanis a bab!"
Eljött az idő, eljött. Most nem a halakról, nem a horgászatról, nem a horgászathoz kapcsolódó témában ragadok tollat (klaviatúrát), nem arról írok, hanem teljesen másról. Nézzétek el nekem, hiszen a pofonok már odafent csattognak, fent kopognak a padlón a kiesett fogak, s a hagymás bab illata is csak az angyalok orrát csiklandozza. Carlo Pedersoli, vagy ahogy sokan ismerték Bud Spencer már odafent főzi kedvenc ételét. Az iránta érzett tisztelet vezetett oda, hogy én is megcsináljam az ő kedvencét, a 


HAGYMÁS BABOT

Sok minden nem kellett hozzá, a lehetőségekhez képest próbáltam egy ütött kopott serpenyőt és egy fa kanalat is beszerezni, hogy minél élethűbb legyen a dolog. Nem volt egyszerű. A mai serpenyők, szépek, fényesek, de nem úgy készül benne az étel, hogy átjöjjön az a bizonyos feeling! Ám aki keres az talál! Alapos tisztítás után készen állt a jobb időket látott edény is a feladatra....

A hozzávalók beszerzése ennél lényegesen egyszerűbb volt:

3 szelet kolozsvári szalonna
3 fej hagyma
3 marék előzőleg beáztatott tarkabab
egy kanál zsír
2 dl víz
bors
bazsalikom

egyszerű hozzávalók
A szalonnát megkapatom, a hagymát rászórom, sózom, borsozom, majd hozzáadom a babot, a vizet apránként adagolva az egészet puhára főzöm. Amikor a bab megpuhul, megszórom egy kis bazsalikommal.

főzés közben épphogy gyöngyözzön!!
Mikor kész, tálalom, szigorúan a "westernesen", viseltes serpenyőben. Elfogyasztani kizárólag csak fakanállal szabad!!!

Jó étvágyat!
"Ha bele mered mártani a csőröd, szétrúgom azt a tarka zrityódat!"
Én is így csináltam!
Isten veled Bud!



Kelt: 2016. év Áldás havának 13.-ik napján




2016. július 3., vasárnap

Recept paducra! ;-)

Kedves olvasó!
Meg kell valljam, bármennyire is kedvelem, néha már kifejezetten unom a keszeget paprikás lisztben olajban kisütni. Nem mintha nem ízlene, de néha jobb egy kis változatosság. Ezért van az, hogy olykor felturbózom a bundát egy kis fűszerrel, de van, amikor valami másra vágyom, más ízeket is szeretnék kipróbálni. Biztos sokan ismerik azt, amikor hirtelen, minden alapos előkészület nélkül hamarjában akarunk elkészíteni egy kis sült halat, felhasználva hozzá éppen azt, amit hamarjában otthon találunk. Így esett ez velem a minap is, amikor egy jó kis esti paducozásból tértem haza.

Gyors elhatározást tett követte, s már terjedtek is a finom illatok! Megszületett a 

LILAHAGYMÁS PARADICSOMOS PADUC SZALONNAÁGYON!
elnevezésű recept!

Első lépés, találjuk meg, hol élnek a paducok
Higgye el nekem mindenki, ennél finomabbat ritkán eszik az ember! Jöjjön hát a híres nevezetes, ám végtelenül egyszerű recept, amely nem csak paducra, hanem bármilyen folyami keszegre is sikeresen alkalmazható:

Csak annyit vigyünk haza, amennyit meg is eszünk
Hozzávalók:

1,5 kg tisztított paduc
1 fej lilahagyma
2 darab paradicsom
20 dkg szalonna
5 dkg zsír
5 gerezd fokhagyma
bors
zöldfűszer (petrezselyemzöld, vagy maggilevél)

A hal a fix, a többi simán változtatható, bármire, gombára, sajtra, zöldségre, répára....Csak a fantázia szabhat határt. 

Amit feltétlenül megteszek minden alkalommal, az az, hogy a paducokat alaposan megtisztítom, két oldalt beirdalom, sóval alaposan bedörzsölöm. Állni hagyom a sóban másfél órát. Ezt követően a halakat bő vízzel a sótól kimosom, majd fél órát áztatom tiszta vízben, hogy a halhús is kiizzadja a beszívódott sót. (az apróbb szálkák már ilyenkor eltűnnek). Még egyszer átmosom, (még 1-1 pikkely ha marad, leszedem), aztán lecsepegtetem a víztől.

Beirdalva sózás előtt
A szalonnát vékony szeletekre vágom, a tepsiben szétterítem. Lehet kakastaréjra is vágni, én most nem akartam annyit sz@rozni! :-) A lilahagymát megtisztítom, vékony szeletekre felszeletelem, a paradicsomot és a fokhagymát szintúgy.
Szalonnaágy
Némi hozzávaló zöldség
A halakat a feldarabolt lilahagyma és paradicsomszeletekkel megtöltöm, majd a szalonnaágyra fektetem. A fokhagymát vékony szeletekre vágom. Az irdalásokba helyenként belehelyezek egy vékony szelet fokhagymát, majd kevéssé sózom a halat és borsozom. 
sütés előtt
A tepsit lefóliázom, előmelegített légkeveréses sütőben 180 C fokon 20 percig a fólia alatt párolom. A fóliát leveszem róla, majd meghintem egy kis apróra vágott petrezselyemmel, vagy maggilevéllel, de használhatok szárított változatot is. Ezt követően a fólia nélkül a halat 220 C fokon 10 percig pirítom.
Hát nem ínycsiklandó?
Leginkább száraz fehérbor illik hozzá!
Egyszerű étel, laktató, és rendkívül finom. A halnak szép fehér izmos húsa van, ugyanis életmódjából adódóan szereti a folyók sodrását, nincs iszapíze, mint a tavi halaknak! Hideg házi (!!!) kovászos uborkával, friss ropogós héjú házikenyérrel fenséges ízvilágot ad, nagyon finom, s mint minden hal, a paduc is szeret úszni, ezt ne feledjük!

Egy kellően behűtött pohár száraz, félszáraz fehérbor, vagy fröccs felteheti az "i"-re a pontot! Ez esetben száraz, részben oxidatív "férfias" fehérbort, alacsony 11-12%-os alkoholtartalmú somlói juhfarkot ajánlok a hal mellé!


Ne feledjük, a halat nem szabad agyoncsicsázni, agyonfűszerezni, mert elnyomja az ízét, minél egyszerűbb, annál jobb! Volt, hogy egy horgászatra csak sót és fokhagymát vittem. A fogott keszeget sóztam, fokhagymáztam, nyársra tettem, s megsütöttem, szabad tűzön a Duna parton. Na annál nemigen ettem még jobbat!!!

Végezetül jöjjön egy nyári vers, miközben ízlelgetjük a halat, ízleljük meg a nyarat is ezzel a saját költeménnyel:

Nyár

Madárdal köszönti a hajnalt
Hangosan zúgva, mióta itt járt a kikelet
Akácvirág erdőben sétálva nevetek

Nézd, ott a felhő siratja az erdőt, 
Ott viszi a szél kezemből a kendőt
Nem bánom már, hisz messziről integet 

Nézd milyen vidám a reggel
Kacagva nyílik minden nyári virág,
Hallod te is, hogy derül a világ?

Vidám zenét lüktet a szívem
A nyár íze írja az akkordokat
Virágba fonja a dallamokat!




Bízom benne, a recept is és  a vers is felidézte a nyár hangulatát!



Jó étvágyat!



Kelt: 2016. év Áldás havának 3.-ik napján

2016. június 26., vasárnap

Miért is vagyok itt? Sajtért!

Nem egyszer feltettem már ezt a kérdést magamnak, s időnként hosszan elgondolkodtam azon, mi is a válasz. Több lehetséges indok is megfogalmazódott bennem. 
A felkelő nap nyáron az 1824-es fkm-nél
Írhatnék naplót magamnak, a fényképek mellé miket készítek, s téli estéken a meleg szobában ülve örömmel felidézném a nyár, a tavasz, s az ősz emlékezetes pillanatait. Írhatnék magamnak beszámolókat, de nem célszerű, ugyanis az égi gondviselés olyan memóriával áldott meg, hogy erre talán nincs is szükségem. 

Magamutogatás lenne a tevékenységem? Nem hinném, hisz nem ez jön vissza a hozzászólásokból, s igyekszem az önzést elkerülni. Magamon kívül szívesen írtam másokról, értékes emberekről is, riportcikkek gyanánt, amelynek lesz még folytatása. Magamnak írok, vagy a nagyközönség kegyeit keresem? Talán mindkettőben van egy kicsi igazság, de teljesen egyiket sem fedi, s ez nem is fedheti a valóságot. Hisz még facebook-om sincs, hogy teleszórjam bejegyzéseimmel a közösségi oldalt, hogy pörgessem a látogatottságot. Akkor hát miért? Mondhatnám, ez a bejegyzés riport saját magammal, egy kérdés, kilenc lehetséges válasszal.....:-)

1. A horgásztársadalom sokrétű, az utóbbi évtizedekben robbanásszerűen fejlődött főleg a felszerelések gyártása, azok reklámozása, reklámoztatása terén. Ennek van nagyon sok pozitív, illetve negatív oldala is. Sajnos úgy érzem, túlsúlyba került a negatív oldal. Sorra születnek a nyomtatott horgászsajtó különféle heti, vagy havi lapjai, sorra indulnak különféle internetes horgászportálok, felületek. Ami engem aggaszt, a reklám iszonyatos mennyiségben rámászik az emberre mindenhol, kiszorítva az értékes írásokat, az igazán olvasmányos magával ragadó beszámolókat. Az egyik célom az, hogy betöltsem azt az űrt, ami keletkezett, s lehetőséget adjak az embereknek, hogy a horgászatról, s ne a reklámokról olvasgassanak, ha egy horgászoldalra tévednek. Bemutatom, azt, hogy eredményesen lehet horgászni, s aki ismeri a vizeket, ismeri a halfajták viselkedését, életét, az biztos lehet a sikerben, ez nem a pénztárcától függ, s nem is a "most ez a legújabb, a legjobb, a régebbi sz@rt se ér már" felfogás vezet eredményre. A jó írások sorra elmaradtak, a korábbi jó írók a gyártók markaiba kerülve rákényszerültek írásaikba egyre nagyobb mértékben becsempészni a hangzatos elnevezéseket, szlogeneket, reklámdumát, ezáltal maguk rombolták le nívójukat, s váltak a cégek szolgáivá (kiszolgálóivá)....

2. Sok horgászoldalon én magam is regisztrálva vagyok, voltam, s előbb utóbb mindenhol tapasztalható volt, hogy az emberek irigységből, unalomból, pökhendiségből nekimentek másoknak, érdekcsoportok alakultak, s az egykor oly színvonalas oldalak így váltak az internet pöcegödrévé, elűzve a kevés normális horgászt onnan. Nem mondom, hogy bánom azt, hogy jelen voltam ezekben a dolgokban, mert nagyon sok jó embert ismertem meg, sikerült az ország minden tájáról jó ismerősöket, nem egy esetben barátokat is szereznem. Csak sajnos a sok ocsú közt kevés az értékes búzaszem. Megismertem az érem mindkét oldalát. S próbáltam megérteni a dolgok mozgatórugóját. Néha sikerült, néha nem. Onnan is kiveszőben vannak a normális írások. Sokaknak nem is volt kedve már felmenni a gyalázkodásoktól hemzsegő oldalra, így a még itt-ott fellelhető kiváló írásoknak is jelentősen csökkent az olvasóközönsége.

Festménynek se lenne rossz (Mosoni-Duna Mosonmagyaróváron)
3. Az értelmetlen viták olvasása helyett áttértem a blogok olvasására! Sok blog nekem is megtetszett,  a teljesség igénye nélkül felsorolva Kenyeres LászlóHalászi HorgászSzigetközi Pecás blogja magával ragadott s Schmidt Bence egy szintén kiváló blogíró javaslatára én is belevágtam. Bence nagyon sokat segített, hogy elinduljak, s sok tanáccsal is ellátott, hogy felépülhessen a blog. Köszönöm neki ezt még egyszer. Lassan megfogalmazódtak a céljaim a bloggal kapcsolatban. Nem akartam senkit sem koppintani, kicsit mást akartam, mint a legtöbb blogíró, szerettem volna egyedivé tenni az oldalt. Ez sikerült.

4. Olyan írásokat szerettem volna közzétenni, amelyeket én is szívesen olvastam régebben, amiért megvásároltam az egykor szebb éveket is megélt horgászújságokat, amelyek miatt bekapcsoltam a számítógépet, amelyekkel kicsit a parton érezhettem magam én is. Hogy ez sikerült-e, így kilenc hónap távlatából visszatekintve, talán igen. Akkor igen, ha az ember akár többször is szívesen elolvassa. Szerettem volna bemutatni olyan horgászokat, akiket nem fertőzött meg a reklámhadjárat, s a mai napig sem restek maguknak elkészíteni olyan horgászfelszereléseket, amelyek elkészítésében már-már maguk mögé utasítanak több gyártót is. 

5. Szerettem volna megmutatni a horgászoknak, olvasóknak, hogy a horgászat nem csak a ponty és a csuka megfogásából áll. Nem csak a ponty a hal!!! Szerettem volna olyan halakról is írni, amelyeket sokan nem is ismernek, nem is láttak, vagy ha igen, nagyon nem érintette meg őket. Kicsit megérintve ezen halak életmódját, a mellékhadszíntérre terelt bodorkáról szóló novellám sok más halfajra is kivetíthető, amely mellett elmennek a pecások. Nem célom a maximalizmus, nem törekszem a még nagyobb, még több hal megfogására. Maradok annál, amit mindig is szerettem, a horgászat nekem kikapcsolódás és nem görcsös sikerre éhes tevékenység. Néhány halétel recepttel talán újdonságot is mutattam néhány olvasónak, akik kedvet kaptak a gasztropecához!
Nekem valahogy jobb egy 80 dekás mosoni paduc, mint egy tavi 3-as zsírpotyesz
6. Szerettem volna megmutatni Szigetköz szépségét azoknak is akik ismerik, akik csak hallottak róla, vagy talán még sosem látták, nem jártak ebben az édenkertben. Már megérte, ha az írásaim, a képeim által csak egy ember is úgy döntött, hogy személyesen is megnézi azt a csodát, ami nekünk szigetközieknek itt megadatott.
Velünk együtt él ő is a városban, vajon hányan ismerik?
7. Szerettem volna írásaim által megmutatni, hogy a magyar nyelv igenis a legszebb a világon, a választékos szép fogalmazás, a vers, a novella, a monológ, vagy egyszerűen csak a megfoghatatlan dolgok méltó leírása nem bűn a mai világban, hanem erény, s érdemes ápolni azt a nyelvet, amelyet őseink hagytak ránk. Vigyázni is kell rá. A gondolatokat át kell adni, csak az a nem mindegy, ezt hogyan teszi az ember! Ha ez átment sok embernek, nekem már az öröm és büszkeség.

8. Van blogíró, akit kiráz a hideg ezen szavak hallatán, kacifántos, cikornyás, giccses dolognak tartja a néha tényleg már-már nyelvész vizsgálat alá utalandó bejegyzéseim némelyikét, de én úgy vagyok vele, ki így, ki úgy. A blogokról a véleményem az, hogy minden blogírót becsülök valamiért, mert igen is van vér a blogírásra vállalkozó pucájában, hogy a nyilvánosság elé tárja nézeteit, élményeit, tapasztalatait, s színesíti ezáltal is a horgásztársadalmat. Van aki azt mondja, csak magának ír. Mekkora hülyeség ez már? Akkor miért nyilvánosan teszi? Érdekes gondolat. Vannak szerény, s álszerény írók is. Jobb szeretem azokat, akik őszinték, bátran vállalják magukat, még ha olykor betlis nap is akad a hal helyett. Nagyon sokat tanul az ember különféle blogokat olvasva.

9. Szívesen olvasom a legyezőket, a pergetőket, de legjobban a folyami horgászatokról szóló bejegyzések fognak meg, hisz én is ebben a cipőben járok. A műtavas, halneveldékben történő pontyhorgászatok, a bojlizás, nem érdekelt, nem érdekel, és nem is fog érdekelni soha. Az nekem nem kihívás. Számomra legalábbis nem az. 
Bojli helyett inkább a sajt
Hogy meddig folytatom? Amíg lesz miről írnom, amíg igény lesz rá! S ahányszor Szigetköz a keblére ölel, mindig ad témát, mindig ad írnivalót, mert mindig más, mindig más arccal mosolyog rám.

S a kérdésre a válasz, miért is vagyok itt? Hát SAJTÉRT!

Vagy épp ezért, hogy ezt láthassam és láttassam:

Aranyhajnal az Öreg-Duna ágon

Kelt: 2016. év Napisten havának 26.-ik napján

2016. június 5., vasárnap

Nyári hajnalok

Óvatosan, lassan pirkad, bár néhány csillag pislákolva lesi még a készülődést, a hold sápadó arccal vonul a láthatár felé, de keleten halvány kék mosoly vigyázza már a nyugovóra térő csillagokat. Felcsendül a madárdal, s mintha varázslatos jelszó lenne, szinte mindenfelé egyszerre kezdődik a nóta, így köszöntve a hajnalt.

Egy ijedt tekintet
Látom már a fák, az erdő kontúrjait is kivenni, homályosan látni a folyót, de csobbanás még nincs, egy-egy álmos vadkacsa töri meg csak a vízfelszínt, ahogy helyet cserél a nádfal előtt két őrszem. Sajnálom megtörni az idillt, nem akarom szétrombolni a csendet, ezért várok. Amúgy sem látok még sokat, nagyokat szippantva a hajnali folyó illatába figyelem az ébredést. Itt-ott zümmögni kezd a szúnyog, ébren már a küszvágó csér, egy szürkegém is rikkant egyet, miközben menekül előle a kormorán. Utolsó köreit rajzolja a bőregér, megszólal egy varangy is a párját keresve, ekkor halkan loccsan a víz, ébredeznek a halak is. 

Itt-is, ott is megtörik a vízfelszín, pajkos márnák, paducok nyújtózkodnak, s a szilvaorrú keszegek is beleásítanak a víz tetejébe. A part mentén egy éhes balin kezdi meg ellenőrző útját, miközben belehasít a kishalak rajába. Ilyenkor egy-egy küsz néha kifröccsen a partra, ahol elégedetten mosolyog a helyi kóbor macska, ingyen reggelit nyel nagy gyakorlattal. 
Tarkón fogva kis időre
Az etetőgombócokat kisebbre gyúrom, ne csobbanjon akkorát, s szépen megszórok egy szakaszt, terített asztallá varázsolva a meder alját. Embermagasságú a vízoszlop, amelyet lassan pásztáz a kétgrammos úszóm, s meg-megpattanva az aljzat kavicsán táncot rop a csonti a horgon. Megtorpan az úszó, megy már a bevágás, s a hajladozó bot megsiratja a féket, kezd éledni a világ. Izmos márna harcol az emberrel, hogy ki győz, az még kétséges pár pillanatig, de aztán a parti levegőtől kissé szédülten fényképnek pózol, mielőtt visszatérhet reggeliző társai közé.

A csendet veszekedő récék lökik le a földre, szilánkokra hullva csörömpölnek darabjai a parton, ezen gondolkodok, miközben ugrik a kezemből a bot. Testes vésettajkú teszi próbára a zsinórt, becsülettel küzd, s örömmel veszi a szabadságot, melyet eltűnő arca mosolya jelez csak. 
Kiló feletti vésett ajkú mosolya
Egy ifjonc királyhal a következő, ki belecsíp a pinkivé változott előkevégbe, s ügyes mozdulatokat bevetve mutatja meg a folyó őshonos lakosainak kitartását. Lesz mit mesélnie a társainak.
Ifjonc királyhal
S jönnek a hajnalok, hol a napsugár símogat reggelente, hol könnyező felhők szitálnak nyári záport, hol enyhe szellő tömi orrom a virágok illatával. Ökörnyál fénylik a kelő nap sugarai közt, harmatcseppek csillognak milliónyi gyémántként a bokrok ágain, egy álmos teknős vonszolja magát egy napsugártól melegített zsombékra, mely alól egy sikló menekül rémülten a túlpartra. 
Bő hármas súlyban, de erőben verhetetlen volt vasárnap hajnalban
Jönnek harcos, kemény márnák, jászok, kik szívesen játszanak az úszóval, húzzák azt ide-oda a táncoló hullámok között, eközben mind azt üzenik, itt a nyár, él és erős a vízi világ.

S dícsérik a sajtkészítő mesterek munkáját kemény harccal a folyami torpedók, versengve veszekedve falják a sajtot, s citerázik a damil, miközben perecet formáz a bot. 
Dunai őslakó
A kezdődő nyár naponta éhes uszonyos sereget mozgat a vizek mozgó országútján, s megesik, olykor, nem mindenki kerül vissza a vízbe, néha komoly a halhad veszteséglistája is. 
Amikor eszik a keszeg a folyón
Nyár. Kedves évszak nekem, akár csak a többi, ám a nyári hajnal fel nem cserélhető semmivel, a hajnal, a pirkadat, a kelő nap első sugarai, az ébredő világ, elrepít oda, ahová a mai ember ritkán jut el már, a természet ölelésébe.


Kelt 2016. év Napisten havának 5.-ik napján