Pergetés Kisbodakon meglepetéssel

Hosszú esős napokon vagyunk túl, mintha már novembert írnánk, ám a szombat derengő reggellel, bizakodó napsütéssel köszöntött. Az ebéd elfogyasztását követően tervezgetni kezdtem, hova is menjek horgászni, mire is horgásszak. Mivel az elmúlt héten bolognai bottal véletlenül fogtam egy kiscsukát, arra az elhatározásra jutottam, hogy megvallatom a kis patakot, de ezúttal pergető felszereléssel. A bot, amelyet magammal vittem, egy 210 cm-es két részes ARNO Elite Spin Medium könnyű kis pergetőbot volt, amely tökéletesen megfelelőnek ígérkezett a kis patak megdobálására.

Hátha van domi is a patakban

Csalik tárházát cipeltem magammal oldaltáskámban, de leginkább a kisebb körforgókban, bogarakban (domolykóra is számítva) illetve támolygókban bíztam. gondoltam néhány kis csuka, balin, sügér, vagy esetleg domolykó lapul a nádfal, vagy a zsombékok mentén.

kisebb csukáknak ínycsiklandó falatok

Persze mire kiértem a kiszemelt helyszínre, elkezdett borulgatni, s néha meg is cseperedett az eső. A kis patak egy pár száz méteres szakaszát sikerült átvizsgáljam egy jó óra alatt, minden különösebb eredmény, még egy odavágás, utánaúszás nélkül. Sejtettem, hogy valami nem lesz oké, mert az elmúlt héthez képest jó húsz centivel kisebb volt a víz a patakban, amelyen csodálkoztam, hisz az elmúlt napok esőzései nem ezt indokolnák.

Az eső ismét cseperegni kezdett, ekkor úgy döntöttem, nincs meg bennem a kellő kitartás, feladom. Össze is raktam a botot, beszálltam a kocsiba, s indultam, ám átvillant egy gondolat, hogy ide már csak néhány kilométer Kisbodak, s legendák szólnak a kisbodaki ágrendszer félelmetes csukáiról. Nem veszthetek semmit alapon, hamar arra fordítottam a kocsi orrát, s néhány percen belül a helyszínen voltam. A víz a reméltekkel ellentétben rendkívül átlátszó és tiszta volt. Összeraktam a botot, s felraktam egy sima rézkanalat.

A part mellett álltam meg, ott volt egy kikötött csónak. A meder a csónak orráig nem érte el a 60 centis mélységet. A víz fenekén láttam a faleveleket, illetve egy bent fekvő ágat. Magam elé lendítettem a kanalat, nagyjából a csónak orráig, hogy megnézzem, hogy mozog a vízben. A lassú bevontatás felénél járhattam, mire egy sötét árny kijött a csónak alól, egy szinte nem is érzékelhető időre megtorpant, ezt követve egy pillanat alatt ott termett a vízben haladó kanál mögött, majd habozás nélkül rávetette magát. Akadt! Szinte fel sem fogtam az eseményeket, ösztönszerűen történt a bevágás, ami inkább csak beemelés, vagy zsinórmegfeszítés volt, nem is emlékszem...

Ami ezt követte, az elképesztő volt. Egy akrobata ügyességét túlszárnyalva jöttek a fordulások, fejrázások, tripla szaltók, és még nem látott mozdulatok, megspékelve néhány kitöréssel. Az egészben az tetszett a legjobban, hogy mindent láttam, a víz tisztaságának köszönhetően. Az elejétől, a végéig. Ilyen még nem volt, máskor csak a víz felszínén látható harcot érzékelem szemmel, s a bot viselkedéséből, a rángatásból, húzásból következtetek arra, mi is történik. De most nem így volt, most láthattam mindent, s minden mozdulat bevésődött az agyamba, örök élményt adva ezzel. A harc eközben tovább folytatódott, miközben lassan a partra kényszerítettem az elképesztő méretű csukát, mert hisz ő volt a tettes. 

tarkófogás

Egy tarkófogással (alig bírtam átfogni, oly vastag volt) partra emeltem a krokodilt, hisz ekkora méretben már ráfogható, hogy szinte az, s szinte fel sem fogtam a történteket, oly gyorsan történt minden. Szinte még nem is gyönyörködhettem a tájban, a folyóban, meg sem nézhettem, hogy hogyan is mozog a rézkanál, máris eredménnyel, és micsoda eredménnyel alakult a horgászat.

Ritkán pergetek, ritkán jut rá időm, s természetes vízen nagy öröm minden pergetve fogott hal. Ez a csuka pedig nálam a 2015. ragadozója címet nyerte el, és nem csak a tekintélyes méretei miatt 75 cm hossz, 4,8 kg súly, az elképesztően gyönyörű színek, hanem maga a körülmények, a látvány és a harc miatt is, nem beszélve az első dobásról. 

Épphogy, de erősen akadt

Egyéni rekord is született, hisz az első dobástól számított 5. másodpercben már hal is akadt. Szinte hihetetlen, de volt idő, hogy más horgászoldalakon támadásoknak voltam kitéve, hogy csak menyhalazok, meg "értelmetlen" halakat fogok, nem értek a ragadozóhalas horgászathoz, a pergetéshez meg pláne nem, meg ugyan már, mit is akarok én. Csupán csak ezért, mert nem hangoztattam a ragadozós fogásaim, vagy mert nem fogtam nagyokat...
Természetes vizeken nehéz nagyot fogni, és ritka is, de nem lehetetlen..

Hát annyit tudok mondani így utólagosan, hogy tévedni emberi dolog......

csodás mintázat, vörösbe átfutó farokszín, tekintélyes méretek

Egy túrázónak köszönhetően sikerült ez a kép, ahol mindketten mosolygunk

Tény, hogy jókor voltam jó helyen, működött a megérzés, illetve az, hogy a természetes vizeken élő ragadozók ha éhesek, nem igen válogatnak, s bizony jók még az egyszerű rézkanalak.....

Kelt: 2015. év Megvető havának 18.-ik napján

Recept csukára, azaz a csuka és a gomba esete

Ígéretem szerint havonta közreadok egy kedvenc halreceptet, s most úgy gondolom amúgy is szezonja van a csukának, hát akkor jöjjön a kedvenc csukás receptem.

Mint minden recept, ez is úgy kezdődik, hogy végy egy csukát. Én inkább azt mondanám, hogy fogj egy csukát! Hogy hogyan, a lehetőségek tárháza végtelen, én mégis inkább a legsportszerűbbet a pergetést ajánlom. Persze megfogható kishallal, élővel, döglöttel, reggel, napközben, alkonykor, sőt éjjel is. A csuka fogásáról a későbbiekben írok majd, lényeg az, aki teheti, megfogja maga, aki pedig máshogy nem jut hozzá, megvásárolja vagy ajándékba kapja valahol, valahonnét, valakitől, szinte mindenkinek akad egy horgász ismerőse...

1.Fogj egy jó csukát!

No kérem tisztelettel, akkor szeretném elmondani, a legjobb a másfél, két kilós csuka. Se nem nagy, se nem kicsi, a nagyokat sajnálom hazavinni, a kicsiket elvből nem viszem el, a 48-60 centisekkel pedig a gasztronómiai érzékem van jó barátságban egy évben vagy kétszer legfeljebb. Amit most szeretnék közreadni, az a gombás töltelékkel töltött szalonnás sült csuka, azaz ahogy itthon nevezzük, 

A Csuka és a gomba esete

No itt a csuka szezonja, milyen recepttel is szolgálhatnék, mint egy általam igen kedvelt csukás-gombás recepttel- Aki készített már csukát, az tudja, hogy az állatnak van egy jellegzetes illata, egyesek szerint szaga. Szerintem minden halnak más szaga van, a tapasztalt horgászok akiknek jó orruk van ehhez, azok bizonyára egyet értenek velem. Szóval, van akit eleve taszít ez a halszag. Na most ők jobban figyeljenek, mert van ám ez ellen megoldás!

A konyhakészre pucolt csukát mindkét oldalon centinként beirdalom, (mindig rajtahagyom a fejét, hagy vigyorogjon még egy utolsót, s a fogai közé szeretek betenni egy fél almát, vagy citromot), ezt követően a szerencsétlen sorsú csukát (hisz az asztalon kötött ki) egy fél citrom levével alaposan bedörzsölöm kívül és belül, s ebben a citromleves pácban hagyom két órát állni. Mikor letelt az idő, bő vízzel kimosom, majd alaposan besózom, kívül belül. Ebben a sóban egy órát áll. Egy óra elteltével a csukát bő vízzel átmosom, majd egy tál vízbe teszem, s jó 40 percet a vízben állni hagyom. A hús ekkor kidolgozza magából a beszívott sót. Na ez volt a neheze, ezt követve már egyszerűbb és élvezetesebb, sőt látványosabb lesz az elkészítés. 

2. Már sütés előtt is ínycsiklandó

Több szelet szalonnával (jó a kenyérszalonna, de jobb a húsos, a kolozsvári) kipárnázom a tepsit, ott, ahová a csukát szeretném majd fektetni.A vízből lecsepegtetett csukát a tepsiben a szalonnacsíkokra helyezem. 

Töltelék elkészítése:

Akár a csirkéé, hasonló ez is, némi kis különbséggel. A zsemle (2db) kinyomkodva, só, bors, tojás (1db), vegeta, ízlés szerint, petrezselyemzöld apróra vágva. Ezeket összekeverem. Na most jön a csavar! Néhány fej gombát apróra vágok, vagy reszelek. (Az én esetemben egy kis vargányagombát, mivel édesapám a Vértes hegység lankáit járva sikerrel gyűjt be belőlük minden évben.)
A gombát kevés zsíron apróra vágott vöröshagymával együtt megfuttatom. Ezt aztán belekeverem a töltelékbe. Figyelem! Bármilyen gombával meg lehet ezt csinálni, jó a csiperke, azaz a Sampion, a szegfű, vagy más néven a harmatgomba, de jó a laska, azaz a tuskógomba, esetleg az őszi csoportgomba, kinek mit sikerül beszerezni! El kell azt hinni, hogy a megfelelő ízhatás az nem marad el.

A csukát lehet díszíteni citrommal, vagy narancsgerezdekkel.

3. Itt már elkészült

No megtöltöttem a csukát, majd az irdalásokba vékonyra szeletelt szalonna és fokhagymacsíkokat helyezek.Ha maradt gomba, vékony gombaszeleteket szintén el lehet helyezni az irdalásokba. Sóval nem, de egy kis rozmaringgal, borssal, maggi levéllel megfűszerezem a már tepsiben levő töltött csukát. A csukát lehet díszíteni citrommal, vagy narancsgerezdekkel.

A csuka köré kockára vágott krumplit helyezek, sózom, meghintem petrezselyemzölddel, majd az egész tepsit lefóliázom. Előmelegített sütőben 170 fokon légkeverős üzemmódban, vagy 190-200 fokon sima sütő üzemmódban 30-35 percig sütöm, majd lekapom a fóliát, a csukát egy deci száraz fehérborral meglocsolom és 10 percet pirítom. Kiváló étel és fantasztikus látvány.

Ne feledjük, a hal szeret úszni, még a gyomorban is!

A töltött sült csuka mellé félszáraz vörösbort, vagy száraz fehérbort, ez esetben Somlói Juhfark -ot ajánlok.

Jó étvágyat!

Kelt: 2015. év Magvető havának 14.-ik napján

Retropeca egy kis patakon

Jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy hova is halad a világ folyása, merre tartunk, hová jutunk, jelen esetben a horgászfelszerelések tekintetében. Vajon tíz, vagy húsz év múlva jön el az az idő, amikor ki se kell menni horgászni, hanem a gép előtt ülve kiküldjük a drónt, aki megtalálja a halakat, leradarozza a vizet, beetet, bedob, fáraszt, szákol, visszaenged, vagy hazahoz, ja persze és fényképez. Nem elképzelhetetlen. De távol áll tőlem mindez, s inkább a másik irányba megyek vissza kicsit. Valamelyik nap elnéztem egy srácot, aki harcsázott, a botok bedobva, ő meg 40 méterre is eljött a horgászhelyétől úgy, hogy nem is látta a botjait, a zsebében villogott valami kütyü, az jelezte neki a kapást...Pfff

Számomra nincs szebb látvány, mint a kapás vizuális érzékelése, talán a horgászat egyik legizgalmasabb pillanata, amelytől semmiképpen nem fosztanám meg magam semmiféle kütyüvel, vagy a természet csendjének tökéletes harmóniáját összezúzó, meggyalázó és széttipró visító elektromos jelzővel....

Van néhány öreg üvegbotom, s nagyapámtól örökölt, apámtól kapott ilyen-olyan ősmatuzsálem orsóm. Minap megfogalmazódott a gondolat, vajon a halak megszokták-e már az űrtechnológiával gyártott botokat, orsókat, tömegben gyártott úszókat, vagy hajlandóságot mutatnak egy kis múltidézésre. A gondolat itt motoszkált bennem mindaddig, amíg úgy nem döntöttem, hogy összeállítok egy retro szereléket, s próbát teszek vele egy kis patakon, sőt megversenyeztetem a retro botot a minap vásárolt bolognai bottal.....

bevetés előtt

A felszerelés nagyon egyszerű lett, egy 1,80-as üvegbot, egy öreg sokat látott tárolóorsó, egy házilag készített libatollúszó, némi zsinór, horog, pár szem ólom. Csali csonti és giliszta. Alig vártam, hogy mehessek. Kinéztem a környéken egy kisebb patakot, Halászi és Püski település közti út mentén, ahol sejtettem, lesz némi érdeklődés a keszegek részéről. 

Ideális helyszín

Félő volt, hogy mielőtt megkezdeném a horgászatot, bizony nyakamba zúdul az eső, hisz elkezdett aprón szitálni, s eléggé besimult az ég is. De szerencsém volt, az időjárás valami érthetetlen okból megkönyörült rajtam. Elérkeztem a kis patakhoz, amelyen egy kis híd vezetett át, a híd alatt kissé felgyorsítva a patakot, amely vígan nyaldosta két oldalán a zsombékos, náddal övezett partot. A helyszínen egy fiatalember már horgászott, akivel szóba elegyedtem, s elmondta, rendkívül finoman kapnak a keszegek, feltehetőleg a közelgő kettős front van rájuk hatással. Amíg kicsomagoltam, szóba elegyedtünk, s kellemesen elbeszélgettünk. 

most keszegre készült szerelék, de legközelebb...

No kezdődött is a peca. Két kisebb gombócot bedobtam még az előző napról megmaradt etetőanyagból, majd bevetettem a retrobotot. Hogy milyen körülményes is bejuttatni a szereléket a meghorgászni kívánt helyre, csak most világlott fel előttem, ugyanis könnyű úszós szerelék nem igen akart megfelelően kifutni, lefutni az orsóról. Ott szerencsétlenkedtem a patak parton, szerintem a halak a víz alatt már fogták a hasukat a röhögéstől, lehet több közülük kínjában már könnyezett is. Próbáltam alsó dobással, próbáltam felsővel, próbáltam oldalról, de sehogy sem sikerült. No valami csoda folytán, némileg a legyezőhorgászoktól eltanult mozdulattal sikerült bedobjak, igaz, előtte mindenbe beleakadt a horog körülöttem, mindenbe, amibe csak lehetett, erre esküszöm...No de végre bent van a cucc, a többi már csak a halak dolga lesz. Ki sem veszem a szereléket, ha nincs rajta kapás, mert megismétlődik az iménti komikus jelenetek sora, ami lehet, hogy tragikomikumba fullad, mert még magamba akasztom a horgot. 

Na, mire mindezeket átfuttattam az agyam winchesterén, összeraktam a bolognai botot, ám a szemem sarkából lestem a libatoll úszót, volt is vagy két odacsippentés a retro szerelékre! Ohó! Működik! Hamar bevetettem a bolo-t. Közben odahúzott valami a retrobotnak, de mire bevágtam, semmi. Gyorsan visszadobtam, mire az úszó a patak folyásirányát követve elindult lejebb, majd kissé megmerült, s a part felé húzódott. Ekkor bevágtam, s éreztem hal fickándozik a horgomon! Nini! Egy vörösszárnyú keszeg! Kiváló! retrobot vs. bolognai 1:0!

működik

No fog ez menni. Közben a bolognai boton is volt egy-egy odacsípés, de valóban rendkívül maszatoló és óvatos. Újradobtam azt is, most nem gilisztával, hanem három szem csontival. Az úszó azonnal eltűnt, bevágtam, s éreztem ezen is hal lesz, ám volt meglepetés, mikor megláttam a tettest, amely egy közel 30 centis kis bicskacsuka volt, melynek tökéletesen a szája szélébe akadt a horog! Nem ér....az állás 1:1.

jövő nyári legény

Az eső újra megcseperedett, a kapások abbamaradtak, s úgy döntöttem, ez most elég nekem, hisz a próba megvolt, mindkét bot adott halat, s összepakoltam. 

Eközben bevillant, hogy valahol a szekrény mélyén porosodik még egy jelentkező, aki azt várja, hogy kinyújtóztassa berozsdált tagjait, s mint ifjúsága derekán ismét táncra keljen párban néhány kopoltyússal, s hajladozva egy kis patak, vagy folyó felett, meghajlítva karcsú derekát, szemérmesen, s szerényen bólogatva tudatva a fákkal, s a nádtengerrel, hogy nem múlt még el a világ!

jobb sorsra érdemes 

Elbúcsúztam az ismerős horgásztól, majd hazaindultam azzal a tudattal, hogy lehet halat fogni a legegyszerűbb felszereléssel is, s bevillant egy szállóigévé vált mondat, valahonnan a '80-as évekből, hogy "nem kell mindig kaviár"...

Kelt: 2015. év Magvető havának 11.-ik napján

Én és a bolognai.....

A történet néhány nappal ezelőtt kezdődött, mikor találkoztam egy régi ismerősömmel, aki bolhapiacosként, ócskásként ismert a városban és a környéken. Ez az ismerősöm szólt, hogy vitt be neki valaki horgászbotokat, ő nem ért hozzá, ugorjak már be hozzá alkalomadtán, s próbáljak meg egy hozzávetőleges értékbecslést adni, mennyiért is tudná értékesíteni a botokat. A kérést elfogadtam, s ellátogattam hozzá csütörtökön. A portéka két különböző hosszúságú és márkájú spiccbotból és egy bolognai botból tevődött össze. 

viszketett már a kezem, hogy próbát tegyek

Valahogy a bolognai bot felkeltette az érdeklődésemet. Régóta kacérkodom azzal a kósza gondolattal, hogy vásárolok magamnak egyet, de sosem tudtam rászánni magam, meg hát nem is olyan olcsó mulatság beszerezni egyet, szóval mindig csak tolódott, odázódott a történet. De most, ahogy a kezemben tartottam a 7 méteres karbonszálas 5-25 grammos botot, valahogy megkísértett a gondolat. Mire észbe kaptam, a botot, amely kiváló, szinte új állapotban volt (szerintem ha kétszer használták) az eredeti ár töredékéért megvásároltam.

 Amint hazavittem, azonnal feldobtam rá a tartalékként a szekrény alján várakozó kis 30-as orsómat, amelyre 20-as zsinórt csévéltem, majd szokásos folyóvízi úsztatós végszerelékkel (3 grammos cseppúszó, 16-os előkezsinór, 10-es gama horog) láttam el. Még meg sem melegedett kezemben a bot, máris kint voltam a Mosoni-Duna egy ismertebb szakaszán, némi etetőanyag, csemegekukorica, csonti kíséretében. Hát meg kell mondjam, az első dobásom hátam mögött a ciheresben landolt. A második már vizet fogott, de nem volt jól kisúlyozva az úszó, ezért ólmoznom kellett még egy kicsit. A harmadik dobásom a fán kötött ki, nem baj, gondoltam, ha valaki megkérdezi, majd azt mondom neki, hogy mókusra megyek. A negyedik dobás már sikerült, ezt követően letapogattam a medret, hol van gödör, hol lassabb, hol gyorsabb a sodrás, hol vált irányt a víz, hol kezd visszafordulni. 

Csontival csaliztam, a meghorgászni kívánt sáv felső részére bedobtam 3 gombócot (amit némi malactápból, vakondtúrásból, vízből és csemegekukoricából gyúrtam). Szinte azonnal fogtam egy küszt....Há-há, működik a szerelék, működik a bot! No lesz itt még más is, s valóban, a negyedik küszt követően sikerült egy keszeget fognom, amelyet le is fotóztam, mint az első "érdemesebb" botavató halat! 

Első "komolyabb"

Ezt követően nem sok megállás volt, jöttek szépen a keszegek, név szerint karikakeszeg, dévérkeszeg, szilvaorrú keszeg, bodorka, majd egy komolyabban botot hajlító, ám még így is méreten aluli kis balin!

Van, hogy odakap a csonticsokorra, bezzeg ha műcsalival megyek, elkerül

Mire mindez lezajlott, Erősen sötétedni kezdett, az úszót már nem is láttam, s a kapások is elmaradtak. Gyorsan fotóztam egyet, megörökítettem a keszegeket, mielőtt visszajuttattam volna őket otthonukba, majd összeraktam a botot, s egy korábban fogott küszből darabot vágtam, belódítottam a visszaforgó aljához, míg egy másik botra három szem csemegekukoricát tűztem, s az etetésre dobtam. 

Moson népe Hej!

Eközben elkezdtem pakolni, mert elkezdett szemetelni az eső. Szépen összeraktam a bolognai botot, elégedetten szinte lefektettem a botzsákba, még majdhogynem altatót is dúdoltam a fülébe, de akkor csak egy ősi Pokolgép szám járt a fejemben, azzal meg nem lett volna illő elbúcsúznom tőle aznapra. Ezt követve a kis vödröt rendeztem, s a feleslegesen nyitva levő merítőszákot csuktam össze....ekkor láttam hogy a fenekező botom nyele megemelkedik....

Azonnal utána nyúltam, s bevágtam......

A szerelék másik végéről erős ellenállás jelezte, ez már nem keszeg, ez valami komolyabb ellenfél lesz. Néhány perc alatt sikerült kifárasztani és szákba terelni az éjszaka ravasz vándorát, egy szép pikkelyes pontyot, amelyről már csak gyenge minőségű képet tudtam készíteni, ugyanis a telefonom jelezte, a vaku már nem működik az alacsony töltöttségi szint miatt, de a fejlámpám adott némi fényt, hogy úgy-ahogy megörökítsem a szép kis dunai pikkelyest. 

Legközelebb őalatta dolgozik majd a bolo....

Ejj, de jó lett volna, ha a bolognaival fogom ki! Perceken múlt, de van ez így. Bízom benne, hogy a bolo-val megbarátkozunk, s legközelebb megmutatja hogy táncol majd egy szebb hal által diktált ritmusra!

Kelt: 2015. év Magvető havának 9.-ik napján.

Finomszerelékes úsztatás a Mosoni-Dunán

Úgy kezdem ezt a beszámolót, hogy teszek egy vallomást! Sajnálom azt az elvesztegetett időt, amit a fenekező, feederbotok mellett ülve lesve a jelzőket töltöttem el, ahelyett, hogy a már szívemhez nőtt módszerrel cserkeltem volna be a folyóvizi uszonyosokat. Végig kellett járnom ezt az utat, hogy eljussak idáig, s utólag visszatekintve el kell mondjam, hogy megérte. Sikerült a horgászat egy olyan módszerét elsajátítanom, tökéletesítenem, bár még van hova fejlődni, amely azóta is kedvencem, s télen-nyáron minden évszakban egyaránt alkalmazható. Ez nem más mint a folyóvízi finom szerelékes úsztatás.

Csodásan meglassuló kanyar a város szélén

Van egy ősrégi ezer sebből vérző, de máig megbízható, gerinces, de egyben kellően rugalmas erős 4,20-as három tagos Miami Balzer matchbotom. Kiváló társammá vált az évek során, ám hamarosan fel kell újítanom, ha azt szeretném, hogy elkísérjen még néhány évig a vízpartra. Mára már mint meghosszabbított karom, mint az ujjaim vége, úgy működik, minden apró rezdülésben, érintésben eggyé olvadtunk. Ő volt a társam, míg végigjártam a rögös utat, a folyóvizi úsztatás módszerének elsajátításának folyamán. Meg kell valljam, szeretem ezt a módszert, végig kontaktusban vagyok az egész szerelékkel, minden rezdülést érzek, 

azonnal reakcióképesen, mintha pergetnék, érzek minden odaütést, csippentést.....

Történt egy szeptemberi nap délutánján, hogy kedvet kaptam egy kis folyóvízi úsztatáshoz. Nosza hamar összekaptam magam, s irány a Mosoni-Duna egy gyorsabban sodró, sóderes nem túl mély 60-70 cm-s szakasza. Etetőanyag gyanánt semmi mást nem vittem magammal, csak néhány szelet kenyeret darabokra törve, amelyeket a helyszínre érve egy magammal vitt kisebb krumplis zsákba tettem néhány nagyobb kővel együtt, majd a zsákra kötelet kötöttem, s behajítottam a parttól nagyjából 8 méterre levő távolságra, ügyelve arra, hogy a kötél végét a parton rögzítettem, nehogy a sodrás mégis elszabadítsa, vagy arrébb vigye a lefixált "etetést".

A fent leírt egy szál match botomon egy kis 30-as Browning orsó nyugszik 20-as főzsinórral szerelve. A szerelékemet egy másfél grammos folyami csepp úszó, néhány ólom, 16-os előkezsinórra kötött 10-es Gama horog alkotta. Csalinak 4 szem csontit és kenyérrózsát szántam, s cserélgettem. A vízben levő etetőzsák mögé dobtam, onnan úsztattam le a szereléket nagyjából 10-13 méter távolságra úgy, hogy a horgon levő csali érintgette a kavicsos medret, kissé bukdácsolva követte a  víz sodrát. Olykor meglassítottam, esetenként meg megállítottam a szereléket. 

Hamarosan megjelentek az első halak az etetésen, naná, hogy az idegesítő kis gébek. Őket követte néhány küsz, majd egyszer csak határozottan megállt az úszó, ekkor történt a bevágás, majd a harc, amelynek végén egy szép paduc harapott nagyokat a légtérbe, mikor ajkaival a víz fölé került.

Ezt követően kisebb karikakeszegek, szilvaorrúak jelentek meg, ám eljött egy időszak, amikor több leúsztatást követve sem érkezett érdeklődő.

Már-már elgondolkodtam, hogy talán valamit nem jól csinálok, amikor a következő úsztatás alkalmával hirtelen alámerült az úszó. Bevágtam. A hal megindult a meder közepe felé, de hamar sikerült visszaterelnem. Ő egy szép ifjonc márna volt, akit a sóderesen lefotóztam, majd útjára engedtem.

Ifjonc márna

Itt már vidámabban távozóban

Néhány úsztatást követve ismét kapást tapasztaltam, ekkor szintén egy vésett ajkú tette próbára a gyorsaságomat, pechemre a horog a szákolás előtt kiakadt, s a hal vígan vett búcsút a légnemű világtól, s hamar eltűnt a tiszta folyóvízben. Nem adtam fel, a csontit felcseréltem kenyérrózsára. Szinte egy métert sem úszott a szerelék, amikor újabb kapás érkezett, olyan elhúzós. A tettes egy retur kis pikkelyes pontyocska volt, aki fiatal volta ellenére remekül alkalmazta a sodrás segítségével betanult szabaduló mozdulatokat, de mivel nem Hudini volt az oktatója, hamarosan megmeríthettem, hogy aztán egy gyors fotót követően útjára engedjem.

Hejj, hol van öregapád, mikor teszi tiszteletét nálam?

Még néhányat úsztattam kenyérrel, amikor ismét egy hirtelen kapás következett, a közben már alkonyba burkolózó szürkületben, a tettes ezúttal is egy szép vésett ajkú paduc volt. Vele együtt már két paduc a szákban volt. A sötét miatt már nem láttam rendesen, ezért az úszóhoz rögzítettem egy fénypatront, mivel az úszó nem arra volt kiképezve, hogy patront rögzítsünk bele, gyors megoldásként az úszó felső szárához egy darabka szigetelőszalaggal rögzítettem a patront. A szereléket könnyítenem kellett egy söréttel, mert megváltoztak a súlyviszonyok. Aki horgászott már sötétben fénypatronnal, annak ismerős lehet a sztori, a víz fölött repülő fénypatronra rávetődtek a hely repülő fenegyerekei, a bőregerek, ám szerencsére nagy galibát nem okoztak, hamar rájöttek, hogy ez a falat nem nekik való. 

Néhány karikakeszeg és kis szilvaorrú jelentkezett még a sötétben, majd, átengedték a placcot a reménynek. Az én reményemnek, hogy talán egy komolyabb ellenféllel mérem össze az erőmet. Szinte nem is néztem az úszót, ujjheggyel érintve fogva a zsinórt éreztem néhány apró odacsípést, mikor gondoltam, hogy visszahúzom a szereléket, de ekkor határozottan megállt az úszó, én reflexből azonnal bevágtam. A bot félúton megállt a kezemben, s az orsó felsírt. Azonnal sodrással szemben tört előre a tettes, amiről rögtön gondoltam, hogy márna lesz. Jó 20 perces fárasztást követően, mivel nem mertem erőltetni a nagyobb halat a szakítás veszélye miatt, sikerült szákba terelnem a kereken két kilós folyami torpedót. Az öröm határtalan volt. 

Ők most hazajöttek velem...

Még fél órát úsztatgattam, de csak két kölökmárna jött, amelyeket gyorsan szabadon engedtem, majd búcsút vettem szeretett Mosoni-Dunámtól. S hogy miért is inkább ez a módszer? Finomabb, élvezetesebb, közvetlenebb, nem mellékesen több hal is horogvégre kerül, tehát mozgalmasabb, mint a fenekezés. Hozzáteszem, ha mód van rá, nem hagyom el a fenekező módszert sem, van, mikor bent van egy feeder a biztonság kedvéért, ám legtöbbször élő kishalas, vagy halszeletes fenekező bot van bevetve kissé távolabb az úsztatásra kijelölt pályától, mert nem ritka, hogy a kishalak után bejön valami komolyabb ragadozó....

Kelt: 2015. év Magvető havának 7-ik napján....

Néhány tipp a menyhalazáshoz (újratöltve 2020.)

Körbetekintünk. S látjuk, mennyire rohan a világ. Van e még igény vajon egy misztikummal átszőtt téli estében menyhalakra várni a folyóparton? A mai felgyorsult életviteli helyzetekben, amikor a napi pénz utáni hajsza végén otthonunkba zuhanunk fáradtan, néhányunk fejében fordul meg az a gondolat, hogy nosza, a napból hátra levő két-három órát horgászattal töltsük el. Sokan úgy tekintenek a horgászokra, hogy na persze, akinek ideje van rá...

Én úgy vagyok vele, idő arra van, amire az ember igazán akarja hogy legyen. Igaz, vannak külső befolyásoló tényezők, de ha az ember nagyon szeretné, ki tud szorítani néhány órácskát kedvenc hobbija művelésére, akár heti egy-két alkalommal....

A hűvössé váló időben, ősz közeledtével sok horgász befejezi a szezont. A folyók közelében élők viszont eljátszadoznak a menyhalazás gondolatával akkor is, amikor még csak éppen belekóstolunk az őszbe. Szeptemberben!! Nem tévedés, szeptemberben már jó eséllyel lehet próbálkozni a menyhalfogással. Szinte a szarvasbikák bőgésének csúcspontján akadnak mifelénk az első tőkehalak horogra. Mintha csak a csodaszarvas ébresztené őket! Noha a szakirodalom a téli időszakra teszi a "menyhalszezont", az évtizedek során bebizonyosodott, hogy az un. horgász szakirodalom több tekintetben is téves.... Bár az utóbbi években, mintha korrigáltak volna több részletet is a leirásokban! Apró lépések, de jó irányba tartanak!

A menyhalazás nem igényel félnapos-napos időigényt, nem kell sok felszerelés, nem kell sort állni a horgászboltban etetőanyagért, akár két óra szabadidő feláldozása is elég, ha az ember a folyópart közelében él. Elég kerékpárra pattanni, ha közel a folyó, egy vödörben elfér minden szükséges felszerelés, valamint két bot. Szóval nem épp a nagy horgászfelszerelés gyártó cégek fő profilja, álma. Annál inkább lehet a miénk, egyszerű folyó vizi horgászoké.

Szebbek...

Büszkeség

Sokan nem tudják, hova is kell menni, hogyan is kezdjenek hozzá, mit vigyenek magukkal, mikor van a releváns időszak, nekik szeretnék most segítséget nyújtani ezzel a bejegyzéssel, néhány ötlettel, illetve azon dolgok bemutatásával, amelyek nekem beváltak az édesvízi tőkehalak horogra kerítése során az elmúlt évtizedekben.

Jó másfeles

1. Milyen bot legyen, amelyet magunkkal viszünk?

Menyhalazáshoz elég két egyszerű fenekező, nem túl merev spiccű bot, vagy még a fagymentes őszi időkben az apró gyűrűs feederbot. Jók a süllőző, vagy akár régebbi a szekrény mélyén porosodó pergető botok is. Én a klasszikus kétrészes üvegbotokra, a Germina és a Balaton márkájúakra, valamint az általam gyakran használt Shakespeare Combo kétrészes 3,20-as üveg botokra esküszöm. Kiválóan jelzik a kapást, erősek, bírják a strapát, és ami a lényeg, a nagyobb gyűrűkbe nem fagy bele a zsinórról felvett víz télen, mint az a feederbotoknál tapasztalható. Ezek a botok kellően bírják a telet, a strapát, nem mellesleg a fél tonna hal már bennük van darabonként (de lehet hogy bőven több is). Nem rettennek meg, ha esetleg menyhal helyett egy termetesebb ponty, márna, vagy meg ősszel harcsa teszi próbára őket. Mert előfordult már ilyesmi is, nem is egyszer...

2. Orsó, zsinór, horog, ólom és jelző:

Orsó: 
Az orsó legalább 30-as legyen, nem kell a legmodernebb, de bírja a telet, az olykor -7 fokot is! Zsinórral megfelelően legyen feltöltve. A megfelelő orsók simán bírják a megpróbáltatásokat, nem kell félteni őket, ám illik a szezon előtt zsírozni, karbantartani, tudva, hogy extrém időjárasban fognak velünk együtt kint lenni, s előfordulhat hó, ónos eső, fagy,...stb

Zsinór:
Célszerű a 30-as monofil, ám lehet vékonyabb is, de 25-ös méret alá ne menjünk. Előfordulhat még nagyobb harcsa, sőt márna is, amely beesik a menyhalazásra szánt felszerelésre, legalább legyen esélyünk megfogni őket is. A túl vastag monofil zsinórt, vagy a fonottat nem ajánlom. Egyrészt ahol nagyobb a sodrás, jobban belefekszik a víz, csinál egy öblöt neki, amely tompítja a kapás észlelését, valamint a bevágás hatékonyságát is. A fonott télen a jegesedés miatt felejtős. Előkének mindig kicsit gyengébb zsinórt használok a főzsinórnál. 30-as főzsinórnál 25-öst.

Horog:
Legjobb a süllőző, hosszú szárú horog, 2-es, vagy 4-es méretben, de megfelelnek a 6-os, 8-as pontyozó horgok is. Jobbak a kisebb süllőzők, mivel a nagy menyus óvatos, nem szívja torokra rögtön a csalit, mint a kisebbek, szeret szöszmötölni, bár a menyhalra igaz, ha táplálékot lel, nem hagyja ott. Valahogy jobb szeretem a kisebb süllőző horgokat, mivel járulékosan sügér, süllő, domi is be-be esik, sőt a márna is simán felveszi...

Jelző:
A horgászboltokban kapható fénypatron a legjobb jelző, a bot végére erősítve látványos lesz a kapásunk, amely oda-odahúzást, folyamatos rázást jelent majd. A patronok közül a bütykös végűt szeretem (Carp Zoom Light Stick 4,5-8,0x35mm). Ha vége a pecának, fagyasztóba teszem és később többször, akár 7 alkalommal (2-3 óra/alkalom) is felhasználhatom. Volt hogy led-es világító öngyújtóból kiszereltem a szerkezetet, s azt rögzítettem a botspiccen. A -7-9 C° fok hidegben a fénypatron is behalványul. Bizarr volt a dolog, de működött. Van aki csengőt tesz a botspiccre, de bevallom, engem irritál, amikor a folyopart méltóságos csendjét az estében folyvást megtöri a csengő hangja. 

Ólom:
Klasszikus folyóvizi lapos tányérólmokat célszerű használni, a sodrás erősségéhez igazítva, hogy a szereléket helyben tartsa. 50-140 grammos méretben alkalmazom őket. Ahol nincs nagy sodrás, például egy faja kis visszaforgóban, ahol szinte áll a víz, ott bármilyen nehezék is megteszi.

forgókapcsos és csúszóólmok

3. Szerelék:

Én úgy készítem el a csúszóólmos szereléket, hogy az ólmokat tudjam rajtuk gyorsan cserélni, a víz sebességéhez alkalmazkodva. Tehát a főzsinórra kerül egy karabineres forgó, az alá egy gumiütköző, s a főzsinór végére még egy karabineres forgó, amibe az előkét rögzítem. Az előke 60 centinél ne legyen hosszabb, mert a megakasztott menyhal hamar egy szikla, kő, vagy víz alatti faág alá viszi a zsákmányát és sokszor képtelenség kiszedni onnan, erre akkor van esély, ha ilyen tereptárgyak mellé vetjük be a szerelékünket.
Többnyire csúszóólmos szereléket használok, de alkalmazható a klasszikus nagy hurkos márnázó kötés, sőt a végólmos szerelék is.

Egy kész menyhalas szerelék, amit gyakran használok

4. Csali:

Szeretem a frissen fogott küszt, karikát és bodorkát felhasználni, hiszen a friss haldarabnál nincs csábítóbb a menyhal számára. A halból én két-három centis darabot vágok, vagy a farkát tűzöm fel kétszer áthúzva rajta a horgot. Előfordul, hogy a küszt a farokba akasztva egészben rakom fel úgy, hogy a csalihal fejét úgy töröm le, hogy a garatrész a haltesten maradjon. Így a szagok kijönnek a csalihalból, a gébek viszont kevésbé férnek hozzá a csalihal belsejéhez. Vannak esetek, mikor a fagyasztott, kissé hűtőszagú snecidarab jön be jobban a menyhalaknak, ám a tuti az az esti órákban a vizes fűből szedett hosszú és kellően vastag harmatgiliszta. Az aduász viszont a gardából vágott szelet. Sokszor akkor is halat ad, amikor minden más csali csődöt mond. Olajosabb húsa elképesztő vonzeröről tanuskodik. Beszerezni nem egyszerű, de ha fogok a Dunán, vagy a Balatonon gardát, mindig elteszem a menyhalaknak. Esetenként próbáltam füstölt szalonnakockát, amely szintén sikeresnek bizonyult a menyhalak körében.

Verhetetlen csali a folyóvízi halak közt

Jó ja nem várunk sokat a bevágással, akkor szájszélbe akad, s ha akarjuk bátran vissza is engedhetjük a menyust

Gyakran csalok is kicsit, az étkezésre szánt olajoshal levét dunsztosüvegbe gyűjtöm, s kint a vízparton a haldarabbal csalizott horgot párszor belemártom ebbe a förtelmes büdössé érő "szmötyibe", s úgy próbálok halat fogni. Verhetetlen!! A halak messziről megérzik a szagot, hála a folyónak. S ha éhesek, nem restek megkeresni, hol is a csemege....

Élve is tarthatjuk őket, míg tart a horgászat

Jó csali még viszont a géb is. Ahol szürkület előtt rágja a csalit, s a szürkületkor hirtelen megáll a géb, na ott várható ragadozó. Tudják a kis piszkok, hogy el kell bújni. Ezért ha tehetjük, rakjunk el estére pár gébecskét, hátha...

Félig megemésztett géb a menyhal gyomrában. Gyakori táplálék

Sok esetben a csali beszerzése sem egyszerű, gyakori, hogy csalihalazás közben meglepetés éri az embert. Volt, hogy csalihalat akartam fogni, de csak sütnivaló méretben jöttek bodorkák, jászok, máskor meg a sügérek és kis balinok nem hagytak snecizni...

néhány csalihal elég egy estére

Mondom elég.......

5. Mikor?:

Szeptember elején a szarvasbőgés kezdetétől május elejéig. Szerintem nekik olyan a szarvasbőgés, mint nekünk a hajnali kakasszó. Az se tántorítson el senkit, hogy a folyó ilyenkor még 17-18 fokos!!!! A menyhal eszik. Sőt, a nagyokat mindig szeptember és november legeleje között szoktam megfogni. Később már jellemzően kisebbek jönnek, a nagyobbak ritkábbá válnak. 

Menyhalazásnál a legjobb időszak a sötétedést megelőző fél, illetve az azt követő egy-két óra. Természetesen az éj hátralevő részében több alkalommal is jöhetnek hullámban a kapások, metszően hideg teleken igazi embert próbáló feladat és kihívás egy teljes estét, vagy éjszakát kint tölteni a víz mellett.

Klasszikus téli ragadozó

Télen, borultabb ködösebb időben nappal is horogra kaphatók, ha az ember ráakad a nappali tartózkodási helyükre, ilyenkor többnyire gödrökbe húzódva várja a csapat az estét. Volt, hogy délután fél kettőkor elkezdtem fogni őket, s mire besötétedett ötkor, addigra már tizenhét darabot is megfogtam. Igaz, négy darabot vittem el akkor, a 40 centi alattiak mind amnesztiát kaptak. Régi szép idők..... Fogni lehet többet is, de nehéz úgy horogra keríteni, hogy ne nyeljenek mélyre, hogy komolyabb sérülés nélkül elengedhessük őket. Általában a második húzás után oda szoktam törölni nekik, akkor rend szerint szájszélbe akad nekik a horog, még nem nyeli mélyre a hal a csalit. Gond nélkül szabadon engedhető így a menyhal.

Bizony nappal is eszik

December végén, január elején szokott lenni egy-két hetes holt időszak, amikor alig-alig lehet kapásra bírni őket. Na ilyenkor megy az ívás. Amint végeztek a kötelező szaporodási elfoglaltságaikkal, újult erővel vetik magukat a csalira, természetesen lebegő, ikráktól, haltejtől kiürült hassal. 

Március végén fogott menyus

6. Hol?:

Menyhalra a kezdeti szeptember-októberi időszakban zárások környékén visszaforgó mélyebb langókban, kövezések mentén, vízbe dőlt fák környékén, vízben elágazó gyökérzet mellett, illetve a folyók külső kanyarívében a mélyebb leszakadó partok mentén, kövezések szélén. mélyebb gödrökben számíthatunk leginkább. Később, november-december idején, mikor a menyhalak bandába verődve megkezdik vándorlásukat ívóhelyet keresve bárhol rájuk lelhetünk, de az esetek 90%-ban a folyóvizek part menti részein, sokszor az egészen sekély akár 50 centis vizében is nyakon csíphetők. Nem kell félni, ha nem túl mély a víz, a menyusokat nem érdekli, ha vándorlásuk során sekélyebb részeken kell áthaladniuk, példa erre a Lajta, ahol sekélyebb szakaszokon is szép eredményt lehet elérni. Szeretem a Lajtát, Mosonmagyaróváron mindkét partja végig kövezéssel szórt. Ideális életteret biztosítva ezzel a menyuciknak. Érdemes zárások alatt a sodorvonalra dobni, a szerelékünket a víz oda teszi, ahová amúgy is lerakja a szállított táplálékot. A halak pedig tudják, hova kell menni élelemért!

A sodorvonalon sort állnak a ragadozók

A Duna part menti sávja menyhalat, harcsát, süllőt is adott már novemberben

A mély visszaforgók több menyhalat is rejthetnek, és rejtenek is

Visszaforgók általában mélyebb vizet rejtenek, ott is eredménnyel próbálkozhatunk

7. Mi történhet?:
Sok esetben a menyhalnak felkínált csalit más halfaj is megízlelheti, nem ritka, hogy a még ébren levő harcsák veszik fel a menyhalnak felkínált csalit.

Leggyakrabban a bucók serénykednek a tipikus menyhalas helyeken, nem baj ha fogunk belőlük, mert azt tartja nálunk a mondás, hogy együtt bandáznak, s ahol este megjelenik a bucó, ott menyus is lesz.

Rák is felveheti a halszeletet

sokszor mélyre nyelnek, ezért érdemes egy érfogót magunkkal vinni

Becsusszanhat márna is a halszeletre

Ívás előtt közvetlenül erősen megduzzadnak az ikrától, haltejtől

Egy jó este három menyus akár 5-6 kilót is elérhet

Ne feledjük, az őszi esték már hűvösebbek, megfelelően rétegesen, vastagon öltözzünk fel, ne feledjük a fagyálló folyadékot, a forró teát, vagy a forralt bort sem, amely az esti baráti horgászatok egyik nélkülözhetetlen kelléke. Fejlámpa mellett nem árt, ha másféle lámpa is van velünk, jártam már úgy, hogy szétesett a fejlámpa, s a sötétben tapogatva szedtem össze a cuccaim.

Színek

Sárgul már....

2 kg felett

Egy jó helyválasztással akár 2 kiló feletti menyust is foghatunk

ívásra készülő "hasas" menyusok nálam mindig amnesztiát kapnak

Hosszú vékony...

Színek

Darabosak

Épp megtörik a víz, s ott a gödör....

Nem igaz hogy téli hal, április végi (festett tojásos) húsvéton is fogható......

Bizony a menyhal nem alszik nyári álmot. Igaz, hogy minimális tápanyag felvétellel vészeli át a melegebb hónapokat, de nem tetszhalott állapotban. Innen is, onnan is jönnek hírek, hogy nyáron, mélyebb, kövezéses gödrök mentén menyhal kerül a horogra. Az sem igaz, hogy csak sötétben táplálkozik. Magam is gyakran tapasztaltam, hogy világosban támadtak csoportosan. 

S vajon valakinek eszébe jutott-e, hogy miért is nem kap ez a hal védelmet az ivás idejére? Már az őshonos keszegfajok is tilalmi idővel büszkélkedhetnek nászuk ideje alatt, s a menyhal? Legtöbben akkor horgásszák. Vagyunk azonban néhányan nem csak itt felső-Szigetközben, hanem az ország több pontján is, akik decemberben az ikrától, vagy tejtől duzzadt hasú menyhalakat nem visszük haza, hanem kíméletes horogszabadítást követően szabadon engedjük őket. Hosszú évek óta több fórumon is propagálom, hogy a menyhal nem csak decemberben, hanem szeptembertől májusig jó eséllyel fogható, s ha lehet, az amúgy is csökkenő tendenciát mutató egyedszámuk miatt engedjük őket decemberben ívni, s ne vigyük haza őket ilyenkor. Még ha a törvényalkotó nem is érzékeny velük kapcsolatban, mi legyünk kissé felelősségteljesebbek!

Sokat tudnék még írni róluk, egyszer összeszedem minden gondolatom, van már egy könyvre való a menyusokkal kapcsolatban, hisz hosszú évek óta kutatom eme halfaj viselkedését, életét. Keressetek bátran, bármilyen kérdéssel is ezen egyetlen tőkehalfélénkkel kapcsolatban!

Kényelemben, még sötétedés előtt helyezkedjünk el

Addig is a menyhalazások alkalmával kívánok feszes zsinórt és

Sok sikert mindenkinek!

Kelt: 2015. Magvető havának 2-ik napján.