Egészen bizonyos, hogy vannak a téli időszakban olyan fagymentes napok, amikor simán használni lehet a kis gyűrűkkel ellátott match botokat, nem kell attól tartani, hogy azok befagynak. Régen megdőlt az a tézis, hogy a folyami keszegnép gödrökbe húzódva tetszhalott állapotban várja a felmelegedést, s nem lehet horogra bírni őket. Ki talált ki ilyet, s ki terjesztett ilyen ostobaságot egyáltalán?? Évtizedekig...
Nehezebb feladat igaz, nagyobb tudást igénylő, de egyáltalán nem lehetetlen! De nem ám...
Kifejezetten élvezem ilyenkor a békés halazás valóban finom szerelékes módszerét. Akkor, amikor egy három órás peca során feederbottal talán néhány kapást ki tudok csikarni, esetleg pár darab fonnyadt kis keszeget meg is fogok, addig matchbottal úsztatva van hogy 15 másodpercet se kell várni a kapásra, s a halra, s van hogy minden eresztésnél (úsztatás) kapás van, s van, hogy szinte egy métert is alig megy az úszó a sodrással, máris a mélybe rántja valaki. Nem mellékesen pedig kuriózum ilyenkor friss keszeget hazavinni, s a kedvencemet, a paprikás lisztben forró olajban kisütött keszegeket ropogtatni este a televízió előtt....
Ehhez viszont.....
Néhány gondolattal szeretnék segíteni azoknak, akik kacérkodnak a téli folyóvízi keszeghorgászattal. Ha még tudok újat mondani.....
 |
| Jéghártyás a visszaforgó sarka |
Helyszín:
A leges legfontosabb a megfelelő helyszín kiválasztása. Ne sajnáljuk feltérképezni az ismert, vagy a kevésbé ismert folyószakaszt. Nem kell kilométereket menni. Érdemesebb meglassuló, mélyebb szakaszt keresni, esetleg visszaforgóval, sekélyebb platóval. Nem árt olyan helyet keresni, amelyet azért a téli nap több órán át is simogathat. Még ha csak sétálni is megyünk ki a fagyos időben, akkor sem árt tekintetünkkel végigpásztázni az esetlegesen szóba jövő helyeket, mivel a halak gyakran elárulják ottlétüket. Én a küszök gyűrűzését szoktam keresni. Ahol télen ott a küsz a felszínen, ott lesz vele a keszeg is a folyó fenekén, vagy éppen kicsit felette. Vagy sajnos azt is árulkodó lehet, hova járnak azok az átkozott kárókatonák. A hely amelyet legutóbb választottam, egy kövezés mögötti törés, ahol 2-2,7 méteres mély volt a víz, de a part felé gyorsan sekélyedett. Kis örvények, enyhe visszaforgó is jellemezte a kiválasztott helyszínt. és ami a legfontosabb, láttam gyűrűzni a küszöket!
 |
| Szélborzolt letisztult vízfelszín |
Etetőanyag:
Enyhén aromásított folyóvízi etetőanyagot használok, vörös, vagy fekete színben. Nem szabad túletetni őket. a 2-3 fokos vízben elég ha épp az aroma odavonzza őket. Sokan túlzásba viszik ezt is. ilyenkor is kilószám dobják a gombócokat, literszám szórják a csontit. Egy 2-3 órás pecára nekem elég max. 3 gombóc és kb egy, másfél deci csonti. Ha paducot sejtek a vízben, nem hagyok ki egy kis pékárut sem, de itt is legfeljebb egy zsemle szolgáltatja az ínyencséget.
Nem szeretek extra finom cuccal horgászni, mert ha bejön egy komolyabb játékos, amire azért jó esély van, nem biztos hogy sikerrel megfogom. 18-as főzsinór, 16-os előkezsinór, s a végén 14-es kis horog. Ennél kisebbet nem kötök, tapasztalataim szerint a horog esetében a túlfinomítás sok esetben a nagyobb testű halak lefordulását eredményezte nálam. Egy időben 12-es előkezsinórral és 16-os főzsinórral toltam. Nem jött be. Sokszor elfeledkeztem a vékony előkéről, s reptettem a halat, így elő-előfordult hogy leszakadt a halacska, s ekkor még nem beszéltünk a beeső testesebb márnákról, koncérokról, amelyek hűűűű. Téptek böcsülettel. A sodrás erejétől függően két ponton rögzített folyami cseppúszót használok 3-5 grammos méretben. 5 gramm fölé itt sem megyek. A 2 grammos úszó pedig már kicsi, nehezen tudom lassítani, vagy meg-megállítani a sodorban. A szereléket úgy súlyozom ki, hogy az úszónak csak az antennája legyen a víz felszíne felett. Helytelen, s sok horgásznál látom hogy az úszót nem súlyozzák ki eléggé, s az úszótest egy darabja is a víz felett van. A szerelék így durva marad, a hal megérzi a nagyobb ellenállást, s a kapások elmaradhatnak, vagy ritkábbá válnak.
 |
| Komolyabb keszeg |
Csali:
Többnyire csontkukacot használok. Megfigyeltem, legjobb a három szem. A négy sok, a kettő meg kevés. A három csonti frissen feltűzve eláll, három irányba mutat, s kellően izeg-mozog, ami nem kerüli el a halak figyelmét. Nagyon oda kell figyelni a csontik állapotára. Ha egy hal meglapítja, de nem viszi el a csalit, le kell cserélni, mert csökken a következő kapásunk esélye. Ne sajnáljuk a gyakori csonti cserét. Ha jobb az idő, én szoktam egy szem csemegekukoricával is úsztatni, a téli időszakban a bodorka, a jász nagyon szereti, ám tudni kell, hogy a többi keszeget lehet hogy szelektálom ezzel, azért is maradok inkább a csontinál, bár néha megpróbálom a kukoricát is, hátha....
Pinkivel is érdemes horgászni, de nálam nem hozott több halat, sőt kifejezetten a kisebbek serénykedtek a pinki körül. Télen meg szúnyoglárvához jutni.. pffff. Szóval maradok inkább a jó öreg csontinál. A hidegben eléggé leállnak, alig-alig mocorognak, a hideg vízben pedig két úsztatást követően szinte már mozdulatlanok. Ez nem baj. A sodrás jó barát ilyenkor, meg-meglibbenti a kis horgon levő csontit, s az kellőképpen felhívja magára a halak figyelmét, amelyek a letisztult téli vízben messzebbről is meglátják a csemegét.
A horgászat megkezdése:
A horgászat kezdetekor, amíg egy kicsit összeáll az etetőanyag, egy szem csemegekukoricát tűzök a horogra, s letapogatom a meder alját, a horoggal, milyen mély az a szakasz ahol az úszót kívánom vezetni, van e hirtelen törés, mélyülő, vagy sekélyülő szakasz, esetleg akadó, valamint merre dolgozza a sodrás a cuccost. A szereléket úgy állítom be, hogy a horog a fenék felett 1-3 centire legyen, esetleg enyhén érintse azt, s a sodrás belső, lassabb része enyhén pattogtassa azt a meder fenekén. Ha szerencsénk van és a sodorvonalon vezethetjük a szereléket, ne essünk kétségbe, a halak kifejezetten szeretnek ráállni a sodorvonalra, vagy annak külső és belső részére, egy kisebb visszaforgó szélére, egy padka mellé. (
méghogy gödrökben alusznak, telelnek, na ne máááá') El fogja kapni az eléje sodródó táplálékot.
 |
| Deres part |
Ami a lényegét adja ennek a típusú módszernek az az, hogy a halnak nincs ideje kóstolgatni, szagolgatni, mammogni a csalit, gyors döntést kell hoznia, ha meg akarja tömni a hasát. Vagy azonnal elkapja a feléje sodródó csalit, vagy hagyja maga mellett elmenni, s akkor éhen marad, vagy a társa kapja azt el. Többnyire nem kockáztatják meg az éhen maradást! Ezért is sikeresebb nálam ez a fajta peca, mint a feederezés. El is gondolkodtam azon, hogy megválok a feederbotjaimtól. (van kettő). Nem igazán használom ki őket. Minek porosodjon akkor.....
Szóval lényegesen eredményesebb a finom szerelékes úsztatás, s a Mosoni-Dunát kedves
blogíró barátom szerint pontosan erre a módszerre találták ki. S milyen igaza is van. Örömmel vettem, most már nem az első horgászatot, melyet közösen merényeltünk meg a folyó partján...
Etetés:
A horgászat tervezett időtartama határozza meg a mennyiséget. Télen sosem dobok be két egykezes gombócnál többet a horgászat kezdetén. Amíg az első keszegek nem jelentkeznek, addig meg nem is etetek rá. Akkor etetek rá, ha lanyhulnak a kapások. Akkor is csak "aromásítok", nekem elég egy-egy fél gombócnyi. Van, hogy egy egykilós etetőanyag 2 horgászatra is elég. Ha nagyobb tömegben érkeznek a halak, akkor azért elfogy a kilós is, de ez ritka....
Az első jelentkezők általában a küszök. A fenék közelében nem sok van, ám ilyenkor le-letévedhet belőlük néhány darab. Később, amint megérkeznek a komolyabb keszegek, a küszök a felsőbb vízrétegekbe húzódnak. Érdemes figyelni, ha a keszegek szerepét átveszik a snecik, akkor nem árt bedobni egy gombócot, esetleg fél marék búzát, egy marék csemegekukoricát, hogy a jobb halak visszataláljanak a meghorgászott szakaszra. Folyószakasztól függően jöhetnek karikakeszegek, bagolykeszegek, dévérek, kárászok, bodorkák, szilvaorrú keszegek, jászok, paducok, kisebb domolykók, valamint királyhalak (leánykoncérok), amelyek főleg nálunk igencsak elszaporodtak. Esélyes hogy beugrik egy-egy márna, vagy ponty, bár az utóbbi hónapokban igencsak megapadt mindkét bajszos populáció a Mosonin. A telepített zsírgombóckákat hamar kiszedegették, a marcik pedig érthetetlen okból igen csak megritkultak.
A halak nyüzsije odavonzhatja a ragadozókat is, egy-egy csuka bizony gallyra vághatja a horgászatunkat, ha megjelenik az etetés környékén. Ezt kiküszöbölendő egy úszós csukázót közel az etetéshez mindig elhelyezek. Általában megóvja az etetést ez a módszer, ugyanis ha van kroki, az rástartol a könnyű prédára. Bizony ha szerencsénk van beugorhat a márna is. Az úszó sokszor nem merül el, csak épp irány vált, megtorpan, egy fél centit megmerül, ilyenkor érdemes bevágni, mert a halak finomabban is ehetnek, nem biztos hogy úszóelhúzós kapással jelentkeznek. Én a klasszikus kapást szeretem, mikor éppen megtorpan az úszó, aztán elindul a mély felé szép lassan. Ez a mutatvány általában nagyobb testű halra vall.
Az úsztatás
Az úsztatás a legkönnyebb a sarkantyú végéről. Ez végül is majdnem ugyanolyan, mintha nyáron benn állna az ember a vízben, s szépen maga alá úsztatgatna. De nem mindenütt találni sarkantyúkat. Nehezebb a partról végezni a műveletet, hiszen ha feszesen tartjuk a zsinórt, a szerelék egy félkört ír le, s épp az etetésünk alján szedegető nagyobb testű halak elől úszik ki a partra a csalink.
 |
| Egy kis zsákmány |
Úgy kell a parttal párhuzamosan vezetni az úszót, hogy feszes maradjon a zsinór, hogy a felszereléssel mindvégig kontaktusban maradhassunk, hiszen a gyors kapásra azonnal reagálni kell. Nincs idő arra várni, hogy a hal majd szépen elindul, meg húzogatja egy kicsit, tologatja az úszót. Ne feledjük, folyón vagyunk, nem tavon, itt teljesen máshogy vezetik elő a halak az attrakciót. A parttal párhuzamosan az etetés vonalán ereszteni az úszót bizony nem egyszerű feladat. Én úgy csinálom, hogy végig kontaktban vagyok a felszereléssel, s a kinyitott felkapókar alól vezetett zsinór a jobb kezem közt ereszkedik, miközben a bal kezemmel finoman adagolom a dobról a zsinórt, úgy, hogy az úszóig ne jusson el a rángatás, mozgás, az mindvégig egyenletesen haladjon. Ha kapás van, a zsinórt a bothoz fogva azonnal megy a bevágás, s a másik kéz már vissza is lökte a felkapókart, így már dolgozhat az orsó, amint elindul a hal. Nem egyszerű, de bele lehet jönni. Itt is van több lehetőség. Eresztjük a szereléket a sodrással, ami néha a partról úsztatásnál azt eredményezheti, hogy az úszó beelőzi a szereléket. Ez nem jó. Ezért azt javaslom, egy nagyon picit fogjuk vissza a cuccost, éppen lassabban mint maga a sodrás. Igaz, ilyenkor érdemesebb egy kicsit hosszabb mélységet hagyni, hisz a visszatartott úsztatásnál a teljes szerelék nem merőlegesen halad a vízoszloppal, hanem egy kicsit ferdébb szögben, így a hosszabb eresztékkel megtarthatjuk a csalit a horoggal éppen a meder felett. Meg-megállíthatjuk kissé a szereléket, valamikor ez is eredményt hoz, hisz ilyenkor a csali néhány centit el-elrugaszkodik a mederfenéktől, s a hirtelen megtorpanás, vagy elindulás jobban felkeltheti a halak érdeklődését. Én a horgászat során minden variációt kipróbálok, s amelyik a leginkább beválik, azt alkalmazom.
A fárasztás:
Ne higgyük azt, hogy a hideg vízben a halak gyengék. Igaz hamarabb kifáradnak, de a megakasztáskor, s közvetlenül azt követően bizony megmutathatják erejüket. A testesebb karikák, szilvaorrúak bizony becsülettel beleállnak a sodrásba, s akkor még nem beszéltem a koncérokról, izmosabb paducokról, beeső márnákról. A matchbot bizonyos mértékig kidolgozza a halak ellenállását, én mégis a féket úgy állítom be az orsón, hogy egy hirtelen kitörés ne okozhasson meglepetést.
 |
| Loccs |
 |
| Loccs 2 |
 |
| Hideg vizi jász |
Hangulatos a kint lét. Nincs nagyon ember ilyenkor a parton. Csendes a természet, legfeljebb a vadkacsák pocsolnak néha. Hideg párát lélegzik ki az ember, s rávörösödik az ujjak vége a parafamarkolatra. Szállingózó hódara csiklandozza a vörösre fagyott orrhegyet. Leülni nem jut eszébe a horgásznak, hisz kissé toporogva éppen bírja a hideget. Rocsog a deres fű a talp alatt, s imákat mormol az ember egy kis napsütésért, örül, ha épp átdereng egy kis fény a szürke felhők mögül. A kis keszegnek is hogy tud örülni az, aki a zimankóban is horgászatra adja a fejét.....
 |
| Meg még egy kis zsákmány |
A minap egy új helyet kerestem. Örömmel vettem, hogy a hószállingózás közben, -1 fokos levegő hőmérséklet és 3 fokos vízhőmérséklet ellenére hal is loccsant a folyóban. Kicsit lassabb, ám mélyebb szakaszt találtam, 3-3,2 méteres vizet a parttól 7-8 méterre. Szép, közepes sodrású szakasz volt, 20 méteren át egyenletes mélységben, akadó nélkül úsztathattam. Etetést követve fél órán belül jött is az első hal. Kevesebb, ám testesebb, izmosabb halakkal akaszkodtam össze a két óra hosszúra tervezett horgászat alatt. Volt harminc centi feletti szilvaorrú, néhány nagyobb 70-80 dekás koncér, bodorka és paduc, sőt egy kisebb jász is. Aztán beütött a királyhalak királya. Szinte kihúzta a kezemből a matchbotot. Át is rohant a túlpartra, miközben sírva fakadt az orsó. Volt negyed óra is, mire szákba tereltem, fotó, mérlegelés, majd uzsgyi vissza.... Nem jutott eszembe hogy fázzak.....
 |
| 48 cm faroktőig, 1,905 gramm Királyhal a javából |
S a mély vízben kedves barátaim a domolykók is meglátogattak. Igazi harc vette kezdetét, mikor a majd negyven centis domik megharcoltak az apró horoggal, s a három szem csontival. A bot is dolgozott becsülettel. ..
Nem mindennapi élmények, ám annál inkább emlékezetesek, s milyen jó is visszagondolni a délutánra este, a meleg szobában......
 |
| kezdenek kijönni a nászkiütések, az úgynevezett királytüskék |
 |
| Testesebb szilvórium |
Ezzel a bejegyzéssel kívánok minden kedves régi és új olvasómnak egyaránt Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag vidám, szerencsés Új Esztendőt!
Feszes zsinórt!
Kelt: 2017. év, Álom havának 22-ik napján
Az ablakon beszűrődő felkelő nap fénye sokat javított az ébredést követő gyatra kedélyemen. Süt. Hétágra. "Téli nap". Téli? Tél se volt. Megbillentem az ablakot. A pacsirták javában zúgják mindenfelől a réges-régi dallamot: "Nyitnikék-nyitnikék..." 
S hogy én vele ellentétben fogok-e? Van amikor igen. Veder alja. Benne két maréknyi etetőanyagnak való őszről megmaradt dara, kb. egy deci csontival, aminek a fele belemegy majd a keverékbe. Kap egy kis földet is közvetlenül a partról. Kb. 5-6 gombóc lesz így. Kettő elég alapozni, húsz percenként pedig megy majd egy-egy, csakhogy ne feledjenek el. Egy bot elég. Minek is több.
