Balaton

Kilenc évvel ezelőtt kezdődött, hogy ellátogattunk a Balatonhoz, kifejezetten horgászat és versenyzés céljából. Akkor alakult meg egy baráti horgászcsapat, amely olyan emberekből állt össze, akik addig nem is ismerték egymást. Három sikeresen megnyert év után kinőttük magunkat, s noha a barátság töretlen maradt, immár hat éve családi csapatunkkal járunk le, hogy átérezzük a balatoni horgászat és versenyzés olykor felemelő pillanatait. Mint azóta is minden évben, idén sem hagytuk ki a lehetőséget, hogy szembenézzünk legnagyobb tavunkkal.

Idill

Az utazás előtti napokban árgus szemekkel fürkésszük az időjárás előrejelzéssel foglalkozó oldalakat, jó időben reménykedve. Megdöbbentő volt, hogy utazásunk előtt egy nappal április 27-én hegyeink kifehéredtek, a Kőszeg melletti Írottkőn pedig 26 centis hó hullott. Kicsit több csomaggal, meleg ruhákkal vágtunk neki az útnak, s az idő végre a kegyeibe fogadott, egy borongósabb, ám nem hideg nap után nyárias meleg versenynap köszöntött ránk. 

Gyuri és a fiam etetni indulnak

Ahogy javult az idő, úgy indult el a hal, apukám egy keszeggel

Az érkezés és kipakolás után kicsit horgászgattunk, próbálkoztunk, vajon eszik-e a hal ilyen gyors markáns frontváltásokkor, vajon lehet-e fogni halat a hirtelen visszahűlő vízben. Néhány keszeg óvatos kapással jelezte, hogy talán lesz valamennyi hal, de esélyeinket növelendően alapos csónakos etetést végeztünk egy nádmező szélén, nagyobb halak fogásában bizakodva. Itt segítségünkre volt jó barátunk Szaulik György, aki csónakjával szívesen segített, fiam pedig elvégezte a kívánt etetést. 

Parti nyársalás

Az este hamar elérkezett, egy jó kis nyársalás mindig nagy élmény, s jó a hűvösödő este a tűz mellett melegedni.

Fő a birkapöri

A következő nap már szép időt és ízletes bográcsban főzött birkapörköltet tartogatott számunkra, s egy jelentősebb halat is sikerült megakasztani, de a vékony előke nem bírta a többkilós súlyúnak becsült hal kirohanásait, pontosabban a nádba törését. Reménykedve vártuk a következő napot, amikor megkezdődött a horgászverseny.

horgászok jobbra.....

.....horgászok balra, s ott állok a parton

Noha alapjában véve amatőr horgászversenyről van szó, azért több neves sokat próbált profi horgász is helyet foglalt a 30 fős egyéni versenyben indulók között. 

Urbán József

Szaulik György

Varga Attila

Nagy Gábor

Ács Gergely Sándor

Az egyéni verseny jól kezdődött, a 17. helyet sikerült húznom, s szinte az alapozó etetést követően érkeztek is az első, rendkívül óvatos kapások. Én a part közelben próbáltam becsapni a dévérkeszegeket, 1,75 méteres vízben fenék közelben felkínált trágyagilisztával. Ez eleinte jól is ment, ám megállt a szél, a víz tükörsimává és rendkívül tisztává vált. Innentől kezdve a kapások elmaradtak, nem csak nálam, de másoknál is. Ekkor többen feeder-re váltottak, bízva abban, hogy a halak a messzebb levő mélyebb területekre húzódtak. Később a víz kissé fodrozódni kezdett, a halak ekkor kelletlenül, de visszatértek, s az egyéni verseny lefújása előtti két percben még sikerült fognom egy bagolykeszeget, egy másik pedig lemaradt a horogról félúton.

Mérlegelés az egyéni verseny végén

Az egyéni versenyen rajtam kívül részt vett a feleségem, a fiam, édesapám, miközben édesanyám és a kis keresztlányom a háttértámogatást adta, ellátva minket étellel, üdítővel, valamint a többi versenyző tevékenységéről szóló információkkal. Az egyéni verseny szoros eredményt hozott:

1. Urbán József 2750 gramm

2. Ács Gergely Sándor 2050 gramm

3. Somodi Csaba 1760 gramm

4. Varga Attila 1740 gramm

S az ötödik versenyző sem maradt le nagyon a dobogóról 1730 grammal. Örültem, hogy ha vékonyan is, de sikerült elfoglaljam a harmadik helyet amatőr horgászként a profik között. Noha voltam nem egyszer első helyezett egyéniben és csapatban is, de ilyen erős mezőnyben ez számomra felért egy első hellyel. Egyszerű folyami pecásnak ez nagy öröm.

Fontos az utánpótlás, gyerekek versenye...

Mire mindez lefutott, kezdődött is a gyermekek részére kiírt snecifogó verseny, ahol keresztlányom Botos Zsófia Dorka képviselte családi csapatunkat a CIHERES TEAM-et. Az egy órás verseny alatt a gyerekek mindent beleadtak.

Zsófia versenyez

Zsófi hihetetlen rutinnal fogta a kis küszöket, leány létére sok fiút is megelőzve az egy órás verseny alatt 68 darab küszt fogott, ezzel az eredménnyel mindössze egy darab kishallal maradt le Varga Csanád mögött, aki megnyerte a versenyt, s Zsófia a második lett. 

Itt volt egy óra pihenő, miközben rendeztük sorainkat, fújtunk egyet, majd siettünk, hogy részt vehessünk a csapatverseny sorsolásán. Hét csapat indult a délutáni versenyen, ahol feleségem szerencsésen húzott szektort, amelybe beleesett az a horgászhely is, ahol délelőtt nagy mennyiségben etettem. Reménykedve vágtunk neki a második etapnak.

amikor nagyon eszik a hal

CIHERES TEAM

csapatmunka

fiam a széken, édesapám a háttérben fáraszt....

mérlegelés

A verseny jól ment, a halak feeder-el, picker-el és matchbottal is foghatóak voltak. Több hal is lemaradt a pici horgokról, de így is sikerült jelentős mennyiséget fogni. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a mennyiség elég lesz ahhoz, hogy dobogóra kerüljünk. A csapatversenyt a halak váltakozó kapókedve ellenére sikerült megnyernünk, s mindezek után már bizakodva vártuk a kora esti díjkiosztót.

Egyéni harmadik helyért járó díj átvétele

Gyermekverseny második helyéért járó díj átvétele

Csapat első helyért járó vándorkupa átvétele

Érte küzdöttünk

Fáradtan dőltünk ágyba, s a másnapi hazaindulás előtt egy levezetőpeca keretében végre megérkezett egy 51 centis pikkelyes ponty, amelyet édesapám fogott meg finomszerelékkel közel negyven perces fárasztást követően.

A hétvége megkoronázása

Ki fáraszt kit?

tenyeres hétvégezáró

Szép emlékekkel gazdagodva már a következő évre gondolunk, ahol nagy feladat lesz megvédenünk a vándorkupát! 

Kelt: 2016. év Ígéret havának 2.-ik napján

Tisztelet a keszegek királyának, a dévérnek

Jellegzetes keszeg a dévérkeszeg (Abramis Brama). Méreteit tekintve elmondható, hogy legnagyobbra növő keszegfajunk.

Eltörpül mellette az aprókeszeg

Balatoni és a Bokodi-tavi horgászataim során oly sokszor találkoztam velük. A Balatonon ők voltak azok, akik mindig megjelentek az etetésen, ha mást nem is sikerült fognom, egy-két dévér mindig felkapaszkodott a horog végére, ők gondoskodtak arról hogy ne menjek haza lógó orral, fogás nélkül. Egy-egy szebb példány olykor megpróbált szabadulni a horogtól, de többnyire ezek a próbálkozások hamar kifulladtak, s a szép ezüstös halacskák szépen felfeküdtek a víz színére. Hány-és hány balatoni amatőr horgászverseny dobogós helyezését köszönhettem nekik. Hányszor láttam a balatoni estéken, mikor május elején hatalmas bandákba verődtek, s kijöttek a kövezés széléhez ívni, ekkor locsogásuk körbeölelte a tavat. Hányszor varázsolták csodaszéppé az amúgy is tündérkertbe illő ezer színben játszó nyári balatoni napfelkeltét. Hányszor is lengették a fenekező bot kapásjelzőjét olykor felragasztva azt, hányszor emelték meg a waggler úszót, vagy merítették azt meg a Balaton zöldes habjai alá... Hajlamos voltam nem nagyon megbecsülni ezeket az élményeket egészen odáig, amíg szép lassan ezek a halak megváltoztattak, s már nem mint a fehér halak, egyéb halak egy kategóriáját képviselték a szememben, hanem kezdtem egyre nagyobb megbecsüléssel gondolni ezekre a vízi lényekre. Ekkor jött a változás is.

A balatoni dévér is megdolgoztatja a matchbotot

A balatoni versenyek egyik nyerő hala lehet a feeder-el fogott termetesebb dévérkeszeg

Első nagyobb dévérem

Felső-Szigetköz vizeiben előszeretettel űztem a jászokat, bodorkákat könnyű szerelékes úsztatós módszerrel, többnyire csontival, csemegekukoricával csalizva. Egy idő után csalit váltottam, s olykor jó vörös trágyagilisztával kezdtem úsztatni. Közvetlen az etetésen azonnal érkezett is a kapás. Dévér. Nem is rossz, olyan balatoni típusméret, csak ez ép a folyón. No, ha már itt vagytok, hajrá. Minden egyes fogott hal után egy kisebb gombóccal rádobtam az etetésre. S minden úsztatás alkalmával jött a kapás, az úszó szinte egy métert sem haladhatott szabadon, már megragadta valami, s húzta magával a rejtélyes színben játszó víz mélyébe. Gondoltam egyet, s állítottam néhány centit a mélységen, így a horog most már szinte a meder fenekén pattogott, miközben átadta magát a víz sodrának, s lám egyszer csak megállt az úszó, s az antennája szép lassan süllyedve elindult a meder közepe felé, komótosan, de határozottan. Bevágtam! Meglepően komolyabb ellenállás volt érezhető a boton, szép parabolát írt le a matchbot felső tagja, megkezdődött a fárasztás, mert a horog végén harcoló ellenfelem igen is küzdött! Hitetlenkedtem, de tény, hogy másfél kilós dévért szákoltam! Még sohasem fogtam ekkorát. Ez volt a kezdet, az ősz hátralevő szakaszában sok hasonló méretű dévért sikerült így horogra kapnom, s kezdtem ráérezni az úsztatás ízére is.

Öreg-Duna ág Rajka felett egy ruganyról, amely mögé olykor beállnak a dévérek

Rajkai "lapospart", kiváló dévérező hely

"Nagy" Duna Kisbodak felett

A következő évben más felső-szigetközi helyszíneken is próbát tettem. Elmondható, hogy sikerült sok hasonló méretű dévért fognom szinte minden ágvízen, kezdtem megtanulni, milyen mélységekben, milyen víztípusban találhatóak meg a halak, sokszor meglepően sekély 1-1,5 méteres vízben is bandáztak, ám az esetek nagyobb részében a mélyebb, lassabban folyó szakaszokon kerültek elém ezek az óriáskeszegek. Végre eljött az ideje annak, hogy egy 50 centis két kilós példánnyal a dévér rekordom is megdőljön...

Először 2 kiló felett

zsákolás Mecséren

Az esetek kilencven százalékában trágyagilisztával, míg a maradék arányban csonticsokorral fogtam be a vadvízi lapát dévéreket. Nagyon beindult a dévérprojekt, ám horgászataim egy időre abbamaradtak, hisz a 2013-as nagy Dunai árvíz sok más teendőt adott, s reggeltől estélig pakoltuk a homokzsákokat Mecséren a család aprajával-nagyjával, az odasereglett segítő szándékú önkéntesekkel együtt. Győztünk, a falut megvédtük azzal a sok jóakaratú emberrel együtt, akik vállt vetve küzdöttek a víz ellen, a faluért..

Több alkalommal tettünk próbát az úgynevezett "24-esen", azaz az 1824-es folyamkilométernél, valamint Rajkán a Szivárgó-csatorna felső szakaszán, s bizony ott sem kellett a keszegnépnek szégyenkezni a méretek miatt.

Micsoda fogás

A sekélyebb részekre is kijönnek a jobb falatokért

Élménydús horgászatokat okoztak a dévérek nem csak a nagy-Dunán, hanem az Ágrendszer szinte bármelyik folyóján, öblében, ahol azért kicsit húzott a víz, megvolt a megfelelő mélység, más szinte nem is kellett hozzá.

Ahonnan leágazik a Mosoni-Duna a Szivárgó-csatornából, a kereszteződésben is megfordulnak a lapátdévérek

Dunai hármas a hullámtéri kavicsbányák egyikéből, hibátlan példány

Az árvíz elmúltával, mikor a hullámteret már meg lehetett közelíteni elvetődtem Rajkára, a hullámtérben található kavicsbányatavak egyikére. A tó tele volt hallal annak ellenére, hogy a helyi és a szlovák erők jó részüket már kifogták, kihálózták. Itt fogtam először három kilós dunai lapátdévért. Elképesztő volt az örömöm. Sajnos sok dévér már nem maradt a tóban, így a Dunára mentem ki próbálkozni, de az évben már nem sok sikerrel jártam.

A következő év egy napján telefont kaptam egy jóbarátomtól, hogy fél óra alatt három két kiló feletti dévért is fogott a Szivárgó-csatornán. Noha csak egy óra szabadidőm volt, kiugrottam egy szál bottal, s akkor az újonnan alkalmazott vastag harmatgiliszta csalival együtt a szereléket az etetett hely közelébe dobtam. Húsz percen belül meg is akasztottam egy két és fél kilós gyönyörű dévért. Megegyeztünk, hogy a következő napon komolyabban, több időt rászánva próbálunk még fogni a dévérekből. Akkor még senki nem sejtette, hogy életünk egyik legmeghatározóbb dévérhorgászatába futunk bele. 

Eljött a reggel, az idő borongós volt, olykor gyengén szitáló esővel, közepesen erős északnyugati széllel. Ideális körülmények. Egyszerű etetőanyaggal (terményboltban kapható süldőtáp), etettünk, amelyet egy kis földdel nehezítettünk. Két-két feeder bottal dobtunk be, a csali a már említett vastag harmatgiliszta volt. Másfél órán keresztül megúsztuk kapás nélkül. Aztán egyszer csak megtört a csend. A kapás néhány pici húzást követő erőteljesebb, hosszabb ráhúzós volt, amelyet követte a bevágás. Nem kis erejű hal rugott vissza. Elindultak a dévérek. A kapások egymást követték, volt, hogy mindkét boton egyszerre jelentkeztek a halak. A kilós mérettől a három kiló tömegű halakig jöttek. Eleinte.....

hihetetlen méretek, három és fél kiló felett elszabadult a pokol

 Nem sokkal később komolyabb dévérek is megjelentek az etetésen. Eddig általam nem látott hatalmas testek sejlettek fel a víz homályából, és ami meglepett, olyan kitöréseket produkáltak, hogy simán elkértek az orsóról egy-egy kitörés alkalmával 15 sőt 20 méter zsinórt is. Meglepetésemre némelyik dévér megütötte a három és fél kilót is. Boldogságom határtalan volt, a külvilág megszűnt számomra létezni, csak a víz, a halak, a horgászat járt a fejemben, mikor megindult a botom a víz felé. A nyél után nyúltam, bevágnom sem kellett, csak egy kicsit emelni a boton. Mi lehet ez. Belekapaszkodott a folyó sodrába, s keményen harcolt. Kissé megindult folyással szemben, több méter zsinórt is lekért, majd a túlpart felé a hinarasnak vette az irányt, de én már ezt nem engedtem. Magam felé tereltem a halat, amelynek teste megvillant a felszín alatt, s engem is és barátomat is levert a veríték, s szinte egyszerre mondtuk ki, "azta q..va mekkora!"

A hal mintha meghallotta volna, újra kitört, s 15 méter zsinórt el is nyert, de a horog jól tartotta, s én kezdtem visszanyerni a lehúzott métereket. Kisebb jobb, illetve baloldali kitöréseket követően végre szákba tereltük a hatalmas péklapát méretű dévért, amely 65 centi hosszú és 4,5 kilogramm súlyú volt, megdöntve ezzel minden eddigi dévér rekordomat. A horgászat szépsége pedig az volt, hogy nem is a nagy halairól híres Dunán, hanem egy mellékágban sikerült mindezeket az élményeket megélnem. A két kiló körüli dévéreket le se mértük, a nagyobbakat viszont igen, s így azt mondhatom, nyertem volna a Black Jack-en, hisz a hat darab dévér pontosan 21 kilogrammot nyomott. 

Eddigi rekordom, 65/4,5..:)

A következő nap ugyanott megvallattuk a helyet, ám egy szerencsétlen kapást sem sikerült kicsikarnunk, igaz, akkor már ezerrel sütött a nap, csodálatos idő volt, a szél sem rebbent. Néhány nap múlva az időjárás előrejelzés hasonló idővel rémisztgetett, mint amely a nagy dévérhorgászaton fogadott minket. Gondoltuk, ez lesz a mi időnk, s fel is készültünk a horgászatra. Ismét sikerült belenyúljunk a nagyokba, igaz, most csak három darab olyan dévért tudtam fogni, amely a három kilogramm felett nyomott a mérlegen. 

Tipikus "péklapát"

Terveim közt szerepel az öt kilogrammos álomhatár átütése, néhány horgásznak ez már megadatott, nekem még kicsit várnom kell erre. Esetleg idén mód nyílik erre.. 

Tipikus dévérező hely az Öreg-Dunán

Szivárgó-Csatorna májusi időszakban, vonuló dévérek országútja

Kelt: 2016. év Fergeteg havának 31.-ik napján

Karácsonyi halételek

Bizony benne járunk decemberben, napról-napra közelebb jő a karácsony, s egyre többen törjük a fejünket, mi is kerüljön az asztalra, mi is legyen az ünnepi menü. Néhány évtizede terjedt el, hogy a magyar családok nagy hányada karácsonykor halászlevet, vagy valamilyen más halételt eszik. Az elmúlt három hónapban havonta egy halas receptet már közzétettem, de most szeretném tartani magam az ígéretemhez, ebben a hónapban öt halétel receptjét osztom meg, mégpedig az alábbiakat:

1. Halászlé szigetközi módra

2. Törpeharcsakarikák sütve spagettivel

3. Lecsós harcsa

4. Menyhal bundázva

5. Paprikás lisztben fordult sült keszeg

Egyszerű, bárki számára könnyen elkészíthető, hagyományos magyar halételek ezek, mindig sikert aratnak, s az ízviláguk felidézi a folyók rohanását, a nyarat, mikor fűzesek mentén a hajnali nap első sugarai a parton találtak, ahol a halakra vártam fogás reményében.....

1. HALÁSZLÉ SZIGETKÖZI MÓDRA

Minél többféle a keszeg, annál finomabb az alaplé

Halászlé. Ahány ember, annyiféle. Sok helyen jártam, sokféle halászlevet ettem, de olyat, amilyet édesapám készít, olyat csak nála tudok enni. Felülmúlhatatlan ízvilág, kitűnő szakértelem, s mennyei ízek. Én is szoktam fínom halászlevet készíteni, dícsérik is, de közelébe se ér annak, amit édesapám főz. Jöjjön hát az általam gyakran készített halászlé receptje. Mitől is szigetközi? Egyrészt azért, mert Szigetközben fogott halakból készül, másrészt mert van benne márna, amely kissé pikánsabb ízt ad neki.

Hozzávalók:

2-3 kiló keszeg

1 márna, 

pontypatkók, vagy jászpatkók

ikra és haltej

1 kg hagyma

pirospaprika

erős paprika (krém)

Üstben fő az alaplé 13 féle, 20 kg-nyi folyami halból

só

passzírozás menete

Az első dolog, hogy vízben felteszem főzni a megtisztított keszegeket, (minél többféle van, annál jobb), hozzáadom az apróra vágott hagymát, ha van márnafej, uszony, farok, törzs, azt is belerakom. Sózom, kevés pirospaprikával meghintem, majd hozzáteszem a haltej és az ikra felét. Mikor a hal és a hagyma szétfőtt, leveszem a tűzről, s az egészet átpasszírozom, ügyelve, hogy szálka már ne kerüljön bele. Az így elkészített sűrítményt újra főzöm, igény szerint felszaporítom vízzel, sózom, majd annyi pirospaprikát adok hozzá, hogy színt kapjon, kevés erőspaprikát, vagy erőspaprika krémet is adok hozzá. Mikor összerottyant, hozzáadom a ponty, márna, esetleg jászpatkókat, a haltej és az ikra megmaradó részét. Mikor felrottyan, onnan néhány perc múlva a tűzről leveszem. Nálunk friss ropogós héjú kenyérrel fogyasztják.

Márna és pontypatkóval....

Jó étvágyat!

2. TÖRPEHARCSAKARIKÁK SÜTVE SPAGETTIVEL

Néhány darab elég is

Sokan bosszankodunk a törpeharcsák idegesítő, zavaró jelenléte miatt egyes horgászatok alkalmával, pedig kevesen tudják, hogy a húsa rendkívül ízletes, szálkamentes. Egy alkalommal többet is fogtam belőlük, jó arasznyi körülieket, s eldöntöttem, hogy kísérletezek egyet, vagy beválik, vagy nem. Bevált. Íme a recept:

Hozzávalók:

5-6 darab törpeharcsa

só, bors, őrölt kömény

spagettitészta

20 dkg trappista sajt

pár salátalevél

ketchup

A törpeharcsákat megnyúzom, majd karikákra szeletelem. A karikákat sóval, borssal, őrölt köménnyel fűszerezem, miközben kifőzöm a spagettitésztát. A fűszerezett halkarikákat forró olajban kisütöm, rászórom a kifőtt tésztára, reszelt sajttal meghintem, (amely szépen ráolvad a halra), salátával díszítem, ketchup-al ízesítem!

Érdemes megkóstolni

Jó étvágyat hozzá!

3. LECSÓS HARCSA

rotyog már

Ez az étel egy balatoni kiruccanás alatt érett receptté. Az történt, hogy egy verseny előtt próbálgattuk a felszerelést késő délután, miközben be volt tervezve egy kis lecsó az estére. Hogy-hogy nem, a próba előtt sikerült egy néhány kilós harcsát fognunk, s mivel nem ettünk még a Balatonból fogott harcsa húsából, jött az ötlet, hogy a két ételt összehozzuk. Hát azt kell mondjam, megérte. 

Hozzávalók:

1 szelet szalonna

hagyma

paprika

paradicsom

só

harcsafilé

Elkészítése roppant egyszerű, a szalonnát apróra vágom, üvegesre párolom, hozzáadom a felkarikázott hagymát, azt is üvegesre párolom, majd jöhet a karikára vágott paprika és paradicsom, mielőtt kész sózom, majd hozzáadom a harcsafilé szeleteket, néhány percig főzöm, majd jóízűen elfogyasztom.

Balatoni harcsakóstoló

Jó étvágyat!

4. MENYHAL BUNDÁZVA

Bundázott menyhal vegyeskörettel

A kedvenc ételem halból, a bundázott menyhal. Húsa igazi kuriózum, szálkamentes, rendkívül ízletes. A hal megfogása igazi férfiembert kíván a parton, téli estéken a dermesztő szélben, több fokkal nulla fok alatt ácsorogva, átfagyva menyhalra vadászva....A hal megérdemli, hogy igazi nemes étekként bánjunk vele, ami nagyrészt nálunk a tálaláson, a körítésen teljesedik ki. Évek óta menyhal kerül nálunk a karácsonyi ünnepi asztalra. Jöjjön a recept:

1 db 1,5-2 kg-s, vagy több kisebb méretű menyhal

liszt

tojás

só

zsemlemorzsa

egy pohár tej

A körethez burgonya, vagy rizs, vegyeszöldséggel, a díszítéshez zöldségek, a mártáshoz fokhagyma, tejföl, szárított zellerlevél, citrom

Ínycsiklandó

A halat megnyúzom, fejét levágom, alaposan átmosom, több darabra felvágom, majd tejben megáztatom. Ezt követően az ismert módon bepanírozom, friss olajban kisütöm. A köretet elkészítem (tört krumpli, krumplipüré, vegyes zöldségköret, vagy rizs). A mártást elkészítem úgy, hogy a tejfölbe fokhagymát nyomok, szárított zellerlevelet morzsolok, citrom levét csepegtetem. Mikor minden kész, tálalok. Van, hogy desszert is készül hozzá, általában vaníliapuding szederrel, tejszínhabbal....

Ehhez az ételhez nagyon jól passzol a száraz Balaton-felvidéki fehérbor. Ebben az esetben a Fáró pincészet szürkebarátját ajánlanám.

Jó étvágyat!

5. PAPRIKÁS LISZTBEN FORDULT SÜLT KESZEG

télen is jól fogható a keszeg

Ez a legismertebb, a legegyszerűbben elkészíthető, szerintem az egyik legfinomabb halételünk. Többnyire télen szoktam nagyon szeretni, mikor egy kissé megenyhült időszakban egy pár órás peca alkalmával szépen be lehet fogni tenyeres keszegekből. Frissen a legfinomabb.

Sütni frissen a legjobb (a háttér még hóban)

Hozzávalók:

2-3 kiló keszeg (bodorka, karika, vörösszárnyú, dévér, jász, paduc, vagy szilvaorrú, esetleg kárász)

só

liszt

paprika
olaj

A halakat megtisztítom, a haltesteket mindkét oldalon sűrűn beirdalom, majd besózva állni hagyom. Egy óra múlva a sótól kimosom, addigra az apró szálkák elpuhulnak. A halakat egy órára egy nagy tál vízbe rakom. Ekkor kidolgozza a halhús a sót. Lisztet pirospaprikával összekeverem, majd ebbe beleforgatom a halakat. Felforrósított olajban a halakat kisütöm. Akkor kezd jó lenni, mikor a bunda elkezd felhólyagosodni. Imádom meccs közben eszegetni, legyen az box, vagy focimeccs. Na ez az étel aztán szereti a folyadékot, azt tartják, a hal életében s még azon is túl szeret úszni. Hát ezt meg tudom erősíteni. A sült keszeghez nagyon jól passzol a száraz és félszáraz fehér, vagy akár a vörösbor is!

Jó adag vacsora

Mindegyik ételhez jó étvágyat kívánok!

Kelt: 2015. év Álom havának 12.-ik napján