A következő címkéjű bejegyzések mutatása: balin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: balin. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 20., vasárnap

Elragadtatva, -"veteránok" a folyóban-


Úgy hiszem rég volt, mikor ennyit változott az időjárás, rövid idő alatt a vízállás, s a vizek hőmérséklete. Nem egyszerű ezen a nyáron a természetes vizeken való horgászat. Léteznek napok mikor nyüzsög a hal, sok a rablás is, ám van, hogy csendes minden, a vízen a sötét foltot csak az elúszó hínárszál festi a víztükörre. Van úgy, hogy fülembe zúg a kabócák koncertje, s van hogy csak a szürke gém rikácsolása hasítja ketté a csendet. Látom amint fecskecsapatok pásztázzák a vízfelszínt, de előfordul hogy csak a küszvágó csér mártja be csőrét a vízbe egy ezüstös kishalért. 


Perzsel, éget a nap izzóan szikrázó tekintete. A negyed órás autóúton, miközben a szomjazó napraforgó és kukoricatáblák mellett elhaladok elgondolkodom. Vajon mi vár odakint? Hűs szellő leng tán az alig húsz fok feletti víz felől? Talán igen. A valóság azonban a tűző napsugarak ostroma a parton, s ott állok én majd árnyék nélkül dacolva a hőséggel. A közeli falu élelmiszerboltjában deresre hűtött ásványvizet vásárolok. Egy darabig kitart. Innen már csak két kilométer a cél. Lehúzott ablak, kinyitott tetőablak próbál huzatot csinálni. Az is forró, arcon vág, szinte csattan. Az utolsó nyolcszáz métert az út felett összeborult erdő alagútjában teszem meg, ahol pár fokkal enyhébb az idő. Némileg felfrissülök, megmentődöm kissé a tűző nap szeme elől.

Amint kiérek az erdőből, a forró kavicsos útra hajtok, amely vastag port ereget az autó mögött. Pár száz méter után megérkezem. Amint kiszállok, a por vastagon ráragad az izzadtságtól átázott ruhára. Azonnal támadnak a csömények. Persze nehéz lecsapni őket, de egy idő után a vezéráldozatok láttán jobbnak látják, ha békén hagynak. A rezzenéstelen melegben csak itt-ott muzsikálnak a kabócák. Azonnal nagyot kortyolok a még hideg ásványvízbe, miközben fülembe mászik a kabócak és tücskök együttesének zenebonája. Az ásványvizes palack harmatos kívülről, összevizezi a tenyerem. Jól esik a vizes tenyeremmel végigsimítani a homlokomon. Hosszúlabú gólyák lépkednek a mező virágai közt. Ilyenkor csendesedik a koncert. Lassan közelítem a vizet. Lépteim nyomán a szöcskék serege ugrik szét minden irányban. Vannak köztük többcentis példányok. A letekert ablakon át is beugrálnak a kocsiba. Bizony volt este hogy hazainduláskor szöcskéket hajszoltam az autó utasterében. A víz ígéretes. Jól esik belemártani a fejem tarkóig. A közeli kövön egy béka tekint rám értetlenül. Ilyet se látott még. Lesz mit meséljen este a klubban. Ezt a délután folyamán több alkalommal is megismétlem. A sapkát ötpercenként bevizezem, s úgy húzom a fejembe. Jó a tarkómon a lecsurgó víz adta felfrissülés. A nap rendületlenül a fejemre szárítja a sapkát. Nem is figyelem, hisz ekkor már kezemben a pergetőpálca és dobálok. Két folyó találkozásánál. A legjobb helyen.

Pizsizs agressivus
Jobb esetben általában a harmadik dobásra üt valami. Mint minden, ez is változik. Rablást se látni. Egy apró sügér ment meg a betlitől. Kapok egy erős ütést, amely majd a vállamat tépi le, de nem akad. Melegük van, csak hivatalból követi le egy-egy jász és balin a műcsalit. Talán legközelebb.

Legközelebb szinte az ősz közepén érzem magam. Nyoma sincs a szaharai klímának. Talán csak a kiégett fű, a közeli diófa ágain sárgára égetett amúgy zöld diók burka emlékeztet arra hogy nehéz napokat álltak ki. Dobálok. Egy ideje zöld hátú bogárutánzattal, alig 3 centis. Veterán ő is, megvan az ehhez szükséges minimum két darab folyami ragadozója. Mekkora hülyeség ez. Én találtam ki. Valami eredmény kell, hogy rangsorolhassam a műcsalijaimat. Büszkébben feszítenek így a dobozban a társaik mellett. Hát igen, aki átesett már a tűzkeresztségen....

Semmi nem érdeklődik, pedig látok rablásokat. Egy barátom mostanában elkísér. Mellettem áll 10 méterre. Dobál ő is rendületlenül. Túl van már egy kis balinon. Odaszólok neki:
"- Sanyi! Nem lesz itt már nekem se-....."
Darabos jászom, utad szabad
Akkora ütést kapok az orrom előtt 5 méterre, hogy a mondat második fele azonnal világgá repül. Jó kilós jász. Aki beleakadt már nagyobb jászokba, az tudja hogy üt olyat, hogy sok balin megirigyelhetné a vehemenciát. Igaz, küzdenek akár a berber oroszlán, a sodrást kihasználva, ám erejük hamarabb megtörik mint az őnöké. Tekintélyes kiló feletti egészséges példány. Egyre kevesebben vannak. Hagy menjen.

Te is szöcskére lesel farktalan barátom?
Néhány nap múlva mikor kábultságából a nyár ismét erőre kapott, újfent próbálkoztam. Először egy apró balin jutalmazott meg virgoncságával, amely szép mutatvány volt kis méretéhez képest. Mindegy, gyorsan jött, gyorsan ment. De hol is vannak a nagyok? Elhordták. Sokat. Nagyon sokat, mikor tilalom alatt is vitték, azt követően meg rászabadultak a "nagy pergetőhorgászok" erre a szakaszra, ahová évekig alig jártak páran. Persze hogy elhordták. Utána a foshbúkon meg előadták hogy ők aztán mekkora "C&R Matyik", meg hogy szépen bánnak a hallal, bla-bla. ...Ja, elbánnak....   Lehet mondani mindent. Megkérdezném erről a csomagtartóba behajigált, még vergődő testes őnöket. Pontosan ezért sem vagyok fent a foshbúkon, ahol ezek a "véglények" sztárolják magukat. Nem vagyok kíváncsi ezekre a "bohóc papagájokra", meg a hazudozásaikra.

Darabosabb őn egy veterán woblerre
Nos tehát ritka a nagy balin. A víz is dobálva van rendesen, hét napból hétszer, reggel, délben, valamint este is, nem csoda hogy egy ideje odébbálltak a megmaradt harcosok.
Arrébb megyek én is sokan vagyunk már itt, állandóan suhognak a botok, a műcsalik szántásként húzzák a barázdákat a folyóba szinte egész nap.

Egy Hornetet teszek fel. Nem mély a víz, akadó sincs, mélyre törhet. Igen szépen veret. Szinte csak tartom a sodrásban, teszi a dolgát. Alig pöccintem néha a botspiccel. Fél fordulatokat tekerek bele. Kapok egy odaütést. Gyors kemény ütés, mintha az orsó is reccsenne egyet, de hiába emelek be neki. Semmi. Fellelkesülve dobok még. Szépen fogtam itt a domikat egy hónapja. Talán visszatértek? Három dobás után megismétlődik a mutatvány. Természetesen minden eredmény nélkül. Nem jó a szög. Sodor a víz rendesen. Kicsit rövidebbet dobok, így a Hornet más pályán indul majd a vízben felém, a sodrás itt kisebb. Indulna. Iszonyatos rávágás szinte a felszín közelében. Féket kell nyissak, úgy beindul a harc. Nem is egyszerű. Jön, megy, húz a sodorba, alig bírom visszahúzni a langó felé. Jön, fárad, de nem adja fel. Eltartom a hínarastól. Ki lehetsz? Jobb balin? Egy ideig úgy tűnt. Neeeem. Ez a harcos jász!!! A darabosabból. Kövér, erős folyami herceg, bőven másfél kiló felett, közelebb az ötven, mint a negyvenöt centihez. Nehezen adja magát, de már rajta a tarkóján a kezem. Na ezt nem cserélném el semmi másra!
Szenzációs erőben volt
A hal elengedését követően öt perc múlva rablás jellegzetes hangja loccsant a lábam előtt hideg vízcseppekkel szórva meg a kövezést. Nocsak. Többen is vagytok?

Balin, vagy jász? Jászbalin!!! hehe
A Hornet nem ad több kapást, gyorsan a kis vörös-sárga wobblerre cserélek. Ez a favorit, a hely fenegyereke. Fogott már domolykót, balint, jászt, sügeret, nem is egyet minden fajból. Hát itt neki kell most bizonyítania!!!!
Ha van jász akkor leszedi. Dobom. Loccs. Vizet ér. Mire beletekernék valami felnyúl érte és már viszi is. Aztamindenit. Ez aztán gyors volt, nem gatyázott. De élvezem én ezt. Jó hal lesz ez is.  A kis pálca szépen hajladozik, az orsó is meg-megreccsen. Érdekesen rúg az ellenfelem. Lemegy a fenékre. Csak egyvalaki lehet aki ezt teszi. Sejtem ki az. Sikerül felhúzni, akkor fordul. Márványtestű! Nem nagy, de fain erőben van. Élvezettel fárasztom. Mosolygok. Azt se bánom ha elmegy. Rég eljutottam oda, hogy mosolyogva fogadom azt is, ha egy nagyhalat elvesztek. Majd jön máskor. Nem azért horgászom hogy mérgelődjek nem igaz? Hamarosan kisebb köröket ír a harcos, csak lassan, mindjárt feladja. Tátott szájjal piheg a víz tetején. A csalit elnyelte rendesen. Kiemelem olyan 50-55 centi körüli példány. Nagy nehezen érfogó segítségével megszabadítom a csalit, a halat meg se mérem, pár gyors fotó és viszem is a vízhez. Nem is gondoltam hogy ilyen erővel úszik el! A csali. Veteránná érett. Itt ott a harcsa foga lehúzta a zománcot. Sebaj. Egy csali, ami ötféle ragadozóhalat is fogott. Na ez ritkaság az biztos. Pont ide találták ki, azt hiszem. Fogsz te még halat mielőtt nyugdíjba vonulsz. (Nem gondoltam, de ez pár nap múlva be is következett)

Aprócska hari, de pergetett...






















Egy nap szembetűnt egy szöcskeutánzat. - Gyerekeeek! Ez kell nekem! Hisz amennyi szöcske van a réten a folyó mentén. Egy-két szelesebb nap pedig égi mannaként szórja őket a halak tányérjára az északi szél! Gyorsan megvettem. Hogy fognak ennek örülni a domik meg a jászok! Csakhogy közbe újabb hidegfront érkezett. Meg harcsa is. Nem is kicsik. Láttam rablásokat, s fogtak is kisebb nagyobb példányokat a túlparton. Domi és jász úgy eltűnt, mintha nem is lett volna. Sebaj. Megy a szöcske. Fogott is mindjárt. Egy apró balint. Meg egy kicsivel nagyobbat. No hat nem tirátok számoltam, ezert csalit váltok, felrakom a favoritot. Hihetetlen. Még kisebb balin. Ennek a fele se tréfa. Próbálkozok még egy órát, de semmi. Próbálom a Hornetet, amivel legutóbb a gigajászkót csíptem nyakon. Első dobás semmi. A másodikra valami rámar. Nem gyenge. Hajlítja a botot, húz. Sír az orsó is. Rázza a fejét. Megy vagy 15 métert a sodrásban Ugye nem? De igen. Alig fél perc után a zsinór súlytalanul jön felém. Csuka lopta el a csalit. Bizonyost az volt.

Hihetetlen agresszió, ilyen fiatalon...

Ő se nagyobb




























10-12 cm? Ennél kisebbet még nem fogtam....

Kicsit nagyobb, a veterán kék wobblerre

Egy veterán kék wobblerrel vigasztalódni próbálok. Egy kis balin ragad rá. Csak a part szélén kezd harcolni. Nem sok sikerrel.  Érdekes sebet visel. Talán a kormorán bökte meg.

Fotó, aztán uzsgyi vissza...
Később egy évek óta meglevő, kis színes wobblerrel próbálkozom. Nagyon szeretem dobni, szépen is úszik, de soha, még csak rákoppintásom se volt rá. Aztán megtörik a romantika. A beesőre ütés, meg is fordul a vízen. Érzem, hogy jobb balin lesz. Tipikusan akadt, a hal szépen küzdött, ám némi paláver után megnyugszik, s tűri a kiemelést. A wobbler mintha vigyorogna, hogy végre előrébb lépett a wobblerek képzeletbeli ranglétráján amelyet én állítottam fel. Most már ő is dagadó mellel pihen a többiek mellett a csalis dobozban. Még pár fogás és veterán lesz ő is. A balinnak pedig lesz mit mesélnie a többieknek a folyóban..

Boldogan megyek haza. Lassan feljön a hold, kezében már néhány pislákoló csillagot is tart, nemrég még látta az eltűnő napsugaraka is. Egymásban gyönyörködtek, holdanya még jó szóval látta el a napot, mielőtt az nyugovóra tért. Sötét lesz mire hazaérek, kigyúlnak a csillagok, előkerülnek a denevérek is. Visszatérek még. Elragadó ez a hely. Elragadtatva gondolok vissza. Az elragadott csalit se bánom. Fizetség. Odaragaszt a helyre a sok élmény. Magával ragad a vágy, hogy a ragadozók utáni harcban újra próbát tegyek, s új veteránokat avassak....




Kelt: 2017. Év Újkenyér havának 20.-ik napján

2017. augusztus 5., szombat

Újra szól a hatlövetű, avagy jászvadászat harcsával


A július vége változékony arcát is kénytelen volt megmutatni. Az utolsó hét lehűlést, esőket, szelet hozott. Az esők miatt erősen megduzzadtak az Ausztria felől érkező folyók. Itt az Enns a mumus. Ha az megárad, a környezetében levő mészkőből olyan meszes vizet old ki, amely szinte fehérré festi a folyót, s enyhén befolyásolja a halak vízből való oxigénfelvételét is, ami azt eredményezi, hogy szinte teljesen lecsökken a békés és a ragadozó halak táplálkozási hajlama. Pedig a lötty előtt micsoda étvágyuk volt.

Van egy szakasz, ahol két folyó összefolyik. Az egyik kristálytiszta, mederfenékig tükör. A másik a zaccos. S a kettő határán a paradicsom. Paducok, jó kilósak, rajban metszegetik a moszatot a mederfenék köveiről, mellettük darabos koncérok, jászok szedegetnek, néhány kisebb domolykó is elvegyül köztük. Megkapó a látvány. Semmi nem tart örökké. Beüt a hidegfront, emelkedik a vízszint, s néhány nap alatt majd öt fokot esik a folyó hőmérséklete.

Kapás, hal, csak álom. A mederfenékről kiszedtem egy feltehetőleg tavaly bennszakított ezüst-kék Salmo vertikális csörgős wobblert. A horgok csak rozsdás csonkok. Otthon szépen letisztogatom, horgot cserélek rajta. Másnap dobok vele. Nagyon szépen mozog. Második dobásra megüti a balin, de nem akad. Harmadik dobásra egy rejtett akadó a víz alatt elkéri. 20 méterre attól a helytől ahonnan kiszedtem. Visszatért.

Nagy kínlódva Strike Pro bogárral a part menti sás mellől kiszedek egy kis domolykót. Legalább valami eszik.
Ravaszak mint ez a róka

Telnek a napok, a víz még mindig nem kezdett el melegedni, az áradás viszont tetőzik. Na újra próbalom ezt a pergetést. Az összefolyás zaccos szakaszára dobok, s ahogy a tiszta vízbe ér a csali, a zaccosból villámgyorsan utána tör egy sötét hátú test, s már rajta is van! Micsoda szépség. Kockáztatva a halvesztést egyik kézzel fogom a botot, a másikkal próbálom megörökíteni a fárasztás pillanatait. A sodrás most nekem dolgozik. Sikerül néhány kép.




Nem kell kommentálni

Micsoda halak kísérik a wobblereket a botspiccig, mégsem vetik rá magukat. De az élmény maradandó így is. A következő alkalom egy kis balint hoz. Szinte nem is küzd. Gyors fotó és már mehet is. Néhány dobás után hangos fröcsögéssel veti rá magát egy balinkölök meg egy "kisebb" jászkó az apró tigriscsíkosra. Fotó után ő is mehet élményeket mesélni a társainak.



Kezd komolyabban érdekelni ez a móka. Két hónapja vettem egy 7 méteres bolognai botot. Kétszer használtam. Nem szerettük meg egymást. Nekem lomha. A gyors paduc és márnakapások mind lukra futtattak vele. Persze szilvaorrút, kisebb karikákat jól fogtam, de az igazi ravasz marcik és vésett ajkúak túl jártak az eszén. Visszavittem a horgászboltba. Nem kellett sokat győzködjem Palit, hogy cseréljük le.

Kaptam érte egy SHIMANO ALIVIO DX 240 medium pergetőbotot, egy SHIMANO 2500 FD pergetőorsót, egy 22-es és egy 25-ös Method Spin 150-150 méteres monofil pergetőzsineget.. Azonnal felszereltem a botot, s a véknyabb, 22-es monofil pergetőzsinórt csévéltem fel. Alig vártam, hogy csillapodjon a közben betört kánikulai forróság, mar kint is dobáltam a folyóparton. Másfél órán át egy kapás nélkül. Nem könnyű felavatni a botot. Unalmamban egy régi magyar nótát kezdtem fütyörészni, dúdolgatni, mikor vállig rengető ütéssel megérkezett az első domolykó. Szuper! Nincs kényszer rajtam, fel lett avatva a bot. Rá tíz percre volt egy rávágás meg, de nem akadt.




Apró balin

Kicsivel jobb
Aranyhal.....

Eközben a horizonton alábukott a nap. A túlparton két srác pergetett, egy 35 centi körüli balint fotóztak, majd engedtek vissza. Talán nekem is balinozni kéne. Feltettem egy Salmo Thrillt. Vagy 30 méterre tőlem néha a hínarasban komolyabb rablások voltak láthatóak. Nem tudom mi lehetett. Nem szeretem a Thrillt. Gyakran belekapaszkodik a zsineg valamelyik horgába aztán sodrás ellen elég kitekerni a csalit ami csak bukdácsol a víz tetején. Nehéz, s a mozgása sem annyira lenyűgöző. Na végül csak sikerült normálisan dobni. Ám az első két dobás nem hozott érdeklődőt. Pedig táncoltattam is kicsit a spiccel. Harmadjára mintha valami ráhúzott volna. Tekerem, jön, majd ellenáll. Aztán húz, majd ismét jön. Ráhúz a fékre. Szépen szól. Mire kihozom magam elé vagy 10 méterre a parttól, akkor latom, hogy márványtestűvel van dolgom.


Be is iramodik a hínarasba. Próbalom visszahúzni onnan, kicsit ráerősítve a fékre, kijön. Elmegy a sodrással a másik irányba, de már fárad. Lassan a partközelbe húzom. Persze hogy nincs nálam merítő. Alsó ajkára ráfogok és kiemelem. Az első pergetve fogott harcsámat.


Kezdek ráérezni erre a pergetésre. Nagyon jól esik, ha sikerül fognom is valamit. Persze nem telepített vízből, hanem vadon nőtt, természetes folyóvizi halakat. Na ez az ami megdobogtatja az ember szívét, mégha nem is olyan nagyok ezek a halak, élményt adnak, s egyszer-egyszer beüt valami komolyabb legény is. No akkor aztán meg tiszta vadnyugat! A pergetőpálcák most már edzésben vannak, a műcsalis táska szintén. Újra szól a hatlövetű!







Kelt: 2017. év Újkenyér havának 5.-ik napján.


2017. július 23., vasárnap

Sír az orsó, hajlik a bot! - "pergászgatok" :)

Akik figyelemmel kísérik a munkásságomat, ha lehet ezt a mutatványt annak nevezni, tudják, megszállott menyhalvadász vagyok, nyáron pedig a békés halazás a fő profilom. feederezés, matchbotos úsztatás.........Pergetni keveset és ritkán szoktam. Nem is értem miért. Pedig tavaly belelendültem a balinozásba, tavalyelőtt meg a csukázásba ősszel, jó pár éve pedig ősszel szinte csak csukára pergettem. Most egy kis változás állt be a horgászataim során. Elkövetkezett a "PERGÁSZÁS" ideje. Vagyis a pergetőhorgászataim pallérozásának néhány kezdeti szakasza. 




Akadálypálya legyek és szúnyogok részére - hehe :)
Nem. Nem adom fel a békés halazást. Csak most szüneteltetem. Jobban esik a pergetés mostanság. Főképp, ha akció is van. Mert van. S ha nincs több időm mint egy óra, akkor se gond, megéri zsinórt vizezzek akkor is. Más ki sem pakol annyi idő alatt. Én élményekkel gazdagodom ennyi idő alatt is. Legutóbb a Lajtát próbáltam becserkészni. Sikerrel. Na ugye ez is nézőpont kérdése, mert lehet másnak nem jelent sokat egy húsz-huszonöt centis domolykó megfogása, de nekem pergetve igenis élmény. S kinyílt a világ, más helyeken is próbát tettem. Egy bejáratott pályát próbáltam, ahol tilalom után és alatt is sajnos egymás kezébe adtak a helyeket a pergetőhorgászok balin reményében. El is fogytak a halak. Jó hír, hogy a pergető horgászok is. Ahol sok a pók, sok a rovar. Ha sok a rovar, jut belőle a vízbe is a domiknak. Jó helyen járok azt hiszem. Mennyi szöcske. Némelyik öt centis is. Be kéne szerezzek valami szöcskeutánzatot. Néhány helyi arc hungarocellgolyóval szerelt szerelékkel, amelyen a golyón kívül csak egy horog van, egy hídról szöcskét úsztat. Másfeles jászok értékelik a mutatványt... Én inkább pergetek. Pedig ez se rossz módszer. Egyszer majd talán kipróbálom, ha lesz rá ingerencia.

A domolykók azonban zavartalanul szedegettek a pergetőhorgászok inváziója alatt is, hiszen a balinoknak dobált nagyobb csalikat békén hagyták, kisebb wobblerekkel pedig senki sem próbálkozott, s inkább a meder közepét dobálták, noha a domik inkább a sásos, hinaras partszéli helyeket, a fák alatti részt kedvelik. Próbálkoztam. Megtanítottak a helyi tömzsi fejűek, hogyan is horgásszak rájuk. Ami a Lajtán működött csali, azt itt kiröhögték, ami viszont itt volt fogós, attól a lajtai telények ódzkodtak. Mással kellett próbálkozzak. S volt hogy rátaláltam mi kell épp nekik.

Éppen akadt

Szinte állandósult darabos méretben jöttek, bármely napon is mentem ki. Esetenként egy egy komolyabb is beköszönt legnagyobb örömömre. A legtöbb kapást egy visszaforgó éle alatt a hínármezőtől 2 méterre sikerült kicsikarnom. Bizony voltak domolykók, amelyek igencsak harcos kedvükben szépen dolgoztatták a botot. Sokszor alig bírtam a rövid bottal eltartani őket a hinarastól. S amikor kezdtek megjelenni a balinok is, tudtam, hosszabb, kissé lágyabb pálcával kell harcba induljak. Hamar döntöttem, a majd egy méterrel hosszabb pergetőbotra kell váltsak.

Hajnali koránkelők
Kiscsali, kisdomi

Darabosabb telény

Eddigi legszebb, s még tart a szezon

Meglepő érdeklődő
Aki szeret horgászni, s a vérében van a peca, halat is fog,
keresztlányunk lajtai domival
A váltást követően bebizonyosodott, hogy időben gondolkodtam. Balinok, domolykók, s egy szebbecske sügér. Első jelentkezőek a pizsamások táborából. Majd később meglepetésemre egy 28 centis sügeret kellett szó szerint fárasztani. Főleg a sodrásban. Nagyon ment. Aztán egy balinifjonc. Aki bepanaszolt az anyjánál hogy megböktem a száját. Hát jött az anyja raportra.. Fotó után visszaküldtem ahová való....
28 cm, idei csúcstartó

Fogott már valaki pergetve ilyen kis balint?

Alakul a méret, elküldte az anyját panaszra

Harcosok 35 fokos melegben

Balinsors, szabadság....

A kisebb balinok még megvannak, de a nagyok???

Verhetetlen a hinaras szélén húzott sárga

Arcképcsarnok
Nem úgy mint egy helybéli tót figura, aki a hatvanadik (60!!!) balinját is hazavitte idén! S mit akar fogni augusztusban? Vagy éppen jövőre? S mennyi tót viszi a balint tilalomban is háborítatlanul. Mesélik a helyiek:
"- A helyi ellenőrzés semmi. Szól az ember a rendőrnek, aki elfordul a kavicsot rugdossa szemlesütve. Tilalomban itt galeriban pergetnek a szlovákok, s visznek mindent! Bezzeg ha a magyar pecást kell vegzálni. Miért nem x-elt be? Lelépte-e a száz métert a zsiliptől, biztos hogy van az a balin 40 centi?...."
                                                                                                  -mesélik joggal felháborodva.
Eszik

párszáz forintos univerzális kis wobbler, balint, domit, sügeret is partra segített már! :))
Jól elkapta

Első pergetett koncérom
Egyik hajnalban megpróbálkoztam egy új helyen. Két víz találkozásánál próbáltam becsapni a domolykókat. Az egyik víz tiszta, mederig átlátszó, míg a másik zavaros, okker, ám a határvonal ide-oda mozgó. A domik kedvencével a sárga-piros kis wobblerrel kezdtem. A domik most csendbe maradtak, nem is értem, lehet még csak éppen ébredeztek. A harmadik dobásra az előttem levő határvonalból rárontott egy csodálatos jász a csalira. S mi volt ebben a csodálatos? Elsősorban az, hogy mindent, a legapróbb részletekig láttam a tükörtiszta vízben. A támadás előtti hajszálnyi megtorpanást, a rárontást, a megakadást (el is feledtem bevágni a nagy meglepetés alatt, csak emeltem a boton), a tipikus jászos fejrázást, a küzdelem minden apró részletét. Máskor a botspiccet nézem fárasztás alatt, most le se vettem a szemem a halról, a bottal vakon harcoltam. S megérte. Olyan gyönyörű jászt fogtam, hogy talán meg is döntötte a pergetve fogott jászrekordomat ez a csodás példány.

Hibátlan! A folyó hercege!

44 cm faroktőig, 1445 gramm

A júliusi hőség eltart a nap késő délutáni részében is. Egyik nap úgy öt óra tájban mondom a páromnak:
-"Ugorjunk ki egy órácskát! Megmutatom hol szórakozom a domikkal, kisebb nagyobb balinokkal!
-Jó!"
Hangzik a meglepő válasz. Csak aztán nehogy besüljön a mutatvány, ahogy az ilyenkor rendre megtörténik. S fél óra múlva loccsan a csali. Mögöttem a párom az árnyékba húzódva nézi, rólam hogy olvasztja le a nap a vizet. Apró Hornetet hajintok a nyerő hely nyerő sodorvonalara, amely alá beleképzelem hogy sorban állnak a domolykók tátott szájjal várva a feléjük sodródó mannát. Húzom. Semmi. Hajintom még egyszer. Domira. Beletekerek. Megállítom. Beletekerek. Megállítom. Beletekerek, megállítják! Megemelem a botot, rajta van, jön két métert, lefordul. Hajingálok még vagy húszat más csalikkal is semmi. Dobok balinra, nagyobb wobblert, kékes minnowot, egy kis koppintáson kívül semmi. Süket a víz. Jól besülök a párom előtt. A júliusi nap vizet rajzol homlokomra. Meg a kínlódás. Hogy azt hittem majd én megmutatom. Kis wobblert teszek fel, hínár előtt húzom, valami rámar. Alig nagyobb a wobblernél. Kis sügér. 
Hiába, na, éhes volt, a Hornet elcsábította
Nem maradok fogás nélkül. Menjünk lejjebb 3 kilométert, javaslom. Párom vezethet addig. Ügyes. Lent vagyunk. Mesélem, két napja valami hatalmas balin lekövette a csalit, amit botspiccig húztam, de nem vetette rá magát, csupán nagy loccsanással lefordult. Na persze. Gondolhatja. Hiszi a piszi, mindig az a nagy ami nincs meg. Talán most meglesz. Most ugyanazt a csalit teszem fel. A kék fehér minnow-ot, amit meg a decathlonban vettem valamikor. Mire összerakom a botot, párom lelkendezve mutatja, hogy a fák alatt két rablás is volt. Na persze. Mindig a másik oldalon. Macskaléptekkel óvatosan közelítem meg a partot. Burványló sodró víz felől épp pár fokkal hűsebb levegő simítja meg az arcom. Dobok. Egyet magam elé vagy 15 méterre. Húzom. Semmi. Dobok rá a sodrás zubogó tarajos közepére. Pattog a csali a hullámokon, alig vízfelszín alatt. Ezt nagyon szeretik. Az első beletekerésre rá szoktak ugrani. De most. Semmi. Harmadjára a sodor alja felé a kis forgóra dobok, enyhén lefelé. Vizet ér a wobbler. Beletekernék, ám... Durr.....

Nem gyenge figura
Hajlik a bot es felsír a fék. Ennek a fele se tréfa. Párom lelkendezve tapsol,
 -" Jajj csak nehogy leakadjon! Mi van ha elszakad! Ha akadóba fut!"
Ha leakad, leakad, fene se bánja, jól küzd. Majd csak alakul valahogy. Hát ez húsz percig erősen kérdéses volt. Ellenfelem megkoronázta a nyári pergetéseimet. Erőtől duzzadó hibátlan őn.
Megy a harc. Küzd. Húzom. Ő vissza. Kitör. Megy a víz alatti kiálló csök felé. Csak oda ne. Rászorítok a fékre. Centikre, de eltartom. Másik irányba megy. Engedek kicsit a féken, hagy dolgozzon. Néha felvillan hátúszó sötétje a zavaros vízben. Néha meglátom ahogy farkával is nekifeszül a zsinórnak. Nofene. Tanul a harcsáktól? Kezdem élvezni, bár zsibbad a karom. Az előző napi edzés sem múlt el nyomtalanul. Meg az a több mint tíz kiló amit ledobtam az utóbbi hónapokban ia kevesebb erőt hagyott. A ragadozó őn egyre kisebb köröket ír le előttem. Néha még kitör, de ő se mindig találja már el, a sodrásba hogy forduljon, s a sodor most engem segít. Ott van előttem. Hatalmas. Vad. Nincs nálam merítő, tarkón szoktam fogni őket. De ezt az őnt nem érem át!!! Teljesen le kell fárasztani. Még egy perc. Két kisebb kör. Kihúzom partig. A botot a földre teszem, az ellenfelem két kézzel veszem ki a vízből. Se centi, se mérleg. Nem is kell. Így is csodaszép. Vaskos, igazi erőtől duzzadó folyami balin. Kell ennél több? Párom fényképez, gratulál. A hal ismét a vízben, s meglepő erővel ad egy pacsit a farkával, majd eltűnik a burványló vízben.
Érthető az öröm

Bizony hajlott a bot, s nem egyszer felsírt a fék. De mi nevettünk. Ezert jöttünk. Érdemes volt kijönni. Mindössze másfél órát voltunk el otthonról. Mennyi élmény. Méltó ellenfelem pedig várja, hogy újra összemérjük az erőnket! Addig edzeni kell. Neki is. Nekem is...






Kelt: 2017. év Áldás havának 23.-ik napján.