Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntő mesterekkel II. rész

Ahogy azt már korábban megtapasztalhatták az olvasók, esetenként nem csak magamról, hanem más, a horgásztársadalomban értékes helyet elfoglaló mesteremberről szól a bejegyzés. Így van ez most is, noha sokan azt gondolják igen, én viszont bizton állíthatom hogy nem tűnt még le az ólomöntő mesterek kora!

Van olyan jó barátom, aki a mai napig saját maga önti az ólmot, többnyire folyóra valót, s olykor engem is megajándékoz újabb és újabb formákkal, többféle súlyban. Vannak újabb és régebbi kokillák, s az ólom beszerzése sem egyszerű már manapság, ám fáradtságot, vesződést nem tekintve továbbra is életben tartják eme mesterséget. Sokan =gimmo=, vagy =retroska= néven találkoztak már vele különböző, egykor szebb napokat látott horgászportálokon. Ismerkedjünk meg most

  Fenyvesi Lajossal!

Mosoni horgász (Mh): Szerencsés vagyok, hogy a virtuális világban évekkel ezelőtt összeakadtam veled, s mindamellett hogy megajándékoztál a barátságoddal, gyakran kaptam tőled szépen öntött ólmokat, amelyeknek igen jó hasznát vettem a folyókon a menyhalak, márnák, pontyok, harcsák nagy-nagy bánatára. Ahogy azt a korábbi részben Tamással és Bélával is megtettem már az első részben, a kérdéseim most felteszem neked is:

  

Mosoni horgász (Mh): Mikor kerültél először kapcsolatba a horgászattal és hol horgásztál először?

Lajos: 1960-ban születtem, s mióta az eszemet tudom már akkor elkezdtem a horgászatot, a bátyám jóvoltából. Olyan helyen nőttem fel ahol szinte az ember kitette a lábát az ajtón, már horgászható vízzel találkozott!! Kisebb csatornák, nagy mocsaras rész, a Tisza 1 km, a Bodrog kb. 5km (Bodrog zug). A Tisza mentén sok kubik gödör is volt, ahol feledhetetlen sok élménnyel gazdagodtam!! Abban az időben először mogyorónyéllel, úszóval kezdtem pecázni. Nagy öröm volt bodorka, vörösszárnyú, compó, kárász, törpeharcsa és a csuka fogása!! Pontyot ritkán tudtam megfogni, mivel azokkal a felszereléssel lehetetlen volt. Aztán a bátyámnak jött egy ötlete, méterben lehetett vásárolni szelepgumit, így aztán kb. 50 centis darab fel lett kötve a mogyorónyélre, arra úgy ment rá a zsinór!! Sokan kiröhögtek, de onnantól kezdve a 3 kilós pontyot is meg lehetett fogni!!

Mh: A horgászat melyik ága áll hozzád a legközelebb?

Lajos: A környezetemben sok olyan víz volt ami tele volt csukával!! Nagy kedvencem volt a pergetés, szívem csücske volt! Sosem szerettem egy helyben ülni. Kerestem a halat mindig!! De most ami nagyon közel áll hozzám, az a Dunán fenekezni!! Ám teljesen áttértem az éjjeli ragadozókra!! Leginkább a harcsázásra!!

Hevítés

Mh: Mikor döntöttél amellett és miért, hogy magad öntöd az ólmokat?

Lajos: Ha tehettem sosem vettem horgászboltban ólmokat!! Első öntő formát még a fater csinálta nekem egy félcolos, háromnegyedes, colos csőből egy centis szelet le volt vágva és oválisan meg lett nyomva,a két vége kifúrva, egy tű beletéve. Úgy lett az első ólom ami a kezemből kikerült, onnantól kezdve mindig saját magam készítem. Kb. 10 éves koromtól felügyelet mellett!! 9 évesen kaptam először üvegbotot és peremorsót amivel lehetett fenekezni is!! Inkább ahhoz már sok esetben használtam menetes anyát,12-14-16-20-as. befőttes gumival, főleg olyan helyen ahol sok volt az akadó. Abban az időben az etetés az volt, hogy a kenyeret beáztattuk, kukorica és búzadarát adtunk hozzá, majd ezt gyúrtuk az anyára!! Még a mai napig is használom ezt a módszert, ha olyan helyre ülök le!!

Új formát ölt hamar

Mh: Hogy alakítottad ki a kokilla formáját?

Lajos: Az újabb öntő formáim azok már egy esztergályos jó barátom által készültek!! Saját tervezés és barátoktól kért horgászboltos darabok lettek lemásolva kisebb variálásokkal!!

Tűzhelyen történő hevítés

Mh: Hol végzed az ólomöntést, s figyelsz-e a biztonságos munkavégzés feltételeire?

Lajos: Először is mindig a biztonságos ólomöntéshez a helyet kell kialakítani!! Ne legyen láb alatt semmi! Jó szellős helyen, garázsban öntöm az ólmot!! A munkavégzés mindig hosszú nadrágban és bakancsban, hosszú ujjú kabátban begombolva történjen!! Persze a biztonságos kellékek is kellenek hozzá mivel 400 fok, az már sokkkk!! :-)

Előkészített kokillák

Mh: Mire kell odafigyelni a legjobban az öntés során?

Lajos: Az ember a mai világban már csak olyan ólmokhoz tud hozzá jutni ami szennyezett, nagyon sok a salakanyag tartalma. Ha tudom tanácsolni akkor először egy ólom tisztítást el kell végezni!! Én ezt úgy csinálom,hogy először fel olvasztom azt a mennyiséget amit kiszeretnék önteni formába és át öntöm egy másik edénybe így a salak nem kerül bele! Teljesen tiszta ólmot kapsz!! Amivel már szépen lehet dolgozni. Öntés előtt mindig fel kell melegíteni az öntő formákat és úgy el kezdeni a kiöntést!!! Így szép sima felületet kap az ember!! Persze csak kesztyűben végezzük mindent és jó állapotú szerszámokkal!! Ne bízzuk a véletlenre!!! Veszélyes!!

Mh: Melyek a kedvenc formáid és hol használod őket?

Lajos: Kedvenc formám az nincs, mindegyiket kedvelem!!! Hisz folyó vízi horgász vagyok a Dunán így mindig az adott hely, sodrás, aljzat a meghatározó, az alapján használom az ólmokat!!

Formát ölt

Mh: Volt-e példa arra, hogy kölcsönadtad az öntőformát, s mik a tapasztalataid ebben a tekintetben?

Lajos: Igen volt rá példa!!! Ám sajnos nem úgy kaptam vissza, ahogyan illő lett volna. Az illető szétkalapálta mert nem tudta kiszedni belőle az ólmot!! Pedig el mondtam neki hogy mire figyeljen!! Persze csak ez az egy eset volt. Azóta csak olyan barátnak adom oda, akiben bízhatok is, tudom, hogy az öntőforma épségben visszakerül!! Érthető, hogy ilyen komoly arzenálra már vigyázni kell!!!

Beöntést követve még hagyjuk összefogva a kokillákat

Kisvártatva engedjük kihűlni őket

Mh: Mit tanácsolnál azoknak a horgászoknak, akik ólomöntésre adják a fejüket?

Lajos: Bátran álljanak neki önteni ólmot ha meg van hozzá minden és persze vigyázzanak a testi épségükre, hisz annál nincs fontosabb!! Manapság a horgász boltokban már nem tudják mit kérjenek el az ólmokért, tudják, hogy fogyóeszköz, s az árak szép lassan mennek felfelé!!! A saját készítésű ólom az más, mindig jó érzés vele horgászni!! 

Mi szem, szájnak, vagy inkább folyónak ingere....

Mh: Mikor kerültél kapcsolatba az internetes horgásztársadalommal, s mi a véleményed erről?

Lajos: Elég régen, a tapasztalatom viszont az, hogy van ennek nagyon jó része is de sajnos java fórumos részen már nem vagyok fent. Sohasem szerettem azokat, akik csak azért járnak oda, hogy szét offolják fórumosok normális csevegését!! Pedig sok eszmecserét tud az ember folytatni sok apró trükköket meg  tud tanulni!! Mellette szóljon az, hogy a legjobb barátokra is szert tettem, itt rád és kedves családodra is gondolok, illetve az általad megismert nagyszerű emberekre!! Ez többet ér mindennél!!

Mh: Néhány szóban összefoglalnád, milyen eszközök, alapanyagok szükségesek az ólomöntéshez?

Lajos: Ólom, kokilla, kiöntő edény!! Elengedhetetlen a megfelelő védőruházat, megfelelő hőforrás amivel felolvasszuk az ólmot!!

Mh: Aki szeretne veled kapcsolatba lépni, az hogy teheti meg? Hol érhet el?

Lajos:

gimmo@freemail.hu email címen, 

vagy a 06-30-501-7821 telefonszámon!

Nagyon szívesen tudok tanácsot adni!

Mh: Kedves barátom! Megosztanál velünk néhány fotót a teljesség igénye nélkül a dunai horgászataidról?
Lajos: Természetesen!

Mh: Köszönöm a riportot, kívánok sok sikert a dunai pecákhoz, jó egészséget, de mindenekelőtt azt, hogy ne add fel ezt a szép szakmát!


Aki kíváncsi a riportcikk első részére, az megtekintheti itt:
I. rész


Kelt: 2016. év Enyészet havának 27.-ik napján

Novemberi rablók a Dunán

Duna "kanyar" Rajkán

Dérrel jött a hajnal velem szembe, mikor kiléptem az ajtón. Vörösre fagytak ujjaim, mire lekapartam a jeget az autó szélvédőjéről, s az arcomat is vörösre pofozta a hajnal szele. Azon a napon több minden is történt. Jött egy kis ónos szitálás, ami miatt láttam is egy árokba perdült autót, a kocsi mellett búslakodó, de ép tulajdonosával. Aztán felvonultatta a természet a teljes repertoárját, esett havaseső, némi hó, majd eloszlottak a felhők és olykor kisütött a nap.  

Térdig jártunk a délutánban, a nap is csak a templomtorony csúcsa mellől lesett vigyorogva, mikor elindultam. Forró tea a kulacsban, jól esik kint a hűvösben, átmelegíti a pohárba öntött aromás ital a testet, s az ujjakat is. A gondolatok játéka közben az autó gyorsan harapta a kilométereket, s egyik pillanatról a másikra már előttem tempózott kelet felé az Öreg-Duna, szemben a csallóközi parttal. 

A vízparti fák szemérmesen bújtak egymáshoz az erős északi szélben, hisz ruhájuk főbb darabjait rég levetették már, s most szégyenlősen takargatták magukat alig fehérneműben. "Ne törődjetek velem, nekem így is szépek vagytok!" Mintha értették volna a gondolatom, később tán ezért döntöttek úgy, hogy segítenek....

Fodrot vet az északi szél a víz hátán

Sikerült egy vízbe dőlt fa mellé lepakoljak, amely parton levő részén még sűrű volt a ciher, itt találtam egy kis szélárnyékot, mert bizony hullámokat fodrozott játékában a szél, amely Pozsony felől oly hirtelen árasztotta el szürkeségével az égboltot, hogy mindezt szinte végiggondolni sem volt időm. Nem is, hiszen a 8-as mélységbe vetett küszszeletet valami elragadta, s már ketten is kapaszkodtunk a botba. Kötélhúzásunk versenyét én nyertem meg, de a győztes az az ötven centis kis harcsa volt, amelyet fényképezést követően visszaengedtem. 

Majd megnő

Gébevő tüsi

Eközben megállt a szél, s szitálni kezdett az eső. Plusz három fokban ez igencsak kellemetlen. A fák felettem összefűzték hosszú görcsös ujjaikat, s megmaradt ruházatukkal védőernyőt feszítettek fölém. Lám érdemes tisztelni a természetet, s jóban lenni vele. A szürkeség komoly súllyal nehezedett rám, s a magányom kint a parton megfelelő partnernek bizonyult ehhez. Nem szóltam, nem is lett volna kihez. Ketten voltunk, a Duna és én. Szavak nélkül is értettük egymást. Pozsony irányát fürkésztem, arra világosabbnak tűntek a felhők, bizonyára a város fényei miatt. Megrezdült a baloldali botom spiccén halványan zöldellő fénypatron. Apró húzogatással adta jelét valaki a mélységből, hogy érdeklődik a gébtörzs iránt, amelyet felkínáltam a mederjáróknak. Menyhal lesz, vagy esetleg a bucó próbálja meg apró szájába begyűrni a falatot? Számtalanszor eljátszották már ezt. Bevágtam. Szépen hajlott a bot, miközben a vízcseppeket lerázta magáról, ebben segített neki a szerelék végén küzdő kékfarkú tüskéshátú süllő is.

A fák minden igyekezete ellenére az eső lassan kezdett áttörni védelmi vonalaikon, s lassan kövér cseppekben koppant a vízhatlan kabátom kapucniján, vállán az ősz megannyi hideg, vaskos könnye. A felszerelés jó részét az autóba tettem, hogy ne ázzon, csak a legszükségesebbek maradtak mellettem. Nem volt egyszerű a kocsihoz sem fel menjek, a gátoldal barnára érlelt avarszőnyege az esőtől rendkívül csúszóssá vált, s cirkuszba illő mutatvány volt azon fel, s le közlekedni. Hát még amikor alá is bejutott a víz, s sikamlóssá tette a kitaposott utat....

C alakban

Az eső lassan felhagyott erejével, egy-egy kisebb szellő beletúrt a fák hajába, s ők ilyenkor lerázták a felesleges vizet magukról, mikor megrezzent a másik botom is, amelyen küszfarok várta sorsa beteljesedését. A harmadik húzásra bevágtam, s örömmel fotóztam az ötven centis menyhalat. 

Öreg-Duna. Mindig meglepsz valamivel, élményeket adsz, akárhányszor találkozunk, s az élmény maradandó, feledhetetlen, hisz általad tudom, hogy a természet él, nem rontott el még teljesen az ember. Elég is volt a horgászatból, pakolok. Minden összerakva, már csak egy botom van bent. Huszonöt méterre a parttól, nyolc méteres mélységben, küszfarokkal csalizva. Meghúzom, nincs rajta semmi, bár sokszor észrevétlenül felrágja magát a bucó, s rajta fekszik. De most nem így van. Húzom vagy tíz métert, a szerelék talán négy méteres mélységben jár, mikor kemény ütést kapok, beleremeg a bot is. Mi ez, olyan balinosnak tűnt, semmiképp süllősnek, de mi kaphatja el a korom sötétben, vontatott csali, hm.... Talán balin, vagy csuka, ne adj isten még egy harcsa? Kitör néhányszor, megsiratja az orsót is, tesz néhány kört, mire megmutatja magát. A meglepetéstől, azt hittem helyben lepetézek......Egy csodálatosan szép menyhal. Na de mekkora.. Bő hatvan centi feletti, vaskos, mint a karom, nem ilyen kis nyenyere arasznyi......Ő már RABOLT! Csupa nagybetűvel. 

Vaskos legény

62 cm / 2,25 kg "lota-lota brutalis" 

Rabolt, mert rablóhal, s ezt épp vízközt. Mert úgy tartotta kedve. A horog is a felső ajkába akadva, mértani pontossággal középen elhelyezkedve....Rablóhalak estéje. Kalózok, vízi betyárok.....S a Duna, a jó öreg Duna, amely megajándékozott még búcsúzóul, rabul ejtett, magához láncolt, majd ígéretet követelve engedett csak haza, hogy legközelebb is elmenjek majd hozzá, s olyan jól elbeszélgessünk, mint ezen az estén, mert ezen az estén nagyon jól szót értettünk egymással. 

Kelt: 2016. év Enyészet havának 13.-ik napján

Az ősz megfesti Szigetközt

Először csak az tűnt fel, hogy nem csíp a szúnyog. Nem zeng a fülembe apró szárnyaik által megkomponált, megszokott dallam. Elmaradt a csömények maró harapása is. S észre kellett vegyem, hogy nem csivitelnek frakkos kis barátaim sem már a zsilipkapuk alá be-betérve, nem súrolják röptükben a víz színét....A fecskék elmentek.

Eltűntek a gólyák is, kik hosszú lábaikkal nagyokat lépdelve jellemző formái voltak az ártéri tisztásoknak, mezőknek. Nem hangzik már a béka kórus kuruttyolása sem, nem tölti be az ártéri erdőket furcsa daluk.

Egy nap fura madárcsapat vonult át Szigetköz egy ágvíze felett. Négy hullámban jöttek, összesen több mint hatszázan, ha jól számoltam. Az már több mint egy zászlóalj. Kárókatona. Kormorán. Nesze neked jó halszaporulat az évben. Ezek aztán kifalnak mindent tavaszra. A migráció eme természet küldte seregei ellen nem véd meg a kerítés, s a médiák sem foglalkoznak velük, szavazni sem kell elmenni ellenük, az ártéri erdők fáit sem lepik el plakátok. A vadászok sem kapnak tűzparancsot mint a '80-as évek határőrei.......De a jövő szempontjából igenis fontos, hogy miként kezeljük eme vándor, fekete seregeket. Az itt fészkelő néhány pár szépen beleillik a természet körforgásába. De ezek az idegenből ideszakadó csapatok, amelyek itt telelnek, s csak falnak, falnak......

Sokan jásznak mondják, pedig koncér

Van még néhány szürke gém pár, akik nehéz légi csatákban el-elhajtanak nagyobb, akár 70 fős brigádot is, de az ritka, s még ritkább, aki látja ezt. Én ezen kevés szerencsés közé tartozom. Láthattam a természet légi csatáját. Menekültek a kormoránok. Mert a szürke gém van itthon! Aki együtt él, lélegzik a tájjal, aki kivívta a jogot arra, hogy egybe olvadjon Szigetközzel. S a gém engedte azt is, hogy az a néhány pár itt megtelepedjen. Néha együtt is ültek egy víz fölé dőlt faágon. De a messziről jött sereg, ami nem kér csak követel, az más..........

Az ősz közeleg, hisz volt már, hogy dérrel simította el a mezők virágainak pompázatos szirmait, s nyomában felgyorsult a falevelek színváltozása, gyakrabbá vált a vadgesztenye  és a dió kopogása is a földön.

Amikor igazán húz a víz, este meg a márna

Tudom, most jött el az én időm, bőségét ontja most a természet, s a folyók. Ha valaki engem kérdez, én megmondom őszintén, megvoltak a masszív alapok édesapám révén, akivel rengeteget, de nem eleget horgásztunk együtt, igaz, csak tavakon. Ezzel az alappal felvértezve indultam ki évekkel ezelőtt a Dunára, a Lajtára, a Mosoni-Dunára, és az Ágrendszerbe. Ma már elmondhatom, a folyók tanítottak, mikor, mire, hogyan horgásszak. A sikert a megfogott halak jelezték. Ezt akkor éreztem, mikor célzottan márnázni akartam, kimentem oda, ahol már tudtam hogy ott élnek, esznek, és fogtam. Célzottan csukára, balinra, harcsára, paducra, jászra, szilvára, menyhalra.... működött. Megtanultam a vízzel beszélni, érezni, látni mit rejt a mély. S mi lett az eredmény? Soha, senkit nem utasítottam vissza, ha tanácsot kért, ha kérdezett, noha felhívtam, mindenki figyelmét, hogy az igazi tanítómester maga a folyó. 

Békés halak:

Érdemes békés halazni ősszel, s még télen is. Ha megtalálja az ember őket a folyón egy naposabb novemberben, vagy akár decemberben, kiválót horgászhat rájuk, persze a víz hűlésével arányosan csökkenteni kell az etetőanyag mennyiségét is, ami a téli hónapokra már csak néhány gombócra valóra korlátozódik, de ne szaladjunk még bele a télbe. Ami nekem a legjobban bevált ez az etetőanyag összeállításnál októberben, az a következő:

kiváló anyag

1 kg sajtos világos folyóvizi etetőanyag

1 kg malactáp (kukoricadara + búzadara+ vanília aroma)

2 marék főtt búza,

1/2 doboz csemege konzerv kukorica

1-2 deci csonti

10 deka sajt belereszelve a cuccba

pár marék folyóvizi föld ( a helyszínről, némi apró kaviccsal)

Márna, ponty, szilvaorrú, paduc, bagolykeszeg, dévérkeszeg, koncér egyszerűen nem hagyta szó nélkül az etetést. Volt, hogy szinte minden alapanyag elfogyott. Kivéve a malactápot és a kukoricát, no meg a földet. 4-szer annyi földdel keverve is kiváló hatása volt a placcon. Persze az étvágyuk a hónapban rapszodikus, de ha esznek, akkor aztán nincs megállás. Csalinak legjobban a sajtos csonti csokor (csontis dobozba berakott sajtkockának 2 nap alatt átveszik a szagát), illetve a vaskos harmatgiliszta felelt meg a legjobban. Hiába, készülnek a télre, kell a fehérje.

Gyakrabbá válik a márna is

A kukoricára, s annak ízesített változataira csökkenő tendenciában rágták fel magukat. Persze hasonló eredménnyel fogtam match és feederbottal is a halakat, a feeder a nagyobb horog és a nagyobb csali miatt nagyobb halakat vonzott, a finom match viszont darabszámban többet, s ott is beesett egy-egy jobb példány.

Az elmaradhatatlan bodorka 

Másfeles királyhal is jöhet, majd mehet

Víz alatt, vagy felett túrja a kavicsot?

Micsoda színek

Egy reggeli szilvórium

A Duna Rajka felett, balra a "lapos part"

"Békétlen" halak:

Horgászatukra többnyire csak a szürkületet követően volt időm, így a csukázás, balinozás most elmaradt, talán novemberben lesz egy pár nap amikor tudok majd pergetni rájuk. Maradt az élőhalas, valamint halszeletes peca. Többnyire menyhal volt a célhal, de elképesztő módon, más fajhoz tartozó egyedek is megéheztek az élő, vagy élettelenül figyegő snecire. Meg sem lepődtem, mikor este is, valamint reggel is harcsa verte a farkával a főzsinórt, de hogy a sügerek, sőt, a domolykók is ilyen korgó gyomrú éhenkórászok legyenek, az már tényleg hallatlan! Egyszerűen HALLATLAN!!! Domiból volt, hogy fél órán belül kettőt is kiszedtem, s nem zavarta őket a vastag süllőzőhorog sem, ha kajáról volt szó.

Jó lesz a balin utánpótlás

"Telény" mohaágyon 

Ő is éhes

Októberben még eszeget az apraja

Lassan már átveszik a stafétát a tőkehalak

Oly szépen kap, akár egy menyus, csak aztán ráfekszik a horogra....

Csillapíthatatlan étvágy

ő is eszi a halszeletet

Október, avagy Magvető hava. Számomra az év egyik legszebb hónapja. Szép, és színes. Ha kimegyek a piacra, ilyenkor a legszélesebb az áruválaszték. Zöldségek, őszi gyümölcsök, szőlő, dió, érett paprika, alma, birs, dió, méz, sült gesztenye....roskadásig. Kint a vízen is széles a paletta. A teljesség igénye nélkül megtalálható a télre készülő, a tartalékokat ilyenkor "vételező" halfajok hosszú-hosszú sora. Az idő mégolykor napsütéses, kegyes, ám a vizek lassan 10 fok alá esnek, a természet leveti látványos tarka ruháját, s a művész, az ősz, lassan megfesti Szigetközt....
S a költő:.....

Megérkezett az ősz

Betoppant a hajnali pára,

Vízcseppet rajzolt a párkányra,

Minden nappal egyre több,

Fecske gyűlt a póznákra.

A gólya egyszer csak elment,

Üresen hagyva a fészkét,

A nap is mintha fáradt volna,

Gyengébben szórta a fényét.

Megtelt a domboldal dallal,

Énekszó űzte a felhőt,

Emberek járták a lankát,

Szedték a mézédes szőlőt.

A sárguló falevél mellett,

Koppanva hullt le a dió,

A szürkülő reggeli ködben,

Esőre üzent a rádió.

Elalszik lassan az erdő,

Leveti elnyűtt ruháját,

Zörög az őz léptei nyomán,

Ki lassan kíséri gidáját.

Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Magvető havának 16.-ik napján

Menyhalakkal kopogtat az ősz

Várakozás. Várok arra, hogy megkezdődjön a szarvasbőgés. Akkor, szeptemberben, valami megmozdul bennem, érzem hogy itt az idő, ébrednek a menyhalak! Nem számít, hogy a vizek még közel húsz fokosak, s tart a harminc fok feletti indián nyár. Igen sok éve már-már megszállottan kutatom ezen ragadozók életmódját. Néhány évvel ezelőtt sikerült a szakirodalmat amely rendkívül szegényes és sok helyen felületes és téves, némileg átrázni, felrázni, frissíteni. Sokat lehetett azóta megtudni a menyhalakról! Bizony, kevés horgász ismeri őket, még kevesebben horgásznak rájuk, s elenyésző azoknak a megszállottaknak a száma, mint amilyen én is vagyok, ha a menyhalakról van szó...

Hihetném azt, hogy mindent tudok a menyhalakról, hisz évek óta szeptembertől májusig horgászom rájuk, sok-sok vizet felkeresve, a kis patakoktól a Dunáig. Nem így van. Számomra is meglepő olykor, amit tapasztalok. Megjelenés, aktivitás, táplálkozás területén. Az, hogy 16-17 fokos vízben egyen a menyhal, ugye hihetetlennek hangzik. Pedig nem az. Példa erre ezen év szeptembere-októbere, amikor a hosszan elhúzódó nyár ellenére igenis helyet kívántak maguknak a menyhalak ha nem is a nap, hanem a mélyebb vizek alatt. 

Október eleje a Mosoni-Dunán. Kell ennél szebb?

Mondhatni persze, hisz az ember belefut véletlenül egy menyusba akár augusztusban és akkor mi van? Na igen. De egymást követő estéken négy napon keresztül menyhalat fogni a Lajtán, a Mosoni-Dunán, az Ágrendszerben és a nagy Dunán az már nem a véletlen műve, az azt jelenti, hogy elindult a szezon. Azt gondolom túl sokat, de egyben túl keveset is tudok erről a még mindig méltatlanul mellékvágányra rakott ragadozóhalunkról. 

Darabosabb menyus 17 fokos vízből

Hogy miért is van mellékvágányon?

Néhány vita tárgyát képező gondolat:

- Ha a keszegnépet tavasszal ívási időben korlátozás védi, akkor a méret és darabszám korlátozás alá tartozó nemes halunkat, miért az ívási időben (november-december) horgásszuk a legjobban? 

- Mert sok ember szórakozása elveszne télvíz idején? 

- Akkor miért nincs 30, vagy 35 centis korlátozás inkább, hogy sok menyus leívhasson? 

- Vagy legalább egy hónapot kaphatna védelemül decemberben....Mert úgyis mélyre nyel és elpusztul a kisebb is ha visszadobom? 

- Akkor miért várjuk meg kapásnál hogy gyomorig nyeljen a szerencsétlen? 

A hivatalos válasz: " ..a menyhal populáció folyamatos növekedést mutat egyedszámban és a Kárpát-Medencei elterjedési területen egyaránt. A vízminőség javuló tendenciája miatt a menyhal is gyorsabban teret nyer ott, ahonnan korábban kipusztult, vagy nem is volt jellemző a jelenléte. Meghódítja a kisebb vizeket, patakokat is már, így nem indokolt további korlátozás bevezetése.." 

Ez a válasz nekem kevés.....:-(

Mindjárt indul

Nehéz, a horgásztársadalmat megosztó kérdések ezek, amelyekre talán kapunk majd választ Könnyű nekem, mondják sokan, hisz a menyhalak paradicsomában élek. Kívülről legalább is úgy tűnik. El sem hinnék, de sokat kell bizony bolyongani utánuk, megkeresni a frekventált helyeket, próbálkozni a hideg téli, őszi, kora tavaszi estéken, hogy az 50, a 60, vagy akár a 70 centit (ez egyszer sikerült :-)...) meghaladó példányokat elejtsem. Ez kívülről nem látszik. Az látszik, csak, hogy sokat, bármikor tudok fogni. Ez sincs így. Van hogy nekem sem sikerül. Minden esetre előnyben vagyok azokhoz képest, akik egyszer-egyszer jutnak le csak télen a folyópartra, s örülnek akár egy 26 centis menyusnak is. Igen, érthető a másik oldal is. 

Októberi színek

Én maradok a saját szabályaim szerinti menyusozásnál, nálam 35 centi a mérethatár, de van, hogy a 40 centis is sőt ívási időben a hasas nagyobb példányok is amnesztiát kapnak!!! Sok barátom is tartja már ezt itt nálunk, akik majdnem olyan elszántak a menyhalvadászat területén mint én. A víz, a természet hálás ezért. Ezért sem ritka, hogy az ember által alig (szinte csak általunk) látogatott az ágrendszer mélyén levő helyeken nem ritka a 60 centi feletti menyus fogása minden szezonban!!!

Gyakori, hogy így az ősz derekán még másféle fajhoz tartozó éhenkórászok rágják fel magukat a menyhalnak felkínált csalikra....

Csali a javából

Bodorka "-BRUTALIS-" (505 gramm) vette fel a menyuscsalit 8 méter mélyen

 

52 centis kölökhari együtt úszkál a menyussal októberben

51 centivel jóval kiló felett, pompás terepszínben

Folytatom az életmódjuk utáni kutatást. A legfrissebb hír az, hogy a menyhal feltehetőleg alkalmazkodik a környezete színéhez, a mélyebb 9 méternél is mélyebb vízből fogott menyhal szinte semmi tarkaságot nem mutat, majdhogynem egyszínű szürke!! 

Avarba bújna a szürke menyus, zavaró a fény

Az evolúció itt van az orrunk előtt, szürke a menyhal, alig pár folttal!!!

Tavaly is kezembe került egy ilyen példány, azt hittem véletlen, de nem, nem. Be kell látni, működik az evolúció, s bizonyítékul fel is teszem a szürke menyusról készült képet! Nem hihetetlen, aki horgászik a Balatonon, az tudja, az ottani halaknak is van egy kis balatoni zöldes színük, s a csukák, sügerek sem annyira élénk színűek mint máshol! 

Szürkülünk

A tavalyi évben fogott szürke menyhalról készült képet is felrakom, igaz, a minősége gyenge, de látható, hogy a jellegzetes foltok szinte hiányoznak a 9 méternél mélyebb helyről fogott menyhalról. Hogy valóban a mélyvízi életmód-e az oka annak, hogy ilyen színeket vesznek fel ezek a rejtélyes tőkehalaink, arra talán megkapom a választ egyszer, s lehet, felvetem a témát illetékesebb körökben is....

Ad-e a híd alatti visszaforgó menyhalat? Évről-évre kevesebbet..

A szezon elején járunk, s hosszú az idő még májusig, hogy kellemes órákat okozzanak az estékben ezek a rejtélyesnek mondott tőkehalak....

Kelt: 2016. év Magvető havának 9.-ik napján