A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 31., vasárnap

Tisztelet a keszegek királyának, a dévérnek

Jellegzetes keszeg a dévérkeszeg (Abramis Brama). Méreteit tekintve elmondható, hogy legnagyobbra növő keszegfajunk.
Eltörpül mellette az aprókeszeg
Balatoni és a Bokodi-tavi horgászataim során oly sokszor találkoztam velük. A Balatonon ők voltak azok, akik mindig megjelentek az etetésen, ha mást nem is sikerült fognom, egy-két dévér mindig felkapaszkodott a horog végére, ők gondoskodtak arról hogy ne menjek haza lógó orral, fogás nélkül. Egy-egy szebb példány olykor megpróbált szabadulni a horogtól, de többnyire ezek a próbálkozások hamar kifulladtak, s a szép ezüstös halacskák szépen felfeküdtek a víz színére. Hány-és hány balatoni amatőr horgászverseny dobogós helyezését köszönhettem nekik. Hányszor láttam a balatoni estéken, mikor május elején hatalmas bandákba verődtek, s kijöttek a kövezés széléhez ívni, ekkor locsogásuk körbeölelte a tavat. Hányszor varázsolták csodaszéppé az amúgy is tündérkertbe illő ezer színben játszó nyári balatoni napfelkeltét. Hányszor is lengették a fenekező bot kapásjelzőjét olykor felragasztva azt, hányszor emelték meg a waggler úszót, vagy merítették azt meg a Balaton zöldes habjai alá... Hajlamos voltam nem nagyon megbecsülni ezeket az élményeket egészen odáig, amíg szép lassan ezek a halak megváltoztattak, s már nem mint a fehér halak, egyéb halak egy kategóriáját képviselték a szememben, hanem kezdtem egyre nagyobb megbecsüléssel gondolni ezekre a vízi lényekre. Ekkor jött a változás is.
A balatoni dévér is megdolgoztatja a matchbotot

A balatoni versenyek egyik nyerő hala lehet a feeder-el fogott termetesebb dévérkeszeg

Első nagyobb dévérem
Felső-Szigetköz vizeiben előszeretettel űztem a jászokat, bodorkákat könnyű szerelékes úsztatós módszerrel, többnyire csontival, csemegekukoricával csalizva. Egy idő után csalit váltottam, s olykor jó vörös trágyagilisztával kezdtem úsztatni. Közvetlen az etetésen azonnal érkezett is a kapás. Dévér. Nem is rossz, olyan balatoni típusméret, csak ez ép a folyón. No, ha már itt vagytok, hajrá. Minden egyes fogott hal után egy kisebb gombóccal rádobtam az etetésre. S minden úsztatás alkalmával jött a kapás, az úszó szinte egy métert sem haladhatott szabadon, már megragadta valami, s húzta magával a rejtélyes színben játszó víz mélyébe. Gondoltam egyet, s állítottam néhány centit a mélységen, így a horog most már szinte a meder fenekén pattogott, miközben átadta magát a víz sodrának, s lám egyszer csak megállt az úszó, s az antennája szép lassan süllyedve elindult a meder közepe felé, komótosan, de határozottan. Bevágtam! Meglepően komolyabb ellenállás volt érezhető a boton, szép parabolát írt le a matchbot felső tagja, megkezdődött a fárasztás, mert a horog végén harcoló ellenfelem igen is küzdött! Hitetlenkedtem, de tény, hogy másfél kilós dévért szákoltam! Még sohasem fogtam ekkorát. Ez volt a kezdet, az ősz hátralevő szakaszában sok hasonló méretű dévért sikerült így horogra kapnom, s kezdtem ráérezni az úsztatás ízére is.

Öreg-Duna ág Rajka felett egy ruganyról, amely mögé olykor beállnak a dévérek

Rajkai "lapospart", kiváló dévérező hely

"Nagy" Duna Kisbodak felett
A következő évben más felső-szigetközi helyszíneken is próbát tettem. Elmondható, hogy sikerült sok hasonló méretű dévért fognom szinte minden ágvízen, kezdtem megtanulni, milyen mélységekben, milyen víztípusban találhatóak meg a halak, sokszor meglepően sekély 1-1,5 méteres vízben is bandáztak, ám az esetek nagyobb részében a mélyebb, lassabban folyó szakaszokon kerültek elém ezek az óriáskeszegek. Végre eljött az ideje annak, hogy egy 50 centis két kilós példánnyal a dévér rekordom is megdőljön...
Először 2 kiló felett
zsákolás Mecséren
Az esetek kilencven százalékában trágyagilisztával, míg a maradék arányban csonticsokorral fogtam be a vadvízi lapát dévéreket. Nagyon beindult a dévérprojekt, ám horgászataim egy időre abbamaradtak, hisz a 2013-as nagy Dunai árvíz sok más teendőt adott, s reggeltől estélig pakoltuk a homokzsákokat Mecséren a család aprajával-nagyjával, az odasereglett segítő szándékú önkéntesekkel együtt. Győztünk, a falut megvédtük azzal a sok jóakaratú emberrel együtt, akik vállt vetve küzdöttek a víz ellen, a faluért..

Több alkalommal tettünk próbát az úgynevezett "24-esen", azaz az 1824-es folyamkilométernél, valamint Rajkán a Szivárgó-csatorna felső szakaszán, s bizony ott sem kellett a keszegnépnek szégyenkezni a méretek miatt.
Micsoda fogás

A sekélyebb részekre is kijönnek a jobb falatokért
Élménydús horgászatokat okoztak a dévérek nem csak a nagy-Dunán, hanem az Ágrendszer szinte bármelyik folyóján, öblében, ahol azért kicsit húzott a víz, megvolt a megfelelő mélység, más szinte nem is kellett hozzá.
Ahonnan leágazik a Mosoni-Duna a Szivárgó-csatornából, a kereszteződésben is megfordulnak a lapátdévérek

Dunai hármas a hullámtéri kavicsbányák egyikéből, hibátlan példány
Az árvíz elmúltával, mikor a hullámteret már meg lehetett közelíteni elvetődtem Rajkára, a hullámtérben található kavicsbányatavak egyikére. A tó tele volt hallal annak ellenére, hogy a helyi és a szlovák erők jó részüket már kifogták, kihálózták. Itt fogtam először három kilós dunai lapátdévért. Elképesztő volt az örömöm. Sajnos sok dévér már nem maradt a tóban, így a Dunára mentem ki próbálkozni, de az évben már nem sok sikerrel jártam.

A következő év egy napján telefont kaptam egy jóbarátomtól, hogy fél óra alatt három két kiló feletti dévért is fogott a Szivárgó-csatornán. Noha csak egy óra szabadidőm volt, kiugrottam egy szál bottal, s akkor az újonnan alkalmazott vastag harmatgiliszta csalival együtt a szereléket az etetett hely közelébe dobtam. Húsz percen belül meg is akasztottam egy két és fél kilós gyönyörű dévért. Megegyeztünk, hogy a következő napon komolyabban, több időt rászánva próbálunk még fogni a dévérekből. Akkor még senki nem sejtette, hogy életünk egyik legmeghatározóbb dévérhorgászatába futunk bele. 

Eljött a reggel, az idő borongós volt, olykor gyengén szitáló esővel, közepesen erős északnyugati széllel. Ideális körülmények. Egyszerű etetőanyaggal (terményboltban kapható süldőtáp), etettünk, amelyet egy kis földdel nehezítettünk. Két-két feeder bottal dobtunk be, a csali a már említett vastag harmatgiliszta volt. Másfél órán keresztül megúsztuk kapás nélkül. Aztán egyszer csak megtört a csend. A kapás néhány pici húzást követő erőteljesebb, hosszabb ráhúzós volt, amelyet követte a bevágás. Nem kis erejű hal rugott vissza. Elindultak a dévérek. A kapások egymást követték, volt, hogy mindkét boton egyszerre jelentkeztek a halak. A kilós mérettől a három kiló tömegű halakig jöttek. Eleinte.....
hihetetlen méretek, három és fél kiló felett elszabadult a pokol
 Nem sokkal később komolyabb dévérek is megjelentek az etetésen. Eddig általam nem látott hatalmas testek sejlettek fel a víz homályából, és ami meglepett, olyan kitöréseket produkáltak, hogy simán elkértek az orsóról egy-egy kitörés alkalmával 15 sőt 20 méter zsinórt is. Meglepetésemre némelyik dévér megütötte a három és fél kilót is. Boldogságom határtalan volt, a külvilág megszűnt számomra létezni, csak a víz, a halak, a horgászat járt a fejemben, mikor megindult a botom a víz felé. A nyél után nyúltam, bevágnom sem kellett, csak egy kicsit emelni a boton. Mi lehet ez. Belekapaszkodott a folyó sodrába, s keményen harcolt. Kissé megindult folyással szemben, több méter zsinórt is lekért, majd a túlpart felé a hinarasnak vette az irányt, de én már ezt nem engedtem. Magam felé tereltem a halat, amelynek teste megvillant a felszín alatt, s engem is és barátomat is levert a veríték, s szinte egyszerre mondtuk ki, "azta q..va mekkora!"

A hal mintha meghallotta volna, újra kitört, s 15 méter zsinórt el is nyert, de a horog jól tartotta, s én kezdtem visszanyerni a lehúzott métereket. Kisebb jobb, illetve baloldali kitöréseket követően végre szákba tereltük a hatalmas péklapát méretű dévért, amely 65 centi hosszú és 4,5 kilogramm súlyú volt, megdöntve ezzel minden eddigi dévér rekordomat. A horgászat szépsége pedig az volt, hogy nem is a nagy halairól híres Dunán, hanem egy mellékágban sikerült mindezeket az élményeket megélnem. A két kiló körüli dévéreket le se mértük, a nagyobbakat viszont igen, s így azt mondhatom, nyertem volna a Black Jack-en, hisz a hat darab dévér pontosan 21 kilogrammot nyomott. 

Eddigi rekordom, 65/4,5..:)
A következő nap ugyanott megvallattuk a helyet, ám egy szerencsétlen kapást sem sikerült kicsikarnunk, igaz, akkor már ezerrel sütött a nap, csodálatos idő volt, a szél sem rebbent. Néhány nap múlva az időjárás előrejelzés hasonló idővel rémisztgetett, mint amely a nagy dévérhorgászaton fogadott minket. Gondoltuk, ez lesz a mi időnk, s fel is készültünk a horgászatra. Ismét sikerült belenyúljunk a nagyokba, igaz, most csak három darab olyan dévért tudtam fogni, amely a három kilogramm felett nyomott a mérlegen. 
Tipikus "péklapát"
Terveim közt szerepel az öt kilogrammos álomhatár átütése, néhány horgásznak ez már megadatott, nekem még kicsit várnom kell erre. Esetleg idén mód nyílik erre.. 
Tipikus dévérező hely az Öreg-Dunán

Szivárgó-Csatorna májusi időszakban, vonuló dévérek országútja


Kelt: 2016. év Fergeteg havának 31.-ik napján

2016. január 16., szombat

Gardák a Szigetközből

Bizonyára a Balatonon horgászó, vagy az oda ellátogató horgászok találkoztak már a gardával (Pelecus Cultratus), alias a kardkeszeggel, ám a dunai pecások tudják, hogy szép számmal él e különleges hal a folyóvízben is. Ez a csodaszép őshonos hal nem csak a nagyobb folyót kedveli, hanem szépen elterjedt a Szigetközben, az ágrendszerekben, a Mosoni-Dunán, sőt, a Lajtán is.
Erős, hosszú, szárnyszerű mellúszók is jellemzik a gardát

Ennek a halnak a megjelenése inkább hasonlít egy késpengére, hasa oly vékony, hogy talán éle is van, ezért vigyázzunk amikor megfogjuk, nehogy baleset legyen belőle :)))
Szája felfelé áll, ebből adódóan következtethetünk életmódjára, táplálkozására. Ez a hal többnyire vízközt, valamint a víz felszínén szedegeti össze magának a táplálékot. 

Amikor először találkoztam vele, csodáltam, hogy hogyan is került elém egy ágvízben, hisz a Balaton nem itt van. Igen. Szegényes a szakirodalom a balatoni gardákat kivéve, azaz nem igen olvastam írásokat folyóból történő gardahorgászatról. Egy-egy írás azért eljutott hozzám, a legyező horgászok beeső zsákmányáról. Tehát térjünk is vissza az első folyami gardám történetéhez. Fenekezős folyami horgászatot űztem egy ismerősömmel, a célhal dévér, kárász és márna volt egy lassabb sodrású szakaszon. Azt tapasztaltuk, hogy a vízbe vetett szereléket süllyedés közben betámadja valami, még szinte le sem tettük kezünkből a botot, már tépte húzta valami a csalit, ami giliszta volt akkor. Persze a támadókat nem tudtuk megfogni. Sejtettük, hogy a fehérhalak aznap vízközt táplálkoznak, ezért nagyobb előkére cseréltük a szereléket, s a csali mellé pufit is tűztünk, hogy minél nagyobb eséllyel fogjuk meg az ismeretlen garázdákat. No a változtatás eredményt is hozott, a támadás pillanatban történő bevágást követően a horog végén küzdött valami. Elég jó erőben volt, ám hamar a felszínre került a tettes, egy fél kiló körüli garda. Volt is öröm, és meglepetés. Hitetlenkedve vetettem vissza a szerelékem, s máris jött a társa, amely szinte ugyanakkora súlyban volt. Mellettem horgászó ismerősöm is fogott egyet, aztán vége lett a gardák támadásának.

másfél kilós kárász mellett is jól mutatnak a szigetközi gardák
Célzottan gardára persze sohasem horgásztam, nekem is mint beeső zsákmányként szerepeltek horgászataim során. Minden évben vittem haza belőlük két-három darabot, ugyanis mint ismert, húsa kissé olajos, illatos, s a folyami ragadozóhalak, a harcsa, a csuka és a menyhal igen nagy becsben tartják az ízvilága miatt. Hányszor húzott már ki a gardaszelet a kapástalanságból, hányszor hozott eredményt, nem is tudom számon tartani. Volt rá példa, hogy csukázás közben se pergetve, se élőhallal nem lehetett a csukákat evésre bírni, pedig a szakasz, ahol próbálkoztam, ismert csukás víz volt, s szinte minden helyen ült egy-egy spori. Volt nálam garda. No felrakok egy szeletet a hármashorogra, hátha....Öt percen belül eldurrantotta a csuka. Aztán fél órán belül még kettő......Ennyit a garda fogósságról.
Ahol a csukák gardákra lestek
A menyhalak egyszerűen odavannak a garda húsáért, télen, mikor nehezen találnak maguknak táplálékot, messziről megérzik az olajos húsú gardaszelet illatát, s egymással versengve próbálják behabzsolni a felkínált szeletet. 

A ragadozóhalak mellett, azért én is megkóstoltam milyen is az íze a gardának. Igaz, én azért némi hőkezelést alkalmaztam, nem nyersen fogyasztottam, ahogy a ragadozóink. Sóztam, majd paprikás lisztben beforgattam, olajban kisütöttem, egy kis rizlingszilvánival aztán megúsztattam! :) Fenséges ízű hal. Ha lenne affinitásom a legyezéshez, lehet, célzottan gardára legyeznék. Többféle módon is meg lehet azonban fogni, a már említett pufi lebegtetésével, csonticsokorral, valamint gilisztával is. 

A legemlékezetesebb garda fogásom azonban másképp zajlott. Rajkán a Szivárgó-csatornán úsztattam keszegre, a másik botommal pedig küszdarabbal fogtam a tenyeres sügereket. Kapás, bevágás, sügér. Ez volt a menetrend, ám a harmadik sügerem után érdekesen küzdött a haldarabra oly nagy áhítattal rátörő
Folyami garda (32cm) Rajkáról küszfarokra
korgó gyomrú pikkelyes. Még fárasztanom is kellett. Nahát, mi lehet ez? Fogtam már itt pisztrángot is, gondoltam, még egyszer megismétlődik a dolog, de tévednem kellett. Meglepetésre egy csodálatosan szép gardát sikerült fognom, a hal a sodrásban lebegő küszfarokra csábult el, s elég jól megharcolt a maga 32 cm-es testhosszának minden erejével. Meg is érdemelte a szabadságot.

Az Öreg-Duna ágon egyszer két olyan szép gardát fogtam, hogy ketten kitettek egy jó kilót, bár képet akkor nem csináltam róluk, mivel akkor ép nem volt mivel. Az Öreg-Duna ág "24-es"-ként ismert szakaszán (1824. fkm) gyakorta lehet fogni őket úsztatva és hosszú lebegtetett előkére rakott csontival és pufival.

A "24-es" napfelkeltekor
Sikeresen lehet fogni gardát a Mosoni-Dunán és a Lajtán is. Innen látható, hogy a kardkeszeg szépen elterjedt az egész Szigetközben és igen jól érzi magát változó körülmények, nagyobb és kevésbé nagy sodrású szakaszokon is, sekélyebb és mélyebb vízben is. 

Víz fölé hajló növényzetről be-behulló rovarokra nem csak a domolykók várnak, hanem a gardák is
Természetesen minden évben sikerül a Balatonon is fogni gardát, vagy ahogy ott nevezik "látott halat", s örülök, hogy szép számban élhetnek, s szaporodhatnak most, mikor leállt a balatoni halászat, s az un. "gardafesztivál" sem tizedeli már őket úgy, mint ahogyan az beindult néhány éve. Hallottam, hogy 10dkg sült gardát 550 ft-ért kínáltak akkor. Elképesztő arcátlanság. A legutóbbi gardafesztiválhoz kacsolódó hír is a fülembe jutott, miszerint gardafogó versenyt írtak ki, hogy legyen mit eladni a fesztiválozó jó népnek. No comment.
Balatoni látott hal
Az elmúlt esztendő nem hozott számomra sikert a folyami gardák megfogása tekintetében, el kell mondjam, egyetlenegy darabot sem sikerült horogra kapnom. Bízom benne, hogy csak a szerencse került el tavaly, s nem a gardák tűntek el, valamint hiszek benne, hogy sok szép kardkeszeggel összehoz majd a sors a Balatonon kívül a Szigetközben is!!

Kelt: 2016. év Fergeteg havának 16.-ik napján