2018. november 25., vasárnap

Menyhalhajsza gunyeccal


Sokadjára foszlik szét a remény, hogy egy hidegfront felrázza a menyhalakat a kora őszi tespedtségből. Sokadjára próbálom mindig szinte más vízen, szakaszon, vajon ott vannak-e már? Van, hogy a borongós hűvös szeles délután ad némi reményt, vagy a forduló északi szél, vagy a nyirkos köd, ám csalóka tünemény mind.

Volt némi gyenge próbálkozása az időnek, s ugyanezen gyenge próbálkozás volt részemről is a menyhalak megfogásának. Az idő múltával azonban kezdtem vizsgálni a legjobb menyhalas pályákat, de a felkínált csalétkek széles repertoárja süketen kushadt a meder alján. Ahogy megjött az eső, megjött az értelme a harmatgiliszta (=gunyec=) szedésnek is. (Na meg a gombaszedésnek, de arról más bejegyzésekben már említést tettem, teszek). Ahogy besötétedik, egy görnyedő alak a házak tövében a fű közül alig pislákoló fejlámpával húzkodja a földbe kapaszkodó vastag gilisztákat kifelé. Gyakori látvány..





Szóval a vastag giliszta. Na az nem hazudtolta meg önmagát. Aki ismer, tudja hogy márnára nemigen etetek ősszel, télen. Csak a csúszóólom, s a vaskos falatok a horgon. Még hogy nem vonzza oda őket?



Márna, menyhal, esetleg harcsa ha van a közelben, előbb-utóbb rácsimpaszkodik az ízletes falatra. Domi, koncér, ponty sem veti meg ha arra jár. Nappal csak a keszegek vámolják a gilut (gunyecot, ahogy errefelé mondják), ám ahogy besötétedik, nem ritka egy bottal egy óra alatt a 8-12 darab többnyire süldőkorban levő 35-45 centis márna megfogása sem. Szegény menyus oda sem fér az asztalhoz. Neki mást ajánlok.


Hanem aztán eljön előbb-utóbb a tőkehalak ideje is. Aki ismer, tudja hogy hosszú évek óta megszállottan kajtatok a menyhalak után szeptembertől májusig. Semmi nem ér fel azzal, mikor egy általam jónak gondolt helyen este sikerül is fogni. Igaz az, hogy megszállottnak, mániákusnak kell lenni, ha az ember menyhalvadászatra adja a fejét. A vad élőhelyének felkutatása, becserkelése, a hosszú türelemmel viselt zord esték, mind-mind menyhalvadásszá edzik a horgászt. Kihívás jó helyre lelni a Lajtán, a Mosonin, az ágrendszerek szövevényes folyóin. Kell hozzá üzemóra.


A sötét csendes folyóparti estéken, ahogy a botvégén nyugvó fénypatron hirtelen táncba kezd, az rögvest izgatottá teszi a horgászt. Lassan elindul a tőkehalak támadása. Először még válogatnak, hisz sokféle táplálék van a folyók medrében, ám később mikor nagyobb csapatokban grasszálnak a kövezések mentén, mindent felfalnak, ami az egyágú bajszuk elé kerül...


A távoli országút zaja összekeveredik a még fákon árván zizegő száraz falevelek hangjával. Az erdő alján nem motoznak a nyáron még oly aktív sünök, egerek. Az estével elmarad a gémek rikácsolása is. A sötét magába fojtja a szót. A víz sem él. Néha loccsan a partszél, hazatérő hód. Az üres sötétségben a gondolatok felkúsznak az ég felé srégen felmutató botspiccekig, melyeken a halvány fénypatronok a csillagokkal próbálnak diskurálni. Összébb húzom a kabátom, jobban a szemembe húzom a sapkát. Golyóvá kucorodom a kisszéken. Szél ellen jó. Vaksötét. Csak a csillagok, s a patronok halovány fénye segít a tájékozódásban. Aprót rezzen a bal oldali, az alsó partközelbe vetett bot vége. Kis mozdulat követi. Csend. Újra beleüt, agresszívabb. Megdermed minden. Lassan a botnyél felé nyúlok, óvatosan a sötétben, hogy idő előtt ne érintsem a botot. Vészjelzés lenne...
A következő beleütésnél bevágok. Szép ívet ír le a patron a botvéggel, valaki küzd a horgon. Ő az, igen. Hamar magamhoz húzom. Nem nagy, de ő az, a tarka bundájú magyar tőkehal. A menyhal....



Lassan elindul minden szakaszon. Adja a menyust a Lajta, adja a Mosoni-Duna, s az Ágrendszerek sem fukarkodnak. A menyhalhorgászok viszont az évek során kikoptak. Hol vannak a régi "szép" idők, mikor fél háromkor már helyet foglaltak a vérmesebb menyhalra horgászók, hogy a háromnegyed ötös szürkületkor, mikor beindulnak a tőkehalak, jó helyen legyenek... emlék már..








Kelt: 2018. év Enyészet havának 25.-ik napján

8 megjegyzés:

  1. Sajnos mivel egyre enyhébbek a telek, a menyhalak is kezdenek kikopni. De nagy öröm, hogy legalább a törpeharcsák egyre jobban érzik magukat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, ez a szezon nehezebben adja, mint az eddigiek. De az is lehet, a pergetés, a finomszerelékes úsztatás, a gombászás, az edzés mind-mind elveszi az időt a menyusozástól, s kevesebbet is próbálom.
      Ez van, ha az ember sokoldalú....

      :)

      Törlés
  2. Talán visszajönnek még a menyusban gazdagabb idők... A kevéske eredmény ellenére, minden évben kiülök az ünnepek környékén 1-2 alkalommal. Már hagyomány. Jó nagyon... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyik kedvencem kiülni az estébe egymagam, a két patronnal...:)

      Törlés
  3. A remény hal meg utoljára. Idén talán előbb indultak és mostanra egy kicsit eltűntek. Viszont kárpótol bennünket , hogy azért marcik még vannak.5*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem panaszkodom. Pergetve is ragadozókra, úsztatva a keszegnépre, fenekezve az estében menyhalra és marcira sikeresen ki lehet menni a hideg télies időben is. Ma is próbálok egy menyhalas pályát..

      S remélem valami belehúz a spiccbe!
      😉

      Törlés
  4. A budapesti kedvenc menyhalas pályák (ahol korábban úgy-ahogy még lehetett fogni pár éve, de inkább egy évtizede) süketen hallgatnak, hiába próbálkozom több helyen, több féle csalival, semmi. Ez lesz zsinórban a harmadik szezon (szeptember végétől február-márciusig), ami gyakorlatilag menyhal nélkül telik el. Egyre kisebb a remény, hogy valaha is visszatérnek ide a menyhalak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahol évekkel ezelőtt egy este 8-10, sőt 17-18 darabot is lehetett fogni, jó ha 3 betlis este után ad egyet. Végigjártam az összea helyemet, az amelyet egykor "Menydorádónak" hívtqm, mára meddő. Pedig 40 cm alatt vissza szoktam engedni őket. S most alig fogok vissza belőlük. Ez egy ilyen időszak. Remélem innen már csak felfele lesz út!!!
      Bizom benne. Így szokott az lenni...

      Törlés