Elvásik az ősz hatalma

November vége meghozta a várva várt esőt, sőt voltak kisebb fagyok, egy alkalommal pedig lucskos nagy pelyhű hó is esett. A későbben kibújt őszi csoportgomba és gyűrűs tuskógomba telepek bizony megsínylették ezt, nagyon sok gomba megfagyott, s enyészetnek indult. Hiába, semmi nem tart örökké, s a gombák amilyen gyorsan nőnek, oly gyorsan romlásnak is indulnak. Elvégzik dolgukat, hisz többségük lebontó gomba, majd dolguk végeztével nagyra nőve először tündökölnek, majd magukba roskadva összeomolva átadják magukat ők is az enyészetnek. S vajon érdemese még november végén, december elején az erdőket járni gombákat keresve? Mindig érdemes. Ha nem is találunk mást, csak elhalt gombatesteket, ismeretlen gombafajok egy-egy elárvult példányát, akkor sem hiábavaló a túra, hisz edzi a testet, s javára válik a léleknek is.

Felemelő érzés feltöltődni a természetben, beszívni az ősz illatát, begyűjteni az erdő hangjait, s jól esik visszagondolni ezekre a pillanatokra a zord téli estéken.

Sok gombával találkoztam így télelőn is. Ismerőssel, s ismeretlennel egyaránt. Sok volt még a gyűrűs tuskógomba telep is egy-egy romlásra ítéltetett tuskó körül. Bizony akadt olyan telep, amelynek a 70-80%-a már nem volt alkalmas a fogyasztásra, így azokat le sem szedtem, s a kevés még gasztronómiai értékkel bíró gomba azonban hazakerült.

Nagy része már a helyén maradt, s csak néhány még fiatalabb, a fagytól megmenekült példány került kosárba

Egy gazdagabb aljnövényzettel rendelkező fagytól védett kis lapályban néhány még éppen fogyasztható őszi csoportgombát, s pár szem potypinkát találtam, így nem került haza üresen a kosár.

Örömömre szolgált, mikor végre egy lefagyott málló kései laskagomba telep után találtam pár darab egészséges példányt is.

Szép példány ő is

Két nappal később viszont igazi mennyei látvány tárult a szemem elé. Akkora kései laskagombákat találtam, hogy először nem is hittem a szememnek. Lenyűgözött a bársonyosan szürkésfeketébe forduló háta, s a méretei. Bizony sosem találtam még ekkora példányt. Szépen megnőtt, olyannyira, hogy frissen ki is rántottuk, s bizony olyan adag volt, hogy el sem fogyott egy evésre. Egy gombászkönyvben olvastam, megnőhet akár 35 centis kalapátmérőre is. Akkor azt hittem hogy ez valami vicc. Ma már tudom, hogy nem az.

A hatalmas kalap alatt a növényzetben nem sokkal kisebb bújik

Néhány nap múlva a több napi esőket követően visszatértem, s a fán hagyott kisebb példányokért indultam. Sajnos ők már nem sokat nőttek a rendkívül csapadékossá váló időjárás ellenére sem, így a közelgő erős beígért fagyos havas idő előtt elhoztam őket is. 

Eztán már csak a téli fülőke megjelenésében bízom, amint enyhül majd a hideg, megjárom az ártéri erdőket ismét.....

Árván megöregedni a folyóparton, egy fa ágán.....

Emlékezetes kép az irtáson

Mosoni Gombász

Kelt: 2018. év Enyészet havának 30.-ik napján